Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1999-09-22 / 38. szám

16 1999. szeptember 22. Sport Kíváncsiskodás a komáromi kajak-kenu-birodalomban J. Mészáros Károly Hétfő délután négy óra. Komá­romtól alig két kilométerre a Vág partján szokásos hétköz­napjainak egyikét éli a síkvízi kajak-kenusok sporttelepe. Szü­lők és gyermekek érkeznek, ne­velőedzők készülődnek a két­órás foglalkozásra. Kellemes hangulatú, zölddel teli, rende­zett világ a víz közelében. Ebben a létesítményben nevelkedett a sportág valamennyi szlovákiai világbajnoka. Ma már megmá­síthatatlan sporttörténeti tény: nyolcvankilencben Plovdivban kajak egyesben tízezer méteren Szabó Attila, kilencvennyolcban Szegeden kajak kettesben ötszá­zon Riszdorfer Mihály és Juraj Baca, kilencvenkilencben Milá­nóban ugyanők, de ezer méte­ren szereztek vb-aranyat. Az if­júsági világbajnoki diadalokról nem is beszélve, azokból is akad néhány. Mind-mind komáromi legények nevéhez fűződik. Van- e titka ennek a jelenségnek? Bő két órát kutattam utána. Nincs nap, amikor ne bukkanna fel a telepen Pol- hammer László. Fő- foglalkozásban gond­nok, de emellett edző is, az ifjúsági korúak mestere. Ki ne emlé­kezne, hogy keze alól került ki kilencvenöt­ben a Juraj Baca, Riszdorfer Mihály, Martin Hlusko, Bogdány Zsolt két­szeres világbajnok négyes, vagy az idén vb-első Riszdorfer Ri- chárd-Vlcek Erik pá­ros. Higgadt, nyu­godt ember, a türe­lem szobra, egy hangosabb szó nem jön ki a száján. Dolgozószo­bájába vezet. Asztala fölött a fa­lon csupa kajakemléktárgy, köz­tük valamennyi komáromi vi­lágbajnok egység képe. „Het­venkilenc június tizenharmadi­kán készült el ez a létesítmény, tehát idén múlt húsz éve, hogy birtokunkba vettük. Mindenünk megvan: a víz, a motorcsónak, az edzőterem, a tanmedence, futópálya a töltésen. Szinte ide­ális körülmények között folyhat a munka, mert kéznél van min­Kezdők vízreszállási kísérlete den, ami a sportágunkban szük­séges. A pénzről ne kérdezzen, abból manapság sosincs elég. Nem kell, hogy mindig drága edzőtáborokba járjunk. Másik ütőkártyánk a rendszeres, éve­kig tartó munka, a fiatalok olyan felké­szítése, hogy a fel­nőtt korosztályban éljenek a csúcsra. Talán jobban, oda- adóbban csináljuk, mint másutt, de nincs ebben semmi csoda. Még a tehet­ségekkel sem foglal­kozunk külön, mindegyik tíz-ti­zenöt tagú csoport ugyanúgy edz. Ez ugyanolyan, mint a matematika: aki az egyszeregyet nem tanulja meg rendesen, az nem tudja tovább folytatni. Vala­mennyi korosztálynak megvan a feladata, azt sajátítja el minden­ki edzője segítségével. Érdeklő­dő van bőven, de mindenkiből nem lesz világbajnok. Adottság, kitartás is kell hozzá. Lehetősé­get kapnak mindnyájan, aki el­végzi a munkát, megmarad, aki nem, az lemorzsolódik. De még akkor sem biztos, hogy elmegy tőlünk, mert legtöbbször jól érzi magát nálunk, s eljár közénk.” Hárman, Újvári Katalin, Pavol „Gyerekko­romtól ide járok, szere­tem a társa- ságot, a kör­nyezetet, a telep hangu­latát.” Náhlik és Németh Lajos foglal­koznak a gyerekekkel, Koczkás Olivér a kenusokkal. Az edzőnő tíz évig versenyzett, negyedik éve neveli az utánpótlást. Éppen vízre készül a legkisebbekkel, amikor megszólítom. „Ők még nem edzenek naponta. Evezni már tudnak, most a technika el­sajátítása a legnagyobb lecké­jük. Tanulva készülnek majdani versenyeikre. Ennél olcsóbb sportág nincs Komáromban. Mellényt, evezőlapátot, hajót