Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-09-15 / 37. szám
10 1999. szeptember 14. Kópé Nagy emberek - híres történetek Ariadné fonala Volt egyszer Athén városának egy kellemetlenül indulatos királya. Aigeusznak hívták. Kedvelte a sportjátékokat és a bajvívást, de képtelen volt elviselni, ha játékosát valaki felülmúlta. Ami egy szép napon természetesen mégis bekövetkezett. Athén királya heves felindulásában ott helyben végzett az idegen győztessel. Ez a győztes pedig nem volt más, mint Minósz király legkisebb fia Kréta szigetéről. Athén városa attól fogva borzalmas adót fizetett királya kegyedenségéért. Minden kilencedik évben egy fekete vitorlás hajó hagyta el a város partjait, hogy hét nemesifjat és a hét legszebb leányt Kréta szigetére szállítsa, étkül a szörnyű Minótaurosznak*, akit Minósz király a sziget híres útvesztőjében, a krétai labirintusban őrzött. Sírt Athén apraja-nagyja, de nem volt menekvés... A város harmadszor készült leróni adóját, amikor a bátor Thészeusz királyfi önként beállt a kijelölt áldozatok sorába. Atyja, az indulatos király meg akarta változtatni fia elhatározását, Thészeusz azonban nem hagyta magát, és a többiekkel együtt elszántan hajóra szállt. Amint a fekete vitorlás hajó megérkezett Krétára, a sziget apraja-nagyja összegyűlt, hogy egy pillantást vessen a kiszemelt áldozatokra. Odaszaladt Ariadné királylány is. A kétségbeesett leányok és ifjak között egyvalaki lépdelt csupán emelt fővel, bátor tekintettel: Thészeusz. Másképp nem is történhetett volna, mint hogy Ariadné királylány első látásra beleszeretett Thészeuszba. A szigetre leszállt az est, az áldozatokat a vérszomjas Minótaurosz labirintusához vezették. Ekkor Ariadné megszökött atyja palotájából, hogy átnyújtson Thészeusznak két fontos dolgot: egy kardot, amellyel meg tudja ölni a szörnyet, és egy gombolyag fonalat, hogy a fiú a labirintus járataiban nehogy eltévedjen, és visszataláljon a bejárathoz. Thészeusz Ariadné kardjával valóban legyőzte a Minótauroszt, a fonal segítségével pedig kivezette társait a labirintusból. Az athéniek mind megmenekültek, és az öbölben várakozó hajóra magukkal vitték Ariadnét is. Ariadné fonala ma is a bonyolult helyzetből kivezető utat mutatja. A biztonság forrását jelenti, melynek segítségével hazatalálunk. *Bikafejű ember Verssarok Csanádi Imre Locska Fürge patak, licsi-locs, merre-hová iramodsz? Malomkereket forgatok, szomjú madárkát itatok, locsolok tikkadt kerteket, meztelen lurkót fürdetek. Martti Haavio: A bakkecske és a kos Nagy Zoltán illusztrációja A bakkecske és a kos jó pajtások voltak. Egyszer azt mondta a kos a bakkecskének, hogy menjenek világot látni.- Gyerünk - válaszolta a bakkecske -, de előbb iszom a patakból. Azután elindultak. Jártak-keltek az erdőben, az út szélén legelésztek. Közben a kos dalolni kezdett:- Bakkecskének nagy a feje, kicsi a szakálla. Ahogy mendegéltek, találtak egy zsákot.- Vedd a szarvadra - mondta a bakkecske.- Bizony, én felveszem. Tovább mentek, a kos megindt dalol- gatott:- Bakkecskének nagy a feje, kicsi a szakálla. Egyszer csak egy farkasfejet találtak. -Vedd fel, és tedd a zsákba - biztatta a bakkecske a kost. A kos fel is vette, bele is tette a zsákba. Szembejött egy farkascsorda.- Megesztek bennünket? - kérdezte a bakkecske.- Megeszünk, miért ne ennénk meg!- Dobd közéjük a fejet - súgta a bakkecske a kosnak. Az ki is dobta, mire a farkasok rémülten elrohantak. Egyenest a medvéhez mentek, bepanaszolták a kost és a bakkecskét, hogy farkast ettek, csak a feje maradt. - Edd meg őket - biztatták a medvét a farkasok. A medve el is ment, hogy megtorolja a sérelmet. A két cimbora éppen egy fa ágán pi- hengetett, amikor a medve odaért. A bakkecske rákiáltott:- Vigyázz, medve, mert leugrok és felöklellek! Le is ugrott. A medve megijedt, és elfutott. A bakkecske és a kos most már békésen folytatta útját, miközben vígan énekelték:- Bakkecskének nagy a feje, kicsi a szakálla. Szabó Zoltán fordítása Tudod-e? Állati legek A legnagyobb ragadozó madár A legnagyobb ragadozó madár az Andokban élő kondorkeselyű (Vultur gryphus), amelynek felnőtt hímjei 9-11 kilogrammosak. A Kaliforniai tudományos akadémián egy 14,1 kg-os kaliforniai kondort (Gymnogyps cali- fornianus) is őriznek, de ez a faj egyébként kisebbre nő, mint dél-amerikai rokona, és ritkán haladja meg a 10 kg-ot. A legnagyobb szárnyfesztávolság A déli óceánok vándoralbatrosza (Diomedea exu- lans) kifejlett példányainak számyfesztávolsága átlagosan 3,15 méter. 1965-ben egy antarktiszi kutatócsoport egy öreg hímet fogott: a madár szárnyának fesztávolsága 3,63 méter volt. Az egyetlen más fajhoz tartozó madár, amelynek számyfesztávolsága elérheti a 3,35 métert, a trópusi Afrikában élő marabu (Leptoptilus cru- meniferus). A legkisebb A világ legkisebb madara a kubai méhkolibri (Mellisuga helenae). A kifejlett hím példányok teljes hossza 57 mm, ennek felét a csőr és a farok teszi ki (a nőstények valamivel nagyobbak). Súlyuk 1,6 gramm. A legnépesebb A legnépesebb vadon élő madárfaj a vöröscsőrű szövőpinty (Quelea quelea), amely Afrikában, a Szaharától délre honos. Egyed- száma becslések szerint eléri a 10 milliárdot. A legtömegesebb tengeri madár valószínűleg a Wilson-vi- harfecske (Oceanites oceanicus), amely az Antarktiszon költ. Népességére vonatkozóan nem jelentek meg becslések, egyedszámuk azonban százmilliókra rúg. A madarak legnagyobb egyedszámú háziasított faja a Délkelet-Ázsiában vadon élő bankivatyúk (Gallus gallus) szelíd változata, a házityúk. 1985- ben összesen 8 295 760 000 volt belőle a világon, tehát egy emberre átlagosan majdnem kettő jutott. A legritkább Egy 1988-ban közzétett jelentés szerint az emberi tevékenység következtében a fenyegetett madárfajok száma az utóbbi tíz évben 290- . ről 1029-re nőtt. A madárszámlálás gyakorlati nehézségei miatt szülte lehetetlen megállapítani, hogy melyik a világ legritkább madara. A legutóbbi időkig a kormos parti veréb (Ammospiza nigrescens) tarthatott igényt erre a címre, de az utolsó példánya 1987-ben elpusztult az orlandói Walt Disney World állatkertjében. Néhány szövetmaradványát lefagyasztották, abban a reményben, hogy a jövőben biotechnológiai úton (genetikai klónozással) talán életre tudják kelteni ezt a madárfajt. Az utolsó vadon élő kaliforniai kondorkeselyűt 1987 áprilisában fogták be, azzal a céllal, hogy a San Diegó-i állatkertben mesterséges körülmények között szaporítsák. 1988-ban világra jött az első, fogságban született fióka, s ezzel a kaliforniai kondorkeselyűk száma (valamennyi a tenyésztelepen él) 26-ra nőtt.
