Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-12-22 / 51-52. szám
14 1999. december 22. Riport____________________________ A Klarissza utca 7. alatt megnyílt Pozsonyi Casino lényege az összefogás, a szellemi és anyagi erők egyesítése Széchenyi István szellemi öröksége Klein Melinda „Mi van itt már megint? Nem kaszinó ez, kérem szépen, hanem iskola!” - mondogatta gyakran fejét csóválva egyik kedves tanárom, amikor annak idején kis híján feje tetejére állítottuk a tantermet. Nem csoda hát, ha a korombeliek számára annak a szónak, hogy „kaszinó”, pejoratív értelme volt. Azt hittük, valami rossz, elítélendő, dolog a kaszinó, rendes ember nem kaszinózik, aki pedig kaszinózik, az megérdemli a büntetést... 1999. szeptember 9- én megalakult, pontosabban újjáalakult a Pozsonyi Casino, amelynek Frideczky János Klarissza utcai háza ad otthont. A Pozsonyi Casino múltjáról, működésének első ötven évéről, vagyis az 1837 és 1887 közé eső időszakról elég sokat tudhatunk, mert alapításának ötvenéves évfordulóján, 1887-ben Somorjai Károly pozsonyi ügyvéd, költő és kultúrmunkás, aki Petőfi barátja volt, megírta az intézmény történetét. A polgári Casino a háború alatt, a szlovák állam idején is működött, csak 1945-ben szüntették meg a többi hazai magyar intézménnyel együtt. A társas körök, klubok és kaszinók alapítását Széchenyi szorgalmazta már az 1830-as években. Ő ugyanis Angliában tapasztalta, hogy ezek az intézmények milyen nagy hatással vannak a közéletre. Erről egy értekezést is írt, sőt az első magyar kaszinót Pesten maga Széchenyi István alapította meg 1827-ben. Széchenyi a kaszinók célját abban látta, hogy a befolyásos és művelt emberek, a polgárok találkozzanak egymással, megismerjék egymást és az ország gondjait, vitatkozzanak, tervezzenek, és így törekedjenek a haladásra. Somorjai Károly jubileumi tanulmányából tudjuk, hogy Pozsonyban is hatottak Széchenyi elvei, és a pozsonyi polgárok - köztük Frideczky János ükapja, Neszter József, aki a Casino első titkára lett - már 1836-ban létrehozták a kaszinó alapszabályát, és megtartották az első közgyűlést. Ezt azonban később csak amolyan próbálkozásként értékelték, és a végleges megalakulást 1837. július 1-ji bejegyzéssel említi a Pozsonyi Casino jegyzőkönyve. A jegyzőkönyv ismerteti a Casino programjait. Kiderül, hogy a bálok, hangversenyek jövedelmét a város rendelkezésére bocsátotta, jótékony célra. Megtudhatjuk, hogy az első pozsonyi takarékpénztár létesítésének eszméje a kaszinótagok körében született meg, s ők nyitották meg 1842-ben a takarék- pénztárt, amely a budapesti és az aradi után a harmadik lett Magyarországon. Az első magyarországi vasút tervéhez is köze volt a Casinónak. Az is igaz persze, hogy sok polgár csupán a szórakozás kedvéért látogatta az intézményt, de végül ők sem vonhatták ki magukat a közös tervezésekből. Somorjai Károly megállapítja, hogy a Casinóra nézve hátrányos volt, hogy Pozsony városa 1848-tól már nem volt az országgyűlések színhelye, s hogy volt egy időszak, amikor a Casino színvonala süllyedt. 1848 és 1850 között nem is működhetett, azután pedig császári biztosok őrködtek minden rendezvénye felett. Később a helyzet javult, gyarapodott a könyvtár, a tagok rendelkezésére állt negyven-ötven hírlap és folyóirat. Ismét lehetőség nyílt a jótékonykodásra, a rendezvények anyagi alapjának megteremtésére. Azt is megtudhatjuk a jubileumi kiadványból, hogy hány helyszínen működött az akkori Casino. Az utolsó költözködés 1873-ban volt, attól kezdve a Hosszú utca, a mai Úri utca 2-es számú háza adott otthont az intézménynek egészen a megszűnéséig. „Lesznek Pozsonynak - írta Somorjai Károly - ezentúl is hasonló, talán még buzgóbb lakosai, kik munkásságukkal, szellemi kincseikkel és áldozatkészséggel támogatni, emelni, szeretni s híven szolgálni fogják városunkat, ezt a természet által annyira megáldott, kedves otthonunkat, melyet hű lakosainak kezei paradicsommá varázsolhatnának. Csakis a lakosok ösz- szetartó, egymást híven és becsülettel támogató szellemétől függ a felvirágzás.” „Aki ezt 1887-ben leírta - mondta Mayer Judit nyelvész a Casino ünnepi megnyitóján -, nem tudhatta, hogy ennek a városnak a fejlődése, sorsa másként alakul, mint ahogy akkor ő képzelte. Nem sejthette, hogy egy más ország fővárosa lesz, hogy hihetetlenül meg fog növekedni, hogy lakosságának