Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-09-02 / 35. szám
1999. szeptember 2. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Pleasantville A filmet három kategóriában nevezték Oscar-díjra, és kritikai visszhangja több mint pozitív. Hozsannákat zengenek az első filmes rendezőhöz, Gary Rosshoz (aki forgatókönyvíróként jegyzi a Segítség, felnőttem! és a Dave című filmkomédiákat). Azt is érdemes megjegyezni, hogy a produceri teendőket a cannes-i nagydíjas Szex, hazugság, videó rendezője, Steven Soderbergh látta el. Ö mondta a filmről: „A mai bonyolult világban élő emberek nosztalgiával tekintenek a múlt egyszerűbb életstílusára. Az alapötlet az volt, hogy olyan homogén környezetet teremtsünk, amelyben minden az abszurditásig tökéletes.” Ez a környezet a Pleasantville című szappan- opera „belvilága”. A film két főszereplője, a mai tizenéves testvérpár - akárcsak Alice a tükörbirodalomban - egyszer csak a tévéképernyőn belül, az ötvenes évek sikersorozatának kellős közepén találja magát. A teleregény a kor technikai nívójának megfelelően fekete-fehér. Az élet, amit a sorozat megjelenít, dögunalmas. Mindenki bárgyún jóindulatú. A mama süt-főz, a papa munkába megy, munkából jön. A szomszéd füvet locsol. A gyerekek az iskolában Pleasantville földrajzát tanulják, vagyis azt, hogy a Fő utca az Elm utcába torkollik, ahol kertes házak vannak. De hogy mi van idilli városukon túl, az senkiben föl sem merül. Csak a kilencvenes évekből érkezett két gyerek sejteti meg velük, hogy bizony Pleasantville határain túl van az igazi élet. A legnagyobb galibát az okozza, hogy a jövevények a szexről, a szenvedélyről, az érzelmekről mit sem tudó pleasantville-iekkel megismertetik az életnek az előbbiekben megtestesülő savát- borsát. Ettől a fekete-fehér város fekete-fehér lakói lassacskán beszíneződnek... A nagy sikerű Truman-show ötletével eljátszogató, a hollywoodi sémától alig eltérő, könnyed kis komédia a színes és fekete-fehér felvételek bravúros egybejátszatása miatt főként a filmtechnika újdonságai iránt fogékony nézők figyelmébe ajánlható. Heti hír Visszajön dr. Ross George Clooney nemrég úgy döntött, hogy egy kis vendég- szereplésre visszatér a Vészhelyzetbe. Bár Ross doki azt nyüatkozta, hogy azért vállalja a „vendégjátékot”, mert maradt egy „befejezetlen ügye” Hathaway nővérrel (Julianna Margulies), aki ikergyermeket fog szülni neki, valószínűbb az a feltételezés, hogy sémiképp nem tudott ellenállni annak a kétmillió dollárnak, amennyit az NBC ajánlott egy-egy részért... Befejeződött az avignoni fesztivál. Jean Vilar bizonyára boldogan nézte volna Alom a közösségi színházról Kamarás Iván, az avignoni fesztivál vissza-visszatérő vendége Oláh Csaba felvétele Ferch Magda A dél-franciaországi Avignon- ban, a „pápák városában” nemrég fejeződött be a világ legjelentősebb nemzetközi színházi találkozója, amelyet Jean Vilar alapított Í947-ben - régi álmát megvalósítandó. „Kísérleti laboratóriumnak”, színházi alkotó- műhelynek szánta - eltávolítan- dó a színházat „hivatalos helyeitől, ha azok már csak múló szórakoztatásra képesek, és nem hagynak semmi nyomot bennünk”. A legelején csak az ő népszínházának, a Théatre National Popu- laire-nek a színészei léptek fel Avignonban, majd csak francia társulatok. Később a fesztivál nemzetközivé szélesedett, és befogadott más művészeteket is: a táncot, a bábot, a marionettet. Amikor pedig úgy látták, hogy túlságosan „elhivatalosodott”, megjelent fesztiválon belüli versenytársa, az „Off’ program - emlékeztetve Jean Vilar eszményére: „a mindenkinek szóló vagy legalábbis a mindenkinek felajánlott kultúrára”, „a közösség színházára”, erre a „szükség- szerű utópiára”. A városban és környékén fogadnak előadásokat a pápák palotájának díszudvarában, templomokban, múzeumokban, iskolákban, kolostorokban - a közeli Villeneuve-lés-Avignon gyönyörű Chartreuse-ében is. Az idén 115 ezer néző és sok száz színházi szakember, producer, forgalmazó, újságíró, kritikus volt kíváncsi az eseménysorozatra - a világ legkülönbözőbb országaiból. Bemard Faivre d’Arcier, a fesztivál igazgatója az „In”, a hivatalos program középpontjába az idén latin-amerikaiakat állított. A 79 előadást felvonultató „Off” fölött ebben az évben nem kisebb személyiség bábáskodott ajánló soraival, mint Jean- Claude Carriére, a világ egyik legjelesebb forgatókönyvírója. A hivatalos műsort Shakespeare Franciaországban eddig még sosem játszott V. Henrik című drámájával nyitották meg a pápák palotájának díszudvarán, Jean-Louis Benőit rendezésében (ő vitte színre a Comédie Francaise-zel, a Budapesten is játszott Scapin furfang- jait). Noha a főszerepet a franciák egyik fő kedvence, a Comédie Francaise-t többek között épp e szerep kedvéért elhagyó Philippe Torreton játszotta, a kritikusok nem lelkesedtek a produkcióért. Egyikük szerint a hely szelleméhez méltó előadást utoljára a nyolcvanas években láthatott ezen a helyen a közönség, akkor, amikor Antoine Vitéz rendezésében Claudel Selyemcipőjét játszották - hajnalig. Elismeréssel fogadták viszont a celesztinusok kolostorában bemutatott Sha- kespeare-t, a IV. Henrik kilenc- órás, farce-elemekben bővelkedő teljes változatát Yann-Joel Coliin fiatal társulatának előadásában. Sikert aratott rendezéseivel a berlini Schaubühne leendő igazgatója, Thomas Ostermeier, Brecht Egy fő az egy fő, az amerikai Richard Dresser Övön alul és az angol Mark Ravenhill Londonban botrányt kavart Shopping and Fucking című darabját mutatta be. A belga Groupoc társulat a ruandai tömeggyilkosságban a média felelősségét hangsúlyozó - befejezetlen - darabjával jött, a kész művet jövőre mutatják be. A bolgár Sztefan Moszkov Bulgakov A Mester és Margaritáját vitte színre; a francia Didier Bezace a bolgár Hriszto Bojcsev darabját, a Madár ezredest, amelynek abszurd története azt az elméletet lett volna hivatott igazolni - a kritikusok szerint sikertelenül -, hogy a berlini fal ledőlt ugyan, de helyét átvették a schengeni határok. Láthatott a közönség egy Übü királyt is a több afrikai ország színészeit ösz- szefogó bangui Sanza Théatre előadásában. Brazíliát Nelson Rodrigues Minden meztelenség büntetendő című darabja képviselte Alain Olivier rendezésében, valamint Antoni Nobrega Pemambuco című produkciója, amelyben a hazájában népszerű hegedű-művész-szí- nész-rendező Brazília kiveszőben lévő zenéjét, táncait és színházát próbálja menteni. A chilei La Troppa mutatta be a Svájcban élő, franciául író, magyar Ágota Kristóf A nagy füzet című kisregényéből készült drámát két kisgyerek életben maradásáért folytatott küzdelméről. Nicaragua ötszáz évének történetét „foglalta össze” háromszor tizenhét perces triológiájában a lyoni Brúnó Boeglin egymaga, szinte szavak nélkül. Nagy érdeklődést keltett az „OfP’-ban is fellépő algériai Sid Ahmed Agoumi a sebzett Algéria panaszait soroló monodráma előadójaként. A tánc műfaja az idén szenzációt is hozott. Sasha Waltz koreográfiáját az újraegyesített Németország bajairól, az orosz táncosokkal előadott A földön című produkciót sokan az 53. fesztivál re- velációjának tartották. Angelin Preljocaj, aki Dániel Barenboim felkérésére 2001-ben Berlinben a Sacre du printemps-ra készít koreográfiát, a tévé, korunk medúzája köré komponálta táncjátékát. Avignon széles kínálatával, amelyből itt most csak szemel- gethettünk, az idén is bebizonyította, hogy a jó színház képes megújítani önmagát. De már most felmerül, mi lesz a sorsa az évek óta anyagi gondokkal küszködő fesztiválnak a jövó évezred kezdetén - írta a Le Monde. Az 52 millió frankos költségvetés (az állam ebből csak 15 milliót ad, és ott is nagy szükség volna a kulturális mecenatúra körének bővítésére) nem teszi lehetővé, hogy évente nyolc-tíz bemutató előadás is legyen, ahogy Bemard Faivre d’Arcier szeremé. Az ő megbízatása a jövő év szeptemberében lejár, de föltehetőleg újra pályázni fog. Cathe- rine Trautmann kulturális miniszter asztalán már ott vannak a fesztivál fejlesztésére vonatkozó javaslatai. A 2000. évi Theorem című programban 12 kelet-közép-eu- rópai ország vonultatja majd fel európai uniós országok segítségével közösen létrehozott 16 produkcióját. A meghívandó kelet-közép-euró- paiakat angol, francia, német, olasz fesztiválok képviselői választják ki - végleges döntés szeptemberben várható. Készült Franciaországban terv arról is, hogy a nagy kulturális eseményeket befogadó városok megkapják a „nemzeti” fesztivál jelzőt - a hat nemzeti színház példájára. Ha a terv megvalósulna, föltehetőleg kiemelt támogatásban részesülhetne Avignon (színház), Aix-en-Provence (opera), Arles (fotó), Chalon (utcaszínház), Montpellier (tánc) mint nemzetközi találkozók otthona. Az idén 115 ezer néző volt kíváncsi az eseménysorozatra. Vajon mi lesz a sorsa az anyagi gondokkal küszködő fesztiválnak? Géher István kedvenc irodalmi olvasmányai közé tartoznak az antik költők, elsősorban Catullus és Ánakreón Irodalmi élményekké emelt hétköznapi mozzanatok Polgár Anikó ______________ Gé her István lírája a hétköznapokat sűríti irodalmi élménnyé, illetve irodalmi élményeket transzformál át a hétköznapokba. E két látszólag eltérő módszer együttes alkalmazása világirodalmi utalásokkal telített alkalmi költészetet eredményez. Az alkalom, ahogy Gadamer is írja, a jelentést tartalmilag gyarapítja, s így a mű többet tartalmaz, mint az illető alkalom nélkül. A kortárs magyar líra több alkotása igazolja, hogy a költészet kezd az emberi világtól elkülönült, magasabb rendű szférából a hétköznapokba visszatérni. Géher az al- kalmiságot nemcsak tudatosan vállalja, hanem versei ironikus hangvételének árnyalásához is felhasználja. Az applikáció lehetséges módozatait köteteiben gyakran már a címek vagy az alcímek is jelzik: könyvjelző, társalgási tanácsadó, képeslap, reklámfotó, újságkivágás, prospektus, katalógus, időjárás-jelentés, üdvözlőkártya, szerkesztői üzenet, dísztávirat, üdvözlőlap, emléklap, IN MEMÓRIÁM, vendégkönyvbe, naptárba... Nem véletlen tehát, hogy Géher kedvenc irodalmi olvasmányai közé tartoznak az antik költők, elsősorban Catullus és Ánakreón. (Ezt két korábbi „tematikus” kötete, a Mi van, Catullus? és az Anakreóni dalok igazolja.) Az antik Görögországban és Rómában ugyanis a költészet leggyakrabban konkrét célokat szolgált - Catullus egész életműve például (a kiseposzokat leszámítva) barátaihoz írt levél, ellenségeihez írt gúnyirat vagy szerelmi levelezés. Géher ezt a két költőt saját szerepébe öltözteti: Anakreónja az egyetemi katedrán áll, napilapot olvas, önéletrajzot és ajánlásokat ír; Catullusa szakdolgozati szemináriumot tart, órákra készül, és a „tudósklubba” jár. Ezt az antik vonulatot azonban minduntalan átszövik a későbbi világirodalomból (elsősorban az angol irodalomból) vett utalások. Catullus Hamlettól kölcsönöz, Anakre- ón pedig mint Prospero áll „a hullámverte parton”. A legújabb Géher-verseken teljesen eluralkodik a Shakespeare-i szonettforma: ezekbe legtöbbször rég olvasott versek szelleme sűrűsödik bele. A felidézett művek között természetesen a magyar irodalom klasz- szikusainak (Vörösmarty, Arany, József Attila, Nemes Nagy Ágnes) alkotásai is helyet kapnak. Géhernek azonban nem az a célja, hogy „tudós költőnek” mutatkozva csak a világirodalom legavatottabb ismerőit engedje magához közel. Verseihez ezért gyakran jegyzeteket is mellékel a tudományos jegyzetapparátus nyelvezetét gúnyoló stílusban - ezek mindenkit meggyőzhetnek arról, hogy a versek célja nem a nehezen érthető „tudós” utalások megfejtésében van. Az olvasó mintegy szeánszon érezheti magát, ahol a világ- irodalmi alkotások szelleme felidéződik. A költőnek a versszellemmel való találkozása hasonlít a Nemes Nagy Ágnes éjszakai tölgyfáját beváró járókelő élményéhez. A megidézett vers sürgetően áll, megfejteden hírét minél előbb transzformálni kell egy másik verstartalomba. A tölgyfa alakban megjelent versős ugyanis csakhamar visszaforr az elhagyott gödörbe, ám itt maradnak a föld törmelékei, melyeket magával hozott. A törmelékekből új versarc rakódik össze: Géher vérséé, mely ugyanúgy tükröződik a felidézett versben, ahogy vissza is tükrözi azt. Géher István összegyűjtött verseit a Liget Kiadó adta ki Hol az a látvány? címmel, legújabb költeményei pedig az Uj folyam című kötetben, illetve a Liget című folyóiratban olvashatók.
