Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-10-27 / 43. szám
4 1999. október 27. Háttér A polgár felkészült a nadrágszíj összehúzására, de nem készült fel a gyanús ügyekre Mérföldkövek ------------Egy kormány - 12 hónap Döcögő reformpolitika Az esély adva volt, a győzelmi mámor nemkülönben... Somogyi Tibor felvétele 1998 október 30. - Jozef Migas, a parlament elnöke, ideiglenes államfő kinevezte Mikulás Dzurinda kormányát. november 24. - Jozef Migas szerencsétlen lépésnek minősítette, hogyJán Carnogursky igazságügy-miniszter nem támogatta a kormányban a testület programnyilatkozatát, december 2. - A parlament bizalmat szavazott a Dzurinda-kabinetnek. december 4. - Visszahelyezték jogaiba a Meciar-kabinet által leváltott bátorkeszi és búcsi magyar iskolaigazgatót. december 8. - Az új miniszterelnök az ifj. Michal Kovác-ügyben hatályon kívül helyezte a Meéiar-féle „dupla” amnesztiát, december 10. - A kabinet jóváhagyta a közvetlen elnökválasztásról szóló alkotmánytörvényt. 1999 január 7. - A kormány első csomagja a gazdasági egyensúly visszaállítására, január 19. - A törvényhozás nem szavazta meg a Ladislav Pittner belügyminiszterrel szembeni bizalmatlansági indítványt, amelyet a DSZM Ján Ducky volt gazdasági miniszter meggyilkolása miatt nyújtott be. január 20. - Az MKP élesen bírálta Pavel Koncos földművelési minisztert, mert az Állami Földalap elnökének ügyében megszegte a koalíciós megállapodást, február 12. - Mikulás Dzurinda szlovák és Orbán Viktor magyar kormányfő jegyzőkönyvet írt alá a két ország közötti alapszerződés végrehajtásáról. Mintegy 500 fémmunkás tiltakozott a kormányhivatal előtt. március 18. - Az MKP parlamenti bojkottja után a kormánykoalíció megállapodott a kisebbségi kultúra támogatásának alapelveiről. Pavel Koncos közölte: akkor sem támogatná az MKP jelöltjét a földalap igazgatótanácsának élére, ha Gyetváról származna, április 30. - Viktor Kiima osztrák kancellár csalódását fejezte ki amiatt, hogy a Dzurinda-kormány 2000 után is üzemeltetni akarja a bohunicei V-l-es reaktort. Csáky Pál miniszterelnökhelyettes Max van dér Stoel váratlan pozsonyi vizitje kapcsán kijelentette, hogy a látogatásra a kisebbségi nyelvtörvény körüli problémák miatt kellett sort kerítenie az EBESZ-főbiztosnak. május 14. - Pozsonyban találkoztak a „visegrádi” kormányfők. május 15. - Mikulás Dzurinda cseh partnerével, Milos Zemannal a volt szövetségi vagyon elosztásáról tárgyalt. május 18. - Építőipari dolgozók tiltakoztak a kormányhivatal előtt az autópálya-program leállítása miatt, június 23. - A kabinet a magyar kormánytagok támogatása nélkül hagyta jóvá a kisebbségi nyelvtörvényt, július 6. - A romakivándorlás miatt Finnország vízum- kényszert vezetett be Szlovákiával szemben, július 26. - Norvégia is döntött a vízumkényszerről, augusztus 12. - Távozott a kormányból Gábriel Palacka; helyére Jozef Macejko került, augusztus 25. - Sikertelen kísérlet Csáky Pál leváltására. szeptember 6. - Dzurinda visszatért a KDM-be. szeptembr 16. - A szlovák és a magyar kormányfő aláírta a Mária Valéria híd újjáépítéséről szóló megállapodást, szeptember 21. - Mikulás Dzurinda New Yorkban tárgyalt Bili Clinton amerikai elnökkel. szeptember 25. - Szakszervezeti tüntetés a kabinet gazdaságpolitikája ellen, október 6. - Hillary Clinton villámlátogatása Pozsonyban. október 13. - Az Európai Bizottság Szlovákiát az EU- csatlakozásra várók első csoportjába sorolta át. október 15-16. - A Magas- Tátrában találkoztak a „visegrádi” miniszterelnökök, október 19. - Távozott a kormányból Ludovít Cérnák; helyére Lubomír Harach került. október 20. - Leváltották Ludovít Kaníkot, a Nemzeti Vagyonalap elnökét és Ladislav Sldenár alelnököt. (mg) Malinak István ________ Mi vel teljesen értelmetlen, a politikában nincs helye a „mi lett volna, ha”-val kezdődő találgatásnak. Mégis... A Dzu- rinda-kabinet egyesztendei munkájának mérlegelésekor külön erőfeszítésbe kerül, hogy az ember ne hagyja magát befolyásolni a közhangulat által. Mert a közhangulat nem kormánybarát, és ez nagyon rossz jel. Tény, az eredmények sokkal jobbak is lehetnének, de egészében véve a kormány teljesítménye nem annyira rossz, mint a köz ítélete. Nincs ebben semmi ellentmondás. Igazából nem ezzel a koalícióval van baj, hanem magával a kormánnyal, vagyis a végrehajtással. Az alaphelyzet, amelyet el kellett (és ma is el kell) fogadnunk, hogy ennek a koalíciónak jobb alternatívája nincs, csak rosszabb. És amikor ezt elfogadtuk, előre tudni lehetett, hogy a gyakorlatilag tízpárti sokszínűséget képviselő négyes koalícióban rendkívül nehéz (kés) lesz a gazdasági és szociális elképzelések egyeztetése. Mégis, ha ennek a kormánynak nicsenek korrupciógyanús ügyei, ha esetenként nem az előző rezsim módszereit alkalmazza, ha Dzurinda és néhány miniszter reagálásaiban nem a meciari reflexek köszönnek vissza, akkor az átlagpolgártól (bocsánat e nagyon buta, a valóságban nem létező kategória használatáért) sokkal jobb osztályzatot kapott volna. Az áldatlan gazdasági és szociális helyzet, a megszorító intézkedések ellenére is, az egészség- és oktatásügy válsága, a nagyarányú munkanélküliség ellenére is. A polgár felkészült arra, hogy a meciari rablógazdálkodás után elkerülhetetlen a nadrágszíj összehúzása, de nem készült fel a gyanús tenderekre, a Nafta Gbelyre, a folytatódó kliensrendszerre, az erélytelen kormányfőre, a hazudozásra. Nem egész egy év alatt két miniszternek is mennie kellett. Valamelyik ellenzéki politikus kárörvendően azt mondta, hogy ez jellemző erre a kormányra. Két miniszter távozásában még nincs semmi rendkívüli, ami igazából veszélyes, és - sajnos - jellemző, az, hogy ha nincs a közvélemény, a sajtó nyomása, mindketten a helyükön maradnak, s tovább élvezik a kormányfő védelmét. Tehát elsősorban erkölcs és tisztesség ügyében okozott csalódást ez a kormány a polgárnak, aki a Meciar-uralom évei után főleg ezen a területen várt alapvető fordulatot. A kormány teljesítménye nem annyira rossz, mint a köz ítélete. Hogy a klasszikust idézzük: erre nem ráérezni több mint bűn, hiba volt. Természetesen a rossz szakmai döntéseket sem jutalmazzák az emberek, de megbocsátják, ha azokat tisztességes beismerés és konzekvencia követi, nem pedig eltussolás. Persze ha olyan fogalmakat használunk, mint tisztesség és erkölcs, akkor tisztességtelen volna egy kalap alá venni az egész kabinetet. Kalapot kell emelni a kormány magyar tagjai és az MKP parlamenti képviselői előtt, az ő nevükhöz egy gyanús ügylet, egy botrány sem fűződik. Ezt az MKP-n kívül egyetlen más kormánypárt sem mondhatja el magáról! Hangsúlyozni kell, egy év után is életképes a kormánykoalíció, bár a kormány egyes tagjai nyilvánvalóan megbuktak, s ez utóbbiak közül ketten már távoztak is. A koalíció akkor szerzi vissza hitelét, ha átalakítják a kormányt - nem a kirakat számára, hanem a kormányzati munka érdekében. Ami akkor sikerülhet, ha a teljesítmény fontosabb lesz a pártmundér védelménél. Ez az a pont, ahol a polgár, az újságíró a rossz tapasztalatokra gondolva szkeptikussá válik. Most, amikor bebizonyosodott, hogy tizenkét hónappal ezelőtt szakmai vagy egyéb (jellembeli) okok miatt alkalmatlan emberek is kaptak miniszteri tárcát, nem szabadna újfent ugyanazokat a hibákat elkövetni. Amikor a közvélemény már eleve - és jogosan - gyanakvó, senki sem érti, miért kellett Cérnák helyébe egy oktatási szakembert állítani a gazdasági tárca élére. Csak azért, mert ez a poszt a DU- nakjár? Tényleg a népakarat szülte ezt a kormányt, s nincs az a rafinált ellenzék, amely annyit tudott volna ártani neki, mint saját maga. Csak magának köszönheti, hogy meg kell küzdenie a Gorbacsov-szindrómá- val: külföldön jobban elismerik, mint idehaza. De sokáig nem mehet így, hiszen szinte már közhely, hogy a leghatékonyabb külpolitika a jó belpolitika. Ami Szlovákia esetében azt jelenti, hogy hozzá kellene végre látni a meciari rendszert lebontó tényleges reformokhoz. Jó lenne, ha ezért a négyek elolvasnák saját programnyilatkozatukat, s a kormányfő a maraton- fáradalmait kipihenve nem kicsinyes pártharcocskáit vívná, hanem a jövő évi költségvetési tételekkel birkózna. Mert nem nehéz megjósolni: a költség- vetés miatt ismét egymás torkának ugranak, s az irányszámok azt is elárulják, komolyan veszik-e azt a szót, hogy reform. Egy esztendő ellenzékben Elrendelt sötétség Madi Géza _________________ No ha a négy évig tartó országiás után számítaniuk kellett a bukásra, az 1998-as parlamenti választások eredménye mégis langyosabb hidegzuhanyként érte az addig kormányzó, állami vagyont fosztogató, Szlovákiát Európából kirekesztő politikai pártok vezetőit. A hármas koalíció egyik tagjának, a Lupták-féle régimódi munkásszervezetnek végleg búcsút kellett mondania a parlamentnek, sőt a polgárok a DSZM és az SZNP válláról is levették az ország irányításával járó gondokat (és rárakták az addigi demokratikus ellenzék vezetőinek vállára - hogy a teher nagyon nehéznek bizonyult, azt az elmúlt egy év alatt az új kormány tagjai többször is bizonyították, de ezt most ne részletezzük). Szóval a volt kormánykoalíció két pártja ellenzékbe vonult, és boldog, mondhatnánk, unalmas egy esztendőt töltött el „ott”. Ugyanis - a kisebb ügyek kivételével - ma lényegében ugyanott tan, ahol tavaly ilyenkor. A DSZM elnöke továbbra is Vladimír Meciar maradt, pedig alvezérei egyre többet beszélnek a fiatalításról, és valójában az sem nagy „minőségi” változás, hogy Ján Slotát Anna Malíková váltotta fel az SZNP élén. Sajnos, az új hatalom eddig még szinte semmit nem tudott kezdeni a DSZM és az SZNP által elkövetett törvénytelenségekkel (sem). Úgy tűnik, több esetben még csak sötétben tapogatóznak. Az ellenzék köreit csupán néhány esemény zavarta meg az elmúlt egy évben. Például az, hogy ifj. Michal Kovác elrablásának és az 1997-es népszavazás meghiúsításának ügyében Mikulás Dzurinda kormányfő ideiglenes köztársasági elnökként hatályon kívül helyezte az elődje, Vladimír Meciar által ugyancsak, /élállamfőként” kiadott dupla amnesztiarende- letet. A döntés nyomán kezdődött alkotmányjogi vita azzal zárult, hogy ezentúl senkinek sem szabad amnesztiát .javítgatnia”. Persze a DSZM nem így magyarázta - a mozgalom azóta is az új kormányfő határozatának semmissé tételét követeli, hogy ne folytatódhasson az eljárás Iván Lexa, a titkosszolgálat volt vezetője, illetve Gustáv Krajci volt belügyminiszter ellen. Lexa néhány hetet vizsgálati fogságban is eltöltött, ám - állítólag egészségi okokra hivatkozva - még a vádemelés előtt szabadlábra helyezték. Azóta éli világát, hasonlóan, mint egykori helyettese, Jaroslav Svéchota, akit szintén elengedtek a vizsgálati fogságból, jóllehet az ifj. Kováé-ügyben sok mindent bevallott, sőt nagyon súlyos váddal illette az előző miniszterelnököt. Azt mondta: Vladimír Meéiar agyalta ki az emberrablást, hogy ellehetetlenítse az akkori államfőt, id. Michal Kovácot. Ami Krajéit illeti, állítólag hamarosan vádat emelnek ellene. Az 1999-es esztendőben zárult Ján Slota zsolnai polgár- mester politikai pályafutása a Szlovák Nemzeti Párt élén. Az utolsó felvonás első jelenete tavasszal kezdődött az északszlovákiai Kiszucaújhelyen, amikor az SZNP elnöke erősen ittas állapotban Budapest lerombolására invitálta a szlovák hazafiakat. A második jelenetben a helyszín már Pozsony volt, egy étterem terasza, ahonnan szintén illumi- nált állapotban kisdolgát végezte el. Ezt már nacionalista pártjának sokat látott tagjai sem tudták elviselni, és kora ősszel menesztették őt zsolnai közgyűlésükön. Bár a leváltás is csak két felvonásban sikerült nekik, mert a bizalmatlan- sági indítvány jóváhagyása után a vérig sértett Slota polgármesteri mivoltában „sötétet rendelt el” a közgyűlés helyszínén. Egy hét múlva Nyitrán „kivilágosodott”, no, nem a nemzeti fejekben. Akkor már semmi sem állt az utód, Anna Malíková útjában, s elfoglalhatta helyét a pártelnöki székben.