Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)
2000-01-26 / 20. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. JANUÁR 26. Csúszópénz elcsúszásra JEGYZET Ez azonban nem késztette arra a belügyi tárca akkori vezetőjét, hogy visszaadja a zsebébe csúsztatott milliócskákat. MADI GÉZA Gustáv Krajcit azzal gyanúsítják, hogy csúszópénzt fogadott el a Meciar-éra derekán. A hatóságok hétfőn kérelemmel fordultak a parlamenthez, hogy emiatt fossza meg képviselői mentelmi jogától a volt belügyminisztert. A gyanú szerint Krajci 1996- ban 4,5 millió koronát követelt azért, hogy a Goldfin Invest nevű cég engedélyt kaphasson vagyonalapi kötvényekkel való kereskedelemre. A rendőrségi akták azt mutatják, mindkét fél komolyan gondolta a dolgot: a megvesztegető és a megvesztegetett is. Az üzlet állítólag közvetlenül a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom székházában köttettet meg, s Krajci az „intézési” díj első két részletét, egy-egy millió koronát meg is kapta. A fennmaradó két és fél millió csak azért maradt el, mert az országban felfüggesztették a Meciar-féle kötvényekkel való kereskedelmet, így a Goldfin Investnek is feleslegessé vált az engedély. Még jól emlékszünk arra, hogyan kezdett (nem) védekezni elődje, Eudovít Hudek, amikor nyilvánosságra került, mit rögzített a hangszalag az ifj. Michal Kovác elrablása kapcsán Ivan Lexával, a titkosszolgálat akkori vezetőjével folytatott ominózus telefonbeszélgetésből. Hudek annyira beijedt, hogy elsőre nem is tagadott semmit. Csak másnap vagy harmadnap kezdett „észhez térni”. Ugyanez történik most a néhai utóddal is. Első nyilatkozatában egy szóval sem tagadott. Ehelyett támadásba lendült, s a gyanút hülyeségnek, Ladislav Pittnert belügyminiszter elvtársnak, mozgalma inkvizítorának, Szlovákiát fasiszta eszközöket alkalmazó rendőrállamnak minősítette. Pedig tanulhatott volna Hudek példáján. Csak azt kellett volna mondania (még ha nem felel meg is az igazságnak): az ügyről nem tud semmit, mert senki sem kényszeríthető arra, hogy elgáncsolja magát, azaz saját maga ellen valljon. Még a volt belügyminiszter sem. TÁRCA Egyedül a házban JUHÁSZ LÁSZLÓ Washingtonban, a Pennsylvania sugárút 1600 szám alatt, egy szép nagy, régi házban lakik egy férfi. Túl az.ötvenen, jócskán innen még a nyugdíjkorhatáron. Sokat dolgozik, a hétvégeken sem pihen. Mostanában egyre keserűbb szájízzel ül le reggelenként az íróasztalához, mert tudja, novemberben ott kell hagynia munkahelyét. Alig nyolc év után! Még a házából is ki kell költöznie. Szedheti a cókmókját, és mehet, ahová tetszik. A férfi az emeleti szobájában ül az ablak mellett. Szomorúan szürcsöli híg kávéját, s nézi a zord, havas kertet. Szeretteire gondol. Mostanában a családi élete sem igazán kielégítő, sőt leginkább semmilyennek mondható. Egyetemista lánya elköltözött otthonról, kollégiumban lakik, felesége is több száz kilométerre él tőle, és minden szabad idejét utazgatással tölti. Most, hogy távol vannak, érzi csak igazán, mennyire hiányoznak. A férfi már bánja, hogy több mint egy évvel ezelőtt hűtlen volt az asszonyhoz. Legszívesebben a falba verte volna a fejét, amikor kiderült a dolog. De az asszony rendes volt, nem hagyta faképnél. Az idő talán minden sebet begyógyít, sóhajt magában, majd keserűen elmosolyodik. Milyen szentimentális lettem! Lehet, hogy öregszem? Bizony, az utóbbi évek alaposan megviselték. Megőszült, a szeme sem olyan éles már, mint pár éve, nemrég pedig észrevette, hogy gyengébben hall. Most viszont hallja, hogy a küszöb alatt besüvít a szél. A nagy ház mostanában mintha kiürült volna. Csak a kutyája szuszog hűségesen a kandalló mellett. Még jó barátja, Albert is hanyagolja, nem is találkoztak már jó ideje. Pedig szövetségese, segítője volt éveken át. A1 még az állását is neki köszönheti, most pedig csak telefonon beszélnek néhanap. Nincs ideje, ő is utazgat össze-vissza. Azon van, hogy megkaparintsa az ő állását. Újabb adag kávéért megy a konyhába, ahol hirtelen meglátja felesége és lánya bögréit. Rajtuk a két név: Hillary és Chelsea. Bill belekortyol a kávéjába. Valahogy megkeseredett. A szerző a New York-i Magyar Emberi Jogok Alapítvány munkatársa Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince-sport- (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vyvoz dace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-maü: redakcia@voxnova.sk- Uraim, én elvből az ellen vagyok, hogy egyetértsünk (Agócs Ernő karikatúrája) A nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Pedagógiai Karának dékánja nem nyilatkozik Elmaradt a magyarázat A magyarországi főiskolákon végzett pedagógusok diplomahonosítási kálváriájával kapcsolatban szinte mindenki elmondta már a véleményét, csupán az ügy legilletékesebb szereplője, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Pedagógiai Karának dékánja, Szabó Iván hallgat, pedig jónéhány kérdésre egyedül ő adhatna választ. VRABEC MÁRIA A december 7-i tájékoztató összejövetel résztvevői például nagyon szerették volna tőle hallani, miért kellett a törvényben foglalt 60 nap helyett több mint két évig várniuk, amíg érdemben is foglalkozni kezd az ügyükkel, főként, mert annak idején is ő töltötte be ezt a posztot. Bizonyára az is nagyon érdekelte volna a jelenlevőket, minek alapján jutott a pedagógiai kar vezetése arra a következtetésre, hogy a magyarországi tanítóképző főiskolák végzőseinek éppen négy félévre és 13 vizsgára van még szükségük ahhoz, hogy Szlovákiában is teljes értékű pedagógusokká válhassanak. Azt pedig még a közel kétórás vita után sem tudták meg az érintettek, hogy valójában „továbbképzésről”, „másoddiplomás önköltséges tanulmányokról” vagy „két különböző diploma egyenlővé tételéről” van szó, mert a dékán hol ennek, hol annak nevezte a szóban forgó stúdiumot. Pedig a dolog korántsem mindegy, mert aki csak bakkalaureátusi fokozattal rendelkezik (márpedig a magyarországi főiskolákon szerzett képesítés nálunk annak számít), az semmiképpen sem a második diplomáját szerzi, ha meg két hasonló képzést nyújtó felsőoktatási intézmény diplomáinak egyenrangúvá tétele a cél, akkor csakis különbözeti vizsgákról lehet szó, és nem négyszemeszteres továbbképzésről. Külön fejezetet érdemel az egész procedúra ára, amit úgy közöltek az amúgy is alacsonyabb bérkategóriába sorolt pedagógusokkal, hogy a feltételek ellen nincs apelláta, és az egyetem mint autonóm intézmény nem köteles megindokolni őket. Holott talán, ha közlik a pedagógusokkal, hogy a Konstantin Egyetem valamennyi levelező hallgatója nyolc és fél ezer koronát fizet szemeszterenként, és akik itt szereztek bakkalaureátusi képesítést, azoknak is ötezer koronájukba kerül a magiszteri titulus megszerzése szemeszterenként, akkor kevésbé érzik úgy, hogy bünEgy kicsivel több jószándék kellett volna a diplomahonosításhoz. tetést szabtak ki rájuk, amiért nem Szlovákiában végezték a tanulmányaikat. Más kérdés persze, van-e joga bárkinek is kijelenteni, hogy a magyarországi tanítóképző főiskolák pedagóguskarának személyi összetétele és tudományos színvonala nem felel meg a szlovákiai egyetemi követelményeknek - főleg ha a mércét egy négy év leforgása alatt egyetlen karból egyetemmé avanzsált oktatási intézmény jelenti. Arról nem is szólva, hogy amikor a továbbképzésbe sorolt tantárgyakról kiderült, többségükből már vizsgáztak az érintettek, azt a felettébb cinikus választ kapták, hogy ez esetben egy újabb vizsga igazán nem okozhat gondot. Bármennyire meghatározó is a két ország felsőoktatási rendszerének különbözősége a diplomahonosítás elbírálásakor, azért a pedagógusképzés tanmenetében (amelyet ráadásul a nyitrai egyetemmel egyeztettek) nincsenek lényeges eltérések. Azt pedig egyetlen törvény sem mondja ki egyelőre, hogy a pedagógusképzés egyedüli helyes módját Nyitrán ismerik és gyakorolják. Valószínű, hogy egy kicsivel több jószándékkal nemcsak évekkel korábban, hanem sokkal egyszerűbben is meg lehetett volna oldani ezt a problémát - kár, hogy a pedagógiai kar dékánja úgy érzi, senkinek sem tartozik magyarázattal sem a kétéves késéssel, sem a négyszemeszteres, 20 ezer koronás továbbképzésről hozott rendeletével kapcsolatban. Persze, sokkal könnyebb elintézni a dolgot azzal a félmondattal, hogy „a diplomák honosításának módja az egyetem belügye, és az egész végül is senki számára nem kötelező”, mint cáfolhatatlanul alátámasztani a döntést. És egyszerűbb a feltételeket elfogadó 50 pedagógusra hivatkozni, mint a többi 250-nel törődni. Lapunk hasábjain szívesen helyet adtunk volna a dékán úrnak álláspontja kifejtésére, ám ő vagy harminc telefonhívásunk után is csak a titkárnője által üzente meg nekünk, hogy mivel az Új Szóban sok, őt rossz fényben feltüntető, hazugságokat tartalmazó írás jelent meg az üggyel kapcsolatban - a titkárnőt idézve -: „ő ezért globálisan az egész szerkesztőséget teszi felelőssé, és nem kíván nyilatkozni”. így is lehet. Csak aztán nem szabad csodálkozni az érintett pedagógusok reakcióin. Meg azon sem, hogy a Konstantin Egyetemre évről évre kevesebb magyar diák jelentkezik. TALLÓZÓ SME A KDH múlt heti EDU-vétójáról közöl kommentárt a lap. „Érthető, miért akadályozták meg a HZDS felvételét az EDU-ba” - állítja a cikkíró, hozzátéve, nem is várhatunk mást, mig az ellenzéki párt vezetői Vladimír Meäar és Ivan Lexa. Azonban jóval több kérdés vetődik fel az MKP kérelmének elutasításával kapcsolatban. Igaz, a nemzetközi megfigyelő is béka-egér harcnak véli a komáromi Cirill-Metód-szoborcso- port körüli huzavonát. Persze Vladimir Palkónak igaza van, amikor a helyi politikusok makacsságára figyelmeztet, és az MKP-nek is meg kellene gondolnia, nem engedhet- ne-e a szlovák ajkú lakosságnak - ám kérdés, a KDH-nak elég oka van- e nemzetközi szintű zsaroláshoz folyamodni. Ezért ugyanolyan kétséges, hogy ez a KDH megfelel-e az európai orientáció feltételeinek. A vétót joggal feltételezhetjük egy szokás feléledésének: a KDH a polgári vagy a keresztényi érvek helyett a nacionalizmusra épít. MAGYAR NEMZET Hacker- és crackerinvázió árasztotta el az utóbbi hónapokban az internetet, valamint különböző cégek elektronikus adatbázisait. A komputerkalózok szinte minden kódot feltörnek, a legrafináltabb módszerekkel jutnak el a titkosított programokhoz. Bár a hacker és a cracker egyformán számítógépes bűnözőnek számít, tevékenységük különböző. Az előbbi illegálisan próbál számítógépes hálózatokra kapcsolódni, az utóbbi kimondottan programok jogtalan másolásával foglalkozik. PRÁCA Nem elég három alelnök a Demokratikus Közép Pártjában (SDS) - vélekedik a szakszervezeti napilap. Milan Cic, az alkotmánybíróság leköszönt elnöke nagypn rugalmas politikus: volt már a Kommunista Párt tagja, 1989-ben pedig a VPN egyik fő reformátora lett. Azután harcteret talált a HZDS-ben melynek főnöke, Vladimír Meciar ezért alkotmánybírót csinált belőle. Most talán megtalálta a hozzá igazán közel álló pártot. Miért ne, hiszen a párt elnöke ugyanazt az utat járta be: volt már a KSC tagja, aztán belépett a VPN-be, végül szintén a HZDS-nél kötött ki. „Ezek a srácok - úja a Práca - valóban rugalmasak, korosztályra való tekintet nélkül, nekik aztán hihetünk.” NOVY CAS Ki vonható felelősségre a PNS- botrányban? - kérdezi több közéleti személyiségtől a lap. Andy Hric, a Twist Rádió igazgatója szerint „a kormány könnyelműen viselkedik a sajtóval szemben”, s figyelmeztett: egy kabinet már megbukott a médiával való rossz kapcsolata miatt. Bugár Béla, az MKP elnöke megjegyezte: talán nemcsak az előző hatalom, hanem a Dzurinda-kormány gyengesége miatt került nehéz helyzetbe a lapterjesztés. Pavol Rusko, a Markíza igazgatója az állami média- politika teljes hiányára mutatott rá: „lássanak végre hozzá az illetékesek, ne csak a fülüket vakargassák”. OLVASÓI LEVÉL Lepipáltuk a Nyugatot Évtizedekig azzal hitegettek minket az átkosban, hogy ekkor meg akkor, ebben vagy abban a tekintetben lepipáljuk a nyugati imperi alistákat. Csak idő kérdése, és bizonyos dolgokban máris túlszárnyaljuk őket. Az idő kérlelhetetlenül megy tovább, de sajnos, az a bizonyos szárnyalás várat magára. Sajnálatos azonban, hogy a mai politikusok között is vannak szép számmal, akik azzal próbálják indokolni a folytonos áremeléseket, hogy a villanyáram, a gáz, a benzin, a viteldíj meg minden ára még mindig alacsonyabb, mint a fejlett nyugat-európai államokban, s az okfejtésükhöz - mert azt hiszik, hogy ügyefogyottak vagyunk - az éppen aktuális deviza- vagy valutaárfolyammal való összehasonlítást veszik alapul. Ebből származik az óriási tévedés, hogy megint lepipáltuk azokat a fránya kapitalistákat. Merthogy mi nem vagyunk azok, az biztos. Egy német áruház katalógusát lapozom. Fájó szívvel és sóvárgó tekintettel nézegetem a szebbnél szebb ruhakölteményeket, az óriási választékot, amiről nálunk álmodni sem lehet. Hiszen a választékhoz piac szükségeltetik, a piachoz pedig pénz kell. Nálunk emez nem működik, s pénzből sincs sok. A katalógusból megtudom, hogy német sógoréknál egy meleg téli gyermekkabát 80-100 márka. Átszámítva 1700-2200 korona. Na és - mondaná erre Schmögnerová, akárcsak azelőtt Serjoza Kozlik - akkor mi van? Nálunk már 1000-1200 koronáért elég szép, meleg és divatos gyermekkabátot lehet venni. Lehet. A dolog szépséghibája, hogy amíg a németek azt a 80-100 márkát négy-öt óra alatt megkeresik, nekünk az 1000-1200 koronáért legalább három-négy napot kell gürcölni, hacsak nem parlamenti képviselő, privatizőr, felügyelőbizottsági tag vagy maffiózó az ember. És ugyanez az ábra a benzin, a villany stb. árával. Éppen ezért ne beszéljen nekem senki arról, hogy az árakat az emelésekkel most csak az európai szinthez igazítjuk. Merthogy ez égbekiáltó hazugság, amit legfeljebb azzal lehet menteni, hogy derék politikusaink, akik ezt hangoztatják, a marxista-leninista közgazdaságtan emlőin nevelkedtek, és úgy látszik, nagyon jól megtanulták a leckét. Ellenkező esetben tudhatnák, hogy a fizetőképesség megítélésénél nem az éppen aktuális valutaárfolyam a meghatározó, hanem a reálbér. És ez nálunk meglehetősen alacsony. Ezt kellene az európai szinthez igazítani. Ha már úgyis Európába tartunk. Vagy mégsem? Palágyi Lajos, Dunaszerdahely