összetétele meg fog változni, s hogy múltjának igen sok értékes emléke örökre eltűnik.” Frideczky Jánost és barátait a Casino újjáélesztésében az a szándék vezérelte, hogy legyen a pozsonyiaknak, azoknak, akik itt tanulnak és dolgoznak, idősebbeknek és fiataloknak olyan találkozóhelyük, ahol megismerkedhetnek egymással, kulturáltan szórakozhatnak, olvashatnak, szakköröket alakíthatnak, foglalkozhatnak a város múltjával és jövőjével. Frideczky János a világ más pontján is létrehozhatott volna hasonló intézményt, már csak azért is, mert többet élt külföldön, mint a szülővárosában, Pozsonyban. Mindössze huszonhét esztendős volt, amikor 1968- ben elhagyta az országot, és Németországban telepedett le. Münchenben és Berlinben élt, építészmérnökként dolgozott. 1991-ig haza sem jött... „Emigrációban éltem, évtizedekig nem jöhettem haza. Amikor 1991-ben néhány órára hazalátogattam Pozsonyba, lehangoló romhalmazt találtam annak a kedves városnak a helyén, melyet annak idején itt hagytam. Pozsonynak már nem volt lelke. Az emberek, akikkel találkoztam, mások voltak, valahogy nem passzoltak ehhez a városhoz. Sarkon is fordulhattam volna, tudomásul vehettem volna, hogy ez már nem az én Pozsonyom, és többé vissza sem nézek.” De Frideczky János nem így tett. A pozsonyi magyar szellemi élet felvirágoztatását tűzte ki céljául. Létrehozott néhány alapítványt és polgári társulást. Visz- szakapta azt az ingatlant, amely az édesapja utáni örökségként megillette volna, na közbe nem szól a kommunizmus. A Klarissza utcai, valaha szebb napokat látott hatalmas ház romokban hevert. Először tehát a tulajdonos építészi szaktudására volt szükség. „Kihívásként fogtam fel a dolgot, remek alkalom volt, hogy megmutassam, hogyan gondolkodik egy építész, aki Nyugaton élt és dolgozott. Sok munka és kiadás volt vele, és most, hogy hasznot is termel, ennek a pénznek a lehető legnemesebb célokat kell szolgálnia. Alapítványt hoztam létre, kötelességemnek tartom, hogy a pénzemmel a nemzetiségi peremterületeken élő magyarokat segítsem abban, hogy megmaradhassanak magyarnak. Iskolabuszokat üzemeltetek Kálazon és Ipolyvarbón, amelyek a távolabbi magyar iskolákba szállítják naponta a magyar gyerekeket.” Annak idején - saját bevallása szerint - azért ment el, mert szabadságra vágyott. „A magyarok nem idegenek Németországban. Otthon érzik magukat, és a magyarok az egyetlen nemzet, amelyet a németek sem kezelnek idegenként” - állítja Frideczky János. Otthon érezte tehát magát, és a munkáját is elismerték. Most pedig azon munkálkodik, hogy a szlovákiai magyarok is otthon legyenek ebben az országban, egyenrangúnak érezhessék magunkat a többségi nemzettel. „Az itteni magyarokat szeretném támogatni abban, hogy kellő önbecsüléssel tekintsenek saját magukra, és lehetőségük legyen megismerni egymást. A Casino, amelyet megalapítottunk, nem amolyan játék- kaszinó, hanem egy olyan találkozóhely, ahol fontos kérdéseket is megvitathatunk, és ezzel előre- vihetjük a város, az itt élő magyarság ügyét. A Casino tagjai olyan emberek, akik munkájukkal sokat segíthetnek, hasznosat és értékeset alkothatnak. Gondoskodom arról, hogy kellemes legyen a környezet, jó legyen a kiszolgálás, színvonalasak a programok és az előadások, hogy a Casino tagjai szívesen töltsék idejüket a Klarissza utcában, és szívesen hozzák el oda a vendégeiket is.” Kaszinó a háború alatt is működött, csak 1945- ben szüntették meg. Frideczky János a pozsonyi magyar szellemi élet felvirágoztatását tűzte ki céljául. Az elmúlt évtizedekben megújult ugyan az igény a polgári társulások életre hívására, melyek a nyolcvanas években az ellenzékiség egyik hatékony formáját jelentették, az igazi lehetőséget mégis a politikai irányultságú szerveződésekben vélték megtalálni az emberek. Talán a kaszinók is egyenrangú erőt jelenthetnek majd sajátos közművelődési formájukkal és országépítő programjukkal. A kaszinó egyik lényege az erőkoncentráció, a szellemi és az érzelmi erők összefogásán túl az anyagi erők összefogására. Egy októberi estén Frideczky János elmesélte az egybegyűlteknek a Casinónak otthont adó ház történetét. Beszélgettek a ház jövőjéről, az épület nyújtotta lehetőségekről. Ebben az épületben kapott otthont az öt éve működő VIDÉO alapítvány, valamint a néhány évvel idősebb Diákhálózat. A vendégeket Kajla Júlia, „Zsü- li” fogadja.
