Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1999-07-21 / 29. szám

Modern élet 1999. július 21. 5 A kőkorszakban a dorong volt a bűnözés eszköze, ma pedig a számítógép „Haszontalan és bides” szenvedély Tegyük helyre a komputert Nem kor és képzettség kérdése megtanulni, mikor melyik gombot kell megnyomni. Archív felvétel Bár Klári modem fiatal nő, és a szakmájában egyébként reme­kül megállja a helyét, úgy néz a komputerre, mint nyuszi a kígyó­ra. Amikor az első szövegszer­kesztőket beállították náluk, azt hitte, soha nem lesz dolga velük. - Miért kellett volna foglalkoz­nom egy számítógéppel? Gépelni a titkárnők gépeltek, s ahogy nem érdekelt az írógép vagy a dikta­fon, ugyanúgy hidegen hagyott a komputer is - meséli. - Mindig „élőben” dolgoztam: ceruzával jegyzeteltem, direktbe diktál­tam, s nemcsak a leveleket, ha­nem a fordításokat is. Ha infor­mációkra volt szükségem, tud­tam, kit hívjak fel telefonon, vagy hova nyúljak a könyvtárban. A futkosást pedig, ami néha ezzel járt, kifejezetten szerettem. Sze­retném még ma is, de a többiek úgy néznek rám, mint valami ős­kövületre. Ha fel akarok valakit hívni egy-egy információért, ők lehívják az adatot, ha én egy könyvben keresek valamit, ők ugyanezt az egérrel teszik. És még merik könyvtárnak nevezni azt a viliódzó káoszt, amiben lát­hatóan örömmel turkálnak. Per­sze gyorsan eredményre jutnak, ezért én is megpró­báltam „becserkész­ni az ellenséget”. Csakhogy kollégáim számomra ismeret­len fogalmak özönét zúdították rám. Szél­sebesen nyomogat­ták a gombokat, mi­közben a masina sí­polt, pittyegett, kat­togott és feleselt. Hü­lyének és kirekesz­tettnek éreztem ma­gam. Arról nem be­szélve, hogy kezdek komolyan félni. Attól tartok, hogy meginog alattam a szék, mert képtelen vagyok betömi a komputerek világába... Valóban zárt világról volna szó, ahova csak „betörni” lehet? Klári panaszait ugyanis sokan osztják, különösen az álláskeresők. A hir­detések zöme alkalmazási felté­telként szabja meg a számítógé­pes ismereteket. Az is igaz, hogy a srácok már rég nem bicikliért, ha­nem komputerért nyúzzák szüle­iket, és olyan magától értetődő természetességgel nyomogatják a gombokat, ahogy apáik a labdát rúgták a téren. A komputernek nincs „világa”, mint ahogy az automata mosó­gépnek vagy a mikrohullámú sü­tőnek sincs - állítják ma már a szakértők. Betömi sem kell seho­va, csak átlépni azt a nem létező határt, amelyet az első gyártók és szakemberek húztak. Ők ugyanis sikeresen misztifikálták az egész számítógép­ügyet. Nem valószí­nű, hogy tudatosan tették, egyszerűen nem gondoltak arra, hogy a nagyközönség mosógépben gondol­kodik... A tudatos misztifikáció akkor következett be, ami­kor megjelentek a legelső felhasználók. Azok a kevesek, akik hozzájutottak egy komputerhez, és alkalmazták, megjátszották, hogy ez egy nagy elitbuli, s meg­próbálták kirekeszteni a többie­ket. Pedig nincs ebben semmi kü­lönleges. Egyszerűen használjuk, mert szükség van rá. Ugyanúgy, mint a technikai fejlődés minden olyan eredményét, amely az éle­tünket megkönnyíti. Még csak ér­teni sem kell hozzá. Érti vajon minden háziasszony, hogy mitől fűt-mos-öblít a mosógép? Biztos vagyok benne, hogy nem. De tud­ja, hogy melyik gombot nyomja meg, ha azt akarja, hogy a beké­szített ruhát bizonyos idő letelté­vel tisztán vehesse ki. Annyit kell tehát csupán megtanulni, hogy mikor melyik gombot kell le­nyomni. És ez nem életkor és még csak nem is képzettség kérdése. Csupán két dolgot kell legyőznie az embernek: az indokolatlan fé­lelmet és a lustaságot. A fenti mondatokat receptként le­hetne felírni Klárinak és sorstársa­inak. S persze nem árt kerülni azokat, akik lenézően mosolyog­ják meg a „kezdők” kérdéseit. Könyvből is meg lehet tanulni az egészet, ugyanúgy követve lépés­ről lépésre a kezelési útmutatót, mint - mondjuk - egy új mixer esetében. A 45 éves Héra István is ezt a módszert követte, pedig ő még érteni is akarta, hogy mi tör­ténik, ha lenyom egy gombot.