Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1999-09-29 / 39. szám

Kultúra 1999. szeptember 29. 13 A Szilassy-kastély a maga patinás jellegével hangulatos helyet biztosít Losonc és a magyar kultúra Régi falak, új remény Sz. Haltenberger Kinga Az 1989 óta eltelt évtizedben a lo­sonci magyarság helyzete nem ja­vult, mint várható lett volna, ha­nem romlott. A Csemadok helyé­be nem lépett más, hatékony szer­vezőerő, mely az embereket a po­litikától függetlenül összehozta volna. Egyre nagyobb probléma lett a helyiség kérdése. Igaz, hogy a Kármán József Színkör országo­san is szép eredményekkel dicse­kedhet, de évi egy-két bemutató még nem elég a város magyarsá­gának összetartásához. S a ma­gyar kultúra nemcsak színielő- adásokból áll! Egyéni kezdemé­A Polgári Kör egy tető alá hozhatja a helyi magyarságot. nyezések ébredeztek, egymástól függetlenül, illetve egyes orszá­gos szervezeteknek alakultak ki helyi csoportjai - különböző sza­kosított polgári társulások. Ezek azonban egymástól függedenül a polgárságnak csak kis csoportjait érintik, s létezésük mindig egy- egy agilis egyéniségtől függ. Ilymódon az elkötelezett egyének erejükön felül igyekeznek hiányt pótolni, míg a nagyközönség to­vábbra is távol marad a kultúrá­tól, begubózik a négy fal közé, s lassan már alig tudunk egymás­ról. Ezen a helyzeten szeretne vál­toztatni az a maroknyi losonci polgár, aki tavasszal létrehozta a Polgári Kört. Aki kissé jártas Lo­sonc történelmében, ismeri ezt a nevet: 1900-ban alakult itt elő­ször ilyen társaság, mely közel öt­ven évig sikeresen működött. Az újonnan alakult Polgári Kör létre­hozói elégededenek a város mai közállapotával és elsősorban a magyar társadalmi és kulturális élettel Losoncon. Úgy érzik, hogy a helyzet javításáért össze kell fogni, újra közösséget kell terem­teni, lehetőséget arra, hogy az emberek újra találkozhassanak, kommunikáljanak, társas életet éljenek. Kézbe vegyék saját életük irányítását, részt vegyenek a vá­ros életében és tekintet nélkül val­lásra, politikai hovatartozásra, ta­lálkozzanak egymással. A Polgári Körben klubszerűén mindenki­nek meg kéne találnia azt, ami ér­dekli. Az új polgári társulás elnö­ke Fábián László matematikus. Szerinte „meg kell teremteni a hasznos párbeszéd lehetőségét. Olyan körülményeket kell létre­hozni, ahol mindenki szabadon fejti ki nézeteit, ugyanakkor te­hetsége szerint tehet is valamit ki­sebbségi létünk minőségi javítá­sáért. Erre sok különböző eszközt vehetünk igénybe.” Dr. Lakatos Ferenc alapító tag a régi losonciak elvárását így fejezte ki: „Égető szükség van egy helyre, ahol az amúgy is fogyatkozó losonci ma­gyarság végre találkozhat, tart­hatja az egymás közötti kapcsola­tokat - hiszen ez az, ami az egyes emberekben az »elveszettség« ér­zését csökkentheti. Ehhez kellett a Polgári Kör, amely felekezeti, párt- vagy más szempontok mel­lőzésével egy tető alá hozhatja a helyi magyarságot.” A felsorolt célok megvalósításá­hoz emberek kellenek és hely. Egyelőre a református egyház tu­lajdonában lévő helyiség áll a ren­delkezésükre, ahol kisebb ren­dezvényeket lehet tartani. így pl. a Polgári Kör meghívta a városi önkormányzat magyar nemzeti­ségű képviselőit egy beszélgetés­re, s ezt máskor is megismétiik. A járási hivatal elöljáró-helyettese volt a másik vendég, akit a jelenlé­vők a közigazgatás ügyeiről fag­gathattak. A losonci tűzvész 150. évfordulóján a Polgári Kör tagjai kiállítást rendeztek a századfor­duló emlékeiből. Ebből a látogató meggyőződhet arról, milyen élénk társadalmi élet folyt itt ak­kor, amikor az első Polgári Kör alakult. Mindenesetre már most látszik, hogy a mai helyiséget ki­nőttük. A játszóháznak, esedeg nagyobb tömeget vonzó rendez­vényeknek már sokkal több hely­re lenne szükségük. A sors a Polgári Kör mellé állt: rö­viddel a társulás bejegyzése után híre jött, hogy eladó a Szilassy- kastély. Ez a patinás épület, be­tört ablakaival, elhagyatottságá- val minden losoncit elszomorí­tott. Egyénként senki sem lenne képes megvenni és tataroztatni, illetve fönntartani. A megvétel le­hetőségének híre azonban szár­nyakat adott a kis csapatnak. Mi­alatt megkezdődtek a megvétel­ről szóló tárgyalások, egyesek már szabad idejükben nekifogtak kitakarítani a kastélyt és környé­két. Mire rátaláltunk a nagylelkű támogatóra, az Illyés Alapítvány­ra, addigra már be lehetett lépni az épületbe, hogy a helyszínre ér­kező kuratóriumi tagok megte­kinthessék, milyen épületről is van szó. A kastély, helyreállítása után a társadalom minden réte- géneknyújtmajd lehetőséget, he­lyet az önmegvalósításhoz. Kele­men Gyuláné, a Magyar Pedagó­gusok Szövetsége járási szerveze­tének elnöke úgy látja, hogy „a Magyar Kulturális Központot Lo­soncon már kinőttük. Mind a Ját­szóházak, mind az MPSz tanács­kozásai nagyobb helyiséget igé­nyelnek. Ahhoz, hogy hatéko­nyan felkaroljuk a kallódó fiatalo­kat, felkeltsük a magyar kultúra iránti érdeklődésüket, nagy szük­ség van egy olyan helyre, ahol az őket érdeklő, számukra vonzó rendezvények megvalósulhat­nak. A Szilassy-kastély a maga pa­tinás jellegével hangulatos kere­tet nyújt majd a felsorolt tevé­kenységekhez.” A Polgári Kör al- elnöke, Garamszeghy János mű­emlékvédelmi szakértő, már megkezdte a kastély felmérését, történetének, stílusjegyeinek ku­tatását. ,A helyreállítást úgy sze­retném irányítani - mondja -, hogy a műemléki jelleg megtartá­sa mellett megfeleljen a legkor­szerűbb elvá-rásoknak. Az épü­letben előadóterem, könyvtár, kiállítóterem, klubhelyiségekés a működéshez szükséges irodahe­lyiségek lesznek. A konferenciák és más rendezvények meghívott vendégeit pedig a tetőtérben be­rendezett vendégszobákban fog­juk tudni elszállásolni.” Dr. Lakatos Ferenc szerint „a Szilassy-kastély megvételével megteremtődött a sikeres műkö­dés lehetősége. Most majd az Abban reményked­nek, hogy sokan csat­lakoznak hozzájuk. épület helyreállítása után meg kell tölteni szellemi tartalommal - ehhez sok munka, kitartás, hit és egy kis szerencse is kell.” Van hát remény rá, hogy végre megfordul a bevezetőben ecsetelt szomorú folyamat! Most, hason­lóan a 150 évvel ezelőtti - Losonc leégése után tapasztalt - országos összefogáshoz, abban reményke­dünk, hogy sokan csatlakoznak a Polgári Kör tagjaihoz és segítik őket egy- a régiót szolgáló - „Ma­gyar Ház” létrehozásában. Heti kultúra AX. Szlovákiai Táncháztalálkozó műsora Komárom-Városi Sportcsarnok, 1999. október 2. A küzdőtéren: 11.00-21.30 ki­rakodóvásár, 11.00-18.30 táncoktatások, 18.30-20.30 gálaműsor, 20.30.22.00 viga­dalom Az edzőteremben: 12.00­15.30 játszóház, 15.45-18.00 lemezbemutató Az előcsarnokban: 11.00­18.30 Népzenei együttesek koncertje Táncoktatások: 11.00-12.00 Aprók tánca - Magyarbődi tán­cok, 12.00-12.35 Martosi tán­cok, 13.15-13.55 Feketebalogi táncok, 13.55-14.55 Kalota­szegi román táncok, 14.55- 15.35 Zsérei táncok, 15.35­16.20 Kelet-európai zsidó tán­cok, 16.20-17.20 Dél-alföldi táncok, 17.20-18.20 Moldvai táncok Az esti gálaműsorban közre­működik: Pál István - Tereske, Juhász Zoltán - Budapest, Écsi Gyöngyi - Berzéte, Korpás Éva és a Tükrös együttes - Buda­pest, Ifjú Muzsikás együttes - Budapest, Németh Ildikó, Sza­bó Szilárd, Bakonyi Erika, Fü- löp Attila, Bállá Tímea, Bállá Zoltán, Méhesné Horkay Kata­lin, Hégli Dusán, PéterTímea, Füzék György, Balta Aranka, Oláh Attila, a magyarszováti valamint az ördöngősfüzesi hagyományőrző táncosok és zenészek (Erdély), a martosi hagyományőrző csoport, a magyarbődi hagyományőrző csoport, Oláh Árpád zenekara - Királyhelmec, Farkas Rudolf zenekara - Kürt, Póttá Géza ze­nekara - Abaújszina, Balogh Zoltán és Illés László zeneka­rai, Július Bartos és zenekara - Feketebalog, Komáromi ha­gyományőrző cigányok, Kallós Zoltán - Kolozsvár, Sütő Anna, Szládecsek Mónika, Tomsík Jarka - Kólón, Téka együttes - Budapest A Vigadalomban: 20.40-21.10 Széki táncrend, 21.10-21.30 Gömöri táncok, 21.30-22.00 Magyarpalatkai táncrend Az edzőteremben: 12.00­12.20 Játszóház Tálas Ágnes­sel, 12.20-12.40 Pilike és viseletbemutató, 12.40-13.00 Játszóház Tálas Ágnessel, 13.00-13.20 Karikázóés viseletbemutató, 13.20-14.10 Kati néni játszóháza és hang­szerbemutató, 14.10-14.30 Játszóház Tálas Ágnessel, 14.30- 15.30 Széki táncok A X. Szlovákiai Táncháztalálkozó lemezbemu­tató koncertje: Oláh Árpád és zenekara - Királyhelmec, Far­kas „Dankó” Rudolf és zeneka­ra - Kürt, Póttá Géza és zeneka­ra - Abaújszina, Balogh Zoltán és zenekara - Fülek, Illés László és zenekara- Osgyán, Július Bartos zenekara - Feketebalog, Németh Dénes zenekara - Dunaszerdahely, Koronczi Eszter - Ragyolc, Écsi Gyöngyi - Berzéte, Korpás Éva - Komá­rom, Csámborgó zenekar - Kassa, Péli Fazekas Rozália - Kürt, Mag Deme Ilona - Medveshidegkút valamint Pál István - Tereske, a magyarszováti hagyományőr­ző zenészek és táncosok, Kisláposi András- Ördöngősfüzes, Hideg Anna - Ördöngősfüzes, Süttő Anna, Sládecsek Mónika, Tomsík Jarka - Kólón Népzenei együttesek koncert­je az előcsarnokban: 11.20-11.50 Gyeplős zenekar - Dunaszerdahely, 11.50-12.20 Lakatos Róbert és barátai - Ko­márom, 12.20-12.50 Takács Ádám zenekara - Somolja 12.50- 13.30 Tükrös együttes - Budapest, 13.30-14.00 Csalló zenekar - Somoija, 14.00­14.30 Pengő zenekar - Zselíz, 14.30- 15.00 Németh Dénes zenekara - Dunaszerdahely, 15.00-15.40Tékaegyüttes- Budapest, 15.40-16.10 Zöld Pántlika zenekar - Dunaszerdahely, 16.10-16.50 Kárpátia együttes - Budapest, 16.50- 17.10 Cseh Tamás ze­nekara- Nagymegyer, 17.10­17.30 Csámborgó zenekar - Kassa, 17.30-18.00 Veszprémer Klezmer együttes -Veszprém, 18.00-18.30Ta- kács Adám zenekara - Somoija. A X. Szlovákiai Táncháztalálkozó éjszakai táncháza a „RÉV”-ben: 22.30- 02.00. Zene: Németh Dénes és barátai Regény M egint és megint hisztérikus, kö­vetelőző telefo­nok. Elhatározza, hogy akár az ut­cán is bevárja az orvost. Sike­rül egy pillanatra elkapnia.- Nem tudok most még sem­mit mondani. Nagyon keveset vágtam.- Beszélni fog?- Nem tudom, remélem.- Veszélyben van?- Ha így kérdezi, igen.- Hülye lesz? A 140-es IQ- jával? Nem maradt abból több?