Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-09-08 / 36. szám
8 1999. szeptember 8. Ripo A tulajdonosok szerint a népnek, a nép szerint inkább a tulajdonosnak Kinek jó a zaci? Szabó Mónika Ki gondolta volna még pár évvel ezelőtt, hogy a XX. század végén a zálogházak - a háborús évek után - ismét fénykorukat élik majd, és tisztességes vagy még annál is jobb megélhetést biztosítanak üzemeltetőjüknek? Ha nem így volna, nem botlanánk lépten-nyomon beléjük, főleg a fővárosban. De kinek jó ez? A tulajdonosok szerint a népnek, a nép viszont úgy véli, leginkább a tulajdonosnak. Napjainkban a megszorító intézkedések idején egyre többen küszködnek mindennapi megélhetési gondokkal. Ezért aztán gyakran azok is élnek a zálogház nyújtotta lehetőségekkel, akik nemrég még rangon alulinak érezték, hogy betérjenek oda, és álmukban sem gondolták volna, hogy valaha is átlépik a küszöbét. Most viszont inkább elzálogosítják értékeiket, mint hogy szomszédaiktól, ismerőseiktől kérjenek kölcsön. Az élelmes vállalkozók pedig abban a reményben, hogy egyre több lesz a kiszolgáltatott rászoruló, zálogházat nyitnak, természetesen kizárólag a köz érdekében. így aztán már minden valamire való kisvárosban van belőlük legalább egy. Még ha sokan látogatják is őket, biztosan akadnak szép számmal, akik nem tudják, hogyan működnek. Ennek jártunk utána, és megpróbálunk képet adni a fővárosi és a vidéki helyzetről. A fővárosban a kiterjedt zálogházláncok és a kis családi vállalkozások egyaránt megtalálhatók. A vidéki kisvárosokban általában egy, két, legfeljebb három ilyen létesítmény van. Tehát ha már valaki rászánta magát, hogy zálogba adja értékeit, előtte nem árt egy kis piackutatás, az árak között ugyanis van különbség, ha nem is túl nagy. Legkifizetődőbb az arany ékszereket zaciba csapni, ezek közül is legjobb áruk a fémjellel ellátott ékszereknek van. Vidéken az arany grammonkénti ára 170 és 200, 240 korona között mozog, Pozsonyban 340 korona. Érdekes, hogy a fővárostól való távolság növekedésével arányosan csökken az ár. A tulajdonos személyazonossági igazolványával bizonyítja, hogy elmúlt 18 éves, lehúzza ujjáról a gyűrűjét, és ezzel kezdetét is veszi a hivatalos eljárás. A zálogház alkalmazottja, miután megállapítja az ékszer súlyát, megírja a szerződést, szigorúan két példányban. A szerződésen szerepel az ügyfél neve, címe, a beadott értéktárgy súlya és az ennek megfelelő ára, amelyet a tulajdonos kézhez kap. A lefutási idő öt hét. Általában három hét után a tulajdonos figyelmeztetést kap, hogy még két hete van a kiváltásra. Ha a tulajdonos öt héten belül nem váltja ki a tárgyat, az azontúl a zálogház tulajdonát képezi. Ha viszont szeretné kiváltani, a kapott összeg és 4-5 százalékos kamat fejében megteheti. A beadott tárgyat csak a szerződésen feltüntetett tulajdonosnak adják vissza. Ha nem tud személyesen érte menni, meghatalmazhatja családtagját, rokonát. Beadáskor a zálogház alkalmazottja felbecsüli a tárgy értékét, arra az esetre, ha ellopnák, vagy tűz martalékává válna. Arany ékszer esetében általában grammonként 600 koronára. A letét meghosszabbítására az ötödik hét után is van lehetőség. A fővárosi zálogházak erre szigorúbban odafigyelnek, a vidékiekben egy-két napos késés nem olyan nagy dolog. A ki nem váltott ékszereket vagy egyéb tárgyakat a zálogház eladásra kínálja. Arany esetében a grammonkénti eladási ár vidéken 250 és 390 korona között mozog, a fővárosban 450 korona. Elektronikai cikkek esetében néhány helyen be kell mutatni a vételt igazoló számlát, sok helyen azonban ez nem szükséges. Felmerül tehát a kérdés, hogy a lopott holmit hogyan képesek kiszűrni. Sehogy. A legtöbben arra hivatkoznak, hogy ügyfeleik 70 százaléka rendszeresen látogatja a zálogházat, és a vidéki kisvárosokban különben is ismerik a legtöbb ügyfelet. Ha viszont idegen tér be, alaposan szemügyre veszik őt és igazolványát, s ha gyanúsnak ta- láltatik, inkább elküldik. Fegyvereket, kábítószert, ruhadarabokat egyik zálogházban sem lehet letétbe helyezni. Autót viszont a legtöbben igen. Kivételt a kisebb forgalmú zálogházak képeznek. Akinek tehát egyszerre több tízezer koronára van szüksége, az elzálogosíthatja kocsiját. A fővárosban vannak kizárólag gépkocsikra szakosodott zálogházak, a vidékiek legtöbbje évente mindössze egy-kettőt vesz át. Az egyik ház alkalmazottja tapasztalatai alapján elmondta: „Többnyire vállalkozók szokták ezt a megoldást választani, akik valamilyen okból nem képesek kifizetni nagyobb tételű számláikat. Ők általában pár nap múlva ki is váltják autójukat.” Ez sokkal egyszerűbb megoldás, mint a bankhoz folyamodni hitelért, hiszen ahhoz kezesekre van szükség. A zálogházban viszont csak igazolványra, az autó papírjaira és az indítókulcsra. És hogy kik járnak zálogházba? Az alkalmazottak szerint mindenki. Fiatal és idős, szegény és gazdag, roma és nem roma. Kortól, nemtől, nemzetiségi és szociális hovatartozástól függetlenül mindenki, aki rászorul, és az is, aki nem. „Nem is gondolnák, hány jómódú ügyfelünk van, akik nálunk vásárolják ékszereiket. Az ár nem is érdekli őket”- mondta az egyik ház tulajdonosa. Valamitől azonban mégiscsak függ a zálogházak forgalma. A dátumtól. Az utolsó fizetés dátumától távolodva egyre többen keresik fel a zacit. Ekkor a zálogházak kiadásai megnőnek. A bérek kifizetése utáni napokon azonban mindenki igyekszik kiváltani a beadott tárgyat, ilyenkor nagy összeg folyik be a kasszába. És ez hónapról hónapra ismétlődik. „Nem kaptam fizetést, a feleségem munka- nélküli, és a gyerekeknek enni kell” ^ mondta egy fiatalember, aki szombaton kevéssel dél előtt tette pénzzé horgászfelszerelését, hogy az árából ennivalót vegyen hétvégére. A megkérdezettek többsége nem szívesen beszél arról, mi vitte rá őket arra, hogy a zálogházhoz forduljanak. Akik viszont hajlandók voltak beszélni, azok többsége a politikusokat okolta sanyarú helyzetéért. Azokat, akik szétlopták az országot, és jól meggazdagodtak, míg az egyszerű ember teljesen elszegényedett. Minden valamirevaló kisvá- rosban van belőlük legalább egy. Az utolsó fizetés dátumától távolodva egyre többen keresik fel a zacit. Ha az arany ékszer fémjeles, már csak a súlyát kell megállapítani: erre szolgál a patikamérleg. Ha viszont nem az, királyvízzel végzik el a próbát. A kémiaóráról a legtöbben emlékeznek erre a ve- gyületre, mely az aranyon kívül mindent felold. Ha az ékszerről vett mintát nem oldja fel, megnyugodhatunk, hogy kedvenc gyűrűnk valóban aranyból van. Ha viszont feloldja, egyéb pénzforrás után kell néznünk. Általában szigorúan odafigyel arra is, hogy az elektronikus berendezés ne legyen négyévesnél öregebb. A legtöbb helyen azonban az ezért megtörténhet, hogy egy c áru korát nem tartják fontosnak. A gi, működésképtelen porszívc kevés tapasztalatú alkalmazottal rásóznak. Dömötör Ede felvételei Az ékszerek mellett különböző elektronikai cikkeket (tévét, rádiót, videót), régiségeket, főleg porcelánt, vagy akár horgászbotot is zaciba adhatunk. Ebben az esetben azonban a zálogház alkalmazottjának szakértelmén, ítélőképességén, eseti latán múlik, mennyi Neki kell megítélnie, 3-4 éves képmagnó, e horgászbot mennyé: el, és ennek megfele pítja meg az árat.