- Már közel kétezer cédula gyűlt össze egy szótár szerkesztésé­hez, mikor elkezd­tem azon gondolkod­ni, hogyan lehetne hatékonyabban dol­gozni. ígyjutottam el a szövegszerkesztő­ig. Majd halálra vál­tam, mikor először leültem „vele”, és kat­togni kezdett. Azt hit­tem, elromlott, de pár sorral később olvas­hattam, hogyjogosan kattog. Ettől kezdve csupán a felfedezés örömét éreztem. A tu­dásét, amit ugyanolyan módsze­resen el lehet sajátítani, mint a te­levízión a csatornák beállítását. Ezt bárki hajlandó megtanulni, csak hogy meglegyen a házi­mozija. .. Nem szabad tehát félni a számítógéptől. Egyszerűen a he­lyére kell tenni, és szükség esetén fegyelmezetten használni. Ezek szerint a barátunk a kompu­ter. Ám azok, akik még nem tud­ják alkalmazni mindennapi mun­kájuk során, s emiatt a megélhe­tésüket is veszély fenyegeti, akár ellenségként is felfoghatják. Ak­kor most mi az igazság? Egy komputer nem lehet sem barát, sem ellenség. Nem más, mint egy használati tárgy. Az azonban vi­tathatatlan, hogy rosszra is lehet használni. A kőkorszakban a do­rong volt a bűnözés eszköze, ké­sőbb más fegyverek, ma pedig a komputer. Minden technikai elv használható jóra és rosszra. A fejlesztés­sel azt kell megakadá­lyozni, hogy bűnö­zésre lehessen alkal­mazni. Az is vitatha­tatlan, hogy vannak a számítógépnek egyéb ártó hatásai is. Sok szó esik róla, hogy háttér­be szorítja az olvasást, rossz hatással lehet az emberi kapcsolatok­ra, rabjává teheti használóit. Csakhogy mindent lehet meg­szállottan és értelem nélkül csi­nálni. Aki hajlamos erre, annak komputer nélkül is gondjai van­nak. Cigierotika A Balaton partján már a tizen­nyolcadik század elején próbál­tak gátat szabni a dohányzásnak- „haszontalan és bides” indoklás­sal. Manapság a világ számos or­szágában folyik nikotinellenes kampány, az Egyesült Államoktól Olaszországig törvényt hoztak a nyilvános helyeken való dohány­zás tiltására. A törvényszegőket igen súlyos bírságokkal sújtják. Persze a bagósoknak is számtalan érvük van a füstölés mellett. Van­nak, akik a régi érveket sorakoz­tatják fel - megnyugtat, nem tu­dok mit csinálni a kezemmel -, és vannak olyanok, akik a mozihoz fordulnak segítségért. Szerintük sok nagy sztárt éppen a do­hányzás tett világhírű­vé. Mert képzeljünk el például egy nem do­hányzó Humphrey Bogartot! Ugye hogy leheteden? Ö az élet­ben is láncdohányos volt, de füstszűrő nél­küli cigarettája a szája sarkában ott égett nyeglén, férfiasán, mintha a füst­karikákba ölte volna örökös ma­gányát a Casablancától a Tokio Joe című filmig. Róbert Mitchum bűnözői, Jean-Paul Belmondo vagány figurái is gyakorta rá­gyújtottak. Miként Jean Gabin „lírai realista” apacslegényei is. Sean Connery imázsához hozzá­tartozott James Bond korában, Gary Cooper pedig olyan meren- gően tudott füstölni, hogy a nők rögtön megérezték: ez az erős férfi belül csupa melegség. James Dean viszont úgy szívta cigaret­táját, mint egy folyton a tetten­éréstől rettegő kamasz. És a szivar? A hidegvérű vadnyu­gati pisztolyhőshöz elmaradha­tatian olcsó szivarcsikk illik. Ezt Clint Eastwood tette halhatatlan- náawestemek csillagaként, min­denekelőtt A jó, a rossz és a csúf című emlékezetes filmben. Ha­sonló „bűzrúddal” riogatta a né­zőt és főleg ellenfeleit Columbo hadnagy, azaz Peter Fáik. De le­gendássá váltak Persze a nők sem maradtak el eme élvezet terén - a szebbik nem dohányzásának társadalmi elfo­gadása fontos része volt az egyenjogúságért vívott harcnak. Némelyiküket kifejezetten izga- tóvá tette a füst. A némafilm nagy sztárja Louise Brooks még hosszú szipkájával tette tel­jessé a velejéig rom­lott nő portréját, Rita Hayworth férfibo- londító Gildája is nem kevés érzékisé­get vitt a cigaretta kóstolgatásába. „Füstös hang” - szok­tak ábrándozni a mai napig a férfiak, és bi­zony, sokkal szexibb egy mély, enyhén fá­tyolos női orgánum, mint a csiripelés. Gondoljunk csak Marlene Dietrichre, Ingrid Bergmanra, és nem utolsósorban Karády Katalinra, aki meg is éne­kelte a „hamvadó cigarettavéget”. De nem kell csak a múltban réve­dezni: ahogyan Sharon Stone bánik ujjai között a cigarettával, felér egy erotikus kihívással. Filmtörténészek szerint koráb­ban a filmben kevesebb volt a nyílt szexjelenet, nemigen vet­kőztek a sztárok, és a dohány­zásnak volt némi helyettesítő mágiaszerepe. Manapság per­sze vannak, akik kombinálják a kettőt, mint például Mickey Rourke vagy éppen az ördögi Sharon. K. E. Humphrey Bogait és elmaradhatatlan cigarettája Át kell lépni azt a nem létező ha­tárt, melyet az első szak­emberek húztak.--7----------------­Érti vajon minden há­ziasszony, hogy mitől fűt-mos- öblít a mo­sógép? Elképzelni is lehetetlen egy nem do­hányzó Columbo hadnagyot. NAPSÜTÉS. PENZESO - NYÁR ’99 Nyerje vissza üdülésének árát az Új Szó és a Vasárnap segítségével Minden héten 10 000 korona vár Önre! Szerkesztőségünk az idei nyár forró napjaira is izgalmas játékot kínál minden kedves olvasójá­nak. Nyolchetes játékunk, amely tovább folyik, augusztus végéig tart. Két hónapig minden héten 10 000koronát nyer egy olva­sónk, a játék végén pedig kisor­soljuk a fődíjat, amely20 000 korona készpénz lesz. A nyolc hét során az Új Szó minden szá­mának 3. és minden Vasár­napnak az 5. oldalán egy-egy já­tékszelvényt találnak. Az Új Szó szelvényein látható törtszám el­sőjegye ajátékhét sorszámát je­löli, a második számjegy pedig az adott játékhéten megjelenő szelvény sorszámát. A Vasárnap­ban közölt szelvényeken csak a játékhét sorszámát tüntetjük fel. A kivágott szelvényeket (az Új Szóból 6, a Vasárnapból 1 szelvényt - tehát összesen 7 darabot) ragasszák fel egy pos­tai levelezőlapra, és a következő hét hétfőjén küldjék el szerkesz­tőségünk címére . A nyertes nevét minden héten az Új Szó csütörtöki számában, illetve a következő heti Vasárnapban kö­zöljük. Minden levelezőlap be­kerül a fődíj sorsolásába, tehát a folyamatosan játszó olvasóink nyerési esélye a legnagyobb. Nyerési lehetőségét növeli, ha több levelezőlapot ad postára. Biztosítsa lapjainkat az újság­árusánál! (A 286/1992 Tt. számú adótör­vény 36. §-a alapján a nyeremé­nyek összegéből 15 % jövede­lemadót vonunk le.) Gazdára talált az első 10 000 korona. Kis Péter, a hirdetési osztály vezetője és Molnár Norbert fő­szerkesztő-helyettes, valamint a 3245 beérkezett levelezőlap. Az első forduló szerencsés nyertese: Cipó János, a 10 000 koronát a rimaszombati járásbeli Balogfalára postázzuk. (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom