Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)

2000-01-04 / 2. szám, kedd

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. JANUÁR 4. KOMMENTAR Miért döcög a reform? PÁKOZDI GERTRÚD Szlovákia is maga mögött tudhatja a rendszerváltás utáni, átala­kítási kísérletekkel, bizonytalan reformszándékokkal teletűzdelt első évtizedet. Ezalatt, ha döcögve is, de megteremtődött a piac- gazdaság intézményi rendszere, felváltva a jó négy évtized után csődöt mondott tervutasításos rendszert. Formálisan tehát működnie kellene a piaci elvekre épülő gazda­ságnak, a gyakorlatban azonban még mindig túlságosan sok a visszahúzó erő, így nem hogy helyben topog az ország gazdasá­ga, hanem egyre lejjebb csúszik. Negatív rekordokat döntöget a munkanélküliség, vannak régiók, ahol egy-egy gyáros csődbeme­netele után szabad munkahelyet szinte lehetetlen találni. Virág­zik a feketegazdaság és a korrupció, ami bizonyítja, hogy ez a kormány sem reagált megfelelően a vállalkozói szféra elvárásai­ra. Nem sikerült még olyan vállalkozóbarát környezetet teremte­nie, amelynek hatására, látványos javulás következne be a gazda­ságban. Gazdaságelemzők veszik számba az elmúlt évtized és főleg a ma­gunk mögött hagyott év felemás tapasztalatait. Felemásak, hi­szen kétségtelen, hogy az átmenet törvényes alapjait megterem­tettük, a korábban állami vagyon zömét magánkézbejuttattuk. És miközben örvendetes az is, hogy a jelenlegi országvezetés re­formok melletti következetes kiállásáról a külföld is elismerően nyilatkozik, velünk szembeni optimizmusa egyelőre még mindig megreked a dicsérő „válveregetésnél”, szabad működőtőkéjét másutt helyezi el. Nem utolsó sorban azért, mert a kormány vo­nakodva hozta meg az elengedhetetlen megszorító intézkedése­ket. Azokat, amelyeken némely szomszédainkhoz hasonlóan már rég túl lehetnénk, és amelyek gazdaságélénkítő hatására még mindig sokat kell várnia a megszorítások következményeit pénz­tárcájának apadásán leginkább megérző széles rétegeknek. Kész csoda, hogy amilyen körülmények között a lakosság na­gyobb hányada még mindig nem váltaná le a kormányt, jóllehet a végrehajtó hatalom nem is tagadja, megszorító intézkedései­nek gazdaságélénkítő hatását a lakosság 2001 előtt aligha érzi. Lehetséges, annak a közvélemény-kutatónak van igaza, aki sze­rint a lakosság is nyugodt politikai légkörre vágyik, és ezért is kész kivárni a kormány még hátralevő három évnyi mandátumá­nak lejártát. Ez mindenesetre olyan esély, amelyet az 1989-1990-es fordulatot követő reformok másodjk évtizedének első esztendejében már nem szabadna elmulasztania. Ahogy de­mokraták nélkül nincs demokrácia, úgy igazi megmérettetésre vágyó tulajdonosok nélkül sincs igazi piacgazdaság. Valószínű­leg itt van a kutya elásva. JEGYZET Szlovák félautomata TONKÓ ISTVÁN Az amerikaiakon kívül (ők be­vallották) szinte senkinek sem okozott gondot a számítógé­pek átállása a 2000. esztendő­re. Mint utóbb kiderült, azért üzlet is volt a dologban, mert a problémamegelőzésre nem ke­vesebb, mint 600 milliárd ame­rikai dollárt fordított a világ. De a lényeg az, hogy jól vizs­gáztak az automatizált rend­szerek. Amelyek - minél egy­szerűbbek, annál megbízha­tóbbak. Ez jutott az eszembe a minap, látva a szlovák félauto­mata rendszerek egyik minta- példányát. Járdasózó mechanizmus ä ’la Szlovákia - három munkás: az egyik a talicskát tolja, a másik kettő pedig marékolja belőle a sót, és szórja a járdára. És tör­ténik mindez a pénzügyminisz­térium épülete előtt, úgyhogy nem hagyhattam ki a poént, és odaszóltam a melósoknak: „Jól sózzák meg, nehogy a minisz­ter asszony hanyatt essen, mert aztán a csuklóficamos ke­zével még nem tud majd maslit kötni az idei gazdasági cso­magra!” A só a talicskából fogyott bő­ven (hiába a kézimunka az ké­zimunka), így tartok tőle: a pénzügyminisztériumban már­is csomagolnak. De ne tessék semmi jóra gondolni - minden­ki a helyén marad. A miniszté­riumi járdán pedig - fél centi, nem sok - egy szem hó sincs. A miniszter asszony szilárdan áll a talpán, az új évben esetleg csak mi fogunk hasra esni. A szerző a Szlovák Rádió Ma­gyar Adásának munkatársa Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla-kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince-sport- (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. — Kolátska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őtzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk A bankok talán újra felfedezik, hogy a kisember is lehet jó ügyfél, nem csak a vállalatok Csökkentés és emelés Hét év óta első alkalommal történik meg, hogy a januári fizetésünkből kisebb adó­előleget vonnak le, mint ko­rábban. TUBA LAJOS Ez alapvető szemléletváltást jelent, ami sokkal fontosabb „az áremelé­sek úgyis elvisznek mindent” típu­sú populista árukapcsolásnál. Ezentúl ugyanis remélhetőleg soha nem történik meg, hogy az állam a jövedelemadó emelésével próbálja megoldani gazdaságpolitikai félre­lépéseinek következményeit. A központi árak kérdése pedig a gaz­dasági reform része, amelynek szempontjából szintén döntő és minden bizonnyal felettébb fordu­latos időszak elé nézünk. Az év elejétől érvényes változások közé tartozik például a kollektív befektetés új szabályozása. Ez re­mélhetőleg kiszorítja a piacról azo­kat a cégeket, amelyek irreálisan magas kamatot ígérve gyűjtötték a lakosság pénzét. Ezzel újra témává válnak a befektetési alapok, ame­lyek már tavaly is kezdtek újraéled­ni. Mint ismeretes, ezek pénzügy­minisztériumi ellenőrzés alatt dol­gozva általában a banki hozamnál magasabb jövedelmet biztosíta­nak. Tavaly a legjobb banki hoza­mok 16 százalék körül mozogtak, a legnagyobb befektetési alap vi­szont 24 százalékot hozott betéte­seinek. A pénzügynél maradva, a múlt héten került nyilvánosságra, hogy az állam jövőre is 500 millió euró értékben készül kötvények ki­bocsátására. De már nem a kozlíki néhány hónapos gyorspénzekről van szó, ha valóban sikerül biztosí­tani a tízéves futamidőt, az a kül­földi pénzpiacoknak az ország OLVASÓI LEVELEK Elfeledik fáradozásukat 1999 az idősek éve volt. Ennek kapcsán jut eszembe, hogy a szü­lők 65-70 éves korukra elvesztik értéküket. Ilyenkor már majd­nem tehetetlenek, nincsen pén­zük gyermekeik támogatására. Fáradozásukat, nehéz munkáju­kat elfeledik. Sok esetben a mun­kájuk, önfeláldozásuk értékét nem lehet pénzben kifejezni, de minden esetben sok millióra te­hető. Felvetődhet, minek is a gyerek az embernek? Jó esetben iránti, korábban nem tapasztalt bi­zalmát mutatná. Erre szükség is van, hiszen a megítélés még mesz- sze nem egyértelmű. Érdekes gazdasági adata volt a múlt hétnek az az összehasonlítás, amely szerint kilenc hónap alatt annyi kül­földi tőke érkezett az országba, mint Csehországba két hét alatt. Ehhez járul még a gazdasági mi­nisztériumban kibontakozó vita az ipari parkokról. Minden környező országban ezek jelentik a gazdasági csoda legfontosabb színhelyeit, aki­nek van egy kis esze, minden lehet­séges formában támogatja is a fejlő­désüket. Nos, nálunk még csak ott járunk, hogy jövőre talán létrejön három ipari park - minisztériumi szinten jó előre kijelölt helyszínen. Komoly vita bontakozik ki viszont arról, hogy kinek legyen joga ipari parkot alapítani. Támogatási prog­ram, bedolgozói program - egyelő­A nemzeti bank 42,2 milliárd koronát utalt át a költségvetésnek. re még mindig a környező országok látogatásainak témái maradnak. Egy előzetes összesítés szerint a bankok kihelyezhető pénzének nagy része tavaly is az államadós­ság fedezésére fordítódott. 1998- hoz képest azonban jelentősen le­csökkent a vállalati hitelek, ezzel párhuzamosan megnőtt a lakossá­gi kölcsönök részvétele (11,5 szá­zalékról 26,6 százalékra). A rossz csődtörvény miatt a bankok már nem merik tovább hitelezni a cége­ket. A lakosság szempontjából ez a fejlődés azért érdekes, mert várha­tóan az idén is több bank ismeri fel a magánügyfél előnyeit, és jelenik meg olyan ajánlatokkal, mint ami­megbecsülik az öreget a család­ban, törődnek vele. Mert az idős ember már ismét gyermek, ne fe­ledjük, gyermekeinket 15-18 éves korukig szintén gondozni kellett. A megtépázott,‘félredo­bott szülőre néha rá sem néznek, és jogosan kérdi: minek is volt gyermekem, ha nem kellek senki­nek. Jobb esetben öregotthonba kerül, és ott éli le életét, de leg­alább társaságban van, és gon­doskodnak is róla. Én 70 éves rokkantnyugdíjas vagyok, és az idősek nevében azt mondom: nagy betegség az öregség! És még valamit, ami az életet illeti. Ahogy a szülőnek nincs magán­élete a gyermeke (i) nélkül, úgy a lyeneket mondjuk Magyarorszá­gon látunk. Múlt heti hír, hogy a Szlovák Nemzeti Bank nyereség címén 42,2 milliárd koronát utalt át a költségvetésnek. Ez a szám akkor válik érdekessé, ha mellétesszük, hogy egy évvel korábban ebben a rubrikában 2,2 milliárd korona szerepelt. Bár tudjuk, hogy a pénz nagy része bankkonszolidáció cí­mén visszatért a jegybankba, talán érdemes lenne figyelni azokra a kritikákra is, amelyek szerint a bankkonszolidáció egyelőre nem több könyvelési trükknél. Idénre mindenesetre a jegybank legfel­jebb kétmilliárd koronát ígért az állami költségvetésnek. Újra gyanús dolgok történnek a Devín Bank-Szlovák Villamos Művek-SDL vonalon, ezúttal „orosz relációban” 8 milliárd koro­na sorsa vált viták tárgyává. A köz­vélemény számára ez már csak azért is fontos, mert az áremelések formájában a nyakába rakott ter­hek egyik legsúlyosabbja épp a „mentsük meg a Szlovák Villamos Műveket” címkét viseli. A nagyvál­lalatok közül az év végén a kassai vasmű adott ki magáról pozitív jel­zéseket. Ezek lényege, hogy a ter­melés visszaállt a korábbi szintre, és a régi adósságai törlesztése nél­kül már nyereséges lenne. Ez nyil­vánvalóan komoly érv lesz a cég küszöbön álló átalakítása körüli vi­tákban. A dél-szlovákiai mezőgaz­daság számára stratégiai jelentősé­gű Juhocukor pedig szintén jelezte, hogy a termesztők az ágazat válsá­ga ellenére is teljes mértékben szá­míthatnak rá. S az év elejétől ko­moly belső reformok indulnak be az ország legnagyobb munkaadó­jánál és minden hazai társadalom- biztosítási alap legnagyobb adósá­nál, a Szlovák Vasutaknál. gyermek(ek)nek sem lehet ma­gánélete a szülők nélkül, még ak­kor sem, ha nagykorúak... Budai Ferenc, Fülek Amatőr alkotók kiállítása Felejthetetlen élményben lehetett részük azoknak, akik megtekin­tették községünkben, Kőhídgyar- maton azt a nagyszabású kiállí­tást, amelyet 1999. december 19- én rendeztek amatőr alkotók munkájából. Örülhetünk, hogy él­nek környezetünkben olyan em­berek, akiket megillet az a név, hogy művész. A kiállításnak sze­TALLOZO SME Az óév utolsó hetében mindenki értékelte az elmúlt év történéseit. Az ügynökség, amely a romák el­különítéséről kérte ki a lakosság véleményét, arra is kíváncsi volt, vajon hogyan vélekedünk az 1999- es esztendőről. A megkér­dezettek 53 százaléka úgy véli, neki személy szerint jó éve volt, 63 százalék viszont úgy gondolja, Szlovákia rossz évet tudhat maga mögött. Az ellentmondásos ered­mény két dologra mutat rá. Egy­részt Szlovákiában az emberek az ország fejlődését még mindig nem személyes sikereik és jólétük alapján értékelik, másrészt a nép véleménye nem mindig az embe­rek személyes tapasztalatain ala­pul. Hasonlóan érdekes különb­ség van a Magyar Koalíció Pártjá­nak két vezető politikusának érté­kelése között is. Duray Miklós, a párt ügyvezető alelnöke szerint az elmúlt év az MKP számára nem volt sikeres. Az év egyetlen sikere a helsinki EU-csúcs volt. Csáky Pál alelnök kedvezőbben értékelt. Szerinte a kormány olyan intézke­déseket hagyott jóvá, amelyek meglepően pozitívak voltak. Az értékelések közötti különbségek az eltérő szempontokban kere­sendők. Míg az első politikus kizá­rólag az MKP szempontjából érté­kelt, a másik a kormánykoalíció szempontjából. Ha Duray szerint az 1999-es év az MKP számára vizsgaidőszak volt, a jegyzetíró szerint hozzá kell tenni, hogy a vizsga folytatódik, és nem csak az MKP számára. NÉPSZABADSÁG 2000- ben Magyarország tölti be a Közép-európai Kezdeményezés (KEK) elnöki tisztét. A szerveze­ten belül Magyarország a határo­kon átnyúló gazdasági zónák, a tagállamok közötti intenzív in­formatikai, környezetvédelmi és ifjúsági együttműködést szorgal­mazza. Várható, hogy a magyar elnökség idején a KEK a jugoszlá­viai demokratizálódási folyamat, a szerbiai demokratikus ellenzék erősítése érdekében is fellép majd. A tagállamok a legutóbbi csúcstalálkozón leszögezték: ké­szek részt venni Koszovó újjáépí­tésében. A szervezet országainak miniszterelnökei 1999 novembe­rében két évre szóló akcióprogra­mot fogadtak el, amelyben a ki­sebbségi jogok védelmének fon­tosságát is hangsúlyozták. A KEK elődjének tekinthető Alpok-Du- na Unió 1989 novemberében tar­totta első ülését, amelyen Auszt­ria, Jugoszlávia, Magyarország és Olaszország képviselői vettek részt. ‘1990-ben Csehszlovákia, 1991-ben pedig Lengyelország csatlakozott a szervezethez. A je­lenlegi 16 tagállam környezetvé­delem, a kis- és középvállalkozá­sok támogatása, a tudomány, a telekommunikáció, az oktatás, a kultúra, a statisztika és a turiz­mus terén dolgoznak ki közös projektumokat. A Közép-európai Kezdeményezés 2000. évi csúcs- találkozóját novemberben tartják Budapesten, ezzel párhuzamosan gazdasági fórumot is rendeznek az eurorégiók gazdasági aspektu­sairól. rény kultúrházunk adott otthont, ahol csodálatosabbnál csodálato­sabb alkotásokat láthattunk. Olyanokat, mint Nitrai Ilonka ke­rámiái, Klimó Tamás, Mucha Pali bácsi festményei, Vojtek Tamás fából, textíliából, rézből és kőből készült művei, Kovács Marian műanyagból készült repülő- és hajómodelljei és Vas Gyula repü- lőmodelljei. Említést érdemel az is, hogy a nehéz anyagi körülmé­nyek ellenére a kiállítás díjmentes volt. Amatőr alkotóink minden el­ismerést megérdemelnek. Kívá­nom nekik, hogy még hosszú éve­kig kitartóan alkothassanak köz­ségünk büszkeségére. Juhász Irén, Kőhídgyarmat (Peter Gossányi karikatúrája)- Drágám, ne fogj mindent az Y2K problémára!

Next

/
Oldalképek
Tartalom