-Fiatalember: örülnék, ha meg tudnám menteni az édes­anyját. Ez van. Na, ettől lecsendesül, de csak egy pillanatra. Kocsiba ül, száguld. Ismerős kell, protekció, új műtét, vala­mi! Ordít vezetés közben:- Hát ennyi volt, maga kur­va?! Csak eddig bírta? Csapkodja a kormányt, az ab­lakon át is szitkozódik:- Minek volt az egész akkor? Nehogy azt hidd, hogy beszar­tam! Már folyik a taknya, mindene. Üvölt: Adél Salamon András 11. rész- Kihozlak onnan, azért is ki­hozlak! Ismerős orvossal beszél a fele­sége, ő ezalatt az utcai tele­fonfülke előtt toporog hiszté­rikusan. Beordít, a karjával hadonászik, hogy megöli azt is. Feltépi az ajtót:- Azt kérdezd, hogy mikor lesz szövettani! A felesége pisszeg, csitítja. Já­nos egy gesztenyefába rúg. Hiába. Eredmény legkoráb­ban holnap. Megtudja, hogy Pesten van már a Matematikus. Még az este felrohan, zihálva beszél:- Nem bízom ezekben, ki kéne vinni anyámat valahová. Gertler higgadt, nyugtatni próbálja őt. János zaklatott:- Annyit akarok csak monda­ni, hogy semmiképpen nem állok meg. Ha valami ötlete van, ha fontos Önnek, segít­het.-Nekem a mamád nagyon jó barátom. A legjobb, azt hi­szem... Az Adél egy fantaszti­kus ember... és teljesen meg­értelek téged. Mielőtt ettől meghatódna, Já­nos elrohan. Reggel az intenzív előtt vár. Megengedik, hogy bepillant­son. Az anyja helyett hatalmas tur­bánt lát, vörös, lila véraláfutá- sokat a szemei körül. Még al­szik, a nővérek kedvesebbek, ez feltűnő. Megvárja a se­bészt.-Van eredmény?- Igen. A lehető legrosszabb. Otthagyja az orvost egy pilla­natra, attól fél, hogy megüti. Köp egyet a folyosón, elborul az agya, visszalép hozzá, megpróbálja még civilizált hangon:- Mondja el, mit vett ki on­nan! Nem jóindulatú mégse?- Ez egy olyan tumor, amelyik hihetetlenül agresszív. Felzabál maga körül mindent. Úgy képzelje el... olyan, mint egy öngyilkos vadállat.- Azt mondta, hogy nincs élet­veszélyben... ez megválto­zott?- Nagyon komoly életveszély­ben van, úgy mondanám. János felforrósodik, arrébb lép, cseng a füle, megkérdezi:- Mennyi időm van nekem?- Lehet négy nap, vagy tíz nap, ezt nem lehet tudni. Két hét?- Leírja nekem, hogy mit ta­lált? És a fotókért is bejövök... Két nap múlva, augusztus 18­án, mikor Adél a szobájába visszakerül, megszületik az első unokája: Kristóf. János egy képet visz be. Adél nem beszél, nem mozdul, csak bekönnyesedik a szeme. Adél tartja a képet, érdeklő­déssel figyeli ezt az új arcot.- Büszke vagy, anyukám? Be­hozzuk neked? Adél bólogat. János a füléhez hajol, suttog:- Ányám, most nagyon figyelj: figyelsz? Megnézi az arcát, aztán visz- szahasal az ágyra, a fülébe mondja:- Lehet, hogy kimegyünk, anyuka... kiviszlek innen, jó? angtalanul vála­szol az anyja: igen. A ebész lép a sző­ri >a, megsimogat­ja Adél fején a kötést.- Levesszük ezt holnap magá­ról, hogy megint szép legyen. Adél megfogja a Sebész kezét, magához húzza, meg akarja puszilni, de az nem hagyja, el­veszi inkább a képet.- Magáé? Az Adél most tényleg nagyon büszkén mosolyog. Visszakap­ja a képet, megcsókolja az unokája arcát. A Sebész kihívja a folyosóra Jánost. - Pár napig nagyon lát­ványosan javul majd... legye­nek itt vele. János visszamegy a szobába. -Anyám, idefigyelj: beszélni fogunk, holnap felkelünk, eszel. Figyelj, elmondod a nagyma­ma versét? Megpróbálod? Adél tátogva, süketnéma be­széddel elkezdi:- Nyolcvanéves öreganyám... János folytatja:-... a szilvásban... Adél:- ...jár-kel. Röhögnek, János boldogan el­rohan, félrelöki az embereket maga körül. (folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom