Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1999-09-29 / 39. szám

1999. szeptember 29. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Éhségsztrájk-hecc Szűcs Béla _______ A szlovákiai politikai élet vál­tozatos folklóija új színnel gazdagodott. Ki más ötölhette volna ki, mint a lakosság éke­sebb korosztályának kedvenc népi figurája, Vladimír Meciar. A fél évszázad során, mióta rendszeresen olvasok újságot, a világ számos táján voltak már különféle éhség- sztrájkok, ismert és ismeretien személyiségek próbálták vég­ső elkeseredésükben felhívni magukra a figyelmet és meg­változtatni a hatóságok, veze­tők döntéseit. Meciar e téren is eredeti okot agyait ki, amely ha megvalósul, egyedülálló lesz az éhségsztrájkok törté­netében. Ó azért akar koplal­ni, hogy megakadályozza a bűntettek kivizsgálását, az igazságszolgáltatás működé­sét. Nem elég, hogy „államfő­helyettesként” kétszer is am­nesztiát adott az ifjú Kovác el­rablásával gyanúsított Le- xának és a népszavazást büsz­kén meghiúsító belügyminisz­terének, most, hogy a gyanú árnyéka rávetődött, és a bűn­ügyi szervek őt is ki akarják hallgatni, minden áron meg­próbálja megakadályozni, hogy beidézzék kihallgatásra. Ha feloldják titoktartási köte­lezettsége alól, köteles megje­lenni a hatóságok előtt, még ha meg is tagadja a vallomás­tételt. Azonban ha megpróbál­ják törvényesen előállítani, jön az éhségsztrájk. Meciar hí­vei ezt egy országos kormány- ellenes tömegsztrájk kezdeté­nek tekintik, amelyhez remé­nyeik szerint több politikus, és természetesen „politikus anyókák” sokasága csatlako­zik. Ezt a víziót vázolta fel a párt szóvivője. Természetesen a cél nemcsak az amnesztiá­ban részesített cinkosok men­tése, hanem a koalíciós kor­mány megbuktatása, és új vá­lasztások kierőszakolása. Igaz, hogy a gazdasági problé­mák, a kormány sokszor zava­ros politikája az ellenzék mal­mára hajtja a vizet, de hiába népszerű Meciar pártja: ha nyerne is egy előrehozott vá­lasztáson, működőképes kor­mányt nem tudna alakítani, így marad az éhségsztrájk­hecc, amely a maga nemében újabb szlovákiai kuriózum. Vendégkommentár Ha ősz, akkor tüntetés Marián Lesko __________ A Szlovák Köztársaság önál­lósodása óta az ősz mindig tömeggyűlésekkel kezdődik. Alojz Englis, az akkori szak- szervezeti főnök már 1993- ban figyelmeztette a máso­dik Meciar-kormányt, ha nem kezd valamit a szociá­lis-gazdasági fejlődéssel, ki­tör a gyalázat. Az 1995-ös és 1996- os őszi tiltakozásokat maga Englis vezette, aki az azt követő két évben a HZDS képviselője lett. Tá­vozása után az új vezetés még pattogóbb zenét kez­dett játszani, s amikor 1997- ben a kormány bér­szabályozási törvényt foga­dott el, a szakszervezet fel­állt a tárgyalóasztaltól. A HZDS főnöke ekkor kijelen­tette, hogy a szakszerveze­tek szűk körű, egoista, SZDK-s és DBP-s átfedésű társaság, amely nyugtalan­ságot szít, és a kormány el­len használja azt. A szak- szervezet a kormány politi­kai ellenségévé vált, ezért a kormány másokat hívott tárgyalóasztalhoz. Az új kormány hivatalba lé­pése után a viszony normá­lissá vált, megújultak a tár­gyalások, melyek során a szakszervezet 20 pontos kö­vetelést fogalmazott meg. A kormány analízise megálla­pította, hogy valójában 59 követelésről van szó, me­lyekből 41 teljesíthető, 13- at pontosítani kell, s mind­össze 4 pont teljesíthetet­len. A KOZ elnökének hang­neme ennek ellenére meciarosan radikális. Szlo­vákiában állítólag érik az idő az általános sztrájkra. Iván Saktor szerint „a szak- szervezetek addig fognak harcolni, míg a kormány észhez nem tér, vagy nem tá­vozik a vályútól”. Úgy tűnik, nem a kormány az egyedüli, amelynek észhez kell térnie. Ha ugyanis a Dzurinda- kabinet távozna „a vályútól”, a KOZ is hasonló sorsra jut­na. Ugyanis nem vennék be a gazdasági-szociális tanácsba. A szerző a Sme kommentátora Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-314) Politika, Háttér: Holop Zsolt (582-38-338) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modem élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapter­jesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz daée, Koáická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava-Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Akartok cirkuszt látni? A parlament előtt három képviselő lóbálja a fütykösét reggel óta. Állítólag ki akar­ják próbálni, nekik valóban mindent szabad-e? Rajz: MS-Rencín A párkányi komp hamarosan nyugdíjba mehet Szükség van-e hidakra? P. Vonyik Erzsébet ________ Ed digi ankétjainkban rendsze­rint pro és kontra vélemények ütköztek a felvetett kérdések kapcsán, ám ezúttal kifejezet­ten egyszínűre sikeredett az összeállítás. Amit előre sejteni lehetett, hiszen Párkányban és környékén keresve sem talál­tam volna olyan embert, aki ne helyeselte volna a Párkány és Esztergom közötti híd helyreál­Ö Végre megépülhet Q Nincs rá szükség lítását. Ellenvélemény remé­nyében talán Slotáék felségte­rületein kellett volna kopogtat­ni, akik szerint a híd csak arra lesz jó, hogy majdan átözönöl- jenek rajta a Szlovákiát leroha­nó magyar csapatok. E rémál­mokkal ellentétben a híd fő kül­detése a megszólalók szerint is az lesz, hogy jószándékú, együttműködni akaró országo­kat, városokat és polgárokat kössön össze. Hajnovics Dezső, Párkány: a Kimondhatatlanul örülünk v annak, hogy végre megint híd köti majd össze a két par­tot. Nemcsak én várom nagyon ezt a pillanatot, hanem egész Párkány és környéke. Télen- nyáron egyaránt könnyebb lesz az átkelés, akárcsak a híd le­rombolása előtt. Diákként gyakran mentem át az öreg hí­don, s nagyon szép emlékek fűznek hozzá. szerűbb lesz a találkozás, gyak­rabban átjárunk majd, akár mi­sére is a Bazilikába. Zahorec Tibor, Párkány: A Rettenetesen várom, hogy v végre meglegyen ez a híd. Három évig Magyarországon dolgoztam és nagyon vágyó­dom arra, hogy szorosabb kap­csolatokat ápolhassak a Duna túlpartján lakó ismerőseimmel. Ha átadják a hidat, sokkal egy­Mikes Margit, Muzsla: OLeírhatatlanul boldog le­szek, ha elkészül az eszter­gomi híd, mert leegyszerűsíti az összeköttetést Szlovákia és Magyarország között. A fiaim­mal együtt várunk arra, hogy minél hamarabb elkészüljön. Havonta kétszer is átkeltem komppal, ha pedig autóval in­dultunk el, akkor Komárom fe­lé kellett nagy kerülőt tenni. A híd elkészülte után ennél gyak­rabban is átruccanhatok a túl­parton élő rokonokhoz. Alig vá­rom, hogy végre átsétálhassak az újjáépített hídon. Pathó Terézia, Muzsla: A Csak legalább egyszer át- ^ mehetnék rajta!. Utána akár meg is halhatok. A fiam odaát dolgozik, meg nagyon sok rokonunk is él ott. Nagyon-nagyon boldog leszek, és szívből megköszönöm min­denkinek, akik ehhez hozzájá­rultak. Srovnal Pavel, Zlín: A Évente egyszer eljövünk v ide a feleségemmel, gyö­nyörű a táj, imádunk itt lenni, különösen ősszel. Örülök annak, amit csak pár perce tudtam meg, s alig hiszem el, hogy két év múl­va már az újjáépülő hídon sétál­hatunk át a Bazilikába. De nem azért nem tudtam erről, mert tájékozatlan lennék, hiszen rendszeresen olvasom a cseh sajtót, naponta nézem a hír­adót, ám nálunk az az igazi hír, ha valakit meggyilkolnak, vagy valamit felrobbantanak, nem pedig az, ha két város között végre megépül egy több mint fél évszázada lerombolt híd. Olvasói levél Népek barátsága Számtalanszor fordult már elő történelmünk folyamán, hogy különböző kultúrájú és nyelvű nemzeteket a balsors vagy a közös veszedelem velünk egy táborba kényszerített. Olyan példaértékű testvéri viszony alakult ki a népek fiai között, amelyre évtizedek, évszázadok távlatából is szeretettel és meg­becsüléssel gondolnak vissza. Szeptember 6-án a Kossuth Rá­dióban egy érdekes eseményre hívták fel a hallgatóság figyel­mét. A budapesti cseh nagykö­vetségen megemlékeztek a cseh származású Hruby Gyula honvéd őrnagyról, aki az 1848-49-es szabadságharc le­verése után lett a császári ön­kény áldozata. A mártírhalált halt fiatalember életrajzában még sok a homályos részlet, de leszármazottai és egy lelkes, történelmet kedvelő fiatalok­ból álló csapat mindent meg­tesz azért, hogy az utókor meg­ismerhesse teljes életét. Arra viszont írásos bizonyítékok vannak, hogy Hruby Gyulát 1849. augusztus 20-án Haynau Temesvárott kivégeztette. Az is tény, hogy a 22 éves fiatalem­ber önként állt a magyar nem­zet szabadságáért kibontott lo­bogó alá. Abban az időben ez nem volt egyedi eset, hiszen osztrákok, lengyelek és szerbek szép számmal vettek részt a magyar nép szabadságharcá­ban. Az viszont már ritkábban fordult elő, hogy az adott nem­zet ilyen nagyra értékelte volna fiának szerepvállalását egy má­sik nép harcában. Ezek a lát­szólag apró jelek örvendetes bi­zonyítékai az említett két or­szág közeledésének. A gondolkodásmód megválto­zása elvezethet az igazi békés egymás mellett éléshez, ami létfeltétele az oly sok vért és nyomorúságot látott európai népek fennmaradásának. Ez sok esetben az állampol­gárokon is múlik. Amikor a de­mokratikus berendezkedésű ál­lamokban parlamenti vagy helyhatósági választásokat tar­tanak, gondosan kell mérlegel­ni, hogy kire, vagy melyik poli­tikai tömörülésre adjuk vok- sunkat. Az újkori pogányságra, vagy követőikre semmiképpen. A XI. Pius pápa által barna po­gányságnak nevezett fasizmus vörös vérözönnel itatta min­den világrész földjét, a vörös színű bolsevik pogányság pe­dig fekete gyászba borította azokat az országokat, ame­lyekben vérrel és vassal hata­lomra jutott. Utódpártjaik és követők máig sok gondot és keserűséget okoznak népeink­nek. A magyar közéletben az MSZP, az SZDSZ és a MIÉP, a szlovák parlamentben pedig a DBP, az SZNP és a DSZM te­szik lehetetlenné az igazi pol­gári demokrácia kialakulását. Amennyiben ezek a politikai erők nem jutnak be a törvény- hozásba, és a perifériára szo­rulnak, úgy van remény a nem­zetek közötti megegyezésre. Addig azonban Demoklész kardjaként fog függeni fejünk felett a véres konfliktusok ve­szélye. Ahogy a cseh és a magyar nép között egy vértanúhalált halt fiatalember jelentheti az egy­máshoz való közeledés útját, úgy nekünk is a közös történel­mi múltban nem az ellentéte­ket, hanem az összekötő kap­csokat kell keresnünk. Erre fi­gyelmeztetnek bennünket Ady Endre sorai is: „Dunának, Oknak egy a hangja...” Sárközi János, Szentpéter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom