Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)
2000-01-03 / 1. szám, hétfő
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. JANUÁR 3. KOMMENTÁR Vetőmag a gödör alján TÓTH MIHÁLY Kellemetlen tényeket közölt velünk a világ egyik legrangosabb gazdaságelemző intézete. Azt adta tudtunkra, amit mindannyian naponta tapasztalunk: a rendszerváltást követő tizedik évben sem sikerült elérnünk a „gödör alját”; 2000-ben is növekszik a munkanélküliség, csökken a bérek reálértéke, hányadik a gazdaság. Miközben az országot irányító politikusok egyik része a modernizációt emlegeti hangsúlyosan, a másik pedig a társadalmi béke megbom- lasztásának veszélyeiről tart ékesszólási gyakorlatokat, egyre inkább arra az elszegényedett gazdaemberre emlékeztetünk, akinek a tél kellős közepén el kell döntenie, mi légyen a vetőmaggal és a tenyészsül- dőkkel. Az üres liszteshombár és a szegényszagú húsoskas, amelyben hűlt helye a sonkának, kolbásznak, egyértelműen malom, illetve böl- lér után kiált. Kibírjuk ezt súlyos megrázkódtatások nélkül? Gyakran kárhoztatják a politológusok Szlovákia politikai struktúrájának túlságos sokszínűségét. Váltig állítják: azért nincs kikristályosodott receptje a struktúraváltásnak, mert nincs homogén, vagy jobb-, vagy baloldali kényelmes többség; a politikai felparcellázott - ság gátolja az erőteljes koncepcióérvényesítést. Elméletileg ennek stimmelnie kellene. A gyakorlatban, sajnos, nincs Szlovákiában, de hajói körülnézünk, még a V4-országokban sem olyan személyiség, aki kellő politikai támogatottsággal a háta mögött tudná felírni az eredményes struktúraváltás receptjét. Ilyen viszonyok között talán még hasznos is a politikai színkép tarkasága. Nehezíti a fixa ideások mindent egy kártyára feltevő hajlamának érvényesítését. A tarka kormánykoalíció hatalomra jutásával elérte az ország lakossága, hogy ne olyan pártszövetség kormányozza Szlovákiát, amelynek törekvése ellentétes Európa korszerűbb részének irányultságával. Azt azonban a kormány nem tudta elérni, hogy a döntési helyzetbe került testületekben ne a kontraszelekció érvényesüljön. Azt még elviseli az ország, hogy középszerű emberek kerültek a pártok élére. Ennek azonban az a következménye, hogy a fegyelem fontosságának túlhangsúlyozása jegyében a kormányzásban és a tanácsadásban is csak a középszerűek jutnak szóhoz. Klaus koncepciójának csődje jól mutatja, hogy tájainkon még a nagyformátumú személyiségek se képesek eredményes prófétává válni. Szlovákiában, sajnos, már évek óta nem fogalmazódott meg eredeti gondolat a transzformáció mikéntjét illetően. A huszadik század utolsó évében majd elválik, lesz-e nálunk személyiség, aki a „vetőmagot” képes lesz felhozni a gödör aljáról. JEGYZET fokozza. A ritkán járó buszok menetideje több tíz perccel is megnőtt. Ez érthető. Senki sem várja el a sofőröktől, hogy éppen most döntsék meg a körrekordokat. Viszont ha menetrend szerint elindulnának, akkor még esély is volna rá, hogy időben odaérjenek, és a munkába igyekvő esetleg elérje a csatlakozást. A buszsofőrök némelyike erre azt szokta mondani, aki siet, az ne menjen busszal. De könyörgöm, akkor mi az ő feledata a világban, ha nem az, hogy minket eljuttasson oda, ahova elindultunk. A lényegen viszont semmi sem változtat. December 23-án könyörtelenül hatályba lépett a kiismerhetetlen ünnepi menetrend és január 10-ig érvényben is marad, teljesen felborítva az ország rendjét. De miért? Hiszen az év december 31-ig tart, és azután sem áll meg az élet. Ja, hogy az iskolákban szünet van? Ehhez nekünk, a dolgozó többséghez tartozó szerencsétleneknek mi közünk van? Talán nem kellene az ország rendjét a tanulókhoz és a pedagógusokhoz igazítani. Ha meg igen, akkor miért nem zárjuk be az egész országot? A megspórolt pénzből esetleg felújíthatnánk az autóbuszparkot. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urban Gabriella- panoráma - (58238338), P. Malik Éva- régió- (58238310), Kovács Ilona - meUékletek- (58238314) Tomi Vince-sport- (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Tetjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem órzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-maU: redakda@voxnova.sk Ünnepi menetrend SZABÓ MÓNIKA Van egy falu a Kis-Duna partján, amely mostanában csaknem teljesen el van vágva a külvilágtól. Hogy a hírek nem említettek olyan települést, amelyet a leszakadt hőmennyiségtől ne lehetne megközelíteni? Ez igaz. Esetünkben sem arról van szó, hogy az áldatlan helyzet a pár centiméteres hónak köszönhető, habár ez is hozzájárul. Egyszerűen arról van szó, hogy a Szlovák Autóbusz-közlekedési Vállalat érvénybe léptette az úgynevezett ünnepi menetrendet. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy reggel busszal nem lehet értelmes időben kijutni a faluból, délután és este pedig nem lehet oda eljutni. Tehát aki nem volt olyan előrelátó, hogy mindezt megelőzendő szabadságot vegyen ki, annak most főhet a feje. Fő is. És nem csak neki. Sokszor még maguk a buszsofőrök sem tudják felvüágosítani a szerencsétlen utast, hogy mikor, mivel és hova tudnak eljutni. A pánikhangulatot a hóhelyzet csak TALLÓZÓ CURjERUL .NATIONAL Oroszország a gazdasági és a politikai kapcsolatok aktivizálására törekszik a közép-kelet-európai országokkal - hangsúlyozta Vlagyimir Putyin a román lapban megjelent exkluzív interjúban. A napilap utolsó óévi számában közölte az akkor még csak kormányfői minőségben nyilatkozó Putyin véleményét a XXI. század első évtizedéről. Putyin szerint az elmúlt 10-12 évben a kelet- közép-európai térségben „mélyre ható reorientáció történt, amelynek vektora a Nyugat’. „Mindennek ellenére van rá lehetőség, hogy helyreállítsuk és fokozzuk a kölcsönösen előnyös együttműködést Oroszország és egész sor kelet-európai állam között. Egyik példája ennek az Oroszország és Románia közötti kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködési tervek megvalósítása. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy az új évszázad első évtizedében ebben a térségben létrejöhetnek a sokoldalú együttműködés bizonyos formái is.” Vlagyimir Putyin győzelemre van ítélve, a Kreml-béli Családra pedig nyugalom, bőség és biztonság vár Borisz Jelcin mesteri végjátálca Petárdák, tűzijátékok, Y2K, apokaliptikus jóslatok, viták az ezredforduló időpontjáról. Mintha ennyi izgalom nem lett volna elég, 1999 utolsó napján még az orosz elnök is lemondott. GÖRFÖL ZSUZSA Fájjon az oroszok feje - mondhatnánk. Az oroszok feje azonban - kimondottan magánjellegű információim szerint - egyáltalán nem fáj. „Ezen nincs mit csodálkozni, Jelcin mindig is kiszámíthatatlan volt. Vagy mondjam inkább azt, hogy beszámíthatatlan?” Elnökösködése alatt Jelcin erre is, arra is szolgált jónéhány bizonyítékkal. A világ csak ámult-bámult, az oroszok viszont fel sem vették az olyan „apróságokat”, mint a részeg duhaj kodás, a Volgába dobott munkatárs, a piásan átaludt külföldi vizit, idegen állam zenekarának vezénylése szeszközi állapotban, mólés asztalcsapkodás, szoknya alá nyúlkálás hivatalos ceremónián... Az oroszok megéltek ennél rosszabbakat is. Számukra Jelem csak a következő volt a Kreml urainak sorában, aki mindennel foglalkozott, csak a nép jólétével nem. Az a kis bocsánatkérés, amivel elbúcsúzott, számukra csak egy üres gesztus: „hadd higgye a világ, hogy a szívén viselte a nép sorsát”. Mert a világ már csak olyan, hogy nem tud nem figyelni Moszkvára - Jelcin agresszív intése nélkül is tudja: Oroszország nukleáris hatalom. S természetesen ebből a szemszögből ítéli meg Jelcin személyét is. Azét a politikusét, aki felszámolta a Szovjetuniót kommunista rendszerével együtt, aki képes volt megtenni néhány merész leszerelési lépést, aki megpróbált demokráciát és pluralizmust teremteni ebben a két kontinensen fekvő hatalmas, elmaradott országban. Ennek köszönhetően még azt is elnézték neki, hogy a sajátos orosz demokráciába átmentette a diktatúra számos elemét, a leszereléstől eljutott az erővel való, még csak nem is burkolt fenyegetőzésig, személyesen is hozzájárult a klientelizmus virágzásához, tűrte a maffiák garázdálkodását, az ország gazdaságának szét- züllesztését. Erre az ellentmondásosságra egy magyarázat van: Jelcin beleszeretett a hatalomba. Ezért vágott neki három infarktus után az újabb elnöki mandátumnak, s csak akkor hagyott fel a harmadik mandátum megszerzését lehetővé tevő kiskapuk keresésével, amikor fizikai állapota végleg leromlott. Az elmúlt egy évben Jelcin kísértetiesen emlékeztetett Leonyid Brezsnyev pártfőtitkárra, közvetlenül halála előtt. Ugyanaz a bizonytalan járás, kásás beszéd, merev, üres tekintet, ugyanazok az eltúlzott gesztusok, kiszámíthatatlan reakciók. Az agg pártvezérekhez hasonlóan Jelcin is a Kreml nagy tudású orvosainak a garanciális időn túl is üzemelő remeke lett. Jobb napjaiban kiváló taktikus, de mindvégig gyenge stratéga. Bár második elnöki mandátumából már csak fél év volt hátra, még sosem fogalmazta meg pontosan és vüágosan, hogyan és hová akarja elvezetni Oroszországot. Nem volt sem gazdasági, sem politikai programja, lényegében mindig csak lereagálta az éppen aktuális helyzetet - hol több, hol kevesebb sikerrel. Taktikázni viszont mesterien tudott, a legváratlanabb időben állt elő a legváratlanabb ötletekkel, személycserékkel. És mindig úgy keverte meg a lapokat, hogy lehetőleg az összes adu nála legyen. Jelcin utolsó mesteri húzása a lemondása volt - de nem minden előzmény nélkül. Az elmúlt két évben egyszerhasználatos golyóstoll- nak nézte a kormányfőket: kiválasztott egy tetszetősét, írt vele egy fejezetet saját sikertörténetéhez - és jöhetett a másik. Aztán augusztusban megtalálta a megfelelőt, akit jól kézben tudott tartam. A szinte teljesen ismeretien, se hús, se hal Vlagyimir Putyin, akiről mindenki azt hitte, hogy kettőt sem tud szólni, csak alázatosan szolgálni és kiszolgálni, megkapta Jelcintől a nagy lehetőséget. Alig telt el pár hét, a vüág még fel sem ocsúdott a meglepetésből, amire ismét kiderült: Jelcin megint jól taktikázott. A volt németországi kém, a Szentpétervárból szalajtott szürke hivatal- nokocska 1997-ben került a Kremlbe, és nagyon ügyesen sertepertélt a második sorban. Már a következő évben a Szövetségi Biztonsági Szolgálat vezetője lett, pedig csak alezredesi rangja volt, holott az FSZB Az oroszok megéltek ennél rosszabbakat is. vezetője hivatalból hadseregtábornok. A kis kémből mégis legfőbb kém lett, s jól vizsgázott: 1999 márciusától már a Nemzetbiztonsági Tanács titkári teendőit is rábízta az elnök. Az augusztus 9-iki kormányfői megbízás és Jelcin bejelentése, miszerint őt tekinti méltó utódjának, azt bizonyítja: Putyin rövid moszkvai ténykedése alatt nagy szolgálatokat tett a Családnak, ahogy Jelcin kapzsi famíliáját és holdudvarát nevezik. Kétség nem fér hozzá: a csecsen háború Putyinnak lett kitalálva. Hideg fej, a kegyetlenséggel határos elszántság Oroszország legnépszerűbb politikusává tette. Míg augusztusban elnöki esélyei mindösz- sze egyszázalékosak voltak, decemberben már átlépték az 50 százalékot. Ezt kellett gyorsan kihasználni, mielőtt kiderül, hogy Csecsen- földön nem is mennek olyan jól a dolgok, hogy a veszteségek sokkal nagyobbak, mint amennyit bevalla- nak. Könnyen lehet, hogy ha befejeződik a háború, Putyin szárnyalása is véget ér, hiszen sem politikai, sem gazdasági programja nincs. Viszont amint átvette Jelcintől az elnöki teeendőket, nyomban mentességet ígért a „bölcs döntését” meghozó Jelcinnek és a Családnak. Ismerjük el: ez a legkevesebb. Nem egészen három hónap múlva elnökválasztás lesz, az ellenfelek máris nagy hátrányban vannak, Putyin hátországa viszont bevetésre készen áll. Riválisai egyszerűen nem tudnak belekötni, mert eddig semmi mást nem tett, mint a cse- cseneket irtotta, amiben néhány elszánt liberálison kívül mindenki lelkesen támogatta. Putyin tehát győzelemre van ítélve - legrosszabb esetben a második fordulóban. Jelcinre pedig békés pihenés, a Családra bőség és biztonság vár. Egészségére, Borisz Nyikolajevics! (TA SR/AP) OLVASÓI LEVÉL Tortúrák a postán Arra szeretnék rámutatni, hogyan dolgoznak a bodrogszerdahelyi és az újhelyi postán, sajnos, volt már velük dolgom. Az első eset kb. 2 éve történt. Bodrogszerdahelyre mentem vásárolni, és magammal vittem egy csomagot is. A postán a hölgy azt kérdezte, miért nem adtam fel Ladmócon (akkor még Zemplénben laktam). Rákérdeztem: ezen a postán nekünk nem lehet feladni csomagot? Azt válaszolta, hogy lehet, de azok is meg vannak fizetve. A csomagot feladtam, részemről az ügyet lezártam, de hallottam, hogy sokan panaszkodnak rá. A másik eset december 6- án történt. Vittem magammal két levelet és egy kb. 40 dekás kis csomagot, Mikulás-ajándék volt benne. A hölgy a két levelet átvette, de kifogásolta, hogy a csomag nem fehér papírba van csomagolva. Csak a tetején volt fehér papír, ahová a címet írtam. Mondtam, hogy így szoktuk máskor is feladni, és soha semmi baj nem volt belőle. A válasza az volt, hogy „akkor vigye oda, ahol eddig adta fel”. Mivel még Újhelybe (Slovenské Nővé Mesto) is volt utam, bementem az ottani postára, és láss világ csodát! Az a hölgy megnézte, hogy jól átkötöt- tük-e a csomagot, rátette a mérlegre, és már mondta is, hogy mennyit kell fizetnem. Egyetlen szóval sem említette a fehér papírt. Én is úgy tudom, hogy nincs meghatározva a csomagolópapír színe. Ahogy már írtam, nem ez volt az első eset a bodrogszerdahelyi postával, ezért felhívnám a főnöknő figyelmét: ideje volna az ilyen alkalmazottat figyelmeztetni, akár el is bocsátani. Biztos, hogy a jövőben elkerülöm a bodrogszerdahelyi postát, és vagy a ladmócit, vagy az újhelyit keresem majd fel, ha Zemplénben leszek. Kovács Sándor, Nagykapos Szilveszteri díszben a Novij Arbat. Jelcin rendszeresen ezen az úton hajtatott a Kremlbe - már amikor munkaképes volt. (TA SR/AP)
