Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-08-25 / 34. szám
Modern élet 1999. augusztus 25. Ugyanolyan nevelést kaptak, az egyik mégis a káoszban érzi jól magát, míg a másik precíz, rendmániás. Archív felvétel A rendszeretet belső kényszer eredménye, ha rumlis a gyerek, a hiba a szülőkben is lehet Egészséges kölyökrumli? Nem könnyű a rendetlenségről beszélni, írni, hiszen az, hogy mi a rend, nagyon szubjektív. Vannak emberek, felnőttekés tinik egyaránt, akik rendmániásak, kergetik a porszemeket, minden élére hajtva áll a szekrényükben, és ezt várják környezetüktől is. És valóban akadnak olyanok is, akik enyhe kis rumliban érzik jól magukat, és tényleg mindent megtalálnak, amire éppen szükségük van, vagyis valóban átlátják a káoszt. Az azonbn, hogy a mai tinédzserek között miért harapódzott el ez a „rumliszerelem”, megmagyarázhatatlan. Különösen érthetetlen az, ha két azonosan nevelt testvér között van különbség. A pszichológusok szerint a rend szeretete az életünk során alakul ki, meghatározó a környezet, a példa, az, hogy hová, mibe születtünk. Cáfolja ezt a fenti példa, és ilyen különbségek láttán azt hiszem, nem zárható ki az sem, hogy a rendetlenség kialakulását befolyásolhatja az, ki melyik ősétől örökölt, mit hozott magával. Megfigyelések bizonyítják, hogy általában a lányok a rend- szeretőbbek. Az is tény, hogy ha egy fiú szereti meg a rendet, az átláthatóságot maga körül, az jobban vigyáz rá, hosz- szabb időn át fenn tudja tartani folyamatosan. Az okkult tudományokkal foglalkozók mind többet beszélnek az egyensúlyról, és nem csak a belsőről, hanem a minket körülvevő környezet egyensúlyáról is. Állítják, minden kiegyenlít valamit, mindennek oka és következménye van. Azok a tinédzserek, akik szülőjüktől mindig rendet láttak, talán éppen egyfajta egyensúly megtartása végett hajlamosabbak lehetnek arra, hogy szerteszét dobáljanak mindent. Az összevisszaságban való életük egyensúlyban marad, hiszen ott van a másik oldalon a kiegyenlítődést adó rend. Kísérletek sora bizonyítja, hogy eme egyensúly megteremtése gyakran öntudatlanul történik. Ha például a szülő beteg lesz, elutazik, akkor sem hatalmasodik el jobban a rendetlenség, hiszen a gyerek ösztönösen fenntartja a megszokott állapotot. Mi szülők - de főleg a nagyszülők -, a pszichológusok szerint sokszor a legjobb indulattal is ártani vagyunk képesek csemetéinknek. Hiszen képtelenség kivárni, hogy ők pakoljanak el, ők szedjék össze az almacsutkát, az üres poharat. Óriási hiba a gyereket rászoktatni arra, hogy egy- egy bulizás előtt nagytakarítunk helyette, morogva, szidva, de úgy érezve: ez szülői kötelességünk. Kivasalunk, sorba rakjuk a pulcsikat ahelyett, hogy megvárnánk, míg a tizenéves, magát sminkelő és éppen szerelmes szemünkfénye ráébred: a fiúmnak nem tetszik a gyűrött holmi, ha idejön, nem tud leülni a székre pakolt, hegyekben álló cuccoktól, és jaj, milyen ciki volt a múltkor, előtte kapkodni a szennyes bugyik, a koszos pólók és büdös zoknik után. Ezek a felismerések pillanatnyi szégyent indukálnak, de hihetetlen a nevelő hatásuk a rendetlen tinédzserekre. Más az ősöktől hallgatni nap nap után, hogy a rendetlenség nagyon kellemetlen lehet, mi több, élni sem lehet benne, mint egyszer, a valós életben átélni, megérezni, megtapasztalni azt. Megmagyarázhatatlan, hogy a mai tinik közt miért harapódzott el a „rumliszerelem.” Sokszor a legjobb indulattal is ártani vagyunk ké- pesek cse- metéink- nek. A diákok hanyatt-homlok elmenekültek A Hylton-kastély kísértete A XV. század elején épített északkelet-angliai Hylton-kastély azzal vált híressé, hogy több mint négy évszázada egy kísértet fájdalmas kiáltása visszhangzik boltíves termeiben. A szellem életében Sir Róbert Hyltonnál, a kastély egyetlen uránál szolgált. A főnemes a szolgát meggyilkolta, majd holttestét a kastély melletti mesterséges tóba dobta. 1609 őszén a bíróság a főurat felmentette a gyilkosság vádja alól. Azóta a szolga bosszúra szomjas szelleme a kastélyban bolyong. Az ódon épületben ajtók nyílnak és csukódnak be maguktól, és éjszakánként sírás, sikoltás töri meg a csöndet. 1987. október 31-én a Halloweent, a Mindenszentek előestéjét néhány angol diák a kísértetkastélyban töltötte. A diákok arra kérték a gondnokot, hogy zátja be őket az épületbe. A fiatalok telefonon kapcsolatban álltak egy helyi rádióállomással, amely műsort sugárzott a Halloweenról. Az állomás élőben közvetítette a diákok beszámolóját a kastélyból. Éjszaka fél tizenkettőkor a rádióban kiáltás hallatszott, majd a telefonösszeköttetés megszakadt. Eric Little, a kastély gondnoka a közvetítést városi házában hallgatta. Amikor a közvetítés félbeszakadt, azonnal a kastélyba sietett. Amint kinyitotta a földszinti ajtót, a diákok fejvesztetten a kocsijukhoz rohantak. Pár másodperc múlva az autó a város felé vezető úton száguldott. A gondnok egy emeleti szobában rábukkant a fiatalok hátizsákjaira, elemlámpáira és egyéb holmijára. Valami annyira megrémítette a szellemvadászokat, hogy később sem tértek vissza holmijukért. 1989. október 19-én három parapszichológus, Matthew P. Hutton, Mark Ross és Paul Armstrong, egy neves újságíró, Chris Storey, valamint egy médium, Tony McQueen várta a szellem megjelenését a kastély egyik szobájában. Este fél tíz körül a médium azt mondta, hogy egy 14 éves fiú szelleme és egy középkorú férfié tartózkodik a teremben. Miközben a médium a szellemekről beszélt, Mark Ross és M. P. Hutton rosszullétre panaszkodott, a riporter és P. Armstrong pedig azt állította, hogy köröttük gyorsan csökken a hőmérséklet. Fél óra múlva a szellemvadászok beléptek egy harmadik emeleti szobába. Tony McQueen ott is érezte a szellem jelenlétét. Néhány perc múlva mindannyian sírásra figyeltek fel, és az ajtónál kavargó ködöt pülantottak meg. A médium a ködben egy lebegő alakot vett észre. A köd eltűnése után a szellemvadászok elhatározták, hogy lepihennek. Lefekvés előtt megszólalt a kastély mellett parkoló kocsijaik dudája. Amikor kiszaladtak a bezárt kocsikhoz, elhallgatott. A környéket átfésülték, dé ott egy „lelket” sem találtak. Amikor másnap lejátszották az éjszakai felvételeket, nem tudták megmagyarázni, hogy a kazetta egyik oldaláról miért tűnt el a szellem sírása. Egy műszerész megállapította, hogy a kazettás magnó kifogástalanul működik. A szolga bosszúszomjas szelleme 1609 óta a kastélyban bolyong. Néhány perc múlva mindannyian sírásra figyeltekfel, és az ajtónál kavargó ködöt pillantottak meg. Archív felvétel NAPSÜTÉS, PENZESO - NVAR 99 Nyerje vissza üdülésének árát az Új Szó és a Vasárnap segítségével Minden héten 10 000 korona vár Önre! Szerkesztőségünk az idei nyár forró napjaira is izgalmas játékot kínál minden kedves olvasójának. Játékunk augusztus végéig tart. Minden héten 10 000koronát nyer egy olvasónk, végül pedig kisorsoljuk a fődíjat, amely20 000 korona készpénz lesz. A nyolc hét során az Új Szó minden számának 3. és a Vasárnap 5. oldalán egy-egyjátékszelvényt találnak. A kivágott szelvényeket (az Új Szó 6 és a Vasárnap 1 szelvényét, tehát összesen 7-et) ragasszák fel egy postai levelezőlapra, és a következő hét hétfőjén küldjék el szerkesztőségünk címére. A nyertes nevét minden héten az Új Szó csütörtöki számában, illetve a következő heti Vasárnapban közöljük. Minden levelezőlap bekerül a fődíj sorsolásába, tehát a folyamatosan játszó olvasóink nyerési esélye a legnagyobb. Nyerési lehetőségét növeli, ha több levelezőlapot ad postára. A 286/1992 Tt. számú adótörvény 36. §-a alapján a nyeremények összegéből 15 % jövedelemadót vonunk le. Játékunk hatodik fordulójába augusztus tizennyolcadikáig 4537 olvasónkkapcsolódottbe. A hatodik hét szerencsés nyertese Fehér Zsanet nagyabonyi olvasónk. A10 000 koronás nyereményhez gratulálunk! Mozaik Száz év után Hawaii az Egyesült Államok üdülőparadicsoma. Festői táj, pálmák, virágok, hegyek, vulkánok, csodás tengerpart, bazaltlávató, kellemes klíma, kitűnő nemzeti eledelek várják a nászutasokat, nyaralókat, turistákat. Tavaly volt száz esztendeje, hogy az Egyesült Államok bekebelezte a szigetországot. Az őslakosok ma is sérelmezik a gyarmatosítást, jóllehet 1959 óta Hawaii az Egyesült Államok teljes jogú állama. 1993-ban Amerika bocsánatot kért Hawaii őslakóitól, amiért annak idején megdöntötte a törvényes alkotmányt, a nép azonban nem felejt. Honoluluban a függetlenség elvesztésének évfordulóján azóta is minden évben sok ezren vonulnak az utcára, hagyományos táncaikkal és ma is eleven népművészetükkel érzékeltetve, hogy nem vesztették el gyökereiket.
