Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-12-01 / 48. szám
8 1999. december 1. Tizennégy ország képviseltette magát - részben az ENSZ, részben pedig a NATO égisze alatt Gáz volt Ligetfaluban Sóki Tibor Az utcákon tűzoltóautók száguldanak vijjogó szirénákkal, néha egy-egy mentőautó is elsuhan mellettünk sikoltva. Mindeközben fojtogató fekete füst hömpölyög a házak között, a város peremén. Több helyen emberre alig emlékeztető, zöld és narancsszínű alakok mozognak eseüenül. Lángoló házak felé tartanak a füstben, de csak lassan haladnak előre, mert több akadályon is át kell kelniük. Tűzoltók, különleges, légmentesen záró védőruhában. Hordágyat cipelnek - a sebesülteket és a bentrekedteket kell kimenteniük a lángokban álló épületekből. Másutt kamerákat, fényképezőgépeket cipelő, alig felismerhető, szürke alakok suhannak hangtalanul a szürkésfehér füstfátyol mögött. Ez nem a Lánglovagok című amerikai film egyik jelenete - bár az is lehetne -, még csak nem is egy másik amerikai katasztrófafilmből van. Mindez valóban megtörtént. Látható, hallható - és sajnos szagolható - volt november 5-étől 7-éig Pozsonyban, pontosabban a szlovák főváros Ligetfalunak nevezett részén. Riadalomra mégsem volt ok. Nem szerencsétlenség történt, csupán egy nagyszabású, nemzetközi polgári védelmi gyakorlatot tartottak, s ennek néhány helyszíne éppen Ligetfaluban volt. A gyakorlat ötlete nem új dolog. A polgári védelmi együttműködésről még 1995-ben született megegyezés az osztrák, a magyar és a szlovák kormányfő ausztriai találkozóján. E három ország alkotta ma is a gyakorlatozok mag- vát. A miniszterelnöki találkozót követően 1996-ban Balaton- földváron a három ország képviselői úgy döntöttek, 1999-ben egyetlen közös gyakorlatot tartanak több kisebb, önálló gyakorlat helyett. A cél világos volt. Az elmúlt évek eseményei megmutatták, hogy nagyarányú katasztrófák következményeit a sűrűn lakott vidékeken csak nemzetközi összefogással, közös erőfeszítéssel lehet felszámolni. Mint a gyakorlat egyik szervezője elmondta, sokszor a nagy országok is nemzetközi segítségre szorulnak, ha megtörténik a legrosszabb. Az eddigi tapasztalatok szerint azonban ha több ország mentőalakulatainak kell együttműködnie, rendszerint gondot okoz a koordináció és a kommunikáció. Ezért jó, ha az egyes államok specialistái együtt gyakorlatoznak, s nem csak a baj megtörténte után találkoznak. Nos, a Comprotex ’99 gyakorlat - ezt a nevet kapta a hétvégi akció - szervezőinek több ország képviselőit sikerült összehozniuk. Az egész gyakorlaton összesen tizennégy ország képviseltette magát - részben az ENSZ, részben pedig a NATO-békepartnerség égisze alatt. Szlovákiában hat ország képviselői küzdöttek a feladatokkal: finnek, osztrákok, magyarok, lengyelek, csehek és persze szlovákok. Maga a gyakorlat három ország területén folyt. Az egyes alakulatok Ausztriában, Magyarországon és Szlovákiában tevékenykedtek. Egy ilyen nagyszabású nemzetközi akciót természetesen alaposan elő kell készíteni, nem csoda hát, ha a hétvégét megelőző munka két évig tartott. De meg is volt az eredménye, hiszen a nemzetközi csapat elismeréssel nyilatkozott az itteni körülményekről. A forgatókönyv amúgy kataszt- rófafilmszerűen borzalmasra sikeredett. Igazán gazdag fantáziáról árulkodott. Az alaptörténet szerint a vinilklorid - egy nagyon, de nagyon gyúlékony anyag - átszivattyúzása közben műszaki hiba történt, aminek következtében a nagyon veszedelmes folyadék kiömlött. Ez már magában elég kellemetlen, de a csemege csak ezután következett. Lángra lobbant a tartály, majd három robbanás következett, s a lángok nagy területre szétterjedtek. Meggyulladt többek között egy rovarirtókat tartalmazó raktár, és hogy még nagyobb legyen a baj, egy klórgázt szállító vezeték is felrobbant. Az így kiömlő gáz, illetve az égő raktárból felszálló mérgező füst szlovák, magyar és osztrák területeket is veszélyeztetett. A mentőkre és a tűzoltókra tehát rendkívül nehéz feladat várt. A tűz eloltásán kívül a lakosságot (a gyakorlaton természetesen annak csak egy töredékét) is evakuálni kellett. A menekítés szenvedő (?) alanyai egy gimnázium diákjai voltak. Az egész akció egyik leglátványosabb helyszíne Ligetfalu legszélén volt, ahol a tűzoltók egy égő ház oltását és az emberek kimentését gyakorolták. Menteni- való pedig akadt bőven, mert a piros festékkel bemázolt katonák nemcsak a házban várták a lánglovagok érkezését, hanem autóroncsokban, sőt egy felfordított buszban is. S ha már a kimentetteknél tartunk: szegények bizony néha alaposan megijedtek. No nem a lángoktól és a füsttől, hanem attól, amit védőruhás „megmentőik” műveltek velük. Az a kiskatona például, akit beletettek egy terepen is felállítható medenceféleségbe, s elkezdték vetkőztetni, olyan riadt képet vágott, hogy szegény osztrák tűzoltó majd megfulladt maszkja alatt a nevetéstől. A medence a maga módján rendkívül egyszerű, mégis remek szerkezet volt. Csupán néhány alumíniumcsőből és egy vízhatlan ponyvából állt, szükség esetén mégis alkalmas arra, hogy az áldozatok mérgező anyagokkal és korommal borított testét lemossák benne. A megmentetteket ezután egy szintén villámgyorsan felállítható zuhanysátoron is áthúzták, hogy aztán átadják az orvosoknak. Semmit sem bíztak a véletlenre. Mindeközben természetesen a tűzoltás sem állt le. A piros-fehérre mázolt tartálykocsik gyorsan megközelítették az égő objektumokat, hogy aztán tartalmukat a lángokra ürítsék. A szkafan- deres lánglovag, kezében a fecskendővel, igazán bizarr látványt nyújtott, no de a tűzoltás ugye nem szépségverseny. Ugyancsak meglepő látványban volt része annak is, aki a lángok elfojtása után visszatért a terepre. Három zöld szkafanderes alak állt ugyanis hosszú percekig a ház mellett, s egy-egy furcsa fecskendőt tartott maga fölé, mintha csak a természetben támadt volna kedve zuhanyozni. Ezekből a fecskendőkből a víz nem egyenesen spriccelt ki, hanem esernyőszerűen, mint az otthoni kerti öntözőberendezésekből. Ezzel áztatták el a terepet, nehogy újra lángra kapjon az, amit egyszer már sikerült eloltani. Az is újdonságként hatott a laikusok számára, hogy a tűzoltócsapatokat a hadsereghez hasonlóan parancsnoki járművekkel is felszerelték. Az osztrákok konvojában legalábbis több is volt az ilyen mozgó parancsnoki állásokból. Mint az egyik osztrák szakértő elmondta, nagyobb katasztrófák esetén, amikor a területet több szektorra kell osztani, több központra is szükség van. Márpedig ez itt egy nagy katasztrófa szimulációja volt igényes, nehezen végrehajtható feladatokkal. Ezt a gyakorlat résztvevői is elismerték, s rendkívül pozitívan is értékelték. Mint mondták, jobb, ha nehéz terepen gyakorol az ember, hiszen „élesben” annál könnyebb lesz a dolga. És mit szóltak az egészhez a ligetfalusiak? A gyakorlat egyik szervezője szerint részben elégedettek voltak, mert azok, akik a biztonságukra vigyáznak, végre nemzetközi megmérettetésen bizonyították, hogy tudják, mit kell tenniük; másrészt viszont nem igazán örültek a fojtogató füstfelhőnek. Persze az ellen alig lehetett tenni bármit is. Ember tervez... A széljárás pont a legrosz- szabb pillanatban változott meg, ha a megszokott irányból fújt volna a szél, elvitte volna a füstöt a lakatlan területek fölé. így azonban Ligetfalu lakói is kaptak egy kis kóstolót. Volt azonban az egésznek még egy jó oldala. A gyakorlatok többségét a senki földjén, elhanyagolt, szeméttel teli területen végezték, s a környező területek lakói abban reménykedtek, hogy a gyakorlat után a résztvevők majd takarítanak maguk után. A szervezők erre ígéretet is tettek. Nem szerencsétlenség történt, nemzetközi polgári védelmi gyakorlatot tartottak. A szkafanderes lánglovag, kezében a fecskendővel, igazán bizarr látványt nyújtott. A gyakorlatot Ligetfalu legszélén, egy elhanyagolt területen tartották, amely senki földjének számít. A környező házak lakói azt remélik, az akció után a rendezők nemcsak maguk után takarítják el a szemetet, hanem a környéket is rendbe hozzák. A Comprotex ’99 szervezői erre készséggel ígéretet is tettek. Nem csoda, a füst által gyötört lakók ennyit megérdemeltek. Gázálarc, légmentesen záró szkafander, sárga háromszög, rajta halálfej. Jobb, ha ilyesmit csak gyakorlaton lát az ember. Mindez a valóságban lyos balesetet jelentem során mérgező gázok i levegőbe.
