Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)

2000-01-20 / 15. szám, csütörtök

Csütörtök, 2000. január 20. B. évfolyam, 2. szám A novemberben induló fácánvadászatok Szlovákiában sikeresek voltak. Fácánból még nem volt ily bőséges a teríték. Életem legrövidebb vadászata kataszterileg is oda tartozik. A rendszerváltás után a nagy vadász- társaságok régi darabjaikra hullot­tak, és az újak szerveződése, ren­dezése után „ex offo” (hivatalból) - Nagycétény és Kiscétény között - a szomszédaink javára húzták meg a határt, hogy meg legyen a tör­vény által előírt és kötelező 500 hektár. Az említett területeken vadgazdálkodás folyik, ami a vad­dal való állandó törődést, etetést és óvást jelenti. A dűlők nagysága, fekvése és jellege szerint 22 etetőt, sózót helyeztünk el. A szálastakar­mányra való etetőket természete­sen oda helyeztük, ahol az őzek tartózkodnak, a szemestakar­mányra készült etető pedig a fog­lyokat, fácánokat csalogatja és nyújt nekik védelmet, ha netán hé­ja, karvaly vagy ölyv próbálkozna lecsapni rájuk a magasból. A harminc tagú vadásztársaság zö­mében fiatalokból verbuválódott. A napokban hárman: Bób József, Lázár Tibor és Kmetyó Ferenc a vadgazdánk gyarapították az ötve­nesek táborát. Vadászokhoz illő módon vadászvacsorával köszön­töttük a „három öreget”. A novemberben induló fácánvadá­szatok Szlovákiában sikeresek vol­tak. Fácánból még nem volt ily bő­séges a teríték. A nyúlállományt vi­szont egy picit elsirattuk, különö­sen akkor, amikor a nyúlbefogá- sokról érkező hírek nem voltak va­lami biztatóak. Egyesek szerint vi­szont a nyúlbefogások eredménye­it nem kell készpénznek venni. Si­kere függ a szerencsétől, az időjá­rástól, a szakértelemtől, ami lé­nyegében a befogó hálók felállítá­sát, elhelyezését, a hájtók mozga­tását jelenti. Azon a bizonyos decemberi szom­baton a vadászok a korai órákban a gyülekező helyszínére a vadász­ház elé igyekeztek. Az első hajtást, a Cétényke folyó mellett, a hídtól eresztettük szét, a Herbonta dűlő­ben fekvő, szép repcetáblát va­dásztuk le. A ragadozó is a természet része. Sikeres rókavadászok: Lázár Tibor, Pavlovics Lajos, Srankó László és Szovis Péter A teríték tiszteletadás a vadnak és a természetnek Friss szeméttelep az erdő szélén, az esetnek folytatása is lesz Szládecsek János vadászcimbora mellett lépkedtem, akinek kitűnő magyar vizslája van. Biztatóan len­gette karját, hogy lépjek ki, mert a „nyuszkók” szaporán emelkednek. Bizony szólt is a puska gyakran, és Jánosnak igaza volt, hogy a jobb Nem a vadászvizsga teszi a vadászt! Tehát az erdőt körülzártuk, alig in­dult meg a hajtás, máris ropogtak a tűzszerszámok a vadászok kezé­ben. A végeredmény 22 nyúl és 7 fácánkakas, az óra mutatója a haj­tás végén csupán tizenegy irányá­ba fogyasztotta az időt. Társaságunk vezérkara úgy dön­tött, hogy a vadászatot befejeztük, Csak megpiszkáljátok a nyulat, a szegény vizsla megszakadhat! a 65 nyúl szép eredmény: Nem szabad tovább erőltetni a sikert és a szerencsét... Volt egy nem éppen szép foltja is az erdő alatti vadászatnak. A vadá­szok egy frissen alapított szemét­telepre bukkantak. Közvetlenül az erdő szélén valaki, vagy valakik szeméttel megtömött műanyag zsákokat dobtak ki kocsijukból. „Szerencsére” a szemetelők ott­hagyták névjegyüket, az egyik bo­szárnyat meg kell erősíteni, mert alig tíz perc leforgása alatt négy nyulat hoztam a terítékre. Igaz, egyet a vizsla segédletével, mert nélküle bizony elinalt volna. János dohogott is magába, de úgy, hogy én is halljam:- Csak megpiszkáljátok a nyulat, miért kapkodtok, lőjetek ponto­sabban, mert a szegény vizsla A vadászrész kiosztása gazdagabb. Kedvenc tanyája a nyulaknak is. Sok szép vadászem­lékem fűződik az erdőcskéhez, va­dászterületünk színes foltjához. rítékon rajta volt a címük. Életem legrövidebb vadászata tizenegyre befejeződött és déli harangszóra felsorakoztunk a teríték előtt, utol­só tiszteletadásra. Megtörtént a „kompe­tencia”, vagyis vadász­rész, vadászjuss kiosz­tása, ezúttal jutott a hajtóknak is. Fél egy­kor már fogyasztottuk a disznótoros káposz­tát, ezúttal nem va­dászvacsorát, hanem ebédet ültünk. Beval­lom, még ilyen sem fordult velem elő va­dászmúltam alatt, hogy a vacsorát ebéd­nek szolgálták volna fel! Végezetül talán még annyit, hogy manap­ság divatos becsmérel­ni a vadászokat és a vadászatot. Noha a vadhúskedvelők köztük sok diétás be­teg -, tudják, hogy va­dászat nélkül nincs vadhús. Erről jut eszembe a föníciaiak híres mondása: „Vena- ri necesess est”, vagyis érthetőbben: Vadász­ni pedig szükséges! (A szerző felvételei) megszakadhat, mire vége lesz a vadászatnak! Mire az óramu­tató túllépte a ki­lencet, vége is volt az első kör­nek. 43 nyúl és néhány fácán ke­rült terítékre. A nyulakat a haj­tők elrendezték. Rövid tanakodás és megbeszélés után elindultunk az erdő felé. Az erdő szó alatt ne egy erdőren­getegre gondol­jon a kedves ol­vasó, amelynek vége-hossza nincs. Csupán alig negyven-öt- ven hektárnyi erdőcskéről van szó a cétényi ha­tárban, ám vad­állománya annál MOTESIKY ÁRPÁD armincnegyedik esz­tendeje járom az er- dőt-mezőt, taposom a sarat és állom az esőt, ha nincs hová meghúzódni előle. Am vadász mivoltomat számíthat­juk akár kerek negyven esztendő óta is, mert nem akkor válik va­dásszá az ember, ha leteszi a va­dászvizsgát és kiváltja a zöld va­dászjegyét. Mondom, a negyven esztendő alatt részt vettem sok-sok vadásza­ton úgy is mint hajtó, de ily rövid ideig tartó nyúlvadászatban, mint az idei decemberi, még nem volt részem. A régi vadászatok keve­sebb puskással, de sok-sok hajtó­val elhúzódtak egészen napnyúg- táig, mivel megadtuk módját a te­rítéknek, vagyis a vad, a nyulak és fácánok tiszteletadásának is. Utá­na pedig következett a vadászva­csora, miközben nem tagadom - fiatalok lévén -, borozgattunk és nótázgattunk is... Ezerhatszáz hektárnyi vadászterü­leten gazdálkodunk, ám néhány hektár körül még vitában állunk szomszédainkkal, illetve a járási hatóságokkal. Pontosabban a Papi dűlő harminc hektárnyi területe körül áll a bál, ami ősi idők óta nagycétényi vadászterület volt és Támogatást kapnak Tanácsokkal látják el a szülőket (is) KATÓCS GYULA A Bodrogközben az anyanyelvi oktatás fontosságával, haté­konyságával kapcsolatos felvi­lágosító tevékenység a Királyhelmec és Vidéke Alapít­vány munkacsoportjának kez­deményezésére decemberben indult. A pedagógusokból, kulturális dolgozókból, lelkészekből, a Magyar Koalíció Pártjának tagjaiból, lelkes önkéntesekből és más személyekből álló kol­lektíva vezetésével Gilányi Ist­ván, a Királyhelmeci Akadé­mia igazgatója lett megbízva. Az aktuális témáról vele beszélgettünk: „Különböző rendezvényeken próbáltuk, próbáljuk kifejteni a magyar gyermekek anyanyelvi oktatá­sának fontosságát, szükséges­ségét és bemutatni a magyar tanítási nyelvű iskolák ered­ményeit, illetve példákkal il­lusztrálni azt, hogy a magyar iskolákból kikerültek is ugyan­úgy helyt tudnak állni az élet különböző területein, mint azok, akik nem a kisebbség nyelvén tanulták a betűvetést. Sok szülőt ugyanis ezzel igye­keznek megtéveszteni. Ezt próbáljuk kivédeni és rávezet­ni a szülőket arra, mennyire fontos, hogy a gyermek anya­nyelvén sajátítsa el az ismere­teket. Ezért arra törekszünk, hogy időben felhívjuk a szülők fi­gyelmét és hasznos tanácsokat nyújtsunk számukra. Természetesen továbbra is szervezzük az olyan jellegű is­kolai és más rendezvényeket, amelyek a leendő elsősöket és szüleiket kívánják megszólíta­ni” tájékoztatott Gilányi Ist­ván. Elmondta azt is, hogy a munkacsoport előzetes felmé­rést végzett a régióban arról, hogy hozzávetőlegesen hány magyar nemzetiségű iskolakö­teles gyermekkel lehet majd számolni az új tanévben. E szerint a Bodrogközben mű­ködő ramincnégy óvoda közül huszonegy magyar, nyolc szlo­vák tanítási nyelvű, öt pedig vegyes. A négyszázhar- mincnégy óvodás közül háromszázharminchárom ma­gyar nemzetiségű, ám sok olyan gyermek is van, aki nem jár óvodába. Ezen gyermekek szüleinek tájékoztatására, fel­világosítására a munkacsoport a helyi pedagógusokat (bele­értve a nyugdíjasokat is) kérte fel, de ott, ahol nincs iskola a faluban, ezt a munkát a Cse- madok-tagok, illetve a helyi lelkészek végzik el. Gilányi István szerint a nehéz szociális helyzetben lévő szü­lők gyermekei különböző tá­mogatásokban részesülnek. A nemzetiségi iskolába beíratott gyermekek tanévkezdéskor in­gyenes tanszercsomagot, illet­ve étkeztetési támogatást kap­nak, sőt az útiköltséget is fede­zik azoknak, akiknek a lakóhe­lyén nincs iskola és utazásra kényszerülnek. A beíratás eb­ben a régióban is január tizenötödikétől február tizenötödikéig tart.

Next

/
Oldalképek
Tartalom