Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)
2000-01-19 / 14. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. JANUÁR 19. KOMMENTÁR Konzervált viszály TÓTH MIHÁLY A szlovákiai politizálásban nagy hagyománya van e félmondatnak: „...aztán majd meglátjuk”. Még javakorabeliek, akik ott voltak, amikor 1968-ban arról folyt a vita, hogy a nemzet a demokráciát részesítse-e előnyben, vagy Csehszlovákia föderalizálását. A következményeket ismerjük. Azóta, hogy a miniszterelnök tegnapelőtt kilátásba helyezte egy újabb politikai párt, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió megalapítását, ismét ott leng a levegőben az „...aztán majd meglátjuk” feliratú transzparens. Ahogy a Tiso-féle szlovák állam megalapításakor, és ahogy 1968 emlékezetes nyarán is a sötétbe ugrást jelentette a szlovák politikára oly jellemző szó- kapcsolat, ugyanúgy most is műszerek nélküli vakrepülést jelent a szlovákiai demokrácia számára Dzurinda lépése. A pártalapítás kilátásba helyezése azokban a napokban történt, amikor már országvilág előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a miniszterelnök politikailag teljesen elhasználódott. Egy rossz házassághoz hasonlítható a helyzet; a féljen kívül már mindenki ismeri a sajnálatos tényeket. Az a körülmény, hogy ilyen viszonyok között a kormányfő még szavazatszerző tényezőnek tekinti teljesen megkopott népszerűségét, azt jelenti, hogy nemcsak sötétségbe burkolt territóriumba tévedett, hanem szakadék szélére is lépett. Zuhanásveszéllyel jár, hogy különbejá- ratú ambícióit védendő, állandósítja a jobbközép pártok viszályát, kockára téve ezzel a Meciar-ellenes erők 2002-re várt sikerét. Egy pillanatra se feledkezzünk meg arról, hogy itt nem a tisztségekben levő miniszterek, parlamenti képviselők és más állami főhivatalnokok Dzurinda iránti hűségéről-hűdenségéről van szó, hanem arról, hogy. azok mit szólnak ehhez, akik 4 évenként egyszer, a demokratikus választás órájában kerülnek döntési helyzetbe. Tucatnyi jelből arra lehet következtetni, hogy a plebsz már nagyon unja a politikusok vályúharcát. Meciar második miniszterelnöksége óta az az ország politikai nyomorának fő oka, hogy nem standard pártok alkották a kormányt. Amíg ez csak a HZDS-re vonatkozott, meg az SNS- re, vidáman ostoroztuk, hogy olvashatadan pártok kezében a hatalom. Az SDK öt pártja külön-külön mind olvasható volt. Viszont az SDK-ról semmiképpen sem állítható, hogy standard párt. Kényszer nyomására jött létre, és a veszélyelhárításban eredményes volt. Meciar legyőzése után egy héten belül újra önállósulhattak volna a pártok. Teljes összhangban történt volna ez az SDK választási ígéretével. A párt erőszakkal való egybentartása imponált Dzurindának, de káros volt a demokráciának. Úgy tűnik, a miniszterelnök miatt állandósul a kormánypártok közötti viszály. JEGYZET Vissza a gyökerekhez JARÁBIK BALÁZS Az, hogy Dunaszerdahelyen ismét gyilkosság történt, főleg külföldön váltott ki visszhangot. A Csallóköz szívét sajnos ismét csak egy maffiatanyának képzeli az, aki még soha nem járt ott. Éppen az egyébként szívélyes kisváros tanúskodhat arról, hogy Szlovákiában azzal a képtelen helyzettel kell a rendőrségnek megbirkóznia, hogy bűntények sora politikai témaként kerül a köztudatba. A jelenlegi kormány az előző kabinet bűntetteit igyekszik felderíteni. Amíg a bűnüldöző szervek energiáit a dunaszerdahelyi gyilkossághoz hasonló ügyek, korrupciós botrányok kötik le, a megelőzésre kevesebb figyelem irányul. Ezzel szemben érdekes tapasztalatot nyújt New York, a 80-as évek maffiájának melegágya, ahol ma éppen a bűnözés szinte páratían mértékű visszaszorításával példálóznak. A javulás főleg a hetedik évét a főpolgármesteri székben töltő Rudolph Giulianinak köszönhető. A politikus nem a maffia hajkurászásával kezdte szolgálati idejét. Fokozatosan fülön csípte a pitiáner bűnözőket. Giuliani legnagyobb érdeme, hogy megtanította New Yorkot a törvény tiszteletére. Az ember itt lép- ten-nyomon figyelmeztető táblákba botlik, amelyek a szabály után az „Ez a törvény!” felirattal igyekeznek elejét venni a szabálytalanságolöiak. Figyelemre méltó, hogy New Yorkban a rendőrség az egyik legelismertebb és felettébb tisztelt testület. Ha hozzátesszük, hogy Giuliani a városházán is visszaszorította a korrupciót, nem is csodálkozhatunk az itteniek biztonságérzetén. Mellesleg a keménykezű Giuliani nem népszerű politikus. Szlovákiában a rendőrség elsősorban a felső körökbeli „aktivitások” felgöngyölítésével foglalkozik - mi mást is tehetne? Nem csak Dunaszerdahelyen érvényes, hogy főleg annak van becsülete, aki hangosabb, erősebb, miközben erősen megnőtt a maffia- imitátorok száma is, s a rendőrség mindezt tétlenül nézi. New York tapasztalata csak megerősítheti a mondást: a gyomot gyökerestül kell kitépni. A szerző a Columbia Egyetem (New York) ösztöndíjasa Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vmce-sport- (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vyvoz tlaée, Koáická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk Tiniszerelem, 1969. Elena partnere a 9. osztályosok bálján egy bizonyos Vlagyimir Putyin (TA SR/EPA) Csökkenni fog a jelenleg domináns Egyesült Államok relatív ereje - I. rész Erővis z onylago s s ág A 2000. évbeköszöntével érdemes elgondolkodni azon, milyenek lesz az erőviszony és a nemzetközi rendszer az elkövetkező évezredben. ONDREJCSÁK RÓBERT Az USA a Föld vezető hatalmaként került ki a hidegháborúból, katonai, gazdasági erejével fölülmúlja a többi országot, politikai befolyásának nincs egyenrangú ellenfele. Ezért a most fennálló nemzetközi rendszert unipolaritásnak is nevezhetnénk, egypólusú világrendnek, amelyben egy pólusnak-országnak (USA) meghatározó szerepe van a nemzetközi kapcsolatokban. A dolog azonban nem ennyire egyértelmű, mert bár az USA a legerősebb ország, elképzeléseit mégsem tudja teljesen keresztülvinni a Föld bármelyik pontján. Ennek akadálya további hatalmi központok léte, melyeknek érdekei sokszor ütköznek Washington érdekeivel. Ezeknek a hatalmi központoknak az ereje, befolyása egyelőre nem versenyezhet az amerikaiéval, azonban érdekeiket mégsem hagyhatják teljesen figyelmen kívül Washingtonban. Helyesebb, ha a jelenlegi nemzetközi rendszert az uni-multipolaritás jelzővel illetjük, amiből kitűnik, hogy létezik egy döntő befolyással bíró ország, és mellette még néhány hozzá képest gyengébb, de jelentős hatalmi központ. A jelenlegi tendencia az, hogy ezeknek a jelenleg kevésbé befolyásos pólusoknak a relatív ereje növekedni fog, ebből kifolyólag a jelenleg domináns Egyesült Államoké pedig csökkenni. Ha előretekintünk fél évszázaddal, látni fogjuk, hogy a Földön legalább öt, de lehet, hogy még több (7-8) nagyjából egyforma erős, befolyásos hatalmi központ létezik majd. Természetes, hogy nem lesz minden pólus ereje, ennél fogva lehetősége sem teljesen egyforma, de ezek mégis ki fognak emelkedni a többi ország közül, és meghatározó befolyásuk lesz bolygónkon. Ennek az átalakulásnak főleg gazdasági, demográfiai, katonai, kulturális okai vannak. Az USA gazdasága ugyanis a II. világháború után részesedett a legnagyobb arányban a világ teljes termeléséből (több mint 40%-kal). Ez a gazdasági hatalom lehetővé tette Washington számára, hogy kitöltse azt a hatalmi vákuumot, melyet a legyengült Európa és Japán hagyott maga után, és globálisan érvényesítse érdekeit. Nyugat- Európa és Japán talpra állása, valamint a világ sok országának gyorsabb gazdasági növekedése miatt az amerikai részesedés a teljes termelésből csökkent, így mára az USA a világ össztermelésének nagyjából a negyedét állítja elő. Ez még mindig elég nagy arány, de - a jelenleg vitathatatlanul jó amerikai mutatók ellenére - mások még gyorsabban nőnek. Ennek nagy hatása van az erőviszonyokra. Az USA fejlett technológiájának, erős gazdaságának, Az „öreg kontinens” elvesztette korábbi jelentőségét. jelentős népességének (kb. 260 millió fő) és rendkívül hatékony katonai erejének köszönhetően még a jövőben is hosszú ideig a legerősebb világhatalom marad, de már nem az egyetlen. A további pólusok közé fog tartozni az egyesült Európa, Kína, Oroszország és Japán, valószínűleg India, a kevésbé befolyásosak közé esetleg Brazília és Indonézia. A felsorolt jelöltek mindegyike egységes, szuverén ország, kivéve Európát. Az „öreg kontinens” 100 éve, hatalma csúcsán a világ területének több mint 80%-át ellenőrizte, nagyhatalmainak vezető szerepéhez nem férhetett kétség. A két világháborúnak, a többi földrész demográfiai és gazdasági növekedésének következtében azonban elvesztette korábbi jelentőségét, sőt a hidegháború idején a „peremhatalmak” (USA, Szovjetunió) alárendeltségébe került. A kelet-nyugati antago- nizmus megszűnése esélyt adott, hogy Európa újra elfoglalja helyét a Föld legbefolyásosabb elitklubjában. Erre azonban akkor van lehetősége, ha egyesül, vagy nagyon szoros egységben lép fel a nemzetközi porondon. Minden lehetősége megvan a többpólusú rendszer egyik központjává válni, hiszen lakossága a közép-európai országok integráló-, dása után elérheti a félmilliárdot, gazdasági összterméke nagyjából megegyezik az amerikaival, népessége jól képzett, technológiája szintén fejlett, Nagy-Britanniának és Franciaországnak stratégiai nukleáris erői is vannak, és katonai potenciálja jelentős. E lehetőségek ellenére Európa jövőbeli szerepe mégis talány, hiszen minden azon múlik, sikeres lesz-e az integráció. Ha igen, akkor újra nagy lesz, ha nem, befolyásának csökkenése tovább folytatódik. Kína a következő ország, amely biztosan a jövő vezető hatalmainak sorába lép. Erre utal népessége, amely legnagyobb a vüágon (1,25 milliárd fő) és gyorsan növekvő gazdasága, amelynek jelenlegi össztermelése 1000 milliárd dollár (7. a világon). Gazdasági növekedése évente 8%-os, így Peking pár éven belül maga mögött hagyja az összes európai országot, sőt Japánt is. Előrejelzések szerint a 21. század első harmadában eléri az amerikai összterméket, ami lehetővé teszi majd, hogy a kínai hadsereg ütőké-' pessége gyors ütemben nőjön. Kína legnagyobb negatívuma, hogy növekedése ellenére elmaradott ország, és minden igyekezete ellenére még középtávon is az marad. Ennek ellenére Peking a legdinamikusabban fejlődő nagyhatalom. Az írás befejező részét holnap közöljük. OLVASÓI LEVÉL Több mint hősök A rádióban karácsonykor elhangzott Korhadt fakeresztek c. adás magasztos, de fájó élményt nyújtott. A 48-as szabadságharc azon hőseinek életútját ismertették, akik súlyosan megsérültek, és nyomorékon élték le életüket. Testük rég elporladt, sírjuk mellett is elkorhadtak a fakeresztek. Sokuknak a neve és hőstette is a feledés homályába merült. Pedig amit tettek, a népért, a szabadságért, Magyarország függetlenségéért tették, és megérdemlik, hogy a késői nemzedék is fejet hajtson emlékük előtt. Amikor a véres csaták zaja megszűnt, nem adták meg magukat a sorsnak, erősen megrokkanva is vállalták az élet nehézségeit. Elérzékenyülve hallgattuk és követtük Papp Gábor szabadságharcos életútját, aki a váci csatában súlyosan megsérült. Mellkasát átszúrták, s mindkét lábát golyó érte. Erős akarattal kigyógyult, de csak térden tudott járni. Nem adta fel, megnősült és két fiúgyermeke született. Élete ezután sem volt mentes a megrázkódtatásoktól, feleségét és az egyik gyermekét elvesztette. Ez az ember szőlőt telepített, s minden munkát «gyedül végzett. Megható epizódja az életének, amikor kis szekérkéjébe befogja szamarát, felveszi honvéd egyenruháját, s fejére a vörös sapkát, maga mellé ülteti kisfiát, s úgy mennek az Országház elé, ahol akkor a millenniumi ünnepségek folynak. Ez a hős, mint sok más hasonló sorsú társa, az államtól segélyt nem kapott. Az Országggyűlés csak a kilencvenes években szavazott meg csekélyke járadékot nekik. Az öreg harcos temetésének történetét már nem tudtam követni, a meghatottságtól, mint egy gyerek, sírtam. Fiataljaink vajon hallgatták-e a műsort, s volt-e hatással azokra, akik feladtak minden emberi, a züllés mélységeibe süllyedtek, ahonnan TALLÓZÓ PRÁCA Hazárdjátékosoknak minősíti a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ) alapítólevelének aláíróit a szakszervezeti napilap jegyzetírója, megjegyezve: „sírásói mindannak, amit a koalíció elért. Ilyen meggondolatlan lépés a politikusok részéről - akadnak közöttük kormánytagok is - teljesen szétdúlhatja az egész politikai helyzetet”. A cikkíró rámutat: az SDKÚ megalapítói eddigi szövetségeseik, a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) és a Demokrata Párt (DS) ellenségeivé lettek, így sikerült szétverniük a Szlovák Demokratikus Koalíció (SDK) frakcióját. Az SDKÚ megalapításáról szóló hír mindenkiben tudathasadást idéz majd elő, és csupán kellemetlenséget okoz a kormányfőnek - belföldön és külföldön egyaránt. PRAVDA Terjedelmes interjúban nyilatkozik a belügyi államtitkár a közigazgatás reformtervezetéről. Ivan Budiak már a beszélgetés elején leszögezi: Viktor Niznansky kormánybiztossal is együttműködött, hasonló eredményekre jutottak. Az államtitkár szerint a reform érintheti az ország területi köz-' igazgatási beosztását, ám nem szükségszerűen. Elmondta, megkülönböztetett figyelmet szentelt a nagyobb egységek kialakításának. Nem titkolta: a reform végrehajtása nem olcsó, de hosszú távon mindenképpen a működési költségek csökkenésére lehet számítani. A Városok és Falvak Társulásával (ZMOS) kapcsolatban megjegyezte: a szervezet joggal sérelmezi az alaptörvénynek azt a kitételét, amely az önkormányzatok hatáskörét az államigazgatástól teszi függővé. Ez ugyanis szerinte csak az önkormányzatokat gyengíti. NÁRODNÁ OBRODA A héten sor kerül Milan István és Jozef Tuchyna (mindkettő SDL), valamint Branislav Orava (SDK- KDH) képviselők indítványának parlamenti megvitatására, melyben javasolják az alternatív katonai szolgálat mostani két évről tizenöt hónapra való csökkentését. Habár sok fiatal megkönnyebbüléssel tekinthet a törvény megszületésére, nem szabad elfelejteni, hogy bizonyos pártok komolyan veszélyeztetik a tervezet keresztülvitelét a törvényhozásban - figyelmeztet a lap. A cikkíró ezért kérdéssel forult néhány képviselőhöz: hogyan szavaznak majd. „Már régóta tárgyaltunk erről a frakción belül. Alaposan áttanulmányoztuk a javaslatot, és megpróbáltuk előrevetíteni a következményeket. Mivel ehhez a kérdéshez liberálisan állunk, valószínűleg igennel voksolunk majd” - közölte Juraj Svec (SDK-DÚ). Ugyanígy vélekedik Jozef Tárcák ellenzéki (HZDS) képviselő is, ám pártja nevében egyelőre nem kívánt nyilatkozni. Merőben ellentétes azonban a szintén ellenzéki Éva Slavkovská (SNS) hozzáállása: bár végleges döntés nem született a frakción belül, minden valószínűség szerint a javaslat elfogadása ellen szavaznak majd. kiutat már nem találnak. S vajon tudnak-e annak a honvédtisztnek a hőstettéről, aki a debreceni csatában maroknyi csapatával felvette a harcot az orosz túlerővel szemben. Harc közben mindkét lábát elvesztette, s csonkjait rongyokkal bekötve még így is harcra buzdította katonáit. Sok-sok élettörténetből, példás helytállásból meríthetnének erőt azok a fiataljaink, akik úgy érzik, nekik már minden mindegy, a tisztesség, a becsületes munka nem számít, akiktől távol van a család szentsége és minden, ami - ha nehézségek árán is - szebbé és elviselhetőbbé teszi életünket. Demeter Ferenc, Szepsi