Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)

2000-01-04 / 2. szám, kedd

Kultúra ÚJ SZÓ 2000. JANUÁR 4. Bolmányi Ferenc a Magyar Intézetben Pozsony. 2000 januárjának végéig látható a Magyar Intézetben Bolmányi Ferenc (1904-1990), a lévai születésű festőművész alko­tásainak kiállítása, (ú) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Hattyúk tava 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: A windsori víg nők 19 KIS SZÍNPAD: Vigyázzatok Leonnal! 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Tarzan (amerikai) 13.30 Ítéletnap (amerikai) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Star Wars: Baljós árnyak (am.) 15.30 Stigmák (am.) 18, 20.30 MLADOST: Sztárom a párom (am.) 15.15,17.30 Teljes napfogyatkozás (am.) 20 YMCA: Stigmák (am.) 15.30,18, 20.30 TATRA: Ideglelés (am.) 15.30,18, 20.30 ISTROPOLIS: Fé­lelem és reszketés Las Vegasban (am.) 15, 17.30, 20 ítéletnap (am.) 15.30,18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Mindenki, akit sze­retek (cseh) 17, 18.45 Amerikai pite (am.) 20.30 Tarzan (am.) 15.30,17 A Thomas Crown ügy (am.) 18.30, 20.30 Tic-tac (svéd) 17.30 A fehér sejk (ol.) 18 Oscar Wilde szerelmei (angol­amerikai) 20.30 KASSA DRUZBA: ítéletnap (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: A 13. harcos (am.) 15.30,17.45, 20 CAPITOL: ítéletnap (am.) 15.45,18, 20.15 ÚSMEV: Stigmák (am.) 16,18, 20IMPULZ: Vad szív (am.) 16.15, 19.15 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Tarzan (am.) 17, 19 GÚTA - VMK: Amerikai pite (am.) 18.30 Liliane Wouters belga költőnő válogatott versei magyarul A vér zarándoklata CSEHY ZOLTÁN Liliane Wouters a francia nyelvű belga költészet élvonalába tarto­zik. A vér zarándoklata címmel a közelmúltban jelentek meg válo­gatott versei magyarul. Wouters időutazó és színész, a sze­replíra napjainkban divatos képvi­selője. Végtelenül muzikális ter­mészet, szövegeinek építőkövei és omamentumai a francia és a fla- mand irodalmi hagyomány palotá­iból valók. Sajnos, az intertextuális poénok tömény élvezetéről le kell mondanunk, de a fordítói lele­mény sok mindennel kárpótol. Aiszkhülosz Homérosz asztaláról származó morzsáknak tartotta műveit, Wouters egy komplett iro­dalomtörténet képzeletbeli aszta­láról csipeget. A legtöbbször műfa­jokat elevenít fel: skálája a közép­kori haláltánctól és balladától az antik idillen át a modernista kifeje­zésmódokig teljed. A hihetetlen műveltséganyag verssé konstruá­lása jellegzetesen posztmodem módon történik. A „mintha” ad hátteret az értelmezés játékainak: a múlt elveszti kiterjedt és végte­len temporalitását, egységessé ol­vad, egyetlen verssé, mosttá. Ezt a metamorfózist csak a legnagyob­bak képesek előidézni. A versek jelentős csoportja idézi Cocteau technikáit. A költőnó ki­emelt helyet szán a dal műfajának, melyre azonban szokatlanul sú­lyos és izmos gondolatokat bíz, sőt, az erősen lirizált indíttatású, szilárdnak mutatkozó narratív magról sem mond le az esetek je­lentős hányadában. A témakölcsönzés sem idegen tőle, ahogy az újságírás sem. így nyer új megfogalmazást Giovanni Pascoli híres ingaóra-verse is, így támad fel egy óegyiptomi írnok, hogy pa­pírra vesse gondolatait. Az írnok szeme azonban átlát az időn, ellát Nagy Sándorig, Napóleonig és egészen Woutersig is. Az egyiptomi írnokból bibliai kró­nikás lesz, aki királymonológokat fogalmaz, majd egy „kavafiszi” át­változás következik és igazi hellén dekadencia, aztán újra Egyiptom sztéléi, papiruszai, fáraói. A határok elmosódnak, egymásba folynak, mígnem a költő kilép: „Lépj ki, szerző, gyerünk, zárd be zárójeled”. A szerző eltűnik, a szö­veg megkezdi önálló életét az ol­vasóval folytatott sokszólamú kommunikációban. Húzzad édes muzsikásom címmel az elmúlt év munkáit mutatja be műsorában a Dunaág Kamara Néptánccsoport január 7-én 18 órai kezdettel a dunaszérdahelyi Városi Művelődési Központban. Kísér a Zöld Pántlika zenekar. Közreműködik a nyárasdi Sarló citerazenekar. (Fotó: archív) Egy város - tizenhét képzőművész. Kiállítás, amelyből a „genius loci", a hely (egészséges) szelleme sugárzik Színes komáromi képeskönyv „Táj, város, épületcsoport tárgyilag hű távlati ábrázolá­sa” - így határozza meg az olasz veduta szó jelentését az Idegen szavak szótára. VAS GYULA E tömör és meglehetősen száraz megfogalmazás mintájára lakoni- kus rövidségűre foghatnánk a Ko­márom mint veduta című kiállítás­ról szóló tudósítást is: Komáromot vagy környékét ábrázoló képző- művészeti alkotások gyűjteménye. Csakhogy a Nádor utcai galériában január végéig megtekinthető tárlat sokkal több ennél. A tizenhét hivatásos, illetve ama­tőr képzőművész közel száz fest­ményéből, rajzából ugyanis így, egymás mellé állítva olyasvalami sugárzik, amit annak idején - tud­niillik a művek alkotásakor - va­lószínűleg ők maguk sem érezhet­ték. Mert a vászonra vetített ké­pek mindegyike megmutatja en­nek a történelmi levegőjű, na­gyon szép városnak egy-egy rész­letét - együttesen azonban elénk tárják szinte az egész várost, és főleg megsejtetik velünk annak hangulatát. A galéria tehát néhány hétre tulaj­donképpen egyetlen hatalmas ké­peskönyvvé, mondhatni leporelló­vá vált, amelynek sokszínűségét a képek változatos témáin túl a ti­zenhétféle képzőművészi látás­mód és stílus adja. Ami pedig egy­séggé ötvözi, az a genius loci, tehát a hely szelleme, amely mögött fél­reismerhetetlenül ott van egyfajta érzelmi kötődés. Még akkor is, ha az alkotók nem mindegyike komá­romi, sőt külföldiek is vannak kö­zöttük. De a város őket is megihlet­te, nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy megszerették - legalább egy kép erejéig. S hogy kikről van szó? A névsor nem olyan hosszú, hogy ne írhat­nánk le valamennyit, komáromit és nem komáromit vegyesen: Ko­csis Ernő, Kopócs Tibor, Jacs- menyík József, Boncsek László, Az alkotók nem mind­egyike komáromi, külföl­diek is vannak köztük. Sidó Zoltán, Vavrikné Sz. Erzsé­bet, Fügedi Jenő, Priecel Miroslav, Kothaj Géza, Téglás Attila, Ján Zelenka, Bognár Balázs, Novák Ágnes, Novák Zsuzsanna, Leszen- szky László, Ölveczky Gábor és az izraeli Miriam Neiger Fleismann. A január harmincegyedikéig tartó kiállítás védnöke Pásztor István, Komárom polgármestere. Sidó Zoltán: A Szentháromság-szobor (olaj, 1995) Fügedi Jenő: Őszi hangulat (akvarell, 1996) Ján Zelenka: Klapka tér (1995) (A szerző felvételei) Jakabffy Imre több száz folyóiratot, évkönyvet dolgozott fel Vámosmikola és környéke. Koczó József kötetéről A Közép-Duna-medence Egy kistáj helytörténeti régészeti bibliográfiája tankönyvét olvasva TRUGLY SÁNDOR Novemberben jelent meg Jakabffy Imre összeállításában és a Mundus Magyar Egyetemi Kiadó gondozásá­ban a Közép-Duna-medence régé­szeti bibliográfiája. Ez idáig az ős­kortól all. század végéig négy kö­tet látott napvilágot (1954, 1961, 1968, 1981), ez tehát az ötödik - hosszas várakozás után - megjelent kötet. Az idős szerző, Jakabffy Imre több száz magyar és külföldi folyó­irat, évkönyv feldolgozása eredmé­nyeképpen gyűjtötte össze ezt a ha­talmas - 9000 tételből álló - cím­anyagot. E nagy hiányt pótló bibli­ográfiát nemcsak a régészettudo­mány és annak művelői hasznosít­hatják kutatásaik során, hanem az egyes társtudományok képviselői is. MTI-HÍR Budapest. Mi van velem? címmel került a hanglemezboltokba Kern András színművész negyedik önál­ló lemeze. A CD és kazetta formájában kap­ható albumon tizenegy dal hallha­tó, amelyek közül hét szerzemény­nek a szövegét maga az előadó ír­ta. A dalok mindegyike fülbecsen- gő, a francia sanzonok hangulatát idézi. Kern András önvallomása Amint azt a könyv előszavában Er­délyi István és Tóth Endre is hang­súlyozza: „... e bibliográfiai sorozat tematikája meghatározott földrajzi