Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)

2000-01-18 / 13. szám, kedd

Kultúra ÚJ SZÓ 2000. JANUÁR 18. FELHÍVÁS A Pódium Színházi Társaság 2000. február 5-én 11 órai kezdettel tartja közgyűlését Komáromban, a Jókai Színház körtermében. A vezetőség minden amatőr színjátszás iránt érdeklődőt szeretettel vár. Kérjük, részvételi szándékukat február 1-ig jelezzék a 0819/701 891-es telefonszámon, vagy a Pódium Színházi Társa­ság levélcímén (945 01 Komárno, Hradná 1.). Juraj Melis ...liberó animo - kiállítás Rimaszombat. A Városi Galériában „... liberó animo... szabadon gondolkodva...” címmel nyílt kiállítás Juraj Melis szobrászművész al­kotásaiból. Melis hosszú évekig nem állíthatott ki, alkotásai csak 1989 után kerülhettek a nagyközönség elé. Letiltása előtt utolsó kiál­lítása a pozsonyi Cyprián Majemík Galériában volt 1973-ban. Melis alkotásaival érzékenyen reagál a társadalom történéseire. A kiállítás február 18-ig tekinthető meg. (-hú-) Elmarad az irodalmi rendezvény Pozsony. Elmarad a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének a Ma­gyar Kultúra Napja alkalmából 2000. január 20-ára tervezett irodalmi rendezvénye, (ú) Sikerrel ért véget a Verdi-fesztivál Budapest. Óriási sikerrel zárult a Magyar Állami Operaházban zajlott Verdi-fesztivál. Magyarország a millennium jegyében már az idén tisz­telegni kívánt a zeneszerző emléke előtt - 2001-ben lesz halálának szá­zadik évfordulója. A fesztiválon egymás után csendült fel Verdi hat nagy operája, a Traviata, az Aida, az Álarcosbál, az Othello, a Trubadúr és a Rigoletto. A sorozat végén Rekviem című oratóriuma hangzott el. Az előadások karmestere Rico Saccani volt, akit a nagyközönség csak „Verdi-specialistaként” emleget. A rangos eseményen olyan hazai és nemzetközi sztárok léptek fel, mint Tokody Ilona, Rost Andrea, Mikló­sa Erika, Sherrill Milnes, Daniel Munoz vagy Dermis O’Neill, (zzs) SZÍNHÁZ ___________________POZSONY___________________ SZ LOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Rigoletto 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Chioggiai csetepaté 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Figaro házassága 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Liliomfi 10 TATABÁNYA JÁSZAI MARI SZÍNHÁZ: A kis herceg 13.30, 16 (vendégjáték Mo­sonmagyaróváron) MOZI POZSONY HVIEZDA: A világ nem elég (am.) 15.30,18, 20.30 OBZOR: Vélet­len találkozás (am.) 15.30,18,20.30 MLADÓST: Két kéz (ausztrál) 15.45, 17.30, 20 YMCA: A világ nem elég (am.) 15.30, 18, 20.30 TATRA: Ideglelés (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: A világ nem elég (am.) 17.30, 20 Ítéletnap (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Mindenki, akit szeretek (cseh) 17, 18.45 20.30 Tarzan (am.) 15.30,17 200 cigaretta (am.) 20.30 A tábornok lánya (am.) 18.30 Júlia és a szellemek (ol-fr.) 18 Apafej (am.) 16.15 Teljes napfogyatkozás (fr.-belga.) 20.30 Volt egyszer egy ki­rály (cseh) 19.30 KASSA TATRA: Véletlen találkozás (am.) 15.30, 18, 20.30 CAPITOL: íté­letnap (am.) 15.45,18, 20.15 ÚSMEV: A világ nem elég (am.) 16, 18.15,20.30 IMPULZ: Vad szív (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Stigmák (am.) 17,19 LÉVA- JUNIOR: Két kéz (ausztrál) 16.30,19 GUTA-VMK: Háborgó mélység (am.) 18.30 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Wing Commander (am.) 18 A holnapi megnyitóra minden kép a falakra kerül a bécsi Art Forum Ga­lériában, ahol a Paul Cézanne: Befejezett - nem befejezett című kiállítá­son gyönyörködhetnek a látogatók a festő remekeiben. (TA SR/EPA-felvétel) Beszélgetés Lovasi Andrással zenéről, pénzről, költészetről, lemezkiadásról és a popzenei színtérről Mint ágyon egy kedves plüssmad „Ha nem lépsz be az ördögi körbe, legfeljebb a mezőn énekelhetsz a ma­daraknak, bár lehet, hogy szponzorok nélkül ez se menne." (Dömötör Ede felvétele) A Kispál és a Borz úgy vált fo­kozatosan rétegzenekarból országosan ismertté, hogy alig költöttek reklámra. A sors fintora, hogy Lovasi András, ez a tömegkultúrától olyannyira idegenkedő ze­nész a Csinibaba című film­nek köszönheti, hogy ma már a hatvanévesek is felis­merik az utcán. JUHÁSZ KATALIN Tímár Péter be akarta csábítani a moziba a fiatalokat, és mellesleg jókorát lökött a zenekar szekerén. Vagy mégsem? Három év távlatából nézve érde­mes volt a zenekarnak szerepel­nie a filmben? A Csinibaba zenéjéből eladtak százezer darabot, a saját lemezeink viszont azóta se fogynak sokkal jobban. Akkoriban egy kicsivel töb­ben jártak a koncertjeinkre, aztán, mikor rájöttek, hogy ez nem egy amolyan „csinibaba-zenekar”, az érdeklődés is alábbhagyott. Benne volt ugyan a levegőben, hogy a ze­nekar egy potenciális befutó, a ne­vünk valamennyire ismert volt, lát­tunk fantáziát a dologban, ugyan­úgy, ahogy mondjuk a L’art pour L’art társulat is. Ebben a filmben az volt az egyik poén, hogy egy csomó olyan csoportot, személyiséget ho­zott helyzetbe, akik addig csak egy bizonyos körben voltak ismertek. Kipróbálhatták magukat más sze­repben is, kirándulhattak egy ki­csit. Valószínűleg senki sem számí­tott arra, hogy a Kicsit szomor­kásból ekkora sláger lesz. Továbbra is rétegzenekar a Kis­pál és a Borz? Mi a rétegzenekarok mainstream- je vagyunk. Nézd, a magyarországi popzenei színtér sokkal könnyeb­ben átlátható, mint amilyennek tű­nik. Ajelenlegi helyzetben, amikor a Pepsi Sziget az egyetlen olyan or­szágos rendezvény, amely „komo­lyan veszi” az általunk képviselt stílust, amikor a kiadók az iparos­munkát végző, profi másodosztá­lyú zenekarokat igyekeznek befut­tatni, nem sok jót remélhettek. Na­gyon buta popzenével van tele az éter és a lemezboltok, az emberek azt veszik meg, amit a tudatukba sulykolnak. A mi zenekarunk tíz év alatt nem csinálhatott például egy profi videoklipet, a reklámkere­tünk huszadrésze a hozzánk ha­sonló mennyiségű lemezt eladóké­nak. Ha valóban sztárzenekart akartak volna belőlünk csinálni, ugyanúgy megtehették volna, mint a műanyagpop-előadók ese­tében. Hiábavaló szélmalomharcnak érzed tehát a dolgot? Az lesz a vicc, ha majd negyvenéve­sen kerülünk be a nagy magyar bu­merángok közé, mármint a vissza­térő sztárok sorába. A jelen kon­strukcióban ilyen kevés pénzzel úgy érzem, ez a maximum. To­vábbra is a saját közönségünknek játszunk. Magunkat meg azzal szó­rakoztatjuk, hogy részt veszünk színházi jellegű dolgokban, filmek­ben, egyebekben azért, hogy kilép­hessünk a koncert-lemez-koncert- lemez verkliből. És sajnos, „mögöt­tünk” sem történik semmi. Talán a miénk volt az utolsó zenekar Ma­gyarországon, amelyik még szájha­gyomány útján lett népszerű, nem a tévéreklámok segítségével. Ma már ez nem működik? Kis közösségeken belül igen, de na­gyobb tömeget már nem lehet így mozgósítani, annyira eluralta a rockzenét a pénz. Ez egy ördögi kör, egyszerűen így működik, és kész. Ha nem lépsz bele, legfeljebb a mezőn énekelhetsz a madarak­nak, bár lehet, hogy szponzorok nélkül ez se menne. A kritikusok viszont egyértelmű­en pozitívan vélekednek rólatok, sőt nemcsak a rajongók állítják azt, hogy a szövegeiteknek iro­dalmi értékük van. Nem gondol­tál arra, hogy költőként próbálj szerencsét? Létezik úgynevezett pop-költészet, Bob Dylant vagy Leonard Cohent például költőnek tartják Ameriká­ban. Nálunk viszont szigorúan kü­lönválasztják a verset a dalszöveg­től, esetleg „rock-trubadúrok” lé­teznek az emberek tudatában. Jó, hogy a mai napig vannak olyan ze­nekarok, amelyek fontosnak tart­ják a szöveget, a miénk is ilyen ze­nekar, de nincsenek költői ambíci­óim. Lehet egyébként, hogy köze­ledni fog a kettő egymáshoz, a köl­tészet már ma is nagyon közel áll a mindennapi, beszélt nyelvhez, an­nak is a legrongáltabb változatai-, hoz. Persze vannak jó versek és rosszak, én inkább szeretnék jó dalszövegeket írni, mint rossz ver­seket. A zene ad nekik egy olyan keretet, amelynek segítségével sokkal közvetlenebb visszajelzése­ket kaphatok a közönségtől, mint a költők. Egy-két dalt csak azért ír­tam meg, hogy elhangozhassanak a szövegek, ennek ellenére nincse­nek világmegváltó szándékaim. Szerintem a legnagyobb műalko­tások is csak három-négy napra zökkentenek ki a megszökött ke­rékvágásból, nemhogy egy ilyen... popzene. Egy rajongónk mondta, hogy olyan a Kispál zenéje, mint az ágyon a plüssmaci. Ott van, és le­het szeretni. 400 éve született Don Pedro Calderón de la Barca Kultúrközvetítők a regionális együttműködésért Az aranyszázad költője A kultúra önarcképe MTI-PANORÁMA 400 éve született Pedro Calderón de la Barca spanyol drámaíró, a spa­nyol „aranyszázad” hanyadó kor­szakának legjelentősebb alkotója. Kezdeti irodalmi sikereit a húszas évek elején különböző szentté ava­tások alkalmából rendezett költői versenyeken aratta. Első színpadi művét, a Szerelem, becsület és hata­lom című komédiát 1623-ban írta. A spanyol királyi udvar látványos ba­rokk külsőségek között folyó szín­házi életének fő irányítója volt. 1645-ben Álba hercegének szolgá­latába lépett. 1651-ben pappá szen­telték, egy évtizeden át Toledóban, majd 1681. május 25-én bekövetke­zett haláláig Madridban élt, mint a király tiszteletbeli káplánja. Calde­rón a Lope de Vega által kialakított sajátos drámaforma legjelentősebb folytatója és továbbfejlesztője volt. Színháza nagy elődjétől főként ab­ban különbözik, hogy uralkodó je­gye nem a közveüen természetes­ség, hanem a nagyfokú tudatosság, a szigorú logika, a rendszer. A vilá­gosan átgondolt cselekmény rend­kívül koncentrált, minden felesle­ges kitérőtől mentes. Drámáinak cselekménye mindig egyeden kima­gasló drámai hős körül forog, mint Pedro Crespo A zalameai bíró, Segismundo Az élet álom és Don Gutierre A saját becsületének orvo­sa című drámáiban. Calderónt hatá­rozott ideológiai szándék vezérli, színháza az ellenreformációs katoli­kus gondolkodás kifejezője. Legis­mertebb művét, Az élet álom című drámáját a Lope de Vega utáni spa­nyol dráma fejlődésének betetőzé­seként tartják számon. Az élet álom főhőse Segismundo, aki szükségsze­rű kötelességként ismeri fel a sza­bad akaratból való helyes cselek­vést, de az életet, a való világot csak álomnak tekinti, amelynek csak a túlvilággal összefüggésben van je­lentősége. Ez az ún. keresztény pes­szimizmus a spanyol barokk egyik alapgondolata, s Calderón életmű­vének legjellemzőbb motívuma. Később Calderónnál már több olyan művel is találkozhatunk, melynek nem vallási-filozófiai mondanivaló a lényege. Ilyen például A zalameai bí­ró című műve, a spanyol aranykorra jellemző paraszti becsületdráma klasszikus példája. Calderón írt víg­játékokat is, melyek közül A huncut kísértet a legismertebb, s megterem­tette a zenés vígjáték spanyol válto­zatát. E műfajban íródtak a Rózsa­pír, aFalerina kertje és az Apolló ba­bérja című darabjai. Nevéhez fűző­dik a korábban betiltott auto sac­ramental műfajának megújítása is - egyházi célokat szolgáló, többnyire egyfelvonásos darab, melynek célja valamely katolikus dogma bizonyí­tása. Calderón műfaji újítása az volt, hogy terjedelmét jelentősen megnö­velve szabályos szimbolikus drámá­vá tette. Bár barokk vonásai és a spa­nyol katolicizmusból fakadó külö­nössége miatt Calderón tulajdon­képpen mindig idegen maradt az eu­rópai színpadon, költői nagyságá­hoz nem férhet kétség. Az utókor vé­gül igazat kell, hogy adjon August Wilhelm Schlegelnek, aki szerint: „Ha valaki megérdemli, hogy költő­nek nevezzék, akkor az Calderon.” ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Kultúrközvetítők a regionális együttműködésért címmel tartot­ták meg a Miskolc melletti Mályi- ban azt a konferenciát, melyet a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közművelődési Intézet rendezett. Az intézet évek óta tölt be koordi­náló szerepet a kultúra és az okta­tás terén Szlovákia, Kárpátalja, Erdély és az említett megye kö­zött, így segítve az információk és az ismeretek szabad áramlását. A konferenciára azon intézmények és civil szervezetek képviselőit hívták meg, akik e régióban az említett területen tevékenyked­nek. Az intézet legfőbb törekvése, hogy egységben lássa, láttassa a kultúrát és az emberi kapcsolato­kat is befolyásoló történelmi, gaz­dasági folyamatokat. A konferen­cia előadói közt szerepelt Pomogáts Béla, az Anyanyelvi ÚJ SZÓ-HÍR Párkány. A Párkány és Vidéke Kul­turális Társulás és a Csemadok pár­kányi helyi szervezete Még egy tangót címmel rendezi meg Zaho- vay Ernő szerzői estjét a szerző 87. születésnapján, 2000. január 23-án 18 órakor, a párkányi Városi Műve­lődési Házban. A műsorban elhang­zanak a szerző 1939 és 1993 között Konferencia és a Magyar írószö­vetség elnöke, aki A magyar kultú­ra önarcképe 2000 fordulóján címmel tartott előadást. A jelenlé­vők a továbbiakban Varga Ferenc, a' B-A-Z Megyei Önkormányzat Hivatala nemzetközi referensének jóvoltából megismerhették a regionalitás intézményesülésének folyamatát az EU-ban. Elekes Botond, a Nemzeti Kulturá­lis Örökség Minisztériuma főosz­tályvezetője az NKÖM-nek a hatá­ron túli kultúra fejlesztésére és tá­mogatására irányuló terveivel is­mertette meg a hallgatóságot. Ezt követően a határon túli kulturális intézmények képviselői tartottak beszámolót. Szlovákiából Kolár Pé­tert, a Csemadok OT elnökét kérték fel a szervezet bemutatására. Az es­ti órákban bemutatkoztak azok a civil kezdeményezések, melyek a regionális együttműködés javítása érdekében jöttek létre. P. G. komponált, CD-n és kazettán is megjelent legszebb szerzeményei. A műsorban közreműködik: a pozso­nyi Zahovay Zenekar és a párkányi Stilla Pectus kórus. A zongoránál: a szerző lánya, F. Zahovay Ági. Az est szólistái Kvassay Zsuzsa és Németh Imre lesznek. A műsort Bárdos Ág­nes vezeti. Várják a könnyűzene kedvelőit és Zahovay Ernő zenei vi­lágának tisztelőit, (ú) Január huszonharmadikán Zahovay Ernő szer2ői estje Játssz még egy tangót!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom