Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)

2000-01-15 / 11. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2000. JANUÁR 15. Családi Kör PH Október végéig a komáromi kórházban 608 kismama szült, 338 nő pedig a terhességmegszakítás mellett döntött Pénztelenség és abortusz Dr. Tóth Ferenc, a komáromi kórház szülész-nőgyógyász főorvosa egyik páciensével (Miskó Ildikó felvétele) KAMONCZA MÁRTA orvostudomány fejlődésével egyre könnyebb lesz a nem kí­vánt életnek vé­get vetni. Az élet kezdetén az abortusz, a végén pe­dig az eutanázia útján. Minden kü­lönbség ellenére van a kettő között hasonlóság. Isten az, aki minden embernek az életet adja, és amikor eljön az idő, elveszi” - hangsúlyoz­ta Gert Schutte, a holland parla­ment képviselője az „Életvédelem, magzatvédelem...” című nemzet­közi konferencián, melyet a közel­múltban Komáromban szervezett a Magyar Koalíció Pártja, a hollan­diai Gereformeerd Politiek Ver- bond, a Szlovákiai Református Ke­resztyén Egyház és a komáromi Calvin János Teológiai Akadémia. A fórumon egyebek mellett el­hangzott: Szlovákiában az asszo­nyok rossz anyagi helyzetük miatt választják a nemkívánatos terhes­ség művi megszakítását, mások úgy látják, hogy az abortuszok szá­ma azért nő, mert az emberek el- idegendtek Istentől, embertársaik­tól, s ezért az életet sem értékelik megfelelőképpen. „Szlovákiában korántsem olyan jók a gazdasági feltételek, mint Hollandiában, az abortuszok terén viszont mindkét országban hason­ló a helyzet. Hiú ábránd ezért azt hinni, hogyha majd Szlovákiában is gazdagabbak lesznek az embe­rek, nem folyamodnak majd a mű­vi terhességmegszakításhoz. A megoldás az lenne, ha az állam megtiltaná az abortuszt, s a felvilá­gosításra és a bajbajutott nők meg­segítésére összpontosítana. Az éle­tet, mint Isten ajándékát, amely a fogamzás pillanatában kezdődik, becsülni kell. Az élet és a halál kér­déséről az embernek nincs joga dönteni” - húzta alá a Hollandiá­ban élő Hannie Herman-Mostert. A kétnapos fórum legmegdöbben­tőbb előadását kétségkívül dr. Hollósy Tamás komáromi szülész­nőgyógyász tartotta. A legutóbbi húsz év statisztikai adatait hason­lította össze. A Komáromi járás­ban 1978-ban a születések száma 1909 volt, egy évvel később vi­szont 2043, aztán fokozatosan csökkent. 1994-ben például 925 élveszülés volt, a művi terhesség­megszakítások száma mindössze tízzel volt kevesebb. 1995-ben a szülések száma 834, az abortu­szok száma pedig 767 volt. Tavaly a Komáromi járásban 807 gyer­mek született, a művi megszakítá­sok száma 491. A tavalyi év első félévében 37 gyermek született és 208 nő döntött a terhességmeg­szakítás mellett. A szülések szá­mának évről évre való csökkenése egyértelműen jelzi a lakosság szá­mának csökkenését. „Október végéig a komáromi kór­házban 608 kismama szült, 338 nő pedig a művi terhességmegszakí­tás mellett döntött” - tájékoztatott dr. Tóth Ferenc, a komáromi kór­ház szülész-nőgyógyász főorvosa. Szavai szerint az 1995-ben hozott törvény, mely szerint a művi ter­hességmegszakításért a kismamá­nak 3000 koronát kell fizetnie, be­folyásolta a nők döntését. A be­avatkozások száma enyhén csök­ken, a nők többsége a fogamzás- gátiás más módját választja. Ezt az ovosok az anyagiakkal magyaráz­zák: míg a művi terhességmegsza­kítás 3000 koronába kerül, egy jó minőségű hormonális fogamzás- gátló tabletta egy hónapra viszont mindössze 100 korona körüli ki­adást jelent. Érdekes viszont, hogy a komáromi kórházban az utóbbi években több fiatalkorú is szült. 1998-ban példá­ul egy 15 éves, hét 16 éves és tizen­egy 17 éves kismama hozta világra gyermekét. Tavaly négy 16 és hat 17 éves nő szült a komáromi kór­házban, ahol novemberben a szü­lészeti osztály legfiatalabb kisma­mája mindössze 14 és fél éves volt. „Az egészségügy pénztelensége sajnos, minden területen érezteti hatását” - veszi át a szót Szépe Magdolna, az osztály főnővére. Négy évvel ezelőtt, 1995-ben felszámoltak az ógyallai klinikán 20 ágyat, melyet főleg a krónikus betegek számára tartottak fenn. „A komáromi kórházban a nő- gyógyászati és szülészeti osztály férőhelyeinek számát 76-ról 60-ra csökkentették, s még nem szóltunk azokról a nővérekről, akik a szülés után rendszeresen látogatták a kis­mamákat és hasznos tanácsokkal látták el őket. Az ő munkahelyüket is a pénztelenségre hivatkozva szüntették meg, pedig éppen a ta­nácsadásra lenne nagy szükség. Főleg az utóbbi évekre jellemző, hogy teljesen tájékozatlan, felké- szüleden kismamák érkeznek a szülészetre” - véli a főnővér. A kórház az idén a tavalyi költség- vetésnek csak a kétharmadát, ne­vezetesen 202 millió koronát kap­na. Ez azt jelentené, hogy minden osztályon az ágyak számát egyhar- maddal csökkenteni kellene, s ez­zel arányosan természetesen az al­kalmazottak számát is redukálnák. E szerint az elképzelés szerint a nőgyógyászati és szülészeti osztá­lyon a jelenlegi 60 ágyból 40 állna a betegek rendelkezésére. Egyre nehezebb a helyzet a 130 millió koronás adósságot maga előtt gör­gető kórházban, ahol már jó ideje a főorvosok telefonjait is kikap­csolták. Az alkohol- és a drogfogyasztás komolyan kihat a magzat légzésére és vérkeringésére. Gyakoribb a csecsemőhalál. A drog és a csecsemő FELDOLGOZÁS felelődén anyai ma­gatartás olyan belát- hatadan és súlyos kö­vetkezménnyel jár­hat, ami a születés pillanatában előre még nem tudható. Ha valaki lap­pangó pszichés betegség, depresz- szió, önbizalomhiány, személyes, munkahelyi vagy családi problémá­inak megoldása miatt, egyfajta ön­gyógyításként fordul a drogok felé, könnyen függővé válhat tőlük. Ha­tására a személyiség átalakul, a végzett tevékenységek alaposan megváltoznak. A cselekedeteket az egyén kontrollja nélkül, az „anyag” irányítja. A drogot fogyasztó nők egy része nem tudja reálisan fel­mérni ezek hatását a magzatra, il­letve a szülésre - állítják a szakem­berek. Az anyaságra tudatosan fel kell ké­szíteni a droggal élő lányokat, asz- szonyokat. Ebben óriási szerep jut a terhességet gondozó orvosnak, ü- letve az anyával több hónapon ke­resztül rendszeresen kapcsolatot tartó védőnőnek. Az alkohol- és a drogfogyasztás ko­molyan kihat a magzat légzésére és vérkeringésére. Megfigyelték, hogy az alkolista anyák újszülöttjeinél a veleszületett szívhibák négyszer gyakoribbak. A megszületett cse­csemők életkilátásai a fogyasztott drog mennyiségétől, az anya függő­ségétől, az alkoholizmus fokától függenek. Az újszülöttek mindkét esetben intenzív és komplex keze­lést kapnak, kiemelt gondoskodást igényelnek. Sajnos ezek a csecse­mők hajlamosabbak a hirtelen cse­csemőhalálra. A drogos anyák ha­bárnál 10-15 százalék gyakoriság­gal fordul ez elő. A drogozó nők magzatainak vala­mivel jobbak az életben maradási esélyeik. Az elfogyasztott drog a terhesség első harmadában a legve­szélyesebb. A tudománynak kö­szönhetően a drogfogyasztás pon­tos időpontja az anya hajszálából már nagy biztonsággal kimutatha­tó. A megszületés pülanatában az édesanyák már nem szolgáltatnak gyermekeiknek drogot, így az új­szülöttek egyik pillanatról a másik­ra ugyanazokat a megvonási tüne­teket produkálják, mint a felnőttek. Az ilyen csecsemők rendkívül in­gerlékenyek, idegesek, nem tudnak aludni. A megvonásos tünetcsoport kezelése orvosi szempontból vi­szonylag egyszerű. Néha előfordul, hogy nagyon rövid ideig, az akut életveszély elmúltáig, kábítószerrel kell kezelni az újszülöttet. A „leszoktatás” általában eredmé­nyes, és nem tart tovább két-három hétnél. A drogfogyasztás a terhes­ség végéig veszélyes, de ha a szülés előtt két-három héttel az anya már nem fogyaszt anyagot, ritkábban fordul elő a megvonásos tünetcso­port. Érdekes, de a születendő gyer­mek életének veszélyeztetése sem elég meggyőző érv ahhoz, hogy a mamák végleg felhagyjanak a kábí­tószerrel. A mamáknak általában jó a kapcsolata megszületett gyerme­keikkel, de még az ő kedvükért sem tudják maguktól a drogot megvon­ni. Ez később megakadályozta őket abban, hogy maradéktalanul törőd­jenek a gyermekeikkel. Az alkoholszindróma legtöbbször méhen belüli sorvadással jár együtt, így a gyerekek kezelése is sokkal nehezebb, és maradandó fejlődési rendellenességgel is kell számolni. Az alkohol az első 10-12 terhességi héten a legveszélyesebb a magzatra. Az alkoholista szülők gyerekei álta­lában kis súllyal jönnek a világra, a nők a terhessége is gyakran végző­dik vetéléssel, koraszüléssel. Ezek az újszülöttek soha nem heverik ki az őket ért ártalmakat. Egész éle­tünkben kisebbek, soványabbak lesznek társainál, szellemileg és ér­zelmileg is elmaradnak az átlagól. Míg a drogok spermiumokat káro­sító hatásáról kevesebbet tudunk, addig az már biztos, ha az apa a fo­gamzás előtt három hónapig tartós alkoholhatás alatt állt, az alkohol annyira károsítja a hímivarsejteket, hogy az kihat a magzat egészségi állapotára. Az alkoholista'asszonyokkal nehe­zen tudnak kapcsolatot teremteni az orvosok. Gyakran előfordul, hogy az intenzív osztályon ápolt csecsemőket nem, vagy csak na­gyon ritkán látogatják. A legális és illegális drogokat fo­gyasztó szülők gyermekeinek las­súbb a mozgás- és beszédfejlődé­sük, alacsonyabb az intelligencia- szintjük, figyelem-, koncentrációs-, tanulási és magatartászavarokkal küzdenek. Az átlagosnál érzékenyebbek, gyakran lemaradnak kortársaiktól a tanulásban. ORVOSI A depressziót kezelni kell! „Nem értem" jeligére: Hosszú szenvedés után meghalt a férjem. Na- ■ gyón nehezek voltak számomra az utolsó hónapok, s tudtam, hogy azután sem lesz könnyű, de nem számítottam rá, hogy fizikailag tesz tönkre. Hihetetlen, de minden porcikám fáj, nem tudom megérteni, hogy miért nem tudok járni, en­ni. Időről-időre elkap egy rossz érzés, a sírás, a rossz közérzet, olyan meghalniakarás, s hozzá düh, egy kis gonoszság, s ilyen­kor marok. Nem kívánom senki­nek. ( Már sokszor írtunk ebben a rovatban a depresszió­ról, de úgy látszik, min- • den levelet le lehetne kö­zölni, mert a depressziónak annyi arca van, hogy minden levél újszerűén hat. Vannak be­tegek, akiknek a depressziója elviselhetetlen, s ami a lényeg, fájdalomcsillapítókra nem rea­gáló fájdalommal jelentkezik, megint másoknak csillapítha­tatlan hasmenése (!) van, s mi­re elkerül a pszichiáterhez, még az intenzív osztályt is megjárja, mert életveszélyesen legyengül. Kedves olvasónknál valamivel „egyszerűbb” a helyzet, hiszen rossz közérzetei, meghalniaka- rása még az általában „nem pszichiáterorientált” orvosokat is rákényszeríti arra, hogy lé­lekbúvárhoz küldje a beteget. A depresszió nem emberi mulasz­tás, vagy az akarat hiánya, nem lehet „leszokni” róla, kezelni kell. Megfelelő gyógyszerrel, megfelelő adagban, megfelelő­en hosszú ideig. S a kezelés alatt természetesen keressük és alkalmazzuk a megfelelő pszi­choterápiás módszereket. Ked­ves olvasónknak is azt üzenem, keressen fel mielőbb a rende­lőmben, még mielőtt étvágyta­lansága miatt annyira le nem gyengül, hogy a mentő fogja bevinni a lakhelye szerinti leg­közelebbi intenzív osztályra. Kár volt elhagyni a szemüveget! „Aggódó anya" jeligére: A lányomnál már gyer­mekkorában „szemtü- ■ körtörést" állapítottak meg, de csak kis mértékűt. A szemüveget sem hordta állandó­an. Most 21 éves, és észrevet­tük, hogy nagyon rosszul lát. A szemorvos megállapította, hogy sokat romlott a szeme, és most már állandóan 5-ös szemüveget kellene hordania, de ő ezt nem akarja. Mennyire veszélyes ez? Esetleg meg is vakulhat? Hallot­tuk, hogy Pozsonyban végeznek lézeres szemműtéteket. Mit ajánl, menjen el a műtétre? Egyébként egészségügyi nővér­ként dolgozik. ( Mint látjuk, az egészség- ügyi nővérek is hibázhat­nak, s akár hiúságból, • akár meggondolatlanság­ból árthatnak saját egészségük­nek. Ha a lányuk nem fogja hordani az előírt szemüveget, valószínűleg még jobban fog romlani a látása. A látásromlás­nak nagyon sok oka lehet, eb­ben az esetben valószínűleg a szemlencse függesztő-rendsze- rének a betegségéről van szó. Sajnos ezt nem lehet műteni, meg kell maradni a szemüveg rendszeres használata mellett. Az is lehet viszont, hogy kombi­nált szemproblémáról van szó, és az a „törés” a fény törését je­lenti, ami abból ered, hogy a fe­lülete egyenetlen. Itt egy bizo­nyos koron felül valóban végez­nek lézeres korrekciót, de en­nek lehetőségét és szükségessé­TANACSOK gét minden esetben a műtétet elvégző orvosnak kell végérvé­nyesen megállapítania, vállalva a műtéttel járó összes kompli­káció felelősségét, a kívánt eredmény kockázatát is beleért­ve. Itt többszörösen érvényes a régi magyar közmondás: „Két­szer mérj, egyszer vágj!” Az antioxidánsokra szüksége van „Maningoencephalitis herpetica" jeligére: Már két éve, hogy a jeligé- ■ ben jelzett szörnyű be­tegségen átestem. Szerencsére következmények nélkül kigyógy­ultam, de sajnos azóta az im­munrendszerem nagyon gyen­ge. Ha valaki a környezetemben megbetegszik, biztos hogy én vagyok a második, akinek or­voshoz kell mennie vagy akihez orvost kell hívni. Már a legki­sebb hőemelkedéskor antibioti­kumokat kapok. Megfigyeltem, hogy először mindig a torkom pirosodik be és fájdul meg. Mi­vel nem szeretnék egész élete­men át antibiotikumokat szedni, kérem, adjon tanácsot, hogyan tudnám az immunrendszeremet megerősíteni. Szívesen elme­gyek akár személyesen is. ( Minden elismerésem az Öné és áldozatkész orvo­saié, hogy ebből a való- • ban szörnyű és életveszé­lyes betegségből következmé­nyek nélkül kilábalt. Ki kell ja­Dr. Pálházy Béla A szerző pozsonyi pszichiáter, a ruzinovi kórház pszichiátriai rendelőjének a vezetője vítanom a feltevését, nem e be­tegség következménye immun- rendszerének a meggyengülé­se, az már jóval hamarabb meg­gyengült, azért kapta meg a be­tegséget. Az dicséretes, hogy az orvosai védik az életét, és az antibiotikumok védelme alatt szeretnék elérni, hogy ne térjen vissza a betegsége, szomorú, hogy ezzel párhuzamosan nem segítik erősíteni az immunrend­szerét. Sajnos, még nálunk sem ismeri minden orvos a kétsze­res Nobel-díjas orvos, Linus Pa­uling nézetét, miszerint a jövő század orvostudományának az ún. ortomolekuláris orvoslás­nak kell lennie. Évtizedekig a vasfüggöny, most meg az egészségügy totális pénztelen­sége akadályozza az informáci­ók szabad áramlását. Sem a szakirodalomhoz, sem az Inter­nethez nem jut még hozzá min­denki. Feltételezem, hogy ér­deklődésben nem volna hiány, bár ki tudja? Csak röviden, az Ön immunrendszerének renge­teg antioxidánsra, cinkre, vas­ra, bioflavonoidokra van szük­sége. Mivel hajlandó személye­sen is eljönni, ne habozzon, te­gye meg, s akkor mindent meg tudunk beszélni. Várjuk és megválaszol­juk a szerkesztőségünk címére beküldött olvasói leveleket. A nevet és a címet ezúttal nem szükséges feltüntetni. Illusztrációs felvétel

Next

/
Oldalképek
Tartalom