Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-12-08 / 49. szám
)ublicisztika 1999. december 8. 9 >ban készült, ilvasható. Itt nyugszik egy drága asszony és fiúgyermeke, a négyéves Men- del. Zsenge volt éveiben, mikor a magasságokba távozott. FEIVL STEINER fia elhunyt sivan hónapban 5609-ben (1849 májusában). FIGL asszony, FEIVL STEINER felesége elhunyt 5609-ben (1849 májusában). Köttessék be lelkűk az élet kötelékébe. Deme Katalin fordításai Eme kő alatt lett eltemetve a fontos, drága és öreg ember mester, Mordecháj Here, tekintélyes tanító, Ansel úr fia. Elhunyt öreg korában, márchesván 11- én 5629-ben (1869-ben). Nyugodjék békében. Anyja neve Mindl Szári. Fordította: Róna Ascher A SZERZŐ FELVÉTELEI Bal oldal: Itt nyugszik drága édesanyám, Eszter, Sámuel lánya. Elhunyt ijjar hó 23. napján 5613-ban (1853. április). Jobb oldal: Itt nyugszik drága édesapám, Cvi. Elhunyt elül hó 23. napján 5613-ban (1853. augusztus). Itt nyugszik egy istenfélő és becsületes férfi. Meghalt. Szemét cink tallérral fedték felesége és leányai SMUEL CVIREIB Lévi fia. Az elhunyt a Ros Tévút (megj.: zsinagógái Tórafelolvasás vezetője) tisztségét töltötte be. Meghalt 5630-ban, elül hónap 3. napján (1867 augusztusában). Köttessék be lelke az élet kötelékébe. Édesanyja neve LEA >edagógusra, gúnyolódni a fog- alkozását illetően, vagy több- zör is zavarni az óra menetét... t pedagógusnak ezzel szemben gyakorlatilag semmiféle fegyver lincs a kezében. A diákot példá- il pimasz viselkedése miatt lem küldheti ki az óráról, hi- zen ő felel érte. A neveletlensé- ;et meg hiába igyekszik figyel- neztetéssel kiküszöbölni, úgyis latástalan marad. A szülő meg- leszélés végett el sem jön a pe- lagógus által meghatározott dőpontban, hisz kimagyarázás- a mindig talál okot, hogy a fe- lyítés lehetetlenségét már ne is mlítsem. A gúnyolódás szem- lontjából egy jellemző esetet mlíthetnénk: a diák a tanítási >rán dühösen kérte a tanárt, ne inozza a kérdéseivel, mert neki csak érettségi bizonyítványra van szüksége, s utána gyertyaöntőként a tanári fizetés háromszorosát keresi majd megválóban. Elérkeztünk a pedagóVajon a miniszterel- nöknek voltak-e va- laha tanítói, tanárai, egyetemi oktatói? gusi pálya legsarkalatosabb kérdéséhez. Az a pedagógus, akinek húszéves gyakorlata van, ilyen feszített munkatempó mellett is alig keresi meg havonta a hétezer koronát, amiből egyszerűen képtelen eltartani a családját. A tudományos intézményekben az átlagfizetés még ennél is alacsonyabb, holott éppen itt kell számolnunk az értékek gyarapodásával. Szlovákia éhbéren tartja pedagógusait, és csaknem koplaltatja őket. Annál inkább fürdenek a pénzben a középkáderek (nem az irigység beszél belőlünk), akik mindennemű felelősség nélkül például a pénzintézetekben, biztosítóügynökségeknél akár a ti- zenhárom-tizenötezer koronát is megkeresik - tisztán. Nem is beszélve a rendőrség vagy a katonaság kötelékében szolgáló és kezdőfizetéssel rendelkező beosztottakról. Mire jó hát a diploma? Helyezzük a kirakatba, vagy akasszuk a fülünk mögé? Csoda-e hát, ha a pedagógus kiegészítő kereset után néz? Sajnos, manapság sokféle foglalkozást űznek főállásban vagy mellékállásban: kereskedőnek állnak, földművésmunkát végeznek (gazdálkodnak), megrendelésre lakodalmi rigmusokat meg temetési beszédeket kompilál- nak, esetleg hétvégi napszámosmunkát vállalnak. A társadalom bennfentesei meg saját pecsenyéjüket sütögetik a hatalom lángjánál. Hiszen a múlt már nem érdekes, mert a felnőttkorral egyre távolodik a gyermekkor, s ki emlékszik már az iskolára.... A kormánytagok meg a parlamenti képviselők is régen elfelejtették élményeiket, s talán a pedagógusokat végképp kiiktatták látókörükből, tudniillik csak a jelen a döntő, nincs idő nosztalgiázásra. Mostohagyerek a pedagógus, miként a szocializmusban is az volt. Vajon a miniszterelnöknek voltak-e valaha tanítói, tanárai, egyetemi oktatói? Kapott-e tőlük tanácsokat, s egyiket-másikat megfogadta-e? Bizonyára jelentéktelen figuráknak nézte őket, különben azonnal intézkedett volna fizetés- emelésük ügyében. Pedig ahol a pedagógusokat kizsákmányolják, és lényegében éhbérért dolgoztatják, abban az országban előbb-utóbb az anarchia, a zűrzavar lesz úrrá. Ennyi pénzért ugyanis felelősségteljes, komoly munkát nem lehet végezni. Vajon a pedagógus elfoglalhatja-e valaha az őt megillető helyet ebben a társadalomban? Vajon a fizetés terén egyenrangú lesz-e a jogi egyetemet végzettekkel? (Az ő bérfejlesztésüket már kiharcolták kormányberkekben.) Tehát a jogász a csúcson, s utána kullognak az orvosok, gyógyszerészek és a pedagógusok. A kormány a pénzügyekben ura a helyzetnek. A parlamentben meg a koalíciós képviselők ilyen apró-cseprő ügyeket általában könnyen lesöpörnek az asztalról. Sajnos, belátható időn belül ebből a labirintusból nincs kivezető út. Adig is: mi lesz veled, szerencsétlen pedagógus meg tudományos munkatárs? Sajnálom mindkettőt, mert pártfogója egyiknek sincs, ellensége meg annyi, mint égen a csillag...