és felszerelést is kapnak a gyere­kek, ingyen járhatnak úszni, s ezt mindössze háromszáz koro­nás évi tagsági díjért.” Vojtech Halmo valamikor kenu­zott, most főedző. Éppen vissza­érkezett az egyik csoporttal. Ke­ményen osztogatja a kajaktisztí­tási feladatokat. „Vigyáznunk kell a hajókra, rendberakásuk annak a dolga, aki ment vele. Előtte bemelegítettünk, aztán szakaszokat eveztek a vízen, edzésünk futással ér véget. Per­sze időre. Vagyunk itt néhá- nyan, akik naponta végezzük a dolgunkat. Megszállottként. Annyira megszoktam a csónak­házi világot, hogy nélküle már élni sem tudok. Ha két nap nem jövök ki ide, teljesen elborít az idegesség. Ha nem csinálnám, biztosan hiányozna. Az külön öröm, hogy világbajnokaink is vannak. A telepen elvégzett munka(megosztás) gyümöl­csei.” Soós Tibor klubelnök, a világ­Ritkán üres az erősítőterem Felső képünkön együtt a jelenlévő edzői négyes. Balról: Vojtech Halmo, Polhammer László, Újvári Katalin és Soós Tibor. Alsó képünkön ketten a legfiatalabb tanítványok közül. Belőlük is világbajnokok lesznek? nem mehetek, mert kategóriám­ban Szlovákiából még hárman sem jönnek össze. Egész életem­ben ezt csináltam. Ha csak rá nem unok, mindig lehajtom a tíz kilométert, ötvenöt-hatvan perc alatt. A stopper az edzőpartne­rem, az idő meg motivál.” Kezet fogunk, majd lassan elindul ke­nujával a víz felé. Polhammer László végigkalau­zol a telepen. Az aszfaltpályán - egyéb időtöltés híján - Vicék Erik és társai kergetik a labdát, az erősítőteremben meg a fiata­labbik Riszdorfer fivért látom, meg a csupaizom Bogdány Zsol­tot és a szintén tornázó Martin Hluskót. Az ifi vb-négyes tagjai májusban már befejezték, de még kijárnak a telepre. Csak a tanmedence száraz és árva, majd télen lesz benne nagy tolongás. „Megint nyakunkon az ősz, s eláraszt ben­nünket a sok levél. Ha még egyszer ültet­hetnék fákat, csak fe­nyőket telepítenék” - szólal meg kifelé jö­vet kísérőm gondnoki énje. Elárulja: a váro­si szabadidőközpont részeként működnek, s a hajógyár és az önkormányzat nagyban hozzá­járul zavartalan létezésükhöz. Feltűnnek a szegedi-milánói vi­lágbajnokok, gondolom, sok komáromi fiú és lány példaké­pei. Juraj Baca felkötött karral érkezik. „Vízisízés közben meg­rándult a vállam. Holnap rögzí­tik, aztán remélem, gyorsan rendbejön” - mondja moso­lyogva. Riszdorfer Misi nyári, sportos szerelésben. Neki mit jelent a telep? ,A legnagyobb nyugalmat, megszokott kör­nyezetet. Szinte minden kéznél van. Ennél jobb felkészülési le­hetőségek nincsenek Szlováki­ában. Külföldön meg hiába van meg minden, ha nem vagyok otthon. Gyerekkoromtól ide já­rok, szeretem a társaságot, a környezetet, a telep hangula­tát. Ez a második otthonom. Hirtelen nem tu­dom szavakba ön­teni, hogy mit adott nekem ez a világ, de ha nem itt nőt­tem volna fel, akkor aligha kajakoznék.” Aztán mindketten sötétzöld, támoga­tóiktól kapott Octá- viájukba ülnek, és egymás után elin­dulnak hazafelé a töltésen. Saját iramukban haladnak, mint a ví­zen, mikor megleckéztetik a vi­lágot. „Másik ütő­kártyánk a rendszeres, évekig tartó munka.” bajnok kajakpáros mestere: „Voltak és vannak kenusaink is, de mindig a kajak szakág volt a sikeresebb. Világméretekben vi­szont tény: kajakban sokkal na­gyobb a konkurencia, szinte mindenhol űzik. Kenuban in­kább csak a posztkommunista államok jeleskednek.” A csónaktároló előtt egy koro­sabb kenusra leszek figyelmes. Berta János ötvenhét évesen mindennap lejár a vízre. Hajójá­ra rögzíti a stopperórát, majd válaszolgat: „Sajnos, versenyre Dömötör Ede felvételei Hol teremnek a világbajnokok? Továbbpasszoljuk Megbüntették a lovait doppingoló edzőt A hongkongi zsokéklub meg­büntette egyik legjobb edző­jét, Patric Bianconét, mivel a tréner két lovat tiltott sze­rekkel doppingolt. A klub ve­zetői a versenyidény végéig, azaz júniusig felfüggesztet­ték Biancone edzői engedé­lyét. A hivatalos vizsgálat megállapította, hogy a tré­ner áprilisban a Whytellyou nevű lovat a mephenesin ne­vű izomlazítóval, egy hónap­pal később pedig a Rickfeld névre hallgató négylábút az anabolikus szteroidnak szá­mító boldenonnal doppin­golta. Az edző eltiltása kizá­rólag Hongkongban érvé­nyes, így Biancone - ha tud - máshol vállalhat munkát. Szétszedték Fisichella autóját Randalírozó szurkolók ala­posan megrongálták a mon­zai Forma-l-es futam után az olasz Giancarlo Fisichella versenyautóját, jelentős kárt okozva ezzel a Benetton- csapatnak. A magukról meg­feledkező vandál „rajongók” szétszedték a versenyautó ülését, letépték a motorház­tetőt, megszabadították lég­terelőitől a járművet. Min­den apró alkatrészt, amit mozdítani tudtak, magukkal vittek. A BAR-istálló egyik autóját is kinézték maguk­nak a rendbontók, akcióju­kat azonban megakadályoz­ták a helyszínre érkező rend­őrök. Alapítvány a gyermekekért Ben Johnson, a többszöri doppingolás miatt végleg el­tiltott egykori kanadai sprin- ter bejelentette, hogy alapít­ványt hoz létre, amelynek célja: felhívni a gyermekek figyelmét a kábítószerek ve­szélyeire - A jelenlegi hely­zet alapján, nem hiszem, hogy valaha is újra verse­nyezhetek. Az 1993-as vádak jelentősen rontottak a hírne­vemen, amely ugyanakkor túlmutat az atlétikán, ezért megpróbálom egy jó ügyet szolgálva visszaszerezni az emberek rokonszenvét - nyi­latkozta Johnson, aki 1988- ban a szöuli olimpián meg­nyerte a 100 m-es síkfutást, de aranyérmét a tiltott szer­nek számító stanozolol hasz­nálata miatt utólag elvették. Johnson 1991-ben visszatér­hetett a pályára, de két évvel később újra megbukott a doppingvizsgálaton, ezért másodjára már örökre eltil­tották. Versenyzői jogát többször is megpróbálta jogi úton visszaszerezni, ám nem járt sikerrel. Rivaldo és Ronaldo olimpiai válogatott lesz? Rivaldo, Ronaldo és Cafú le­het az a három 23 évnél öre­gebb játékos, aki helyet kap a brazil olimpiai válogatott­ban - közölte az O’Globo cí­mű riói lap. Az újság a nagyválogatottat is irányító Wanderley Luxemburgóhoz közelálló források alapján közölte, hogy a brazil futball kiváló­ságai közül az említett há­rom labdarúgó részvétele várható a jövő év eleji előo- limpiai tornán. Ha igaz az információ, akkor kimarad a „túlkoros trióból” a 33 esztendős klasszis, Romario, akinek a szerepel­tetésével pedig többen is számoltak. A Brazíliában esedékes dél­amerikai előolimpiai selejte­zőn, majd a folytatásban is sikereket vár a közvélemény, amely úgy véli: a Rivaldóékkal megerősített ötkarikás csapat olimpiai aranyérmet nyerhet. A brazil újságírók szerint minden sportdiplomáciai ügyességre szükség lesz a Barcelona (Rivaldo), az Internazionale (Ronaldo) és a Roma (Cafú) vezetőinek meggyőzéséhez, hogy mind az olimpiai, mind a nagyvá­logatottba elengedjék brazil sztárjaikat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom