Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1999-07-21 / 29. szám

Nagyvilág 1999. július 21. 7 Angkor fényűző palotái a mai Kambodzsa területén Archív felvétel Muzulmánok, keresztények, buddhisták. Az ezer év előtti világ. Az első millennium Budapesti levél A whiskys rabló legalább őszinte Hogy milyen érzésekkel várta a világ az első millenniumot? Semmiképp nem lehet a mai felfokozott hangulathoz ha­sonlítani az ezer év előtti vára­kozást. Persze maga a világ is másképp festett akkoriban. Eu­rópában 30 millió keresztény élt, alig töredéke az akkori öt- százmilliós lakosságnak. A bi­zánci birodalomban öt és fél ezer évvel többet írtak, s más­képp számolták az éveket a mu­zulmánok, a zsidók és a budd­histák is. Ezer évvel ezelőtt Európa, kü­lönösen annak középső és észa­ki része, perifériának, elmara­dottnak számított a virágzó arab világ, vagy Kelet- és Dél- kelet-Ázsia fejlett központjai­hoz képest. A környező világ nem törődött Európával, s ma­ga a kontinens sem készült nagy ünneplésre. A szerzetesek és a tanult emberek szűk körét inkább az apokalipszis rettene­tes gondolata foglalkoztatta, mint a fényűző parádé. Kontinensünkön ekkoriban kon­szolidálódtak a viszonyok: év­századok sötétsége után kezd­tek megszilárdulni az új monar­chiák. A szász dinasztia vezeté­sével megújult a Nyugat-római Birodalom, a vikingek végre le­telepedtek Normandiában, a magyarok ekkor foglalták el a Kárpát-medencét. A keresztes háborúk, az inkvizíció és a bo­szorkányperek csak később kezdődtek. Viszonylagos nyu­galom jellemezte az ezredfor­dulót. Európa vidéki lakossága agyag- és fakunyhókban élt, s a városok lakosainak száma alig haladta meg az ötszázat. Akko­riban az egykori római táborok helyén kialakult települések domináltak, mint Köln vagy Frankfurt. A gótok, a vandálok, a szaracénok által többször ki­fosztott, egykor milliós nagy­ságrendű Róma romokban he­vert, s lakóinak száma alig érte el egy mai kisebb járási székhelyét. A római polgárok törött, szanaszét heverő már­Az egykor fényűző Rómában kecskék legeltek a diadalívek alatt. ványszobrok közt jártak, az egykor fényűző császári palo­ták árnyékában, nyomorúságos kunyhókban éltek. A diadalívek alatt kecskék legelésztek. A nyugati kereszténység legna­gyobb városa Velence volt, amely száztizennyolc szigeten épült; a nép ide menekült 452- ben a hunok elől. Velence fek­vése szerencsésnek bizonyult: Róma és Konstantinápoly, a ke­resztény Európa és az iszlám vi­lág között. A velencei dózse a kilencedik században válasz­totta a Rialtót székhelyéül, és 976-ban kezdték építeni a Szent Márk-székesegyházat. 1000 körül Velence hatalma már Japánig terjedt. De Velence fénye is elhalvá­nyult más városoké mögött. Nemcsak Konstantinápoly, ha­nem az arab városok, mint pél­dául a szicíliai Palermo vagy a Pireneusi-félszigeten fekvő Se­villa is megelőzték. Az arabok európai inváziója 711-ben kez­dődött Gibraltár elfoglalásá­val. 756-ban Córdoba lett a ha­sonló nevű kalifátus székhelye. 1000 körül már itt állt az akko­ri világ második legnagyobb mecsetje. Córdoba utcáit kő­burkolat fedte, és olajlámpák világítottak mindenütt. Az isz­lám fő központja azonban nem Córdoba volt, sem Kairó, ha­nem Bagdad, amelyet 762-ben alapítottak, s amely a kilence­dik században, Harun-al-Rasid uralkodása alatt a világ legna­gyobb városa volt. Az ezredfordulón azonban az iszlám legnagyobb központjai is eltörpültek az ázsiai buddhiz­mus székhelyei (Angkor, Kiotó, Hang-csou) mellett. Angkort a kilencedik század végén alapí­tották, és a khmer birodalom fővárosa volt. A mai Kambo­dzsa területén feküdt, közel a Kína és India közti karavánút- hoz. Ez a vidék volt akkoriban a világ legsűrűbben lakott terüle­te. A rabszolgák tízezrei és az elefántok ezrei rövid idő alatt csodálatos rezidenciát építet­tek fel, teli palotákkal s az azo­kat övező csatornákkal. Kedve­ző földrajzi fekvésének köszön­hetően (évente három aratás, vízbőség stb.) Angkor volt az első ezredforduló legnagyobb városa. GEO, Madrid Trencsényi Zoltán _________ Go lyóálló mellényes rend­őrök igazoltatják a Budapest­ről kifelé igyekvőket. Megál­lítják az autókat, de még a bu­szokat is. Egy markáns arcú, száznyolcvan centi magas fér­fit keresnek, aki feltehetően fekete farmerban, drapp ing­ben, hóna alatt egy üveg öt- venkettes évjáratú Ballan- tines whiskyvel éppen az igazságszolgáltatás elől me­nekül. A rendőrök még a sza- kállakat és bajuszokat is meg­huzigálják, hiszen a szökött bankrabló az álcázás nagy­mestere is. Eltűnt a whiskys rabló, teljes a felfordulás. Hanem a legkülönösebb az, hogy miközben a rend őrei idegesek, az emberek moso­lyognak. Olyanokat monda­nak, hogy na kérem, ez már megint beintett nekik, ismét megleckéztette őket. Nem is tagadják, hogy picit együtt éreznek Ambrus Attilával, holott ő nem tett semmit azért, hogyrokonszenvinde- xét feltornássza. Példának okáért, nem járt kolbásztöltő versenyekre, nem pátyolga- tott a kamerák előtt állatkerti sasmadarat, ezzel szemben kirámolt huszonhat bankot. Igaz, amikor elkapták, és fejé­re olvasták a bűneit, nem pró­bált sumákolni, nem csinált listát és fantomcéget, azt sem kérte ki magának, hogy meg­figyelték, hanem bólintott: igen, kérem, kiraboltam vala­mennyit! Az ő bűneit nem kellett titokzatos dokumentu­mok formájában szerkesztő­ségi portákra vagy elhagyott szeméttelepekre csempészni, ő egyetlen percig sem tagad­ta, hogy erősen huncut volt az elmúlt években. Nem pimasz- kodott a néppel, belenézett a kamerákba, és azt mondta: vesztettem. És a nép ettől az egyébként elvárható gesztus­tól elismerően csettintett. Ka­póra jött, hogy itt van egy ember, aki nagy franc ugyan, ezt azonban nyíltan vállalja, nem úgy, mint azok, akik VIP-hitelnek, konszolidáció­nak, „csókos” kölcsönnek ne­vezik a bankoktól szerzett zsákmányt. Tudom persze: a whiskys rab­ló „banki műveleteit” némi csúsztatással lehet csak azok­hoz a „kapcsolati tőkének” nevezett, eltűnt pénzkötegek- hez hasonlítani, amelyeket mostanában szintén sokan keresnek. De mivel az egysze­rű, érthető párhuzamok em­berközeliek, nem csoda, hogy sokak szemében a whiskysből Sobri Jóska lett, és az embe­rek tekintélyes része kicsit megbocsátó vele szemben. Ambrus állítólag azért lógott meg, mert úgy gondolta, hogy a törvénykezés igazság­talanul bánik vele. Akkor pe­dig lépni kell. Lelépni. Anglia rózsái Korszakalkotó hölgyek A női nem leghíresebb angol képviselőinek nevéhez egész korszakok kötődnek - nem is akármilyenek, hanem a szi­getország történelmének leg­dicsőségesebb időszakai. Hiá­ba mondta Shakespeare, hogy „gyarlóság, asszony a neved”, éppen az ő idejében bizonyo­sodott be, mire képes egy an­gol nő. Ideje is volt már, hi­szen közvetlenül előtte mu­tatta be VIII. Henrik, mire ké­pes egy angol férfi, ha nem születik fiúgyermeke. Egyik leányanya, akit később I. Er­zsébetként ismert meg a vi­lág, meg is undorodott a há­zasság intézményétől, nem is csoda, ha csak azt látta maga körül, hogy a nem megfelelő asszonynak porba hull a feje. Erzsébet nem is ment férjhez egész életében, energiáját egészen más dolgok kötötték le. Amikor trónra került, Ang­lia szegény, távoli sziget volt csupán, az egyre növekvő spanyol birodalom következő potenciális áldozata. Mikor I. Erzsébet meghalt, Anglia nagyhatalom volt, flottája pe­dig a tengerek ura. A királynő imidzséhez hozzátartozott a szeplőtelenség, ám ez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna férfiak az életében. Ál­lítólag fiatalkorában nevelő­anyja az ágyban talált rá, amint éppen nevelőapjával múlatták az időt. Élete nagy szerelméhez, Róbert Dudley- hoz viszont nem mehetett hozzá, mivel az úriember már nős volt. Később ugyan fele­sége meghalt, de a botrány elkerülése végett továbbra is csak csendben folytatódott a viszony, amely Dudley halá­láig tartott. Anglia egy másik, 63 évig tar­tó aranykorát is egy hölgy, Viktória királynő neve fém­jelzi. Uralkodása alatt Anglia a világ ura lett, ő pedig India császárnője. Magánélete ma­ga volt a tökély, legalábbis ami Albert herceggel való há­zasságát illeti. Tíz gyermekük született, ők voltak a minta­család, a viktoriánus értékek legfőbb hordozói. Viktória azonban korán, 42 évesen öz­vegyen maradt, hátralévő életében mélyen gyászolta férjét. Bár rossz nyelvek sze­rint ebben az időben gyengéd szálak fűzték lovászához. II. Erzsébet, vagy ahogy csa­ládja becézi, Lilibet már 46 éve ül az Egyesült Királyság trónján. Reprezentatív felmé­rések szerint alattvalóinak 67 százaléka jobban örülne, ha élete végéig ott is maradna, és nem adná át helyét fiának vagy unokájának, ahogy azt a britek 29 százaléka szeretné. Ennek egyik oka minden bi­zonnyal az, hogy a szigetor­szág lakóinak 39 százaléka őfelségét kedveli a legjobban II.Erzsébet,vagyahogycsaládja becézi, Lilibet, már 46 éve ül a királyság trónján. az egyre zűrösebb királyi fa­mília tagjai közül. A királynő­re, aki a második világháború alatt autószerelőként és men­tősofőrként tevékenykedett, mindenesetre honfitársnői­hez hasonlóan a gyakorlatias gondolkodásmód jellemző. Igazi konzervatív angol hölgy, kedvenc étele a hal mellett a délutáni teázáskor elmaradhatatlan uborkás szendvics. Kedvenc itala ter­mészetesen a tea, de szívesen fogyaszt fehérbort vagy gint tonickal. Ki nem állhatja vi­szont a kávét, a sportok közül a focit, a krikettet és a teniszt, valamint azt, ha megzavarják a magánszféráját - holott eb­ben igen gyakran része lehet. (CKM)

Next

/
Oldalképek
Tartalom