Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-11-24 / 47. szám
rduló 1999. november 24. A táncoló nővérke Zs. Nagy Lajos Kicsike, szőke, piros szájú, mint egy játékbaba, de olyan durcásan ráncolja a homlokát, hogy megijedek tőle, az infúziós tűt kell belém szúrnia, s most azért mérges.- Micsoda karja van magának, író úr! Nincs benne egy jóravaló ér se. Persze hogy nincs, hiszen maga ezzel a kézzel csak ír meg ír, ahelyett, hogy fát vágna vele. No de majd én leszoktatom magát az ilyen léhaságról. Mert aki kórházba jön, hozzon rendes ereket magával...! Egyre csak jár a szája, közben olyan ügyesen belém szúrja az infúziós tűt, észre se vettem, mikor. De ő észreveszi a kampósbotomat.- Ezt meg azonnal elkonfis- káljuk. Nézze meg az ember! Semmi baja sincs a lábának, és bottal akar járni! Hirtelen elneveti magát, felragyog az arca, énekelni és táncolni kezd a botommal. „Havdujudu, havdujudu, havdujudu, havdujudu, havdujudu, havdujudu stb.” Vidáman körültáncolja a szomszéd ágyban fekvő beteg roma legényt. Az nagy hetykén kiugrik az ágyból, és ő is táncolni kezd, de a nővérke rákiált:- Nem fekszik vissza azonnal?! Hát felkértem én? Nem tudja, hogy most hölgyválasz van? Nézze meg, milyen csinos táncos jutott nekem! S a kampósbotomra mutat, de már a következő, félig- meddig haldokló, mélabús beteg körül táncol. „Havdujudu, havdujudu... stb.” A mindig savanyú képű „haldokló” nevetve felül az ágyán. A nővérke megint hozzám táncol.- író úr, maga meg azt beszéli, hogy nem tud aludni, s kéri, hogy feküdjek maga mellé, és altassam el. (Ez persze nem igaz!)- Hát ma este teljesül a kívánsága, maga mellé bújok az ágyba, látja, milyen lány vagyok én (?), még altatódalt is fogok dúdolni. Jó lesz? Azt meghiszem! Altatótablettát nem kap, mert annak sok a mellékhatása. Majd én elaltatom magát szépen, simogatni fogom, talán még meg is puszilom. De figyeljen ide - s a kedvesnővér eleddig szelíd hangja megszigorodik -, nagyon vigyázzon, mert ha megmozdul, ha csak egy ujjal hozzám ér, én ezt a hosszú injekciós tűt szúrom a hasába...! Ezt mondja a kis csitri ápolónő, és meg is fenyeget. A zsebéből is előveszi, és megmutatja az irgalmatlanul nagy injekciós fecskendőt. Azután nevetve, havdujuduzva kitáncol a szobánkból... Mennykövek csapkodása Az első mennykő: Úgy vágott belém, váratlanul, még a világon sem voltam. Csak az orrom dugtam ki. Második mennykő: Szerelmes lettem a tündöklésbe. Harmadik mennykő: A lányok mellét csiklandoztam, s megszámoltam, hányán vannak még a kalendáriumban. Juj, rengeteg szőke, meg barna, meg vörös rüfke mászkált a fejem tetején, csupa apró elektromos kisülés, de bumm, közülük is a legszebb, akinek a keblét simogattam, s orrom befúrtam a lába közé, úgy elhagyott, mint szent Pál a románokat. Negyedik mennykő: Meghalt Sztálin atyánk, két hétig csuklottam egyfolytában. Ötödik mennykő: Legénységem gyászba borítottam. Megházasodtam, egyszóval háziasítottam a villám- csapásokat. Azután sokáig semmi...! Hatodik a legforróbb mennykő. A hetedik: te magad légy! Drága József Attila, már Téged is megloptalak? A nyolcadik, 9., 10. stb. Dögölj meg végre, öregem!!! A cirkusz folyamatos nagyüzem, éppen ezért csak néhány percre zavarhattuk meg a forgatagot. A bérházak közötti területen sok lakókocsi, ketrec, sebtiben felállított kifutók az állatok számára. Mindenki tudja a dolgát, a hatalmas cirkuszi sátor tartóvázait hozzáértő kezek rutinosan szerelik össze. Poláchová asszony egy szusszanásnyi szünetet engedélyezett magának, hogy megmutassa a család lakókocsiját. Nem túl nagy, de mindennek és mindenkinek megvan a helye. Előszoba, fürdőszoba, konyha, nappali, háló. Semmi sem hiányzik. Ráadásul praktikusabb és otthonosabb is, mint némely lakótelepi panelgarzon. Kitty 34, Dolly 36 éves. Nagyon szelíd, intelliges állatok - mondja gondozójuk, Stefan Lenart, aki tanult szakmáját hagyta ott a cirkusz miatt. - Mindig türelmesek, nyugodtak. Egyedül a részeg ember képes kihozni őket a sodrukból. Egyszer egy jócskán ittas bámészkodó mindenáron meg akarta simogatni az elefántokat. Hiába figyelmeztettem, hogy jobb, ha ilyen állapotban nem megy közel hozzájuk, nem hallgatott rám. Rögtön ki is józanodott, amikor Dolly alaposan nyakon csapta az ormányával... Ikrek a magasban. A Duó Mar- tinez tagjai, Iveta és Martina azok közé a kivételek közé tartoznak, akik nem cirkuszoscsaládban születtek. Ők még ahhoz a generációhoz tartoznak, amely az iskolában, szakképzett tanároktól sajátíthatta el a szakma _________________________^ for télyait. Ebben a cirkuszban Dömötör Ede felvételei mindenki megfogja a munka végét. Az egyik percben a lányok még a reflektorok fényében hajladoztak fenn a magasban, a másikban pedig már fehér köpenyben kínáltak pattogatott kukoricát és lufit a nagyérdeműnek Az artista általában nem a porondról megy nyugdíjba. Mostanában feléledni látszik az artistaképzés évekkel ezelőtt elfelejtett intézménye, ugyanis a kiöregedett cirkuszművészek - zsonglőrök, kötéltáncosok - magániskolákat nyitnak, fellépések helyett tanítással próbálják keresni a kenyerüket. Persze vannak kivételes területek. Például egy bűvész, egy állatidomár vagy egy bohóc addig maradhat a manézsban, ameddig csak akar. És ameddig a közönség szereti. Karcolatok
