Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-07-21 / 29. szám
2 1999. július 21. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap Vendégkommentár Semmi akadálya? Róbert Kotian ________ „A kisebbségi nyelvhasználati törvény néhány eleme elfogadható, sőt bizonyos bátortalan lépést jelent előre” - mondta Csáky Pál miniszterelnök-helyettes a törvény elfogadásával kapcsolatban. Véleményével reménytelenül egyedül maradt. Politikusaink egy része szerint ez a törvény Koszovó felé tereli társadalmunkat (tragikomikus, hogy ezt éppen azok állítják, akik a szerb diktátort támogatták), mások szerint - akiket ez a törvény létükben és mindennapjaikban érint - a kisebbségek arra kényszerülnek, hogy sorozatosan megsértsék ezt is, és az államnyelvvédelmi törvényt is. Nem tudni, elég lesz-e a Dél-Szlovákiában élő polgárok józan eszében bízni, akiknek mindeddig sikerült kivédeniük az országon belüli és a határon kívüli provokációkat, s vajon magukévá te- szik-e Fogas miniszterelnökhelyettes véleményét, aki az ellenvetésekre, miszerint a törvény nem tartalmaz olyan tételt, hogy a polgári szertartásokat a kisebbség nyelvén is lehet tartani, így felelt: „Ezeket a szertartásokat úgyis így tartják. Semmi akadálya, hogy továbbra is megegyezzenek, és ezután is a kisebbségek nyelvén tartsák őket.” Nehéz felfogni, mi gátolta tehát a törvényhozókat, hogy az MKP-nak legalább ezt a javaslatát törvénybe iktassák (ha úgyis ez a gyakorlat, miért nem tartalmazhatja a törvény?). Mivel ezt a követelményt eredetileg is tartalmazta Zajac képviselő javaslata, és a DBP képviselőinek ellenállása miatt vissza lett vonva, elmondhatjuk, hogy „a többségi, államalkotó” nemzet további érzéketlenségéről van szó. Az MKP képviselői a szavazáskorjelenlétükkel lehetővé tették a törvény elfogadását - még ha ellenszavazataikkal az SZNP képviselőivel kerültek is egy kalapba -, és sokkal többet tettek Szlovákia Nyugat felé mozdulásáért, műit azok, akiknek Szlovákia integrációja a munkaköri kötelességük. A szerző a Sme kommentátora. Jegyzet Kirakatnyelvtörvény Szűcs Béla _________________ Lét ének leghosszabb, leghevesebb vitáit élte meg a szlovák parlament. A szócsaták nem voltak mentesek az út- széli szidalmaktól, sértegetésektől, gyalázkodástól. Az ellenzéki honatyák jelentős része magyargyűlöletével, nacionalista elképzeléseivel jeleskedett. A papagájként ismételgetett ldrohanások elszomorító képet festenek a szlovák politikai képviselet igen jelentős részéről, hiszen nemcsak a nemzetállam megszállottjai igyekeznek mindent elkövetni, hogy az ország legnépesebb nemzetiségének korlátozzák anyanyelvhasználatát, hanem a kormánykoalícióban is olyan hívekre találtak, akik finomabb megfogalmazásban, rafináltabb módon, de támogatják őket. Igaz, hogy az ellenzék a törvényjavaslat egyértelmű elutasítását követelte, azonban a koalíciós kormány által a parlamentben jóváhagyatott törvény nem vette figyelembe a mi javaslatainkat. Az MKP az utolsó pillanatig olyan kompromisszumokra törekedett, amelyek hozzájárultak volna identitásunk megőrzéséhez. A magyar képviselők ellenszavazata olyan fonák helyzetet teremtett, hogy a nacionalista ellenzéken kívül pont azok nem támogatták az alkotmányban leszögezett és a nyugati struktúrák által is követelt törvényt, akiknek szól, akiknek a helyzetén javítani kellene. A magyarellenes propaganda most ezt fogja kihasználni, és új erőre kap a kisebbségünk elleni hadjárat. Politikusainkat nemcsak becsmérelni fogják, és irredenták, határrevíziót követelők leszünk, hanem komoly veszély fenyegeti kormánykoalíciós partnerségünket is. Pedig következetes helytállásuk csak az elszlovákosítást próbálta akadályozni, és ez a nemzetállam híveinek szemében megbocsáthatatlan bűn. Sajnos, ilyen a kisebbségi sors Erdélyben, a Kárpátalján és a Vajdaságban is. Csupa küzdelem a fennmaradásért. Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316,582-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-314) Politika, Háttér: Holop Zsolt (582-38-338) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modem élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlaíe, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava-Poüta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Megy a gőzös, megy a gőzös... Spórolás vagy drága komédia? P. Vonyik Erzsébet Az újságolvasó kapkodhatta a fejét, mikor arról értesült, hogy Dzurinda kormányfő egy párt- rendezvényről SZDK-s tisztségviselőket utaztatott a belügyminisztérium helikopterén, az újdonsült államfő viszont a feleségével menetrendszerű gyorsvonaton tette meg a Pozsony-Kas- sa utat. Dzurindáék mintha ellesték volna a korábbi kormány idején alkalmazott gyakorlatot. Alig pár éve az akkor még biztos lábakon álló Rezes-óriás, a kassai vasmű báljára állampénzen, repülőgépen szállították a jelesebbnél jelesebb DSZM-párti vendégeket, vagy az adóhivatal kerületi vezetőjét a kassai focicsapat spanyolországi szereplésére. A Meciar-kormány legszebb férfi tagjának kikiáltott Alexander Rezes közlekedési és távközlési miniszterként ha vasműügyben Pozsonyból hazaugrott Kassára, közpénzekből fizettette meg a repülő- utak költségeit. Közpénzpocsékolás pártcélokra egyfelől, elnöki takarékoskodás másfelől? Ankétünk megkérdezettjei arról nyilatkoznak, hogy államfőhöz méltó és takarékos megoldás-e Rudolf Schuster döntése. Q Ésszerű megoldás. O Populista húzás. Most már csak arról kellene nyelvtörvényt alkotni, hogyan sérthessük meg a nyelvtörvényt. Rajz: MS-Rencín Csáky Pál miniszterelnök-helyettes: A * Semmi akadálya sincs v ^ annak, hogy egy politikus vonatra üljön, de érzésem szerint ez nem minden esetben célszerű. Meg kellene vizsgálni, hogy valóban olcsóbb-e így közlekedni, hiszen az útvonal teljes hosszában szavatolni kell a biztonságot. Szlovákiát minősíti, hogy Pozsony és Kassa között nincs repülőjárat, így ezt a lehetőséget az államfő sem tudja kihasználni. Akik komolyan és keményen dolgoznak, azoknak nincs annyi idejük, hogy tömegközlekedési eszközökhöz alkalmazkodjanak. Ján Cuper, DSZM-képviselő: A A köztársasági elnök újabb populista lépéseként értékelem, amellyel jó pontokat akar szerezni. A vonatozás úgy vélem, több pénzt emészt fel az adófizetők pénzéből, mintha autóval vagy akár repülővel járna. Hiszen a vonat- szerelvény útvonalán minden alkalommal meg kell tenni a szükséges biztonsági intézkedéseket. Ez csak folytatása azoknak a komédiáknak, amelyeket Schuster úr Kassán még polgármesterként eljátszott, de most az adófizetők pénzéből komédiázik. Ajánlom neki, hogy inkább maradjon meg a szolgálati BMW-nél, vagy üljön repülőgépre. Három hónapja utaztam legutóbb vonattal, s nem látom annak akadályát, hogy máskor is vonatra szálljak. Sosem volt szolgálati autóm, a sajátommal járok, de nem az adófizetők pénzéből, hanem a képviselői bérpótlékból. Anna Malíková, SZNP: A Nem vitatom, az elnök úr- w nak jogában áll eldönteni, hogy mivel utazik, de a vonatozás az ő szempontjából nem praktikus. Én útjaim során személykocsival olyan eldugott helyekre is eljutok, ahol vasútállomás sincsen. De a képviselőnek nincs annyi ideje, hogy vonatozásra fecsérelje, úgy, mint az elnök. Ésszerűbb és időtakarékosabb, ha autóval közlekedik. Ha az elnök a vonat mellett dönt, szavatolni kell az útvonal biztonságát, s a kupéban vele kell, hogy utazzon a testőrsége, pedig az utasoknak joguk van a nyugodt utazásra. Az elnök talán jól gondolta, de lépésének mégis populista színezete van. Rudolf Bauer, SZDK: A Nagyon szívesen utazom “ vonattal, a Krivánnyal Kassa és Pozsony között. A parlamenti képviselő számára megfelelő közlekedési eszköz, hiszen utazás közben emberekkel beszélgethet. Ám a köztársasági elnök szempontjából nem elfogadható, mert nagyon bonyolítja a biztonságára ügyelők dolgát. A legmegfelelőbbnek a különjáratot tartom. Nem hiszem, hogy a vonat méltatlan volna az elnökhöz, de a biztonsága nagyon nehezen garantálható. Ha mégis vonatra ül, lehetőleg ne rendszeresen tegye, hanem kivételesen. Azt hiszem, az államfő még nincs tudatában tisztsége politikai súlyának. Ám nem hinném, hogy döntése populista ihletésű. Olvasói levél Félre állítottak igazsága Július 10-én az esti órákban keserűen hallgattuk a tájékoztatást, hogy a szlovák törvényhozás elfogadta a kisebbségek nyelvhasználatát szabályozó törvény kormány által beterjesztett és a magyar politikai erők részéről ellenzett változatát. A Magyar Koalíció Pártjának képviselői kötelességüknek eleget téve, mindannyian ellene voksoltak. Mivel magam is tagja vagyok az MKP-nak, mindig támogattam és támogatni is fogom az egyetlen, valóban a felvidéki magyarság érdekeit képviselő politikai tömörülést. A fent említett hír hallatán azonban rögtön eszembe jutott a még sok szűk látókörű magyar által is szélsőségesnek bélyegzett Duray Miklós. Az MKP hogy csadakozhasson a koalíciós kormányhoz, a szlovák nacionalisták nyomására félreállította legszókimondóbb, leggerincesebb, a jövőt legreálisabban megítélő politikusát. Azt hitték, hogy Szlovákiában most már valóban a demokratikus erők veszik kezükbe az ország irányítását, s velük szemben nem célravezető, ha makacsul ragaszkodnak jogos sérelmeink maradéktalan orvoslásához. Jóhiszeműen azt gondolták, hogy hozzájuk hasonlóan mindenki arra törekszik, hogy igazi demokráciát teremtve, országunk felzárkózhasson a gazdaságilag, politikailag fejlett Európa országai közé. Nem számoltak azonban egy, Duray által tisztán látott ténynyel: az igen erős szlovák nacionalizmussal. Sajnos, a magukat demokratikusnak és kereszténynek nevező pártokon belül ez lti- vétel nélkül igen nagy erővel tör a felszínre. Ajelenlegi ellenzéket nem is említem, mivel ez külön fejezetet érdemelne, ha nem volna kár miatta a drága papírt pazarolni. Történelmünkre visz- szatekintve tapasztalhatjuk, hogy a szélsőségekkel szemben hatástalan a szép, emberi értékeket felvázoló szó és jövőkép. Mivel a nacionalizmus egy népfaj kizárólagos uralmát hirdeti, eleve nem hajlandó más nemzetek vagy nemzetiségek jogait elismerni. Szintén történelmi tapasztalat, hogy ezzel szemben csak az erélyes, következetes kiállás vezethet eredményre. Az utókor Kossuth harciasságát igazolta a szintén népe javát akaró Széchenyi István mérsékeltebb politikájával szemben. A barna színt vörösre felcserélő kommunizmussal nem a megalkuvást kereső kisgazda politikusok és „békepapok” számoltak le, hanem az ezeréves keresztény és igaz magyar erkölcsi értékekhez szilárdan ragaszkodó Mind- szenty József esztergomi érsek, Magyarország bíboros-hercegprímása. Lengyelországban Lech Walesa börtönök mélyéről is ércesen zengő bírálatai Toppantották meg a bolsevik uralom gerincét. Remélem, hogy politikusaink levonják a tanulságot ebből a kudarcból, és soha nem fogják senki kívánságára mellőzni a magyarság jogaiért erélyesen fellépő társaikat. Végezetül hadd idézzem a tragikus sorsú miniszterelnök, gróf Teleki Pál szavait: „A magyarnak lehetnek hibái - mindenkinek vannak -, de nyíltak vagyunk, és becsületesek, szókimondók, gyakran nagyon is azok.” Sárközi János Szentpéter