területre vonatkozik, nem lehet te­kintettel sem a múltbéli, sem a je­lenlegi államhatárokra. Olyan na­gyobb, földrajzilag jól körvonalaz­ható területre figyel, amely mind az őskorban, mind az ókorban, mind a korai középkorban Európa egyik igen fontos kultúrát teremtő és köz­vetítő régiója volt.” E könyv haszná­lói tehát pontos képet kapnak az 1977-1987 között megjelent régé­szeti szakirodalomról, amely felöleli a Duna-medence alföldi, felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, délvidéki, vala­mint a szomszédos országok (Ausztria, Horvátország) területei­nek régészeti emlékanyagát. szerint „nem tud énekelni”, azon­ban jó a hallása. Első lemezét 36 éves korában (1985) írta és készí­tette el Kern címmel, majd 1989- ben Presser Gábor, Sztevanovity Zorán és Dusán újabb hanganya­got komponált számára Ez van címmel. Á Mi van velem? című le­mezen szereplő dalokat Heilig Gá­borral, Másik Jánossal, Sztevano­vity Dusánnal, Oroszlán Lászlóval és a Dés László-Geszti Péter szer­zőpárossal készítette. CSÁKY KÁROLY A Soros Alapítvány támogatásával készült Koczó József tanár Vámos­mikola és környéke című helytör­téneti könyve. Ä vidék régi hagyo­mányát elevenítette fel a szerző, hiszen Hont vármegye iskoláiban már századunk elején ismerték a regionális tankönyveket. 1908- ban írta Drozdy Gyula és Györffy János azt a kedves és tartalmas kis könyvecskét (Hont vármegye rö­vid földrajza), amely a szülőföld szeretetére és megismerésére okí­totta a tanulókat. Koczó József könyve a történelmi Hont megye egyik kistáját mutatja be. Az első fejezetben (Az ember és környezete) a Börzsöny hegy­ség és az Ipoly folyó geológiai ki­alakulásáról olvashatunk. Szó esik továbbá a vidék természetföldraj­záról, élővilágáról, de találunk le­írást a régi erdőgazdálkodásról és bányászatról, akárcsak a földmű­velésről és az állattartásról. A szerző bemutatja az egykori házi­ipart, a szövés-fonást, a tejfeldol­gozást, ír a vízimolnárokról és a kovácsmesterekről. Számomra legkedvesebb a Bör­zsöny-vidék kis néprajzát tárgyaló fejezet (A velünk élő törénelem). Már csak azért is, mert tudom, Koczó tanár úr diákjaival évek óta együtt faggatja a múltat. A honis­mereti kör tagjai értékes és szaksze­rű gyűjtéseket végeztek lakóhelyü­kön; megtanulták a néprajzkutatás megannyi csínját-bínját. Áz itt be­mutatott anyag nagy része is ennek a közös munkának is az eredmé­nye. A szerző e fejezetben emléke­zik meg a vidék jeles szülöttéről, a perőcsényi Együd Árpádról. A tár­gyi néprajz területéről bemutatja a mikolai aratókoszorút, a piros szö­vött halotti lepelt, a hímzett ágyte- rítőket, a sövényfalból álló, zsúppal fedett gazdasági épületeket, a kő- és vályogházakat, a hosszúfolyású házat, a szabadkéményes pitvart s a megannyi kelléket és berendezési tárgyat. ír a legismertebb népszo­kásokról, több hiedelemmondát közöl a mitikus lényekről (ezek leg­többjét diákjai gyűjtötték), közzé­tesz egy-egy újstílusú balladát, s be­mutatja a vámosmikolai tájházat is. A könyv legterjedelmesebb fejeze­tében („Mélységes mély a múltnak kútja”) a honfoglalás előtti korok­tól napjainkig tárul elénk a vidék története. A szerző nem mellőzi a sorsfordulók és határmódosítások leírását sem. Elénk tárja a folyón túli legközelebbi magyar települé­seket: Ipolypásztót, Ipolyszakál- lost, Ipolybélt is. S nem maradnak említés nélkül a régi végvárak: Dré­gely, Ság, Damásd, Salgó és Pásztó sem, csakúgy, mint a vidék régi táj­házai, falumúzeumai, műemlék templomai, emlékművei. Koczó József könyve, melyet sze­mélynél adattár és fogalomtár, va­lamint irodalomjegyzék egészít ki, jól példázza a hon- és önismeret ok­tatásának lehetőségeit. Példaként szolgálhat más régióknak is. Vámosmikola és környéke, 1999 Megjelent Kern András negyedik önálló lemeze Fülbecsengő sanzonok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom