Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-12-01 / 48. szám
1999. december 1. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Csak egy kis pánik... ... pontosabban csak egy kis pánikbetegség, ami rátör Paul Vittire, New York legrettegettebb gengszterére. Szívszorítás, fulladás, verejtékezés, kézremegés. Sőt, még az ágyban is csődöt mond. Az enyhén szólva nyers modorú macsó képtelen ilyen állapotban folytatni áldatlan tevékenységét. Pszichiáterhez fordul segítségért. Ben Sobolnak nem akadt még ilyen fura páciense. Félénk yuppie-k és elhagyott családanyák lelkét ápolgatta mindeddig. Vitti tulajdonképpen igazi szakmai kihívás a számára, csakhogy a terápia nem folyhat a megszokott módon, sőt Sóból nyugodt élete sem. Hiszen betege két hét múlva sorsdöntő találkozón vesz részt, ahol erőt kell mutatnia... A maffia és a finom polgári élet találkozása nem először szolgáltat kitűnő témát a filmeseknek. Emlékezzünk csak a Woody Allén Lövések a Broad- wayn című szellemes filmjére: ott a bűnözők és a színház világa gabalyodott végzetesen egymásba. Egyébként Chazz Palinteri, a Woody Allen-opus főszereplője itt is felbukkan. De a filmet főként Róbert De Niro és Billy Crystal parádés alakítása teszi vonzóvá. Előbbi szemmel láthatóan élvezi, hogy végre vígjátékban szerepelhet, sőt saját korábbi alakításai (Nagymenők, Aki legyőzte A1 Capo- nét, Keresztapa) paródiáját adhatja. Ezzel szemben a komikus Billy Crystal olyan komolysággal alakitja szerepét, ahogyan viccet kell mesélni: fapofával. Heti hír Depp a háborúban Mégis igaz a hír, amely azt közölte a világgal, hogy Johnny Depp hamarosan egy második világháborús drámában játszik, amelyet SallyPotter (Orlando) rendez majd. A The Mán Who Cried című film története a megszállt Párizsba, a színház világába vezeti a nézőket, hogy ott ismerjék meg egy fiatal nő és egy híres operaénekes kapcsolatát. Depp számára ez a film tulajdonképpen új színfolt lesz pályáján, olyan különös hangvételű produkciók után, mint az Ollókezű Edward volt vagy a szintén bemutatásra varó sci-fi- thriller, Az űrhajós felesége. „Ez egy drámai történés dalokkal kiegészítve, fölerősítve mondja Tóth Miklós rendező A kicsi görög tragédiája „Azt hiszem, jó kis csapat gyűlt össze." Dömötör Ede felvétele BárányJános ____________________ Zen és játék az évad második darabja Komáromban. Szte- vanovity Dusán dalszövegeivel, Presser Gábor zenéjével. Egy pesti munkásfiú története, aki fizetéskor görög diplomatának adja ki magát. Pénzével, kitalált rangjával megszédíti a nőket. Tele pénztárcával szabad az út. Juhász Katalin, Hűvös Ilona, Varga Veronika csak megállók, Karácsony Nagy Zsuzsanna a végállomás. A nő rájön a szélhámosságra. De feljelentésre már nincs ideje... Jó estét nyár, jó estét szerelem. A darabot a Budapesten élő Tóth Miklós rendezi. Manapság kegyetlenebb híreken is átlapoz az ember, mint azon, amelyből Fejes Endre a Jó estét nyár, jó estét szerelem című regényét írta. Megdöbbentette az alaphelyzet? Ahogy minden erőszakos cselekmény megdöbbenti az embert, úgy ez is. Nem válhat megszokottá, legfeljebb az ember nem mindig akar róla tudomást venni. Nem lehet, hogy az ilyen hírek iránt egy idő után immunisakká váljunk. Mennyire lesz mai az előadás? A regény cselekménye a hatvanas évek közepén játszódik. Díszletben, jelmezben nem akartunk aktualizálni. Szerintem a történet akkor, abban a korban érdekes, ahol és amikor lejátszódott. De furcsamód talán ma aktuálisabb, mint akkor volt. Az egyik dalszövegben elhangzik: »Mondd, mit ér az ember, aki napi negyvenesből él?... Ki többet vaságyon remél!?... S hogy ember, miért nem elég?« Ma, amikor az utcák, a terek tele vannak munkanélküliekkel, pénztelenekkel, jobban érezzük a zsigere- inkben, miről is szól (hat) ez a darab, milyen ez a kiszolgáltatottság, ez a perifériális létezés. Történetünk hőse, a Fiú ugyan nem hontalan, ágybérlete van a nyolcadik kerületben, szakmája van, lakatos, de nyomasztja, frusztrálja ez a közeg. Többre vágyik, úgy érzi, többre hivatott ennél. Ám hiába végzi a munkáját maximális erőbedobással, szorgalommal, a kitörésre nincs esélye. Egyetlen módon érvényesülhet: ha feladja önmagát, ha másnak adja ki magát, mint ami. Ha »ál«-arcot ölt, ha egy »másik« ember szerepét játssza. Kínosan rímel ez mai világunkra. Mikro- és makrokör- nyezetünkben hemzsegnek a szélhámosok, a képmutatók, az őszintédének, és néha az az érzésünk, nekik valahogy jobban megy. Öltsünk hát mi is álruhát? A darab más létezési stratégiákat, modelleket is felmutat. A Fiú legjobb barátja, aki igazán keményen dolgozott, »háromszoros sztahanovista« volt, csak a házmesterségig vitte, az alkohol és a cigaretta nyújtotta »vigasz« pedig lassacskán a sírba viszi. A továbbtanulást, az érettségit ajánlja a gyár személyzeti vezetője, ám a Fiú válasza még őt is elgondolkodtatja: »Majd leszek egy szar magyar mérnök. És akkor mi van?« Dermesztőek a díszlet színei. Horváth Judit tervező sötétbarnát és acélkéket használt. Ilyenre festette az ajtókat, a rácsokat, a lépcsőket. Miért lesz hideg a darab színpadi világa? Az a fantasztikus és egyben elképesztő ebben a darabban, hogy a szerzője hideg szemmel, kegyetlen éleslátással tár elénk egy olyan világot, amelyben senki nem érzi jól magát. Ez egy »nem otthonos« világ. Minden embert nyomaszt valami, gondja-baja, depressziója van. Nem adatott meg a harmonikus létezés. S ennek véleményem szerint tükröződnie kell valahogyan a díszletben. Ugyanakkor a díszletnek alkalmazkodnia kell a darab rövid, koncentrált jelenetekkel való, szinte filmszerűen tömör és gyors építkezéséhez. Lényegre- törőnek és funkcionálisnak kell lennie. Ezért hát, hogy hangulata leginkább a borotvapenge hidegségére emlékeztet. Góczán Judit dramaturggal szerepeket vontak össze. Ennyire szabadon kezeli a Fejes-anyagot? Csak sorvezetőnek használja? Nagyon gyakran szerepel a színházak repertoárján ez a mű. Azt hiszem, két egymástól jól elkülöníthető játszási hagyomány” alakult ki e közel három évtized során. Az egyik a zenés színház felől közelíti meg a darabot, esetleg musical-szerűen mutatja be. Ekkor a legtöbb szerepet másmás színész alakítja. A másik esetben a dráma felől értelmeződik a szöveg, s szabadon kezelhetőek a szerepösszevonások. így jártunk el mi is. Azt szeretnénk, ha az önnön hazugságaitól lassan meghasonló, majd a Bűnt is elkövető Fiú számára egyre fenyegetőbben lenne isínerős minden szereplő. A Pőthe István és Mokos Attila által játszott számtalan mellékfigurát mégis valamilyen rendszerbe szerettük volna állítani: aszerint osztottuk őket két csoportra, hogy a Fiú történetében negatív illetve pozitív szerepet töltenek-e be. Ennyiben tehát - tudomásom szerint -ez a szerepösszevonás teljesen új lesz a komáromi előadásban. És remélem, hogy Istvánnak és Attilának is izgalmat jelent e sok karakter minimális eszközökkel való megjelenítése. így tanulta Babarczy Lászlótól a főiskolán? A kaposvári színiigazgató volt az osztályvezető tanára. Ő egyfajta színházi gondolkodás- módot, szemléletet tanított nekünk. Három éve végeztem el a főiskolát, hatása még biztosan nem múlhatott el. Mióta érdekli a színház? Gyermekkorában, Miskolcon szerette meg? Ha jól tudom, édesanyja a zenekarban hegedült. Igen, mindig bevitt magával a zenekari árokba. Az első igazi élmények persze gimnazistaként értek. Akkor nagyon jó korszakot élt a miskolci színház. Később, Budapestre kerülvén, alternatív csoportot vezettem. Azután felvettek a főiskolára. Persze az amatőrévek nem múltak el nyomtalanul. Ottani tapasztalataimat próbálom évényesíteni a kőszínházi lehetőségek között is. Mindig, amikor értelmét látom. Nyári táborokban, hosszabb-rö- videbb kurzusokon pedig igyekszem kipróbálni, megmutatni hogyan lehetséges másképp, más utakon is a »színházcsinálás«. Rendhagyó a Jó estét nyár, jó estét szerelem társulata. Komáromi színészek, stúdiósok, egy magyarországi vendégszereplő, két pozsonyi főiskolai hallgató. Elfogadták már egymást? Azt hiszem, nagyon jó csapat gyűlt össze. Izgalmasnak tűnik, hogy ennyi a fiatal. Gál Tamás, Agócs Judit, Czajlik Szilvia, Benes Nagy Anna vagy a még fiatalabbak. Ugyanakkor a társulat rutinosabb tagjaival is találkozhatok. A már említetteken kívül Varsányi Marival, Benes Ildikóval. Mindig izgatott és izgat, hogy az orrom előtt, néhány méterre tőlem szeret, szenved, szo- morkodik, örül egy másik ember. A jelenlétnek nagy ereje van. Michel Legrand a Kamaszkorom legszebb nyara című Oscar-díjas filmmel indult az álomgyárban. Azóta szünet nélkül komponál Harmincöt SZENTGYÖRGYI RlTA _______________ Ism erjük a romantikus zeneszerzőt, klasszikussá vált melódiák, szerelmi románcok alkotóját, a világhírű filmzene-komponistát, a Kamaszkorom legszebb nyara, a Cherbourg-i esernyők, a Yentl világhírű szerzőjét. Michel Legrand a váratlan zenei megoldások embere. Muzsikus, a szó legtágabb értelmében. Éppoly jártas a komolyzenében, mint a sanzonok, a varieté, a színpadi és filmzene világában. Raymond Legrand karmester fia koncertzongorista és zeneszerzői diplomával a zsebében került az úgymond, könnyebb múzsa vonzásába. Bemutatkozó albumával, az I Lőve Parisszal a tengerentúli év alatt százötven film kísérőzenéje kötődik a nevéhez siker is a nyomába szegődött huszonkét éves korában. Ám igazán egy legendás filmzenével, a Cherbourg-i esernyőkkel ismerte meg nevét a világ. Az új hullám kísérletező szelleme őt is magával ragadta, és a filmmusical megújítójaként írta be nevét a mozitörténetbe, amelynek mindmáig ő a legelismertebb francia képviselője. Sikeres alkotói együttműködése Jacques Dé- my rendezővel A rochefort-i kisasszonyok című filmmel folytatódott. Hollywood is felfigyelt Legrand-ra, a Kamaszkorom legszebb nyara című Oscar-díjas filmmel indult karrierje az álomgyárban. Legrand az elmúlt harmincöt évben százötven filmhez írt kísérőzenét, tizenhatszor jelölték Oscar-díjra, amelyet három alkalommal el is nyert. Legendás alkotói barátság fűzte többek között Henry Mancimhez, Oscar Petersonhoz, Ray Charleshoz, Quincy Joneshoz, Barbra Streisandhoz. Nemhiába nevezték el a tengerentúlon Big- mike-nak. Michel Legrand zenei munkásságának külön fejezete a dzsessz. New Orleanstól Tokióig éppúgy ismerik a virtuóz dzsesszzongorista, előadóművész, karmester Legrand-t, aki kritikusai szerint verhetetlen a zenei improvizációban, valóságos szwinglázat szít koncertjein. Legrand kapcsolata a dzsessz- muzsikával még 1958-ban kezdődött. A Legrand Jazz című album egy történelmi pillanat megörökítése volt: egy New York-i stúdióba toborozta a kor néhány dzsesszóriását, Miles Da- vist, Bili Evanst, Ben Webstert, John Coltrane-t. Hat évvel később Quincy Jones produceri késztetésére készített egy kislemezt Ron Cartemek. 1970-ben őt kérték fel Hollywoodban az egyik legnagyobb amerikai dzsesszénekesnő, Billie Holiday emlékére készült Lady Sings the Blues című film zenéjének komponálására. Hosszú évek óta dédelgetett álma volt, hogy újra előálljon egy dzsesszalbummal. Az Universal kiadó gondozásában nálunk most megjelent Michel Legrand Big Bánd albumon éppúgy szerepelnek nagy filmzenei átiratok, mint a Cherbourgi esernyők, A Thomas Crown-ügy, a Kamaszkorom legszebb nyara, és kevésbé ismert Legrand-melódiák. A producer- karmester-zongorista minőségében szereplő Michel Legrand big bandjét fiatal francia zenészek alkotják. A zeneszerző kísérletező szelleme, hatalmas zenei étvágya nem ismer korlátokat. Nemrégiben rapzenét írt egy pályakezdő francia rendező Doggy Bag című filmjéhez. Változatlan energiával koncertezik Párizstól New Yorkig. Színpadi és filmzenéket ír. A faljáró című musicaljét hamarosan a Broadwayn is bemutatják. Jelenleg A roche- fort-i kisasszonyok színpadi változatára készül. És nagy álmáról sem mondott le, operát szeretne komponálni a Biblia témájára. Zavarba ejtő sokoldalúságához az alábbi mentséggel szolgál: „Gyermekkorom óta az volt a álmom, hogy teljesen a zenében éljek, és ebben semmi nem akadályozhatott meg.”
