Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)

2000-01-11 / 7. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. JANUÁR 11. KOMMENTÁR így cincog a krajcár PÁKOZDI GERTRÚD Az év első hetében közzétett gazdasági gyorsmérlegek közül nem volt különösebb visszhangja annak a pénzügyminisztériumi jelentésnek, melynek értelmében a múlt évi állami költségvetési hiány nem halad­ta meg a tervezett 15 milliárd koronát. Ez - különösen az ellenzék esetében - érthető, hiszen a 40 müliárdos hiányt jósoló tamáskodók- nak és ellendrukkereknek nem érdeke az előrejelzési melléfogás beis­merése, a közvéleményt meg jobban érdekli a kormánytagoknak ki­osztott év végi jutalom összege. Hogy ez utóbbi kérdés megítélésében ki milyen álláspontra helyezkedik, az elsősorban azon múlik, mikép­pen éli meg a gazdasági megszorításokat. Egy sikeres vállalat mene­dzsere esedeg mosolyogva legyint, egy munkanélküli, vagy a 13. fize­tésének elmaradásáról értesülő pedagógus azonban már aligha fo­gadja mosolyogva a miniszterek premizálásáról szóló hírt, hiszen, az ő esetében még tízezer korona pluszjövedelemnek is ezer helye lenne... Az első hímek azonban a második mellett azért megvan a maga jelen­tősége. Főleg azért érdekes a múlt évi költségvetés kedvező alakulása, mert arról is szól, a kormánygamitúra miként gazdálkodik az adófi­zetők pénzével. A jelentés szerint a kormánynak nincsenek kifizetet­len számlái, szemben az előző kormány által hátrahagyott 1997-es évi terven felüli adósságokkal, és az is jó hír, hogy a 15 milliárdos hi­ányjóval alacsonyabb a korábbi években felhalmozott közel 20, illet­ve 40 milliárd koronás költségvetési hiánynál. A költekezés tervezett keretek között tartása nagyon hasznosnak bizonyult. A gazdasági megszorítások mintegy 10 milliárdot hoztak az állami költségvetés számára; akarva-akaradanul így a lakosság is hozzájárult az eredmé­nyes költségvetési gazdálkodáshoz. Arról nem is szólva, hogy a közfi­nanszírozás sokszor kifürkészheteden útjainak igénybe vételével is ja­vítható az államháztartási mérleg egyensúlya. A pénzügyminiszter nem utolsósorban ezért szorgalmazza a különböző állami alapok szá­mának csökkentését, illetve leépítését. Nem véleden, hogy az erről szóló hír felröppentése hallatán az állami alapok vezetői szinte kivétel nélkül azonnal bizonygatni kezdték intézményük nélkülözhetetlensé- gét. A pénzügyminiszter viszont érvekkel bizonyítja, hogy egyik-má­sik alap működése miért nem felel meg a piacgazdaság követelmé­nyeinek, és miért kell helyettük más finanszírozási mechanizmust ér­vényesíteni például a lakásfejlesztésben, a kultúra támogatásában stb. Az üyen hírek hallatán kezd bizakodni az egyszerű adófizető, hogy egyszer talán a közfinanszírozás is megszabadul az állami hiva­talokban szinte mindenütt jelen levő megalapozadan bőkezűségtől, és a közpénzek oda kerülnek, ahol valóban szükség van rájuk. VENDÉGKOMMENTÁR Dzurindavesztés JÁN FÜLE Néhány hónapja a Szlovák Demokratikus Koalíció anyapártjainak po­litikusai azt a látszatot keltik, hogy fontos kérdést igyekeznek megol­dani, de hogy mit, azt gondosan titkolják. Mikulás Dzurinda kor­mányfő belefáradt a vitás kérdések megoldásába. A Demokrata Párt akadályozza az SDK arculatának átalakítására vonatkozó mindenne­mű igyekezetét. A DÚ vezetőségének egyeden valamelyest lojális tag­ja van, Lubomír Harach, aki kompromisszumos megoldásokat java­sol. Az SDSS szívesebben paktál az SOP-vel, ezért távlatilag jelenték­telen az SDK-nak. Az SDK identitásáért folytatott harcban az anya­pártok elveszítik arculatukat. Legrosszabb helyzetben a KDH van, amelyet volt tagjai bomlasztanak belülről. Ján Camogursky érzi a ve­szélyt, és rövidesen elérkezik a pillanat, amikor elkezdi rábeszélni képviselőit, lépjenek