Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-10-27 / 43. szám
Nyerjen 99 999 koronát! Lapunk 5. oldalán találja az Ajándékszóró második bankjegyét. Szlovákiai magyar családi magazin 43. szám • Ara 15 korona Sport ___________ Vi llanófényben Ináncsi Rita atlétanő, aki korán berobbant a világ élvonalába. 16 A tél küszöbén várhatjuk az újabb reklámhadjáratot A hiszékenységről P.Vonyik Erzsébet Hihetetlenül hiszékeny az ember. Nyáron bedőlt a kampánynak, és hagyta magát meggyőzni, hogy napfogyatkozáskor csakis speciális szemüvegben kémlelheti az eget. Nincs mit csodálkozni azon, hogy az emberfia ezt szinte kritikátlanul bevette, hiszen hosszú heteken át folyt a gondosan eltervezett megdolgozása: a nyomtatott sajtó, a tévé, a rádió fáradhatatlanul ontotta a súlyos szemkárosodásra intő reklámokat. Az egyszeri használat után eldobandó védőszemüveg gyártói talán még szemspecialistákkal is szövetkeztek, hogy rátukmálhassák az emberekre az égi tünemény szemléléséhez elengedheteüen terméküket. Közben pedig elégedetten dörzsölték a markukat, hiszen az agymasszázsnak meglett a várt eredménye: világszerte százmilliókra tehető tömegek vásároltak a papírból készült, védőfóliával ellátott okulárékból. A szemüvegüzlet busás hasznot hozott a gyártók és a forgalmazók konyhájára. Pedig pár másodperc erejéig azok is gyönyörködhettek a párját ritkító látványban, akik olcsó pótmegoldásokhoz folyamodtak: kormozott üvegen, hegesztőszemüvegen vagy egyéb alkalmatosságon keresztül kémlelték a hold korongja mögül kibúvó napot. Csak egy kis találékonyság meg fantázia kellett hozzá. És persze nemet mondani a reklám sugallta csábításnak. S láss csodát: másnap a hírügynökségi jelentésekben egyedi esetektől eltekintve nyoma sem volt annak, hogy a kampányra fittyet hányó- kat maradandó szemkárosodás érte volna. Ám a gyártó cégek nem azért intettek óva a házilag barkácsolt szemüvegpótlóktól, mert a szemünk világát féltették volna, hanem a saját hasznukat nézték. Szerencsére egy újabb emberöltőnek kell eltelnie ahhoz, Ha szállodatulajdo- nos volnék, aligha- nem és is így tennék. hogy ilyen tárgyú reklámössztűz alá vegyék a kíváncsi természetű embereket. Mindez azért jutott az eszembe, mert most, a tél küszöbén újabb agymosás alanyai vagyunk. Megint megpróbálják telebeszélni a fejünket, ezúttal annak kapcsán, hogy bő két hónap múlva itt a nagy ezredforduló. Ilyesmi csak egyszer van egy ember életében, illő hát, hogy ne odahaza, a házipapucs kényelmében, hanem parádés helyen, lehetőleg jó nevű szállodában, üdülőben intsünk búcsút az óévezrednek. Rá is haraptak rendesen a reklámcsalira azok, akik szentül hiszik, hogy ennek az esztendőnek a végén lesz az igazi ezredforduló. Mert a mindent elhomályosító reklámhadjárat ezúttal is megteszi a magáét: szinte már nincs is kiadó szoba a legmenőbb tátrai szállodákban, és egyre- másra telt házat jelentenek a kisebb vendégvárók is. Újra tömegek dőlnek be az agymosásnak: idén szilveszterkor, nem pedig egy évvel később kell megadni a módját az ezredbúcsúztatónak. Lefogadom, hogy az élelmes vendéglátóipariak és szállodatulajdonosok két bőrt húznak le majd erről a nevezetes dátumról: egyet az idén, egyet pedig jövőre. Ha szállodatulajdonos volnék, alighanem ugyanígy tennék, mert az üzlet az üzlet. Mérget vennék rá: egy év múlva sem lesz nyugtunk. Akkor azt fogják sugallni, hogy a 2001 sem akármilyen dátum, és nem lehet sima házibulival belépni az új évezred első évébe. Jómagam az idén nem dagasztom egyetlen nyilvános szórakozóhely kasszáját sem. Hagytam magam meggyőzni egyik ismerősöm nagyon logikusnak tűnő érvelése által. A komoly műszakiak az idei évbúcsúztatón nem csapnak nagy dáridót, de jövőre annál nagyobbat. Mert szerintük az lesz az új évezred igazi nyitánya, nem a mostani. Persze ha egyáltalán lesz okunk az ünneplésre. Emberfürt. Londonban elhunyt Nyerere, Tanzánia első elnöke. Koporsójának hazaszállítását százezrek kísérték figyelemmel. TASR/AP-feivétei Vezércikk Szürkezónák esélye KÖVESD! KÁROLY _______________ A minap tartalmas vitát lát- hattunk-hallhattunk a Duna Televízióban a Közép-Európa sorsát eldöntő békeszerződésekről. Három történész taglalta, milyen szempontok szerint osztották fel Köztes-Euró- pát az első, illetve a második világháborút követően. Pontosabban: hogyan húzták meg az utódállamok és a történelmi Magyarország közt húzódó határokat először a nagyhatalmak (másodszor már a durva és érzéketlen status quo érvényesült, jórészt az orosz érdekek szerint). Az eszmefuttatásokban elhangzott a ritkán használt szürkezóna kifejezés. Mint ismeretes, a szétszerelt Monarchia utódállamai határainak megvonásakor a béketárgyalásokon a legnagyobb problémát a nem tisztán egy etnikum által lakott területek hovatartozása jelentette. Itt merült fel az az elképzelés, hogy ezeken a területeken (mivel sokan kétségbe vonták az 1910-es magyar népszámlálási adatok hitelességét) népszavazás döntse el, hová akar tartozni a lakosság. Nem tudni, mi okból, a trianoni döntésben végül mégsem kapott helyet e humánus és logikus elképzelés, csupán Sopron vidékén tartottak ilyet. Az is ismert, hogy a magyar határrevíziós törekvéseket részben ez a meg nem valósított népszavazás, valamint az utódállamokat kötelező kitételek (hogy tudniillik teljes mértékben garantálják a határon kívülre szakadt magyar népességjogait), s ezenfelül az az ígéret, mely szerint „vissza lehet térni a témához”, tartotta életben a két világháború közti időszakban. Trianon nyolcvanadik évfordulójának tájékán és az ezredfordulóhoz közeledve aligha akad józan politikus, aki határrevíziót merne térségünkben emlegetni. Azt azonban látnunk kell, hogy az egységesülő Európa, illetve a térségnek az Európai Unióba való integrálódása olyan lehetőséget kínál, amely némileg orvosolhatja az akut betegséget. Az államhatárok virtualizálódása által kínált majdani esély különösen a „szürkezóna” ide-oda tologatott, ki- és betelepített, ide-oda olvasztott, permanensen stresszhelyzetben tartott lakossága számára jelenthet némi megnyugvást és társadalmi békét. (Ami természetesen nem jelenti azt, hogy jogos autonómiatörekvéseinkről le kellene mondanunk.) Ebben a vonatkozásban az esély üteme az, ami kérdéses, hiszen valószínűleg nagy fáziskülönbségek lesznek az EU-tagság elnyerésében. Az is nyilvánvaló, hogy az utódállamok mely politikai erői igyekeznek kézzel-lábbal hadakozni a civilizáció betörése ellen, hiszen az új helyzetben összecsomagolhatják ásatag ideológiájukat, és csillagászati távolba kerülnek a politikai hatalomtól. A nacionalista pártok nem egyköny- nyen ássák el a csatabárdot, hiszen létük a tét, s nem lehetnek illúzióink afelől, hogy Szlovákiában, Romániában és Jugoszláviában még belső hatalmi harcok fogják borzolni a kedélyeket. Hogy Ukrajnát ne is említsük. Mindenesetre biztató, hogy Szlovákia megkapta az esélyt Helsinki előtt. A szlovák kormány egy évét értékelve főleg ezt tanácsos szem előtt tartanunk, valamint azt, hogy az MKP kormányzati szereplése, bár egyesek szerint alulmaradt az elvárásoknak, létfontosságú, mert stabilizáló hatása aligha vitatható. Sok lemondás és kompromisszum mellett (ha ez a kormány nem számolja fel önmagát) még mindig jobb lesz „belül” lenni, s az unió támogatásával kezelni a traumákat, mint „kívül” rekedni ilyen-olyan részleges jogokkal, amelyek érvényesülésére ráadásul semmi garancia. Engedtessék meg egy triviális hasonlat Lyndon B. Johnson egykori amerikai elnöktől, aki Edgár Hooverről, az FBI főnökéről mondta: „Ezerszer inkább legyen bent a sátorban, és pi- sáljon kifelé, mint kintről befelé.”
