Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-07-14 / 28. szám
Nagyvilág 1999. július 14. 7 Ukrajna a koszovóihoz hasonló etnikai válságba sodródhat Robban-e a tatárkérdés? A festői Krím-félszigetről Sztálin deportálta a tatárokat. Archív kép Magyarországi parkolás Videokamerás ellenőrök Az 55 évvel ezelőtt száműzött krími tatárok hazatelepülésével helyreáll a történelmi igazság, de ez az igazság Ukrajna számára súlyos politikai következményekkel járhat, s egyáltalán nem kizárt, hogy 15-20 éven belül egy balkáni jellegű háborút okozó feszültségek halmozódnak fel. A borúlátók abból a demográfiai tényből indulnak ki, hogy a krími tatárok száma - szemben a félsziget összes többi nemzetiségével - folyamatosan növekszik, A tatároknak nincs ukrán állampolgárságuk, nem kapnak munkát és segélyt. részben a természetes szaporodás, részben a folyamatos hazatelepülés nyomán. A Krímben másfelől nagyon kevés a beépíthető, illetve agrárgazdálkodásra hasznosítható szabad terület. A földkérdés központi fontossága alapján nyilvánvaló, hogy annak megoldatlansága esetén a tatárok fokozódó nyomást fognak gyakorolni Szimferopolra és Kijev- re szociális, gazdasági gondjaik megoldása végett. A helyzetet bonyolítja, hogy a jelenleg a Krímben élő 260 ezres tatárság - ez a lakosság 12 százalékát teszi ki - közel egy- harmadának nincs ukrán állampolgársága, s így ezek az emberek földet sem vásárolhatnak. Ezen- kívül nem részesülnek semmilyen állami segélyben, és munkát sem kaphatnak. A statisztikák szerint a tatárok 62 százaléka munka- nélküli, 50 százaléknak nincs saját lakása, a hatalmi szervekben 1-3 százalékos az arányuk, a rendőrségben pedig nulla. A Kompanyon című lap szerint Jugoszlávia és Ukrajna abban hasonlít egymásra és tér el a nyugat-európai többetnikumú országoktól, hogy nemzeti kisebbségeik még nem vívták meg nemzeti felszabadító harcukat. Ez Koszovóban és a Krímben is a párhuzamos hatalmi intézmények megteremtésével jár: a krími tatárok egyik legfőbb követelése képviseleti szerveik (a medzslisz és a kurultáj) hivatalos elismertetése. Eltérően Nyugat- Európától, Jugoszlávia és Ukrajna nemzeti kisebbségei nem fellebbezhetnek az összeurópai, nemzetek feletti szervezeteknél, az Európa Tanácshoz intézett segélykiáltásuk nem több pusztába kiáltott szónál. Egyes elemzők szerint ha az elkövetkező 15-20 évben Ukrajnában a jelenlegi demográfiai átalakulás folytatódik, azaz a tatárok egyre nagyobb súlyt fognak képviselni a félsziget társadalmában, és nem javul gyökeresen a félszigeten a szociális és a gazdasági helyzet (amire nem látszik esély), akkor a krími tatárok körében felerősödnek a radikális hangok, és Ukrajna a koszovóihoz hasonló etnikai alapú belpolitikai válságba sodródhat. Többen úgy értékelik a helyzetet, hogy a kijevi végrehajtó hatalom előtt két út áll: vagy komoly engedményeket tesz a tatár népnek, akár a krími alkotmány módosításának kikényszerítésével, vagy pedig - ha erre nem hajlandó - ölbe tett kézzel szemléli egy balkánihoz hasonló viszály kialakulását a félszigeten, abban reménykedve, hogy az csak az utódkormány alatt fog kirobbanni. A külpolitikai, nagyhatalmi tényező döntő befolyására való tekintettel úgy tűnik, Kijev csak egy - nem nagyon valószínű - helyzetben folyamodhatna nemzetközi szankciók nélküli erőszakos megoldáshoz: ha Ukrajna az Egyesült Államok biztos szövetségesévé válna, az amerikai-török