ki az SDK-ból. Bár a választásokig még van elég idő, az már most világos, hogy a jelöldistát a választási preferenciák alapján állítják össze. Ha az SDK nem tér vissza az ötpárti koalíciós modellhez, az anyapártoknak kevesebb lesz a preferenciájuk, mint a pártnak, amelyet alapítottak. Ilyen választási matematika alapján a DÚ, a DS és a KDH jelöltjei olyan helyre kerülnének a listán, hogy nem lehetne őket megválasztani, és nem veszélyeztetnék Mikulás Dzurindát. A miniszterelnök összeállítaná a jelöltlistát, a politikai el­lenfelek mellékvágányra kerülnének. Ezért is megfelel a kormányfő­nek az időhúzás. Az új kereszténydemokratákkal való kezdeménye­zés nem más, mint erőfelmérés. Ami az SDK anyapártjaiban folyik, csak egy a sok kísérlet közül Camogursky megfélemlítésére. Nehéz, de megoldható helyzetben van mind a KDH, mind az SDK. Támogat­niuk kell Dzurinda kormányát, egyúttal igyekezniük kell megőrizni pártjuk identitását. Mi lesz a vége? Dzurindának saját pártja lesz. Va­lószínűleg SDK-nak hívják majd. Egykori koalíciós partnerei rossz né­ven veszik tőle, de fellélegeznek. És hálából a választásokig támogat­ni fogják Dzurinda minden népszerűden lépését. Ez a leghatásosabb módszer arra, hogy választási esélyeit a minimálisra csökkentsék. A szerző az IntemetovéN munkatársa <s> Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Hona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vyvoz dace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk Három plusz egy keserű pirula - nincs holtidény az év eleji álmos időszak ellenére sem A lemondások évadja A közvélemény nyomására is szükség lesz ahhoz, hogy idén a kormány kihasználja az áremelésekkel nyert időt. TUBA LAJOS Nincs holtidény az év eleji álmos időszak ellenére sem, már január első napjaiban többen is - nagyon helyesen - gondoskodtak arról, hogy időben napirendre kerülje­nek az idei válságév legfontosabb gazdaságpolitikai témái. Legfrap­pánsabbra Ján Langos belépője si­került a három plusz egy keserű pi­rulával. Szerinte a baloldal idén kénytelen lesz megemészteni a csődtörvényt, a monopolhelyzetű vállalatok privatizációját és az ál­lamigazgatási reformot, a kor­mánykoalíció egésze pedig a kor­rupcióellenes jogszabályok beve­zetését. A csődtörvény módosítását Brigita Schmögnerová pénzügyminiszter­nek kellene beterjesztenie, de ő egyáltalán nem viselkedik úgy, mintha már küszöbön lenne ez a rendkívül fontos változás. Tehát vagy tragikusan elhanyagolja a Több érv szerint, a cégek nek nemzetközi cégek kezébe kell kerülniük. nyilvánosság felkészítését a viszo­nyok megváltozására, vagy a pénz­ügyminisztériumnak még valóban hónapokra lesz szüksége, amíg ké­pes lesz közreadni valamilyen vita­alapul szolgáló anyagot. Mivel azonban a csődtörvényre is érvé­nyes, hogy politikailag nem túl sze­rencsés a választásokhoz közeled­ve alapvető változásokat foganato­sítani (például a mindenki számára káros beteg cégek csődhullámát előidézni), akkor bizony tavasszal túl kellene esnünk az ügyön. A második pirula a nagyvállalatok és a bankok privatizációja. Igazuk van azoknak, akik szerint az érté­két tekintve ez a „hullám” megha­lad minden eddig tapasztaltat. Több érv is szól amellett, hogy ezek a cégek a legnagyobb ilyen profilú nemzetközi cégek kezébe kerülje­nek. Egyrészt hiába nagyvállalat­ok, szinte mindegyikük tőkehiá­nyos, működőképességüket egy ma már legfeljebb csak Kínában használatos gazdasági rendszerből tovább élő központi árszabályo­zásnak köszönhetik. Szlovákia azonban már eddig is túlságosan hosszú ideig játszotta, hogy rá nem vonatkoznak az általános gazdasá­gi törvényszerűségek. Régen érvé­nyes összefüggés, hogy minél ha­marabb fogadjuk el ezeket, annál kisebb a megrázkódtatás (elég csak a szomszédainkat figyelni, és el­gondolkodhatunk, eddig hol, mennyi időt vesztegettünk el). Nem mondhatjuk, hogy ezen a té­ren nem történik semmi, hiszen Lubomír Harach gazdasági minisz­ter épp az elmúlt napokban erősí­tette meg, hogy idén még a Szlovák Gázművek 34 százalékát is privati­zálják. Az állami vállalat rossz vállalat szlogen ezekben a napokban is újra megerősödött. A Demokratikus Baloldal Pártja tavaly nyári több hónapos küzdelmének következté­ben továbbra is állami monopóli­umként maradó Szlovák Villamos Műveknél tavaly az adófizetők pénzéből több milliárd koronát kel­lett a vállalat tartozásainak törlesz­tésére fordítani. Arra is emlék­szünk még, hogy a lakosság számá­ra komoly terhet jelentő áremelé­sekkel tornázták fel néhány száz­millió koronával az éves bevételü­ket. A vállalat vezetőit azonban lát­hatólag mindez nem zavarta ab­ban, hogy az atomhulladékkal kap­csolatban több milliárd koronás kétségeket ébresztő terveket szö­vögessenek. Egyébként is, mint ki­derült, az atomerőmű kiégett fűtő­elemei elhelyezésének költségeit 68 és 240 milliárd korona közötti összegre becsülik. Ezeket hallva elég nagy cinizmusnak tűnik a vil­lamos mű vezetőinek legújabb kampánya az újabb atomerőmű Szlovákia a közéleti visz- szaélések terén a világ sö­tét felén helyezkedik el. építésére. Az már pedig politikai probléma, hogy egy, az európai ér­tékeket valló hazai polgárok szava­zataira számító kormánykoalíció­nak akkor is legyen ereje elmozdí­tani kétes ügyletekbe keveredett vezetőket, ha történetesen az or­szág legjobban működő politikai­gazdasági lobbija áll mögöttük. A közvélemény a politikusokra a legnagyobb nyomást mégis a Langos-féle negyedik keserű piru­lával, a korrupcióellenes intézke­dések kapcsán fejthetné ki. Bár a kezdeti kellemetlen tapasztalatok után az illetékesek gondosan kisak­kozták a Transparency Interna­tional hazai aktivistáit az állami pénzek elosztásának megfigyelésé­ből, a szervezet közzétette a kor­rupció hazai helyzetének elemzé­sét. Ez érvekkel támasztja alá a közvélemény-kutatások eredmé­nyét, amely szerint Szlovákia a közéleti visszaélések terén a világ sötét felén helyezkedik el. Ez any- nyira súlyos probléma, hogy min­den tájainkra vetődő politikust ér­demes lenne elszámoltatni, hogy ő vajon mit tett a letöréséért. OLVASÓI LEVÉL Önzetlenség az ezredfordulón Gyermekkoromban gyakran foglal­koztatott, megérem-e az ezredfor­dulót. E kiváltság ugyanis a föld történelmében az emberek csekély hányadának jut csak osztályrészül. A huszadik században élők sok tu­dományos és technikai vívmány él­vezői. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy mint másodikos, még petróle­umlámpánál írtam házi feladatai­mat, hogy édesanyánk szombaton­ként mosóteknőben fürdetett ben­nünket. Vagy az, hogy szerettem a kályhából kivilágító lángok rajzait figyelni a téli sötét szoba falán. Ha nehezen is, de igyekeztem lépést tartani a technika vívmányaival. Voltak motorkerékpárjaim, autóim, van tévékészülékem, rádióm, mag­netofonom, képmagnóm, mobilte­lefonom, mikrohullámú sütőm és más, a korszerű élethez szükséges készülék. Hogy mindezt magamé­nak mondhatom, még nem tesz boldogabbá, mint szüleim vagy nagyszüleiül voltak. Talán kényel­mesebben élek. A tévé jóvoltából több információhoz jutok. Percek alatt értesülök a vüágon történt eseményekről, a földrengésekről, árvizekről, hurrikánokról, betegsé­gekről. De mire jó ez? Segíteni a szerencséüeneken vajmi keveset tudok. Akármennyire akarnék is. S így nem marad számomra más a sajnálkozáson kívül. Nagyapám nem rendelkezett ezekkel a techni­kai vívmányokkal. De ha tudomást szerzett arról, hogy valamelyik szomszédjának megbetegedett a háziállata, vagy beázott fölötte a háztető jó tanáccsal és önzetlenül segítette. Régebben közelebb álltak egymáshoz az emberek, és jobban egymásra voltak utalva. A mai la­kástömbökben élőkből ez hiányzik. Még a legközelebbi szomszédain­kat sem ismerjük. így hát hogy is TALLÓZÓ PRÁCA A lap egyik írása a több mint félmil­lió munkanélküli lehetőségeit és esélyeit elemzi. A munkahivatalok arra számítanak, hogy új munkahe­lyeket létesítenek majd, melyeket az állástalanok tölthetnek be. Csak­hogy új munkahelyek nem létesül­nek. A munkáltatókat ugyanis nem lehet erre kényszeríteni, ha a kor­mány részéről nincs akarat a szer­kezetváltás támogatására. így a munkaadók arra sem kötelezhető- ek, hogy a fiatal munkanélkülieket alkalmazzák. Mivel a kormány ez évi prioritásai között nem kap rend­kívüli hangsúlyt a gazdaság fellen­dítése, a szakszervezetek törekvé­seit kell támogatni. Az érdekképvi­seleteknek a béremelésre tett igye­kezetei hozzásegítenek ugyan a munkavállalók kiadásainak kom­penzálásához, másrészt viszont gyorsítják a munkaadók anyagi összeomlását. A kormány örült a tervezettnél kisebb költségvetési hi­ánynak. Ezt azonban csak a lakos­ság életszínvonalának további csökkentésével volt képes elérni. SME A Vatikánnal kötendő szerződés ál­tal kiváltott vita valószínűleg tovább folytatódik. Az állam és az egyház kapcsolatának kérdésén kívül felve­tődik az egyház és a vallási közössé­gek állami költségvetésből való fi­nanszírozásának kérdése is. Alojz Tkác, a Szlovák Püspöki Konferen­cia alelnöke szerint az egyház és az állam egy kompatibilis egységet al­kot. Az egyháznak nincsenek eszkö­zei arra, hogy egyes programjait ké­pes legyen önerőből finanszírozni. Az egyház szerves része a társada­lomnak, ezért elvárja az államtól, hogy támogassa. Aki arról beszél, hogy az egyház saját magát finan­szírozza, az nem érti a probléma lé­nyegét. Az megkérdőjelezi azt a né­zetet, hogy az egyház a társadalo­mért van. A hívők is rendes adófize­tő polgárok, ezért az volna az igaz­ságos, ha az adóból befolyó összeg egy részét az egyház megkapná. Az egyházi adó bevezetése az egyik le­hetséges megoldás. Olyan támoga­tási módszert kellene találni, amely nem várja el azok hozzájárulását, akik az egyházat nem akarják támo­gatni. Alojz Tkác szerint az olasz módszer a legjobb. A polgár adójá­nak bizonyos százalékát olyan cél támogatására utalja át, amelyet he­lyesnek tart. Lehet az az egyház, az iskolaügy vagy bármi más. Az olasz egyház pedig nagyon jó helyzetben van - szögezi le a püspök. NÁRODNÁ OBRODA Brigita Schmögnerová pénzügymi­niszter fel akarja számolni a lakás­fejlesztési alapot. Peter Weiss (SDL) szerint el kell ismerni, an­nak ellenére, hogy ez az alap volt a lakásépítés fejlesztésének egyik biztos eszköze, nem működött iga­zán hatékonyan. Határozott véle­ménye csak egy átfogó értékelés után lesz. Ol’ga Keltosová (HZDS) úgy véli, az alap megszüntetése meggondolatlan és kockázatos lé­pés lenne. Július Brocka (SDK- KDH) szerint inkább olyan jog­szabálymódosításra lenne szük­ség, amely hatékonyabbá és min­denki számára elérhetővé teszi a lakásfejlesztési alapot. tudhatnánk problémáikról. Vala­mennyien elszigetelt mikroklímá­ban élünk. Senki más nem érdekel bennünket. Csak saját kényel­münk, saját boldogulásunk fontos. Ezekért képesek vagyunk kemé­nyen könyökölni. Hát ez lenne az a magasztos cél? Az élet értelme? Ideje volna egymásra mosolyogni, egymás hibáit tolerálni. Mert nem minden esetben az anyagi segítség az, ami vigaszt nyújt. Égy kis előzé­kenység, egy mosoly, önzetlen kéz­nyújtás az arra rászorulóknak mai életünket is örömmel töltené meg. Az új év elejétől próbáljuk ezt meg! Megérné, higgyék el. Tomanovics Zoltán, Pozsony- Hallottad, hogy az állam lefizette a minisztereket? (Peter Gossányi karikatúrája)

Next

/
Oldalképek
Tartalom