Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-12-15 / 50. szám
2 1999. december 15. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Fricskahadjárat Szűcs Béla Furcsa politikai tákolmány a mi kormánykoalíciónk, amelynek tagja az MKP is. Már a születése sem volt szokványos. A meciarizmus megbuktatásának és egy demokratikus rendszer megteremtésének igyekezete egy akolba terelte a jobboldali és baloldali pártokat. A kormánytöbbség kialakítására szövetkezett erők aztán hosszas alkudozás után, választási eredményeik arányában elosztották a miniszteri és a politikai funkciókat. Egyes politikusok már az elején megpróbálták kiszorítani a magyarokat, és megszerezni pártjaiknak a legjelentősebb posztokat. Már akkor sejteni lehetett, hogy a „kierőszakolt” összhang nehezen bírja ki a négy évet. A mecia- risták által hátrahagyott szemétdomb rendbe hozása egymás után vetette fel a gyanú- sítgatásokat, ballépéseket és a személycseréket. Mindegyik párt körömszakadtáig védte a maga emberét, és elkezdődött a koalíciós pártok fficská- zóhadjárata. A kormányt alkotó pártok jól tudják, hogy a koalícióból való kivonulásuk csapás lenne a választók reményeire, és az ellenzék malmára hajtaná a vizet. A kormánybuktatás felelősségét egyik párt sem meri vállalni, ezért marad a huzavona, a különféle posztok körüli tülekedés. Közben régi ügyek, tisztázatlan pénzügyi tranzakciók is felbukkannak a pártok háza táján. A szegény választók nem győzik kapkodni a fejüket, hogy legújabban ki kit támad, és miért. A kormánykoalíció támogatottsága egyre fogy. Ha ehhez még hozzászámítjuk az ország gazdasági gondjait, az árak növekedését, az életszínvonal csökkenését, nehéz megérteni, miért nincs a kormánypártokban annyi józanság és előrelátás, hogy véget vetnének a kicsinyes civakodásnak, a pozícióhajhászásnak. Hol marad a vezető politikusaink által hangoztatott kompromisszumkészség, a választóknak tett nemes ígéretek megtartása, a demokratikus polgári társadalom megteremtésének magasztos eszméje? Figyelem! A Vasárnap idei utolsó száma december 21-én jelenik meg, dupla terjedelemben, 32 oldalon. A lap gazdag ünnepi számában olvashatnak többek közt: összefoglaló írást az év belpolitikájáról; a szent év kapcsán Izraelről; visszaemlékezést a tíz évvel ezelőtti romániai véres karácsonyról; külpolitikai kitekintőt az 1999-es év legfontosabb eseményeiről; riportot a palóc mesemondó gyerekek fesztiváljáról; írást a világ globalizálódásáról; riportot a pozsonyi Casinóról; interjút Kovács Ágnes magyar úszónővel; ezenkívül találnak interjúkat, humort, keresztrejtvényt és az elmaradhatatlan családi falinaptárt a 2000. évre. A Hang-Kép melléklet is dupla terjedelemben, 80 oldalon jelenik meg. Gazdag tartalmából: Látogatóban Lukács Sándornál; Bemutatjuk Závada Pált; Legtöbben Párizsban szeretnének szilveszterezni, de sokan választanának egzotikus országot is; A XX. század humora, avagy kiröhögtük a háborút; Egy fiatalember, aki tavaly karácsonykor öngyilkosságot kísérelt meg; Ismert emberek az évszázad legkomikusabb eseményeiről; Részletes kétheti tévéműsor. Ne feledjék: már december 21-én kapható! Ára 30 korona. Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-314) Politika, Háttér: Holop Zsolt (582-38-338) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modern élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 195 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Te Józsi, szerinted a Mikulás is szereti a tütüt? Rajz: MS-Rencín Pesszimisták vagyunk, pedig egyre kevesebb okunk van rá Jó lenne egy kis optimizmus Kövesdi ___________________ A végéhez közeledik a huszadik század, s mindenki készülődik a következőre. Ilyenkor számvetések, mérlegvonások készülnek. Hogy nemzetek készíte- nek-e ilyet, kétséges, de a magyar olyan fajta, amely szeret siránkozni és a nemzethalál víziójával foglalkozni. Kétségtelen, hogy a huszadik század nem sok jót hozott a világ magyarságának: két vesztes világháborút, Trianont és Jaltát, kitelepítést, fasizmust, német megszállást, kommunista és orosz elnyomást, egyszóval bőven kijutott a jóból”. Ideje o Jobb század köszönt ránk. o Nem várok semmi jót. lenne már békében, nyugodtan élni, építkezni, nem a megmaradás lehetőségein és módozatain törni a fejünket. A huszonegyedik század végre olyan magyarságképet kezd kirajzolni elénk, amelytől enyhén optimisták is lehetünk. Anyaországunk a régió legdinamikusabban fejlődő országa, s hamarosan betagozódik az európai struktúrákba, ami (remélhetően) maga után vonja a kisebbségvédelem minőségi javulását, a sokat emlegetett pozitívabb jövőképet is. De mit gondolnak erről szellemi életünk prominensei? Jobb évszázad vár végre a magyarságra? Optimisták e tekintetben? Monoszlóy Dezső író, Bécs: A Humorral kezdve: mindig az optimisták járnak jól, mert amíg hisznek valamiben, legalább addig nem bosszankodnak. De komolyabbra fordítva: a történelemnek is van egy hullámvonala, s ha némileg hisz benne az ember, akkor ebből logikusan az következik, hogy jobb század vár ránk, mint ez a huszadik volt. De persze ez is játékos elképzelés. Sok múlik majd azon, hogy a megosztott magyarságnak sikerül-e végre egymásra találnia. Egy régi felszólalásomban úgy fogalmaztam: a haza ott van, ahol senki sem járt. Ezt az ismeretlen dimenziókban létező, virtuális hazát kellene mindenkinek felépítenie. Jövő századi sorsunk attól függ, hogy a szétszórt magyarságban végre kialakul-e egy magnetikusan egymáshoz húzó, tartozó érzése, vagy továbbra is szekértáborokbán akarunk létezni. Mint tudjuk, a szekértáborok könnyebben meghódíthatók. Kovács Magda írónő, Tornaija: A Nem tudhatom előre megjósolni a történelmi távlatokat, s hogy mit hoz a jövő. Ahogy magunkat ismerem, lehet, hogy a 21. században sorscsapások várnak ránk, szokás szerint, de én azt hiszem, hogy be van kódolva a génjeinkbe a túlélés programja. Másképpen nem maradhattunk volna meg itt, ebben a huzatos Kárpát-medencében. Bármi vár ránk, megmaradunk, hiszen olyan kultúra és történelmi múlt áll mögöttünk, amely ezt feltételezi. Optimista ugyan nem vagyok a történelmi távlatok tekintetében, de a túlélés és a megmaradás vonatkozásában igen. Sinkovits Péter újságíró, Újvidék: AATíz évvel ezelőtt Jugo- wszlávia külpolitikai pozícióit és az ezer márkát meghaladó átlagkeresetet tekintve vígan s elsőként sétálhatott volna be az Európai Unióba. Egy évtizede azonban ez a vesztegzáras és lekicsinyült ország hátrafelé menetel, vele - sajnos - az ott élő magyarság is. Egyébként nem is egészen eredménytelenül, hiszen sikerült az eddig utolsó Albánia mögé szorulnunk, ami mégiscsak komoly teljesítmény. 2000 helyett számunkra jobbak lennének ugyan a hetvenes vagy a nyolcvanas évek, ám az ezredfordulóra mi lettünk a legsportosabb (gyalog, kerékpáron közlekedő) s az egyedül helyesen táplálkozó (makrobiotika: zöldségféle, magvak) magyar nemzetrész. Mi már hidakat sem használunk, egyszerűen átússzuk a folyót. így most mit nekünk a 2000! Mondjuk, kezdeti lépésként, mégsem ártana megelőzni Albániát. Aztán jöhet a többi... Mács József író, Pozsony: Remélem, hogy igen. Ha az Európai Unió és az Európa Tanács a második ezredforduló után még jobban, még következetesebben követi célját, akkor nemzetek és országok nem tehetnek mást, mint, hogy elrendezik közös dolgaikat, s olyan feltételeket teremtenek a másság tolerálására, a más nyelvű népek jogainak széles körű, teljesnek is mondható biztosítására, amely kétségbe nem vonhatóan a megmaradásukat eredményezi. Ezért hiszem és vallom, hogy a második ezredforduló utáni évek a nemzet és a nemzetrészek még teljesebb együttélését kínálják számunkra. Olvasói levél Nyugdíjasnap Vajánban A vajáni önkormányzat vezetősége november második felében nyugdíjasnapot szervezett a helyi kultúrotthonban, amelyen nagyon sok idős ember vett részt. Czinke István polgármester-helyettes üdvözölte a megjelenteket, ezután nagyszabású kultúrműsor következett, amelyet a nagykaposi kisegítő iskola és a helyi alapiskola tanulói adtak elő, nagy- nagy szeretettel, és a megjelentek vstapssal jutalmaztak. Az összejövetelen minden egyes nyugdíjas egy szál virágot kapott a gyerekektől, és 200 koronát az önkormányzattól. Ez talán sok ember számára nem tűnik nagy összegnek, de a kisnyugdíjasoknak és az egyedülállóknak nagy segítséget jelent. Az összejövetel nagy sikert aratott az idős emberek körében, és bíznak benne, hogy jövőre újra találkoznak. Az est nótával, tánccal fejeződött be. Varga Béla, Vaján Nem az ő hibájuk Az 1999. november 17-i szám vezércikkében Kövesdi Károly írja, hogy nem tudunk élni a szabadsággal, nem tudjuk, mit jelent részünkre a szabadság, egyszerű emberek részére. Kedves Kövesdi Károly, szíveskedjen minket, egyszerű embereket erre megtanítani, hogy élni tudjunk a szabadság adta lehetőséggel. Van olyan ember, akinek még Vasárnapra sem telik, olvasni sincs sok embernek ideje. Görföl Zsuzsa újságíró pedig kicsúfolja a nyugdíjasokat, hogy időmilliomosok, könyvre, mozira nem telik. Ez nem az ő hibájuk. Ön még azt a szórakozást is irigyli tőlük, azt a „szellemi pos- ványt”, amit szórakozásképpen megengednek maguknak. Kedves Zsuzsikám, adjon tanácsot, akkor a nyugdíjas mit tegyen, ha még tévét sem nézhet. Rádióról nem is beszélve. Egy hűséges olvasójuk Szegények vagyunk Én egy 13 éves kislány vagyok, szegény családból származom, akiknek tényleg nincs semmijük, de én őket nem is szégyellem, nincs nekik mit venni nekünk, hiszen négyen vagyunk testvérek. Tudják, olvastam a vasárnapi újságbem az olvasói levélben, hogy egy kislánynak annyi mindent küldtek. Akkor nekünk miért nem? A nevünk már ismerős lesz, mert az anyukám már írt a szerkesztőségbe, hogy ruhákra és mindenre szükségünk lenne, de sajnos semmi. Én most azért írok önöknek, hogy hátha nekem szerencsém lesz. Ők erről nem tudnak, a testvéreim és az anyukám sem, nem akarok nekik szenvedést okozni, hiszen minden áldott nap nem tudja kiszerezni a főzni valót, nem tudom elnézni anyunak a kínját. Én meg egy beteg kislány vagyok, nem akarom megírni, mi a betegségem, de véledenül én is meghallottam, amikor mondta az orvos anyunak. Tehát ez az életünk, nyomorult és szegény. A nevemet nem akarom feltüntetni, a szerkesztőségben legyen, ha véletlenül kérnék! Szeretettel egy szegény kislány: Klaudia Kedves Klaudia! Sajnos, szívszorító leveledben elfelejtetted megírni a címeteket. Szerkesztőségünk címére rengeteg levél érkezik, így nem tudhatjuk, kiről van szó. Pótold a mulasztást, s reméljük, akadnak jó emberek, akik segítenek rajtatok. A szerkesztőség
