Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)
2000-01-25 / 19. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. JANUÁR 25. KOMMENTÁR Lesoványított libák PÁKOZDI GERTRÚD A vagyonalapi kötvények tulajdonosainak zöme örömmel fogadta a koalíciós tanács múlt heti döntését: jövőre készpénzt kap értékpapírjáért. Politikusa, elemezője válogatja, milyen kommentárt fűz a keservesen született elhatározáshoz. Hogy a kifizetéshez legyen pénz, a kormánynak - ha akarja, ha nem - meg kell gyorsítania a még állami kézben levő vállalatok magánosítását. Ivan Miklós szerint nemcsak a pénzszűke készteti a kormányt a privatizáció gyorsítására. Meggyőződése, ez az egyetlen járható útja a természetes monopóliumok hatékony működtetésének. Tény, hogy a természetes monopóliumok (ha úgy tetszik: stratégiai vállalatok) hatékonysága látványosan csökkent az utóbbi években. Míg például 1994-ben e vállalatok adózás előtti nyeresége bevételeik több mint egynegyedét képezte, 1998-ban e mutató már nem érte el az 5 százalékot. Egy ilyen adat mindenesetre jócskán megkönnyíti az érvelést azok számára, akik szerint az állam a legrosszabb tulajdonos. Vitathatatlan: az őstermelő is magabiztosabban áll ki a piacra egy jól felhizlalt libával, mint egy ösztövérrel. Az előző kormánygamitúrának sikerült „lesoványítania” az állami vállalatok jó részét. Például azzal, hogy élt az állami monopóliumok kézi vezérlésének lehetőségével. Egy, a tízéves privatizációs folyamatot elemző tanulmány így illusztrálja a fenti állítást: mivel egyes állami monopóliumok (gázművek, távközlési vállalat stb.) kötelezhetőek arra, hogy rendkívüli befizetéseket utaljanak az állami költségvetésbe, a korábbi kormány ezt a lehetőséget az évről évre növekvő kincstári hiány mérséklésére aknázta ki. Mindannyian isszuk a levét az ilyen gazdálkodásnak, az alagútépítésnek, illetve annak a máig élő káros gyakorlatnak, hogy a politikai pártok felosztják egymás között az állami monopóliumok irányítását. Egy-egy vezetői poszt betöltése több energiájukat veszi el, mint a lerongyolódott gazdasági helyzet javítása szempontjából fontos törvények meghozatala. A kötvények kifizetéséről hozott döntés gyorsíthatja a folyamatot, amely nélkül a tőkeszegény Szlovákiában nem várhatunk előrelépést. Nem csupán a kötvények kifizetéséhez szükséges milliárdok előteremtéséről van szó, hanem elsősorban arról, hogy idevonzzuk a gazdaság élénkítéséhez elengedheteden külföldi működötökét. Ennek feltétele, hogy a kormány - mellőzve a pártérdekeket - következetesen folytassa a rendteremtést a privatizáció előtt álló állami vállalatokban. JEGYZET Fejezetek SÓKI TIBOR A szlovák kormány tagjai a meglehetősen egyértelmű előjelek ellenére váltig állították, készek vagyunk a csatlakozási tárgyalások megkezdésére akár tizenöt fejezetben is. Aztán jött Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke, s egyértelműen bejelentette, kezdetnek csak öt fejezetet nyitnak meg minden tagjelölttel. Jó kis hidegzuhany! Kellett annyit fejezetezni. Pedig Prodi azt is megmondta, miért. Azért, mert maga az EU nincs felkészülve arra, hogy egyszerre tizenöt fejezetet megnyisson. Még akkor sem, ha egyes témakörökben - mint például a tengeri halászat és a bálnavadászat - a Szlovákiával folytatandó tárgyalások igencsak simának ígérkeznek. Tény, hogy a szlovák bálnavadászatot nem kell az uniós normákhoz igazítani. Az EU „felkészületlenségéről” szóló bejelentés azért elgondolkodtató. Ha az unió tagállamai maguk sem rendelkeznek a megfelelő admi- nisztratívával ahhoz, hogy megnyissanak tizenöt fejezezet, hogyan lehetne képes ilyesmire Szlovákia? Aligha hihető, hogy ennyivel jobbak vagyunk az EU- nál. Valószínűleg inkább arról van szó, hogy a kabinet légvárakat épített, s túllőtt a célon. Vagy inkább felesleges célokat tűzött ki