viszony erősen lehűlne, és a krími tatárok valamiképpen az orosz érdekeket sértenék. Mindezek következtében Washington valószínűleg előbbre sorolná az oroszokkal való jó viszonyt a török kapcsolatoknál. Ebben az esetben Ukrajna brit módra rendezhetné a krímitatár-kér- dést. Kijev vagy engedményeket tesz a tatár népnek, vagy ölbe tett kézzel vár. Ha viszont Kijev az amerikai és NATO-érdekeket sértve továbbra is Oroszország-barát külpolitikát folytat, akkor a krími kérdés kiéleződésével biztos, hogy Jugoszlávia sorsa vár rá. A krími tatárok autonómiaköveteléseit Nyugat-Euró- pa ugyanis felkarolja. Ebben az esetben viszont a helyzet további éleződése esetén Ukrajnára erős nemzetközi gazdasági és politikai nyomás fog nehezedni, s a jugoszláv forgató- könyv folytatása erre az országra is érvényes lesz: ha Kijev továbbra sem enged, akkor a Krím nemzetközi megszállására lehet számítani. Feldolgozta: sóki Ahány város, annyi változata van a fizető parkolásnak Magyarországon. Budapesten a budai Várban, az V. kerületben, az Andrássy út belső szakaszán és a Nagykörút teljes hosszán kell fizetni a parkolásért. A tervek szerint ősztől a XIII. kerületnek a Nagykörút és a Radnóti utca közötti részére, továbbá a IX. kerületben a Kis- és Nagykörút közötti területre is kiterjesztik a díjköteles zónát. Az egyórányi várakozásért fizetendő díj százhúsz és kétszáznegyven forint között mozog: a legdrágább a Vár, a legolcsóbb a Széna téri bevásárló- központ környéke. Aki bliccel, számíthat rá, hogy kerékbilincset talál a kocsiján. Eger történelmi belvárosában már csak a fizető parkolóhelyeken lehet kocsival megállni. A tiltott helyen várakozójárművekre szinte azonnal rákerül a büntetőcédula. Parkolójegyet az automatáknál lehet váltani. A parkolás egy órára 100 forint. Július közepétől megkétszerezik a belvárosi fizető parkolóhelyek számát. Emelik a parkolási díjakat is: egyórai várakozásért azután 120 forintot kell fizetni. Miskolcon hét évvel ezelőtt vezették be azt a parkolási rendszert, amely azóta is vita tárgya az autósok körében. Parkolni csakjeggyel lehet, ezt pedig a parkoló 50-150 méteres körzetében lehet megvenni. Amíg az autós elmegy jegyet szerezni, addig legtöbbször megjelennek a videokamerával felszerelt parkolóellenőrök, és rögzítik a tényállást: a jegy nélküli parkolást. A díjtétel egész napra 300 forint, övezetenként pedig óránként 40-80 forint. Veszprémben a városközpontban a parkolás óránként 160 forintba kerül, a szomszédos zónában 80, a külső zónában 40 forintba. Székesfehérváron a belvárosban 120, a második zónában negyven, a külső zónában pedig tíz forint egy óra parkolás. Szek- szárdon óránként hetven, illetve fél óráért negyven forintot fizetünk. A város központjában főként szerdán és szombaton, a piaci napokon zsúfoltak a parkolók. Szegeden a belvárosban három díjövezetet alakítottak ki. A 80 forintba kerülő parkolójegygyei a zöld szegélyű táblával jelzett zónában egy órán át lehet parkolni, a sárga övezetben két, a kékben legfeljebb négy órán át várakozhatunk. Á piros parkolójegy, amelynek ára 45 forint, fél-, egy-, illetve kétórás parkolást tesz lehetővé. Ajegyek árát legutóbb idénjanuár 1-jén emelték, szinte mindig van üres parkolóhely. A múlt héten Pamplonában megkezdődött Spanyolország legnagyobb atrakciója, a korrida, melyet a szokásos bikafuttatás vezetett be a város utcáin. TASR/AP-felvétel Míg parko- lójegyet keresünk, az ellenőrök rögzítik a jegy nélküli parkolást. Mit rejt a tenger mélye? A napóleoni flotta kincsei Bonaparte Napóleon és Horatio Nelson brit admirális rokonai lélegzet-visszafojtva figyelték, amint mélytengeri búvárok felszínre hoztak egy 46-os kaliberű bronzágyút Egyiptom partjai előtt, ahol elődeik valamikor egymással harcoltak. A 600 kilogramm súlyú löveg az 1798-as nílusi csatában elsüllyesztett francia zászlóshajó, a L’Orient 120 ágyújának egyike. A zászlóshajót a lőszerkamrában bekövetkezett két nagyerejű robbanás küldte tengerfenékre tíz kilométerre Alexandria kikötőjétől. Nelson admirálisnak a francia flotta fölött aratott győzelme meghiúsította Napóleon reményeit, hogy keleti birodalmat hozhat létre, s ezzel elvághatja az Indiába vezető angol utat. „Levéltárak anyagának és az elsüllyedt hadihajók horgonyai elhelyezkedésének tanulmányozása révén sikerült pontos térképet készítenünk a francia flottának a L’Orient felrobbanása előtti elhelyezkedéséről” - jelentette ki az AFP francia hír- ügynökségnek Franck Goddio, a párizsi székhelyű Európai Tengeri Régészeti Intézet igazgatója. Goddio szerint a sorhajó roncsai körül végzett kutatás eredményeként több ezer műtárgyra, valamint arany pénzérmékre bukkantak. A robbanás ereje cipőket, ruhafoszlányokat, ezüstneműket, konyhaedényeket és egy aranyból készült vödröt szórt szét a hajó körül. Az ütközetben 1700 francia tengerész esett el, maradványaik egy részét is megtalálták. Az arany, ezüst és bronz pénzérmék közt százával vannak a XIV. Lajostól XVI. Lajosig uralkodott francia királyok által veretett érmék, és fellelték a franciák által megostromolt máltai kincstár érméinek egy részét is. A L’Orient roncsait 1983-ban találta meg egy francia búvár, és Goddio azóta kutatta a csata színhelyét. Colin White, a brit Királyi Haditengerészeti Múzeum helyettes igazgatója elismeréssel jelentette ki: a Goddio által vezetett ásatások hozzásegítették a történészeket ahhoz, hogy pontosan rekonstruálják a tengeri ütközet lefolyását. Napóleon 1798-ban támadta meg az akkor az Oszmán Birodalom részét képező Egyiptomot, hogy kiteijessze Franciaország tengerentúli birodalmát, és ellenőrizze az Indiába vezető útvonalat. Júliusban szállt partra Alexandriában kereskedők és tudósok által kísért 38 ezres seregével, amelyet több mint 300 hajó szállított. Napóleon elkövette azt a taktikai hibát, hogy húsz napon át védtelenül hagyta flottáját Abu-Kír előtt, mégpedig Breuys tengernagy parancsnoksága alatt. Nelson augusztus elsején rátalált a francia flottára, és 14hajójával-amelyekközül az ütközet során egy sem süly- lyedt el - az esti órákban megsemmisítő csapást mért rá. A francia flottából csupán két sorhajó és két kisebb fregatt maradt meg. Maga Napóleon ezek egyikén menekült vissza Franciaországba. A hajók elpusztítása ugyanis reménytelen helyzetbe hozta a szárazföldön harcoló francia seregeket. A hazajutás reménye nélkül nem győzhettek egy olyan idegen földön, ahol a hőség és a betegség is tizedelte őket. Érdekesség, hogy az Abu-Kíri csata csupán az egyike volt Nelson és Napóleon nagy összetűzéseinek. Az angol admirális másodszor is keresztülhúzta a francia császár terveit, amikor 1805-ben Trafal- gamál újra megsemmisítő vereséget mért a francia hajóhadra, és ezzel megakadályozta Napóleont, abban hogy partra szálljon a ködös Albionban. (MTI) Az ifjú Napóleon arcképe
