Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)
2000-01-10 / 6. szám, hétfő
Hétfő, 2000. január 10. 9. oldal Puhl Sándor: „A magyar labdarúgásban dolgozni mindenkor felemelő érzés, legfeljebb nem mindig hálás feladat." Már az egyesek után eldőlt a Hopman Kupa sorsa Csak induljunk el valamerre! Hazai pályán óriási tekintélyt vívott ki magának. (Fotó: Nemzeti Sport) Dél-afrikai elsőség MTI-JELENTÉS Puhl Sándor akkor kezdte a játékvezetést, amikor a magyar futballal még komolyan számoltak a világon. Mondhatnánk, született játékvezető, hiszen számottevő fut- ballkarrier nélkül, tizenöt évesen lett bíró. Ez azt jelenti, hogy a 2000. esztendő játékvezetői pályafutásának a harmincadik éve. SZÖLLŐSI GYÖRGY Mialatt ő csúcsra jutott, s immár a futballtörténelem legnagyobb játékvezető egyéniségei között emlegeti, a magyar labdarúgás sohasem látott mélységekbe zuhant vissza. Puhl Sándor a 210. élvonalbeli meccsnél tart, és ezzel harmadik a magyar örökranglistán, ám tavasszal csaknem biztosan megelőzi a ma még csúcstartó Győri Lászlót és a második Palotai Károlyt. A nemzetközi mezőnyben máris ő minden idők legeredményesebbjátékvezetője. Vajon az a kisgyerek, aki ma tizenöt éves, lehet-e annyira lelkes, s létezik-e számára olyan erős motiváció, mint amilyen 1970-ben Puhl Sándort elindította a pályán? Mindenkinek az a helyzet a természetes, amelybe beleszületik. El tudom képzelni, hogy a magyar futball a mai állapotában is lehet vonzó egy kissrác számára, noha, akik átéltük a sikeres időszakokat is, jól tudjuk, hogy rossz a labdarúgásunk. A helyzet azonban sokkal bonyolultabb, hiszen, ha a színvonal hanyatlásáról, a struktúra leépüléséről beszélünk, akkor sohasem felejthetjük el azt sem, hogy a társadalom egésze milyen állapotban van. A rendszerváltás óta eltelt időszakban családok váltak földönfutóvá, vállalatok sora ment tönkre, és ahogyan tőkehiányos a magyar gazdaság egésze, a labdarúgás sem lehet kivétel. Ugyanakkor az is igaz, hogy ma sokkal kényelmesebb életre törekszenek az emberek, mint évtizedekkel ezelőtt, és mások az elvárásaik. Annak idején például kerékpárral mentem a meccsekre, tíz-húsz kilométer távolságra, és egyáltalán nem haragudtam ezért a világra. Manapság minden játékvezető autóval jár. A gyerekeknek pedig a foci mellett elektronikus és számítógépes játékok egész sora kínálja a szórakozást, mi több, ott tartunk, hogy a játékgépek a felnőtteket is megbolondítják. A magyar futballbíráskodásnak érdekes módon éppen az elmúlt tíz év a legsikeresebb időszaka, leszámítva az utóbbi két esztendőt, amely eredmények helyett a belső viharoktól volt hangos. Hogyan élte át ezt a periódust belülről? Sajnos, sokszor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a legnagyobb sikerek idején kell a legkeményebben dolgozni, hiszen a jövő eredményeit ilyenkor lehet megalapozni. A labdarúgásunkban is ez történt. A hatvanas években, akkor, amikor utoljára volt olyan válogatottunk, amely a világ bármelyik csapata ellen egyenlő esélyekkel léphetett pályára, az utánpótlás-nevelésben már régen siralmas volt a helyzet. A következményeket ismeijük. A játékvezetésben is hasonló folyamat zajlott le az elmúlt években, noha törvényszerű, hogy a kiugró sikereket visszaesés követi. Csak éppen nem mindegy, hogy milyen mértékű visszaesés. A megoldást a radikális fiatalításban látom, és a szükséges áldozatok, rengeteg munka árán azután meglesz az eredmény is. Mert a sikerhez rengeteg munka kell. És ebben a munkában részt szeretne venni, netán kötelességének érzi, hogy részt vegyen? Mindig hangoztattam, hogy a sport révén annyi mindent kaptam az élettől, hogy kötelességem a futballt szolgálni, ha erre szükség van. Hangsúlyozom: ha erre szükség van. Az ugyanis távol áll tőlem, hogy ráerőltessem magam bárkire is. Van értelme küzdeni, nem kedvetlenül el a teljesnek tetsző csőd? Bennem most is megvan a lelkesedés. Ha nem így lenne, nem lennék az MLSZ elnökségének tagja, és nem igyekeznék mindent megtenni az előrelépésért. A magyar labdarúgásban dolgozni mindenkor felemelő érzés, legfeljebb nem mindig hálás feladat. Ha bebizonyosodik, hogy valóban csak szélmalomharcot vívunk, ha nagyon hamar nem lesz előrelépés, akkor valóban meg kell gondolni, hogy érdemes-e küzdeni. Ha ugyanis az ember olyan célt tűz maga elé, amely eleve elérhetetlen, akkor depressziós lesz. Egyébként ez az oka a magyar futballt körülvevő rossz hangulatnak is. Az eredményeket mindig az aranycsapat sikereihez mérik, amelyek utolérhetetlenek, és ezért aztán csak a kudarc élménye jut a sportágnak. Mi lehet tehát a reális cél ebben a pillanatban? Az a legfontosabb, hogy végre elinduljunk valamerre, valamelyik üdvözítőnek tartott úton. Természetesen van elképzelésem arról, hogy melyik lenne a leginkább megfelelő a magyar futball számára, de már eljutottam oda, hogy mindenfajta ésszerű kompromisszumra hajlandó lennék, azt mondom, szinte mindegy már, hogy melyik utat választjuk, csak induljunk el valamerre! A sikert emlegetve mi még egyelőre ne arról beszéljünk, hogy az első helyen végzünk a világbajnoki selejtező csoportban. Én is ezt szeretném, de a cél irreális, és ilyenkor jön az a bizonyos depresszió. Most már az is siker lenne, ha a sportág minden szereplője a saját feladatát a legjobb tudása szerint elvégezné, nem a pereskedés és a háborúskodás, hanem a nyugalom és a munka lenne a futball legfontosabb jellemzője. És az is nagy-nagy siker lenne, ha végre országos, tömeges szinten kezdődne el az új, magas szintű utánpódásképzés. Miközben már-már a felelős sportvezető szerepébe lép, továbbra is aktív játékvezető, és a szurkolók is főként így ismerik. Az idén eléri a negyvenöt éves kort, amely fölött már nem vezethet nemzetközi meccseket. Gondolt már arra, mikor, milyen körülmények között fejezi be a bíráskodást? Arra, hogy milyen lesz harminc év megszokott hétvégi programját átalakítani? Őszintén mondom, hogy ezen a kérdésen nem gondolkozom, hiszen... A halálát sem tervezi el az ember... Azt sem tudom még, hogy a nemzetközi búcsúval egy időben végleg befejezem-e a játékvezetést, mert azután itthon egy évig még vezethetek, az adott pillanatban ez úgyis eldől majd. Nem tudom, ne haragudjon, ezt tényleg nem tudom... Mindentől függetle- nül hadd üzenjem ezúton minden futballrajongónak: hajrá magyarok, kétezerben is! Perth. A Dél-afrikai Köztársaság győzelmével ért véget Ausztráliában a Hopman Kupa, a nem hivatalos tenisz vegyescsapatok világ- bajnoksága. A fekete földrész képviselői a döntőben a torna meglepetéscsapatát, a selejtezőből induló Thaiföldöt győzték le nagy küzdelemben. DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG- THAIFÖLD 3:0. Női egyes Coet- zer-Tanasugaru 3:6, 6:4, 6:4; férfi egyes: Ferreira-Srichaphan 7:6, 6:3; vegyespáros: Ferreira, Coet- zer-Tanasugaru, Srichaphan 8:1. (Mivel a finálé már eldőlt, csak egy nyolc pontig tartó mérkőzést játszottak.) Tamarine Tanasuga- ru döntő érdemeket szerzett abban, hogy Thaiföld eljutott a fináléig. A női világranglista 72. helyezettje a döntőig mind a négy mérkőzését megnyerte és AmanSITA-TUDÓSÍTÁS Érsekújvár. Kétgólos győzelmet aratott Szlovákia férfi kézilabdaválogatottja Olaszország ellen a 2001. évi franciaországi világbajnokság előselejtezőjének B-cso- portjában. SZLOVÁKIA-O LASZ ORSZÁG 26:24 (13:8). Egykori és jelenlegi kassai játékosokból álló kezdőcsapattal lépett' pályára a vendéglátó együttes. A mérkőzés elején főleg a kapusok jeleskedtek. Schmiedt révén Szlovákia szerzett vezetést, majd a 7. percben már 3:1 volt az állás. Három perccel később Polakovic hétméterest hibázott, s rögtön ezután Jancík ziccert hagyott ki, így az olaszok 4:4-re egyenlíthettek. Kettős szlovák emberelőny következett, s ebből négy gólra (8:4) nőtt a vendéglátók előnye, ami a mérkőzés végkimenetele szempontjából döntőnek bizonyult. A találkozó hátralévő részében Sípos edző védencei őrizték 4-5 gólos előnyüket, főleg Polakovic és Kandrác találataival és Stochl védései révén. A második félidő első fele mindkét oldalon több találatot hoSITA-JELENTÉS Pozsony. A bajnok Slovan Bratislava győzelmével ért véget Pozsonyban a Szlovák Nemzeti Tanács elnökének Kupájáért kiírt 5. teremfocitoma. Izgalas döntőben a pozsonyiak 1500 néző előtt a pa- sienkyi sportcsarnokban 6:3-ra nyertek a Dubnica ellen. A 3. helyet a MSK Zilina szerezte meg. A torna legjobb játékosa Lubomír Mészáros (Slovan), legjobb gólvágója 7 találattal Marek Mintái (Zilina), legjobb kapusa Pavol Kováé (Dubnica) lett. A győztes együttes 100 000, a döntős 50 000, a harmadik csapat 30 000, míg a díjazott játékosok 5000 korona pénzjutalmat kaptak. A torna eredményei - A-csoport: Presov-Slovan 2:3, Zilina-B. Bystrica 5:3, Presov-B. Bystrica 9:2, Slovan-Züina 5:3, Zilida Coetzer ellen sem volt esélytelen az újabb sikerre. Az első játszmát megnyerte és a másik kettőben is nehezen adta meg magát. - Fantasztikus hét volt, eddig még sohasem tudtam folyamatosan, egy héten keresztül ilyen jól játszani - jelentette ki a thaiföldi hölgy. - Amanda ellen az első játszma után azt hittem, ezt a mérkőzést is megnyertem. Amikor a második szettet elvesztettem, már nem tudtam rendesen összpontosítani a harmadikban. Ezzel együtt nagyon boldog vagyok, és úgy érzem nem kell szégyenkeznem.- Nagyon nehezen győztem, egyszerűen nem akartam hinni a szememnek. Akárhova ütöttem a labdát, mindig visszajött - mondta Coetzer. Ha Tamarine a kiélezett helyzetekben is jobban tud majd összpontosítani, akkor sok meglepetést fog még okozni. zott: tíz perc alatt tíz gól esett. A 47. percben három gólra (20:17) fogyott a szlovák előny. A hazaiak több pontatlanságot követtek el, szaporodott az eladott labdák száma. A mérkőzés hajrájában az olasz kapus Bas- chieri több bravúros védéssel segített csapatán. A rendes játékidőben 26:23-ra végződött a találkozó, de időntúli kilencessel Montalto még szépített az eredményen. VÉLEMÉNYEK - Slavomír Sípos, a szlovák válogatott edzője: „Örülök, hogy legyőztük az átlagos európai tudású ellenfelünket. Bánt viszont, hogy csak két góllal. Gyakran mi hozzunk magunkra ellenfelünket. A csarnokban kiváló légkör uralkodott. Játékosaim közül a kapus Stohlt, Polakovicot és Schmiedtet szeretném megdicsérni, a védelemben Jancík volt megbízható. Csalódást senki sem okozott.” Lino Cervar, az olasz csapat edzője: „Védenceim nagyon idegesen játszottak, számos ziccert elhibáztak. Szlovákiának kiváló csapata van, az eredmény igazságos. Csoportunk nagyon kiegyensúlyozott.” na-Presov 7:3, Slovan-B. Bystrica 4:0. A csoport végeredménye: 1. Slovan 3 3 0 0 12:5 9 2. Zilina 3 2 0 1 15:11 6 3. Presov 3 10 2 14:12 3 4. B. Bystrica 3 0 0 3 5:18 0 B-csoport: Tmava-Nitra 4:7, Trencín-Dubnica 3:4, Nit- ra-Trencín 5:5 (büntető rúgásokkal 4:5), Tmava-Trencín 4:6, Nit- ra-Dubnica 4:7, Dubnica-Tmava 1:4. A csoport végeredménye: 1. Dubnica 3 2 0 1 12:11 6 2. Trencín 3 11 1 14:13 4 3. Nitra 3 11 1 16:16 4 4. Trnava 3 10 2 12:14 3 A döntőben: Slovan-Dubnica 6:3 (3:3), g.: Fodrek, Sedlák, Pecko, Pukalovic, Hrncár, Mészáros, ill. Kovác, Nemeckay, Masarovic. A 3. helyért: Zilina-Trencín 5:4 (2:2). Interjúzás közben. (Prikler László felvételei) Időn túli kilencessel szépítettek az olasz kézilabdázók Kétgólos győzelem Közel 1500 néző a fővárosi teremfocitornán A bajnok Slovan diadala Labdapróba - Puhl módra.
