Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1999-08-11 / 32. szám

Politika 1999. augusztus 11. Orbán Viktor nem fájlalja, hogy a szarajevói zárónyilatkozat nem említi a Vajdaságot •» A Kreml ejtette Milosevicset A brit anyakirálynő az elmúlt héten ünnepelte immár 99. születés­napját. II. Erzsébet királynő édesanyja hajlott kora ellenére szem­mel láthatóan remek hangulatban és erőnlétben érkezett a Buckingham-palotába két dédunokája, Harry és William társasá­gában. CTK/AP-felvétel A szerző felvételei Michal Sykora, az SZVFT elnöke: Előbb a jogköröket kell tisztázni, csak aztán a területi felosztást Nagyobb hatáskört juttatni az önkormányzatoknak P.Vonyik Erzsébet___________ Harminckilenc állam vezetői és 17 nemzetközi szervezet képvise­lői vettek részt a szarajevói Bal­kán-konferencián: a boszniai és koszovói vérengzések után a rendteremtést magára vállaló Egyesült Államok, az Európai Unió, a helyét kereső Oroszor­szág, de meghívót kaptak a térség kis államai is. Kivéve Szlobodan Milosevics Kis-Jugoszláviáját, amelynek nincs helye ilyen fóru­mokon mindaddig, amíg nem lép a valódi demokratizálódás útjára. Magyarán: míg az egyre erősödő sorozatos tüntetések nem söprik le a hatalom csúcsáról a koszovói vérengzés első számú felelősét. Ott volt ellenben a Kis-Jugoszlávi­át Szerbiával együtt alkotó másik tagköztársaság, Montenegró ál­lamfője, aki a szarajevói csúcs után Moszkva vendége volt. Meg­hívása egyértelműen jelzi: a Kreml úgy döntött, ejti Milo­sevicset, és az ellentáborhoz pártol át, habár a Nyugat-barát montenegrói politikus vizitje után az orosz fél nagyon óvatosan fogalmazott. Djukanovics Moszk­vai tárgyalásai végén viszont vilá­gosan nyilatkozott: országa kilép a JSZK-ból, ha Szerbia elutasítja a demokratizálódást és a gazdasági reformokat. Egyes helyzetelem­zők úgy látják: a Kreml nemcsak Milosevicset ejtette, hanem ez Gaál László ________________ Év ek óta készül a közigazga­tás reformja, hosszú ideje ter­vezik a másodfokú, úgyneve­zett regionális önkormány­zatok létrehozását. Végre el­készült egy átfogó tervezet, a közigazgatás decentralizálá­sának és reformjának a stra­tégiája. Michal Sykorától, a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának elnökétől kér­deztük, hogyan foglalkozik a stratégiai terv a regionális önkormányzatok létrehozá­sával. A decentralizálást, a hatáskö­röknek az állami szervekről az önkormányzatokra törté­nő átruházását illetően mi el­sősorban a helyi önkormány­zatokra gondolunk, a regio­nális önkormányzatoknak pe­dig kisebb jogköröket biztosí­tanánk. Az állampolgárt köz­vetlenül érintő dolgokat hely­esetben a pánszlávista eszméket is. Belgrád szándékos ignorálása heves szerb reagálásokat váltott ki. A hatalmon lévő szocialista párt szóvivője úgy fogalmazott, hogy „azok gyűltek össze Szaraje­vóban, akik segédkeztek a Jugo­szlávia elleni agresszió végrehaj­tásában”. Szerinte az elfogadott stabüitási paktum nem más, mint úgymond, Jugoszlávia szétverése hat tagköztársaságra: Koszovóra, a Vajdaságra, Sumadijára, a nisi régióra, Szandzsákra és Belgrád­Belgrádi hisztériakel- tés: a szerbek lesznek Európa kurdjai. ra. Azt állította, hogy a szerbek ál­lam nélkül maradnak, és ők lesz­nek Európa kurdjai. Müosevics elvakult hívei azt sulykolták a hi­székenyekbe, hogy újra mindenki összeesküdött a szerbek ellen, a hazaáruló ellenzék pedig ott ült a szarajevói tárgyalóasztalnál. A Balkán-konferenciában csalód­hattak azok, akik azt várták, hogy valamiféle második Jalta vagy Potsdam lesz, s új határvonalakat húz Európa déli felén. Ám mégis mérföldkő lehet, elsősorban Dél- kelet-Európa szempontjából, hi­szen a zárónyüatkozat a leghatá­rozottabban szorgalmazza a de­ben kellene megoldani, és csak a községeken túllépő problémákkal kellene a regio­nális önkormányzatnak fog­lalkoznia. Azon vagyunk, hogy minél több hatáskör ke­rüljön az önkormányzatok kezébe, hiszen az állampol­gár nem tesz nagy különbsé­get az államigazgatás és az önkormányzatok között. Amikor ránk, polgármeste­rekre és helyi képviselőkre adta a szavazatát, arra számí­tott, hogy ügyes-bajos dolgait mi fogjuk megoldani. Azt hi­szi, hogy ez a mi hatáskörünk. Csakhogy a valóság egészen másként fest. Mi csak a tör­vény adta hatáskörünkön be­lül tevékenykedhetünk, sok mindenben csak az állam­igazgatásjogosult eljárni. Ezt meg kell magyarázni az em­bereknek, nehogy azt higgyék, azért nem oldunk meg mi bizonyos dolgokat, mert nem akarjuk őket meg­mokratikus átalakulást, a piac- gazdaság kiépítését, valamint a biztonság megszilárdítását. De a budapesti várakozásokkal ellen­tétben tételesen nem említi a Vaj­daságot. Holott Orbán Viktor sza­rajevói elutazása előtt tett maga­biztos nyilatkozata olyan remé­nyeket kelthetett, hogy a záródo­kumentumba bekerülhet a Vajda­sági rendezés is. Koszovó és a Vaj­daság egyszerre vesztette el az au­tonómiáját, ezért egyidejűleg kell, hogy visszakapja - érvelt a magyar kormányfő. „Teljesülni látszik az elvárás, hogy a Vajdaság kérdésének helye legyen a csú­cson” - nyilatkozta. A Magyar Hír­lap így kommentálta Orbán vélekedését:,, ...egy magát közép- hatalminak képzelő kis állam mi­niszterelnöke váratlan és radiká­lis kezdeményezésekkel állt elő Szarajevóban, amelyeknek még annyi visszhangjuk sem volt, hogy legalább a Vajdaságot meg­említsék a zárónyüatkozatban. Magyarország fizetni nem tud, a vajdasági autonómia támogatá­sában egyedül maradt, de minisz­terelnöke nem ismerte fel ezt a helyzetet. ” Orbán bizonyára abból merítette optimizmusát, hogy közvetlenül a Balkán-csúcs előtt az amerikai szenátus külügyi bizottsága tör­vénytervezetet fogadott el, amely külön fejezetet szentel a Vajda­ságnak. A szenátus felhívja Clin­oldani. Ezen hivatott változ­tatni a közigazgatási reform. A reformmal kapcsolatban az önök társulása javaslatokat is tett a területi-közigazgatá­si beosztásra. Javasoltuk, hogy a területi­közigazgatási beosztásról al­kotmánytörvény szülessen, és megfelelő stabilitást biztosít­son, hogy azt ne lehessen két­ségbe vonni. Az ideális az len­ne, ha az említett törvényt mind a kormánykoalíció, mind az ellenzék támogatná, hogy ne kelljen minden kor­mányváltás után attól tartani, hogy az új kabinet kétségbe vonja a előző kormány lépése­it. A területi beosztás reform­ja, a járások, kerületek számá­nak megváltoztatása nemcsak szervezési szempontból lenne nehéz és nagyon költséges, hanem az állampolgárok szá­mára is kényelmetlen lenne. Hiszen emiatt sokféle ok­ton elnököt, hogy fejezze ki mély aggodalmát a vajdasági magyar­ság elleni incidensek miatt, szólít­sa fel a külügyminisztert, hogy szenteljen rendszeres figyelmet az ottani magyarság sorsa alaku­lásának, hívja fel az USA NATO- szövetségeseit, hogy a Koszovó jövőjéről esedékes tárgyalásokon szenteljenek nagy figyelmet an­nak, miként alakul az ottani ma­gyarság sorsa. A javaslatot beter­jesztő Christopher Dodd ameri­kai szenátor szavaiból kitűnt, vi­szonozni akarják, hogy a magyar kormány rendkívül határozott, bátor NATO-szövetségesként vi­selkedett a koszovói válságban, s a vajdasági magyarok helyzetét súlyos emberjogi problémának nevezte. Orbán Viktor a magyar diplomá­cia szempontjából mégis ered­ményesnek nevezte a csúcsot. Sőt, az ott történtek szerinte kife­jezetten kedvezőek. Mégpedig azért - állította - mert a jövőben lesz külön tanácskozás a demok­rácia építéséről és az emberi jo­gokról, s ennek a munkarendjébe kell beiktatni a Vajdaságra vonatkozó teendőket. Orbán sze­rint ez a fórum megfelelő a ki­sebbségi kérdések felvetésére, hi­szen szerinte a Balkán-válságból leszűrhető legfőbb tanulság az, hogy a népirtások nem előzhe­tők meg, ha nincs megfelelő ki­sebbségvédelem. mányban meg kellene változ­tatni az adatokat, és sok más probléma is felvetődne. Hogyan változtatná meg a te­rületi beosztást az önök tár­sulása, hány kerület és járás létrehozását javasolná? Erről nem nyilatkozunk, mert mindig azon a véleményen voltunk, hogy előbb a tartal­mat kell meghatározni, és csak azután a formát. Már 1994-95-ben, a jelenlegi te­rületi elrendezés előkészítése idején is ezt vallottuk. Előbb abban kell megegyezni, hogy kinek milyen hatáskörei lesznek, és csak azután hatá­rozzuk meg, hogy ezt mekko­ra területen gyakorolja. Ez el­sősorban a regionális önkor­mányzatra vonatkozik. Amíg a kormány és a parlament nem hozza meg a hatáskörök­re vonatkozó politikai dön­tést, addig a területi beosztás formáiról felesleges beszélni. Ez csak ártana az ügynek, mert a vita az új járások és ke­rületek létrehozásáról és szá­máról folyna, a reform lénye­gének, a közigazgatási rend­szer megváltoztatásának pe­dig nem szentelnének kellő fi­gyelmet. A reformtervezetben szó esik az úgynevezett közigazgatási bíróság létrehozásáról. Mi tartozna ennek az intéz­ménynek a hatáskörébe, mi­lyen ügyekben döntene? Azt szeretnénk, ha a közigaz­gatással, elsősorban az önkor­mányzatokkal kapcsolatban felmerülő vitás ügyeket, pél­dául a polgármester vagy a képviselő-testület határozata­ival szemben felmerülő pana­szokat nem az államigazgatá­si szerv hivatalnoka bírálná el, hanem bíróság hozna döntést az ügyben. Erre szolgálna az úgynevezett közigazgatási bí­róság. Kegyelemdöfés Moszkva hallgatólagosan visz- szatért a Nyugat kebelére azzal, hogy Sztyepasin kormányfő alá­írta a balkáni stabilitási szerző­dést - véli a La Libre Belgique. A belga lap megállapítja, hogy a Kreml kegyelemdöfést akar ad­ni Milosevicsnek azzal, hogy Moszkvában hivatalos látogatá­son fogadta a montenegrói elnö­köt. Oroszország végleg lemond Szlobodan Müosevicsről annak politikai ellenfeléért és általában a jugoszláv ellenzékért. Ez a dön­tés Moszkva stratégiai választá­sának is tekinthető: nem volt haj­landó feláldozni „olcsó pánszlá­vizmusért” azt az egyedülálló al­kalmat, hogy Szarajevóban részt vehetett egy „második Potsda- mon”, amely egész Európa jövő­jét volt hivatott meghatározni. Háborút nyert, de leváltották Wesley Clark tábornok, a szövet­séges haderők európai főparancs­noka egy éjszakai telefonhívásból tudta meg, hogy egy másik tiszt lép a helyébe. A NATO-központ- ban valaki Clark arcul csapásának minősítette a döntést. A koszovói albánok „egy nemzeti hős elvesz­téséről” beszéltek. Clark meg­nyerte a háborút, de elvesztette az állását - írta a Newsweek. A győztes háborút sem úgy vívhatta meg, ahogy akarta, mert a Fehér Ház felülbírálta őt. Clark szerint a szárazföldi erőknek készen kel­lett állniuk a bevetésre, de nem így történt. Igyekezett megállíta­ni az oroszoknak a pristinai repü­lőtérre való idő előtti bevonulá­sát, és légideszantakciót rendelt el, ám Jackson brit tábornok nem teljesítette a parancsot. „Nem fo­gom az ön kedvéért kirobbantani a harmadik világháborút” - üzente Clarknak, aki ezután a NA­TO déli parancsnokságának veze­tőjéhez fordult, de Ellis tábornok is megtagadta ezt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom