Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1999-09-22 / 38. szám

8

1999.szeptember 22.

Történelmi látnivalók helyett még a városközpontban is omladozó épületek látványa fogad

Mint gazdátlan porta...

Vrabec Mária

Aki csak honismereti kiadványokban, turisztikai kézikönyvekben olvasott Királyhelmecről, az a leírtak alapján számos történelmi nevezetességgel büszkélkedő, takaros, tiszta kisvárosra számít - elvégre ez egy olyan településtől, ahol annak idején a Percnyiek és a Lorántffyak építkeztek, majd a Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulás székhelye volt, joggal el is várható. Annál nagyobb az idelátogató meglepetése, amikor történelmi látnivalók helyett még a városközpontban is omladozó épületeket, gödrös, kátyús főutcát, gazzal benőtt járdaszegélyeket talál, és a helybeliektől szinte mást se hall, mint hogy Királyhelmecen megállt az élet. Szép sorjában tönkrementek a helyi kisüzemek, két éve zárva a strand, fű lepi, vandálok rongálják az amfiteátrumot, nincs se mozi, se diszkó, és a város vezetősége az egyetlen működő intézményt, a művelődési házat is megfosztotta önállóságától. Mindennek ellenére Királyhelmecen már kilencedik éve ugyanaz a személy ül a polgármesteri székben - Pásztor István.

Hogy győzelmét nem az előző választási időszakokban elért látványos eredményeinek köszönheti, az biztos, hiszen a városba érkező idegennek az az első benyomása, mintha egy gazdáüan, elhanyagolt portára tévedt volna. Épp ezért felfoghatatlan, hogy a 8400 lakosú település több mint 6000 választó- polgárának miért csak a fele járult az urnákhoz, és főleg, miért indult a polgármesteri posztért 13 jelölt?! Pásztor István végül az MKP támogatásával és 780 szavazattal győzött. Letette az esküt, és teszi azt, amit az előző nyolc évben is tett: hadakozik a földrajzi és a gazdasági helyzetből egyaránt eredő hátrányokkal meg a polgárok egyre növekvő ellenszenvével. A rossz nyelvek szerint egyetlenegy dolog változott a választások óta a városházán: most már nem a Meciar- kormány megkülönböztető politikájára hivatkoznak, hanem a csatornázásra.

Persze a város pusztulásának objektív okai is vannak. Csaknem 40 százalékos a munkanélküliség, külföldi befektető még véledenül se jár errefelé, és tény, hogy az államkasszából a kötelező költség- vetési járulékot sem kapják meg teljes egészében az önkormányzatok. Épp ezért kellene annál jobban vigyázniuk arra, amit az elmúlt évek során sikerült létrehozniuk vagy megőrizniük, és ami csodával határos módon még ezekben

az ínséges időkben is működött. Királyhelmecen erre igazán nincs sok példa, jobban mondva csak egy van, egészen pontosan az is csak volt - a művelődési ház. A városi képviselő-testület mégis úgy döntött, hogy az eddigi 1 millió 200 ezer korona helyett az idén csak 800 ezret szán a kultúrára a költségvetésből, és a helyzet felmérésével megbízott küenctagú kulturális bizottság felszólította az igazgatónőt, Zvolensky Gabriellát, bocsássa el az alkalmazottak felét. Ő ezzel nem értett egyet, így már április 12-én megszületett a döntés: az igazgatónőt visszahívták tisztségéből, a művelődési háztól megvonták jogalanyiságát, és a városi hivatalhoz csatolták, május 1háza működtetésére, és ezt még azzal is tetéztem, hogy indultam az önkormányzati választásokon. Alig kétszáz szavazattal maradtam le mögötte, és ezután a nyílt megmérettetés után már semmi sem volt jó, amit csináltam. Hiába hivatkoztam az elért eredményekre, a polgármester azt mondta, akkor volnék valaki, ha legalább annyi pénzt hoztam volna be, amennyit a költségvetésből kaptunk. Még azt is elhallgatta, hogy március 10- én a szociális biztosító elengedte a művelődési háznak a több mint 400 ezer koronás bírságot! Nem is kellett sokáig vámom a visszavágásra, már áprilisban döntöttek rólam és az intézmény sorsáról is. Hogy ezzel a határozattal a város

Zvolensky Gabriella: „A tizenkilenc képviselőből tizenegyet nem érdekelt a művelődési ház sorsa, a többi nyolc pedig tehetetlen a többséggel szemben.”

ji hatállyal pedig valamennyi alkalmazottnak felmondtak. .Azért fájlalom annyira a történteket, mert a kultúrház a város ütőere volt” - mondja Zvolensky Gabriella. „Évente több mint 80 rendezvényt szerveztünk, folklórcsoportjaink, a Bodrogközi és az Apró Bodrogközi Néptáncegyüttes rendszeresen díjakkal tértek haza a szlovákiai és külföldi versenyekről, színjátszó csoportot működtettünk, különböző előadókat hívtuk meg. Én 1997- ben pályázat útján kerültem az igazgatói posztra, az elődömtől 830 ezer koronás adósságot örököltem. Az önkormányzattól 382 ezer koronát kaptunk a tartozások rendezésére, a többit sikerült kigazdálkodnunk, és az elmúlt évet nyereséggel zártuk. Közben rendbe hozattam a művelődési ház beázott tetejét, parkettáztattam a kistermet, lebetonoztattam az udvar egy részét, hogy nyáron kint rendezhessünk diszkókat. Szerettem volna újra üzemeltetni a mozit is, de a vetítőgépeket a városháza eladta, újakra meg nem telt a keretből. A polgármester szemében akkor váltam ellenséggé, amikor rá mertem kérdezni, miért megy el a teljes költségvetés egyharmada, 6 millió 300 ezer korona a városkulturális életét bénítják meg, az a 19 képviselőből 11-et nem érdekel, a többi 8 pedig teheteüen a többséggel szemben.”

Pásztor István természetesen másként látja a történteket, szerinte kizárólag a pénzhiány miatt csatolták a városi hivatalhoz a művelődési házat: .Amikor az idei költségvetést tárgyaltuk, nyilvánvaló volt, hogy nem csak a kultúrháznak nem jut annyi, amennyi eddig, de a másik két járulékos szervezetnek - a közterület-fenntartó és a lakáskezelő vállalatnak sem. Ezeknél sor is került az 50 százalékos létszám- csökkentésre, és a két vállalatot összevontuk, csak a művelődési ház igazgatónője nem volt hajalndó belátni: a város anyagi helyzete nem engedi meg, hogy tíz ember foglalkozzon a kultúrával. Meggyőződésem, hogy a mostani szerkezeti átalakítás után nemcsak olcsóbban, hanem hatékonyabban is fog működni az intézmény. ”

A királyhelmeci választópolgárok és az önkormányzati tisztségviselők közötti feszült viszonyról mi sem tanúskodik jobban, mint az a lakossági gyűlés, amelyet Bugár Béla május 29-i látogatása alkalmával rendeztek a városházán. Sokan már abban is szándékosságot

véltek felfedezni, hogy a szervezők a kisebbik termet választották. Aztán amikor egyeseket felszólalni sem engedtek, az indulatok tovább fokozódtak. Egyeden gyűléstől persze nem is lehet csodát várni, hiszen egy pártelnök még akkor sem szólhat bele az önkormányzat dolgaiba, ha a polgármestert történetesen az ő pártja jelölte. Legfeljebb a véleményét mondhatja el, ami tudomásunk szerint meg is történt: a helmeci polgármesternek azt ajánlotta Bugár Béla, hogy tartson gyakrabban lakossági fórumokat. Azóta sem volt egy sem, mert Pásztor István szerint teljesen felesleges volna, hiszen mindig ugyanaz az 50-60 személy jön el, akik úgyis félretájékoztatják a nyilvánosságot. A polgármesternek merőben más elképzelései vannak a hatékony kommunikációról. Amint elmondta, már folynak a tárgyalások a Zemplén televízióval arról, hogy hetente másfél órás műsorban foglalkoznának a Bodrogközzel, és ennek keretében havonta egyszer ő is a képernyőről szólna a király- helmeciekhez. Aki pedig kérdezne valamit tőle, az betelefonálhat a stúdióba. Hát, nem tudom, egy alig 8 és fél ezres városban talán egyszerűbben is szót lehetne érteni... Bogoly János, a városi hivatal kulturális osztályának vezetője sokkal derűlátóbb, szerinte csak idő kérdése, hogy lecsillapodjanak a kedélyek, a művelődési ház pedig jobban fog működni, mint valaha. A megszüntetett nyomda helyére augusztus közepén beköltözik a szabadidőközpont. A városi hivatalból nézve tehát minden a legnagyobb rendben van, hiszen a kultúrház működik, a polgárok többségének úgyis minden mindegy, az érintettek meg majd csak túlteszik magukat valahogy a történteken. „Hiszen ők maguk mondták, hogy szíwel-lélekkel, hivatástudatból, nem pedig a fizetségért dolgoztak a magyar kultúráért.” Az ügy várhatóan majd csak akkor borzolja fel újra a kedélyeket, ha bíróság elé kerül, mert Zvolensky Gabriella leváltásának módja miatt beperelte a városházát, nyolc önkormányzati képviselő pedig a járási ügyészhez fordult azzal a kéréssel: nyilvánítsa semmisnek a művelődési ház mint járulékos szervezet megszüntetését. Addig pedig - és félő, hogy azután is - marad Királyhelmecen minden a régi - burjánzó útszéli bozót, a belvárosi romok és a lakosság többségében lassan közönnyé szelídülő elégedetlenség is. Elvégre messze vannak még a következő önkormányzati választások.

A művelődési ház vezetésével a városi hivatal az 1996-ban leváltott igazgatónőt, Tóth Máriát bízta meg. Annak idején azért kellett távoznia tisztségéből, mert nem fizette a társadalombiztosítást, bár ő azt állítja, hogy a városi hivatal illetékesei felelősek a mulasztásért. „Mindent az én nyakamba varrtak, és úgy váltottak le, hogy nekem meg se mondták.” A történtek ellenére Tóth Mária a kultúrház alkalmazottja maradt, és a mostani változásokat sem tartja tragikusnak. „Voltunk már ilyen kevesen, és működött a ház. Nekem csak egy célom van: hogy a polgár, aki ide szórakozni jön, semmit ne vegyen észre.”

A város egyik legromosabb épülete, a régi posta, Gyimesi György tulajdona. A valaha jó nevű, Királyhelmecen köztiszteletnek örvendő orvos, hajdani parlamenti képviselő a helybeliek szerint sokak politikai karrierjét egyengette - annak idején a nagykürtösi származású Pásztor Istvánt is ( lotta polgármesterjelöltnek tán a parlamenttől búcsú 1994-ben már ő maga is r lozta a helmeci városházát, vei akkoriban feltűnően jó k latokat ápolt a helyi maffia kel, Tóth Gyulával, a vál