Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-07-21 / 29. szám
Nagyvilág 1999. július 21. 7 Angkor fényűző palotái a mai Kambodzsa területén Archív felvétel Muzulmánok, keresztények, buddhisták. Az ezer év előtti világ. Az első millennium Budapesti levél A whiskys rabló legalább őszinte Hogy milyen érzésekkel várta a világ az első millenniumot? Semmiképp nem lehet a mai felfokozott hangulathoz hasonlítani az ezer év előtti várakozást. Persze maga a világ is másképp festett akkoriban. Európában 30 millió keresztény élt, alig töredéke az akkori öt- százmilliós lakosságnak. A bizánci birodalomban öt és fél ezer évvel többet írtak, s másképp számolták az éveket a muzulmánok, a zsidók és a buddhisták is. Ezer évvel ezelőtt Európa, különösen annak középső és északi része, perifériának, elmaradottnak számított a virágzó arab világ, vagy Kelet- és Dél- kelet-Ázsia fejlett központjaihoz képest. A környező világ nem törődött Európával, s maga a kontinens sem készült nagy ünneplésre. A szerzetesek és a tanult emberek szűk körét inkább az apokalipszis rettenetes gondolata foglalkoztatta, mint a fényűző parádé. Kontinensünkön ekkoriban konszolidálódtak a viszonyok: évszázadok sötétsége után kezdtek megszilárdulni az új monarchiák. A szász dinasztia vezetésével megújult a Nyugat-római Birodalom, a vikingek végre letelepedtek Normandiában, a magyarok ekkor foglalták el a Kárpát-medencét. A keresztes háborúk, az inkvizíció és a boszorkányperek csak később kezdődtek. Viszonylagos nyugalom jellemezte az ezredfordulót. Európa vidéki lakossága agyag- és fakunyhókban élt, s a városok lakosainak száma alig haladta meg az ötszázat. Akkoriban az egykori római táborok helyén kialakult települések domináltak, mint Köln vagy Frankfurt. A gótok, a vandálok, a szaracénok által többször kifosztott, egykor milliós nagyságrendű Róma romokban hevert, s lakóinak száma alig érte el egy mai kisebb járási székhelyét. A római polgárok törött, szanaszét heverő márAz egykor fényűző Rómában kecskék legeltek a diadalívek alatt. ványszobrok közt jártak, az egykor fényűző császári paloták árnyékában, nyomorúságos kunyhókban éltek. A diadalívek alatt kecskék legelésztek. A nyugati kereszténység legnagyobb városa Velence volt, amely száztizennyolc szigeten épült; a nép ide menekült 452- ben a hunok elől. Velence fekvése szerencsésnek bizonyult: Róma és Konstantinápoly, a keresztény Európa és az iszlám világ között. A velencei dózse a kilencedik században választotta a Rialtót székhelyéül, és 976-ban kezdték építeni a Szent Márk-székesegyházat. 1000 körül Velence hatalma már Japánig terjedt. De Velence fénye is elhalványult más városoké mögött. Nemcsak Konstantinápoly, hanem az arab városok, mint például a szicíliai Palermo vagy a Pireneusi-félszigeten fekvő Sevilla is megelőzték. Az arabok európai inváziója 711-ben kezdődött Gibraltár elfoglalásával. 756-ban Córdoba lett a hasonló nevű kalifátus székhelye. 1000 körül már itt állt az akkori világ második legnagyobb mecsetje. Córdoba utcáit kőburkolat fedte, és olajlámpák világítottak mindenütt. Az iszlám fő központja azonban nem Córdoba volt, sem Kairó, hanem Bagdad, amelyet 762-ben alapítottak, s amely a kilencedik században, Harun-al-Rasid uralkodása alatt a világ legnagyobb városa volt. Az ezredfordulón azonban az iszlám legnagyobb központjai is eltörpültek az ázsiai buddhizmus székhelyei (Angkor, Kiotó, Hang-csou) mellett. Angkort a kilencedik század végén alapították, és a khmer birodalom fővárosa volt. A mai Kambodzsa területén feküdt, közel a Kína és India közti karavánút- hoz. Ez a vidék volt akkoriban a világ legsűrűbben lakott területe. A rabszolgák tízezrei és az elefántok ezrei rövid idő alatt csodálatos rezidenciát építettek fel, teli palotákkal s az azokat övező csatornákkal. Kedvező földrajzi fekvésének köszönhetően (évente három aratás, vízbőség stb.) Angkor volt az első ezredforduló legnagyobb városa. GEO, Madrid Trencsényi Zoltán _________ Go lyóálló mellényes rendőrök igazoltatják a Budapestről kifelé igyekvőket. Megállítják az autókat, de még a buszokat is. Egy markáns arcú, száznyolcvan centi magas férfit keresnek, aki feltehetően fekete farmerban, drapp ingben, hóna alatt egy üveg öt- venkettes évjáratú Ballan- tines whiskyvel éppen az igazságszolgáltatás elől menekül. A rendőrök még a sza- kállakat és bajuszokat is meghuzigálják, hiszen a szökött bankrabló az álcázás nagymestere is. Eltűnt a whiskys rabló, teljes a felfordulás. Hanem a legkülönösebb az, hogy miközben a rend őrei idegesek, az emberek mosolyognak. Olyanokat mondanak, hogy na kérem, ez már megint beintett nekik, ismét megleckéztette őket. Nem is tagadják, hogy picit együtt éreznek Ambrus Attilával, holott ő nem tett semmit azért, hogyrokonszenvinde- xét feltornássza. Példának okáért, nem járt kolbásztöltő versenyekre, nem pátyolga- tott a kamerák előtt állatkerti sasmadarat, ezzel szemben kirámolt huszonhat bankot. Igaz, amikor elkapták, és fejére olvasták a bűneit, nem próbált sumákolni, nem csinált listát és fantomcéget, azt sem kérte ki magának, hogy megfigyelték, hanem bólintott: igen, kérem, kiraboltam valamennyit! Az ő bűneit nem kellett titokzatos dokumentumok formájában szerkesztőségi portákra vagy elhagyott szeméttelepekre csempészni, ő egyetlen percig sem tagadta, hogy erősen huncut volt az elmúlt években. Nem pimasz- kodott a néppel, belenézett a kamerákba, és azt mondta: vesztettem. És a nép ettől az egyébként elvárható gesztustól elismerően csettintett. Kapóra jött, hogy itt van egy ember, aki nagy franc ugyan, ezt azonban nyíltan vállalja, nem úgy, mint azok, akik VIP-hitelnek, konszolidációnak, „csókos” kölcsönnek nevezik a bankoktól szerzett zsákmányt. Tudom persze: a whiskys rabló „banki műveleteit” némi csúsztatással lehet csak azokhoz a „kapcsolati tőkének” nevezett, eltűnt pénzkötegek- hez hasonlítani, amelyeket mostanában szintén sokan keresnek. De mivel az egyszerű, érthető párhuzamok emberközeliek, nem csoda, hogy sokak szemében a whiskysből Sobri Jóska lett, és az emberek tekintélyes része kicsit megbocsátó vele szemben. Ambrus állítólag azért lógott meg, mert úgy gondolta, hogy a törvénykezés igazságtalanul bánik vele. Akkor pedig lépni kell. Lelépni. Anglia rózsái Korszakalkotó hölgyek A női nem leghíresebb angol képviselőinek nevéhez egész korszakok kötődnek - nem is akármilyenek, hanem a szigetország történelmének legdicsőségesebb időszakai. Hiába mondta Shakespeare, hogy „gyarlóság, asszony a neved”, éppen az ő idejében bizonyosodott be, mire képes egy angol nő. Ideje is volt már, hiszen közvetlenül előtte mutatta be VIII. Henrik, mire képes egy angol férfi, ha nem születik fiúgyermeke. Egyik leányanya, akit később I. Erzsébetként ismert meg a világ, meg is undorodott a házasság intézményétől, nem is csoda, ha csak azt látta maga körül, hogy a nem megfelelő asszonynak porba hull a feje. Erzsébet nem is ment férjhez egész életében, energiáját egészen más dolgok kötötték le. Amikor trónra került, Anglia szegény, távoli sziget volt csupán, az egyre növekvő spanyol birodalom következő potenciális áldozata. Mikor I. Erzsébet meghalt, Anglia nagyhatalom volt, flottája pedig a tengerek ura. A királynő imidzséhez hozzátartozott a szeplőtelenség, ám ez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna férfiak az életében. Állítólag fiatalkorában nevelőanyja az ágyban talált rá, amint éppen nevelőapjával múlatták az időt. Élete nagy szerelméhez, Róbert Dudley- hoz viszont nem mehetett hozzá, mivel az úriember már nős volt. Később ugyan felesége meghalt, de a botrány elkerülése végett továbbra is csak csendben folytatódott a viszony, amely Dudley haláláig tartott. Anglia egy másik, 63 évig tartó aranykorát is egy hölgy, Viktória királynő neve fémjelzi. Uralkodása alatt Anglia a világ ura lett, ő pedig India császárnője. Magánélete maga volt a tökély, legalábbis ami Albert herceggel való házasságát illeti. Tíz gyermekük született, ők voltak a mintacsalád, a viktoriánus értékek legfőbb hordozói. Viktória azonban korán, 42 évesen özvegyen maradt, hátralévő életében mélyen gyászolta férjét. Bár rossz nyelvek szerint ebben az időben gyengéd szálak fűzték lovászához. II. Erzsébet, vagy ahogy családja becézi, Lilibet már 46 éve ül az Egyesült Királyság trónján. Reprezentatív felmérések szerint alattvalóinak 67 százaléka jobban örülne, ha élete végéig ott is maradna, és nem adná át helyét fiának vagy unokájának, ahogy azt a britek 29 százaléka szeretné. Ennek egyik oka minden bizonnyal az, hogy a szigetország lakóinak 39 százaléka őfelségét kedveli a legjobban II.Erzsébet,vagyahogycsaládja becézi, Lilibet, már 46 éve ül a királyság trónján. az egyre zűrösebb királyi família tagjai közül. A királynőre, aki a második világháború alatt autószerelőként és mentősofőrként tevékenykedett, mindenesetre honfitársnőihez hasonlóan a gyakorlatias gondolkodásmód jellemző. Igazi konzervatív angol hölgy, kedvenc étele a hal mellett a délutáni teázáskor elmaradhatatlan uborkás szendvics. Kedvenc itala természetesen a tea, de szívesen fogyaszt fehérbort vagy gint tonickal. Ki nem állhatja viszont a kávét, a sportok közül a focit, a krikettet és a teniszt, valamint azt, ha megzavarják a magánszféráját - holott ebben igen gyakran része lehet. (CKM)