maga elé. Nemrégiben a NATO is arra figyelmeztette Dzurindáékat, hogy túl nagyvonalú programot dolgoztak ki a NATO-csatiakozásról. Meg arra, hogy csak annyi célt tűzzünk ki magunk elé, amennyit teljesíteni tudunk. Az, hogy csak öt fejezetben kezdődnek meg a tárgyalások, egyáltalán nem tragédia. Elvégre maga Prodi is kijelentette: nem az a fontos, hogy hány fejezetet nyitunk meg, hanem hogy mennyit tudunk mielőbb sikeresen lezárni. S ha egy-egy fejezet nincs is megnyitva, attól még lehet készülni rá, s annál köny- nyebb lesz majd lezárni. Vagyis dolgozni kell, teljesíteni a feladatokat, nem gesztusokat tenni. Ha a munka folyik, édesmindegy, mikor nyitunk meg bizonyos fejezeteket. Az a lényeg, hogy majd időben lezárjuk őket, s visegrádi szomszédainkat utolérve, hátradőlhessünk az uniós karosszékben, és felsóhajthassunk - ez jó mulatság, férfimunka volt. Mellesleg az EB elnöke igencsak meglepődött, hogy itt ennyit szórakozunk a fejezetek számával. Az utóbbi időben olyan sokat beszélt róla mindenki, hogy Prodi valószínűleg nem is nagyon túlzott, amikor azt állította, az a benyomása, hogy bennünket jobban érdekelnek a fejezetek, mint a szex. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetó: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztóségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-maü: redakcia@voxnova.sk A nyilvános vita szinte teljes egészében hiányzik egy átlagos szlovákiai magyar életéből Vitapartner kerestetik Nagy örömmel olvastam Szabómihály Gizella január 21-én megjelent írását. Egykori tanárom ugyanis azt a szlovákiai magyar közegben már-már kiveszni látszó műfajt hozta vissza, amelyet a szakirodalom szakmai alapokra helyezett nyilvános vitának nevez. JARÁBIK BALÁZS Mielőtt azonban kísérletet tennék a nyüvános vita hiányának elemzésére, megemlítenék egy másik példát is, amelyet az Új Szó olvasói Vasik János a Szlovákiai Magyar Felsőoktatási Tanács (SZMFT) kezdeti lépéseiről szóló kommentárjaként (január 12.), ill. Fodor Attila, az SZMFT beindításával megbízott szakember reagálásaként olvashattak. Tény, Vasik nem kommentárt írt, mivel azt konkrét dolgokról, adatok birtokában lehet írni. Az SZMFT - ről hivatalosan viszont kevés információ szivárgott ki, s Fodor ahelyett, hogy tájékoztatna, inkább a szlovákiai magyarságba belecsontosodó személyeskedést válaszba (január 18.). Kiindulópontként hadd ismertessem azt a tézist, amelyet a szakirodalom „Schumpeter-követ- keztetésnek” nevez. Schumpeter 1943-ban a kapitalizmus, a szocializmus és a demokrácia a vizsgálatakor jutott arra a következtetésre, hogy jól informált és racionális gondolkodó polgár nem létezik, főleg nem politikai közegben. Az International Journal of Public Opinion 1999 tavaszi számában Dietram A. Scheufele adatokkal alátámasztva igyekezett bizonyítani a schum- peteri tézist. Ha a következtetés érvényes (az adatközlők az USA polgárai voltak), szőkébb régiónkban is érthetőbbé válhat az a közöny, amely a közügyekben általában tapasztalható. Ennek látszólag ellentmond a szlovákiai magyarság (és általában a szlovákiai polgár) felkészültsége az 1998-as választások idején, ám-akkor a harmadik szektor átfogó kampánya és a média leegyszerűsített Meéiar-ellenessége nagyon sokat jelentett. Az 1992-es, 1994-es választások, valamint a legfrissebb közvélemény-kutatások viszont éppen Schumpeter következtetését erősítik meg, hiszen a demagógiát politikai fegyverré lényegítő HZDS, valamint a politikai üzeneteit a végletekig leegyszerűsíteni képes Fico tanyázik az élen. Scheufele arra a következtetésre jut, hogy a nyilvános vita elsősorban a polgárok akaratán és képességén múlik. A nyüvános vita kétfajta eszközt használ: az egyik az ésszerű, mérlegelésen alapuló vita és/vagy eszmecsere, míg a másik a szociális, vagy egyéb nyomás alatt születő véle- ménynyüvánítás (vagyis a demokratikus választás intézménye). A második eszközt a szlovákiai magyar szinte maximális mértékben kiA nyilvános vitához nyilvánosságra és vitapartnerekre is szükség van. használja. Elég, ha megnézzük az utóbbi évek választásainak részvételi arányait - az abszolút számokat tekintve a szlovákiai magyarok részvétele kb. 5 százalékkal volt magasabb, mint a szlovákoké. Ezzel szemben a vita szinte teljes egészében hiányzik egy átlagos magyar életéből. Mind odahaza, mind pedig az Egyesült Államokban rendkívül fontos szerepet játszanak viszont a különböző közvélemény-kutatások. Említésre méltó, hogy a közvélemény (public opinion) fontos része lett a politikusok életének: amíg a reprezentatív felmérések keretében az Egyesült Államokban elemzők hada dolgozik azon, vajon hogyan fogadta a közvélemény az üzeneteket, nálunk ezt maguk a politikusok teszik. Az elektronikus sajtó térhódítása a politikát és a politikust a legkapósabb áruk közé emelte. A közvélemény-kutatások koncepciójának egyik legfrissebb meghatározása szerint a „public opinion” tulajdonképpen szociális kontroll, a társadalom kontrollja a választott politikusaival szemben (Noelle-Neu- mann, 1995). A tézis továbbfejlesztése szerint a közvélemény leghatásosabb eszköze a nyüvános vita: a szlovákiai magyarság pedig ezt a kontroüt nem használja ki. A nyüvános vita hiányával kapcsolatban sajnos nem tudom teljes egészében megfogadni Szabómihály Gizeüa tanácsát, hogy ne csak a szlovákiai magyarságot okoljuk a passzív magatartásért. Az MKP-nak nem érdeke minden esemény nyüvános vitára való bocsátása - ez minden klasszikus politikai pártra érvényes. Pozitív példaként említhetők azonban Bugár Béla vagy Csá- ky Pál írásai, főleg az Új Szó, ill. a Vasárnap hasábjain. Viszont az ő cikkeik - valljuk meg - inkább tartoznak a reagálás kategóriájába. Pedig színvonalas vitákért nem keü az óceánt átrepülni: a SME egy bril- liáns szakmai vitának adott helyet a KDH alkotmánytervezetéről. Sokkal inkább okolható a nyilvános vita hiányáért a tömegtájékoztatás - gondolok itt elsősorban az írott sajtóra - és a politikai-társadalmi elit már-már skizofrén kapcsolata. Mind az Új Szóból, mind a többi újságból kiveszett a kultivált, szakma- üag megalapozott politikai-társadalmi vita. Gyorsan tegyük is hozzá, a nyüvános vitához nemcsak nyilvá- nosságra van szükség, hanem vitapartnerekre is. Olyan felekre, akik nem ellenségnek tekintik egymást, hanem olyan ellenfélnek, amelyikkel szemben egyedüli fegyver az észérv. A nyüvánosság adott, most már csak vitapartnerek kerestetnek. A szerző a Columbia Egyetem (New York) ösztöndíjasa. OLVASÓI LEVÉL Egy városi testület Az Egy városi testület című cikkre reagálnék. Reméltem, hogy a képviselő urak lelkiismerete felébred, és valamüyen formában reagálnak a cikkre. Tévedtem. Ha a cikkíró arra gondolt, a demokráciában nem szabadna előfordulnia Uyen esetnek, hogy egy város önkormányzata mindent megtehet eüenőrzés nélkül, téved. Párkányban semmibe veszik a választót. Csak addig van a képviselőknek szükségük rájuk, míg megválasztják őket, aztán négy évig elfelejtik, hogy léteznek. A választók nem adhatnak hangot véleményüknek, mivel a helyi újság a Párkány és Vidéke ezt nem közli le (a főszerkesztő úr képviselő). Ezért is örültem, hogy a cikkíró írt a történtekről. Úgy érzem azonban, nem nagyon lát bele a dolgokba, mert amit leírt, csak töredéke annak, ahogy valójában lezajlott a pályázat a három városi vállalat vezető tisztségére. Az egész pályázat kiírása egy jól megrendezett színjáték volt, akár egy helyi színdarabban. A kiírt pályázati határidő lejárta előtt pár nappal, már az egész város tudta, hogy egyes váüalatok élére konkrétan kik kerülnek (természetesen képviselők, vagy azok hozzátartozói). Ha a nagypolitikában az üyen dolog nyüvánosságra kerül, vagy idő előtt kitudódik, levonják a következtetéseket, és az ületékes önként lemond. Nálunk üyen nem fordulhat elő, mert nem is erről szólt az egész. A többi dolog is, amit a polgármester úr és az önkormányzati képviselők csinálnak, enyhén szólva megérne „egy misét”. Nem ártana egy kis ellenőrzés a városi művelődési ház körüli pénzügyi huzavonában, a fűtőház megépítése TALLÓZÓ SME Ján Figel külügyi államtitkár és a Kereszténydemokrata Mozgalom egykori alelnöke az elmúlt évben nyilvánosan nem kapcsolódott be a Ján Camogursky és Mikulás Dzu- rinda közti véleményütköztetésbe. Amióta azonban érdeklődést mutat a KDH-s tagság iránt, másról sem beszélnek, mint hogy megpályázza a mozgalom elnöki posztját. Dzu- rinda emberei szerint Figel’ a kapu, melyen keresztül megtarthatják a KDH márkanevet. Camogursky és csapata viszont azzal gyanúsítja, hogy a másik szárny beépített ügynöke, aki a megbékélés és a jobboldal egyesítése címén meg akatja szüntetni a KDH jogalanyiságát. A mozgalom vezető politikusainak Figel’ visszatértével kapcsolatos álláspontjából egyértelmű, hogy nem a jobboldal politikai viszonyainak megerősítése az érdekük, hanem a jelenlegi konfliktus bebetonozása, ami előbb vagy utóbb elszigeteltségre ítéli a mozgalmat és kizáija az ország irányításából. Nem az a lényeges, hogy Camogurskyt újraválasztják-e, vagy Figer kerül a helyére. Elsősorban a mozgalomban uralkodó viszonyokat kell megváltoztatni. A jelenlegiek ugyanis olyan tömörüléssé teszik, amellyel senki sem akar asztalhoz ülni. KURIER Miközben egyre több adat kerül napvilágra az egykori keleti titkos- szolgálatok ügynökeiről, a magyar kormány elzárkózik az együttműködés elől, noha Magyarország rendelkezett a legsűrűbb ügynök- hálózattal Ausztriában - állapítja meg a bécsi lap. AVarsói Szerződés (VSZ) tagállamainak titkosszolgálatai számára a KGB jelölte ki a tevékenységi területeket. Ausztria a Magyarországnak kiszabott feladat volt. A VSZ összeomlása után az osztrák belügyminisztérium az ügynökökről sok jelzést kapott, Magyarországon azonban nem jutott adatokhoz. Ott ugyanis „a volt KGB-ügynökök akadálytalanul tovább működhetnek” - állítja az írás. A szerző szerint sok volt NDK- beli és csehszlovák kémet átvett a KGB, de nem tudni, kinek dolgoznak a magyar ügynökök. Feltűnőnek minősíti, hogy Magyarország öt titkosszolgálatot tart fenn. HOSPODÁRSKE NOVINY A prágai gazdasági és politikai napilap úgy tudja, hogy a cseh kormány még ebben a hónapban vízumkényszert vezet be az orosz, a fehérorosz és az ukrán állampolgárok számára. A vízumkényszert Václav Grulich belügyminiszter terjeszti a kormány elé, s azt Jan Káván külügyminiszter is támogatni fogja. A vezető kormányzati tényezők azt követően változtatták meg véleményüket, hogy az egyes külföldi állampolgárok szigorúbb ellenőrzésének bevezetése komoly problémákat okozott a határátkelőkön. ,A vízumkényszer tervezett bevezetése teljesen összhangban van a kormány vízumpolitikai koncepciójával, mely az Európa Tanács határozatából indul ki, ez vízumkényszer bevezetését írja elő Oroszország, Fehéroroszország és Ukrajna állampolgárai számára” - nyilatkozta a külügyminisztérium szóvivője. körül, és nem utolsó sorban egy kis ellenőrzés a lakáskezelő vállalat háza táján sem ártana, hogy hogyan károsítják meg a lakókat! Hogy a Párkányban uralkodó módszerek megszűnjenek, ahhoz nekünk, lakosoknak kell összefognunk, elmenve akár a legfelső fórumig is az ügy érdekében. A párkányi önkormányzati választásokat a Magyar Koalíció Pártja nyerte (19 képviselő MKP-s, 3 más pártbeli), de az itteni magyarság nem biztos, hogy örülhet annak, hogy a 71 százalékos magyar közegből épp ez a 19 önkormányzati képviselő került ki. Tóth Katalin, Párkány Szentpétervári napfürdő. Odakinn -15 fok van. (TA SR/AP)
