Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-08-18 / 33. szám
8 1999. augusztus 18. Európa izgatottan várta az évszázad utolsó teljes napfogyatkozását Amikor elsötétült a delelő nap Sidó H. Zoltán Az évszázad utolsó teljes napfogyatkozásának kikiáltott 1999. augusztus 11-én, szerdán, az angol Cornwall- félszigettől kezdve egészen Indiáig, a Bengáli-öbölig megcsodált égi tünemény túlzás nélkül száz milliókat mozgatott meg. Európa sűrűn lakott területein ilyen jelenséget évtizedek óta nem láttak, ezért nem csoda, hogy a múlt hét szerdáján történt teljes napfogyatkozás az utóbbi hetek egyik kimagaslóan érdekes eseményének számított. E sorok írója Balatonalmádiban, a totalitás sávjában gyönyörködhetett a természet játékában, a sötétség délben paradoxonéban. Az utolsó pillanatig kétséges volt, vajon mennyire lesz élvezhető az esemény, mivel a kedélyeket borzolandó, a Balaton partján és az Észak-Dunántúlon folyamatosan felhős időt jeleztek. Végül kegyes volt az időjárás: a szerda hajnali kiadós eső szétszaggatta az összefüggő felhőtakarót. Az oly hosszú várakozás után talán kevésnek tűnik az alig kétpercnyi nappali sötétség, mégis e röpke néhány másodpercben benne volt az alkony, az éjszaka és a hajnal valamennyi megkapó mozzanata. A nyugat felől lopakodó Hold fokozatosan megtörte a Nap hibátlan körét, majd az 50%-os takarás után immár legközelebbi csillagunk fényének erejét is gyengítette. A Nap nem adta meg könnyen magát; még a legkeskenyebb sarlója is vakítóan világított, s bár az árnyékok különös táncot lejtettek, majd összemosódtak, a hőmérséklet alig csökkent. A teljes napfogyatkozás két perce alatt sem volt igazi éjszakai sötétség, hiába, a delelő nyári napot a Hold átmenetileg sem tudja börtönébe zárni. A nyári alkonyat és az est határmezsgyéjén lévő állapot állt be, az utcai lámpák ki- gyúltak, a Balaton lüktető turistaközpontjában pedig megállt az élet. Az emberek ujjongtak, taps, sikoltozás hallatszott mindenütt, ám mielőtt szemünk megszokta volna a sötétséget, a Nap A magyar történelem talán legfontosabb napfogyatkozása az volt, amelyikről Bölcs Leó bizánci császár krónikása számolt be a X. század elején: „Napfogyatkozás állt be úgy, hogy éjjel lett a hatodik órában, és a csillagok megjelentek. És dörgött, és szélvész támadt, és úgy villámlott, hogy a fórum lépcsőjén hét ember égett el.”A további leírásban szereplő események egymásutánjából kikövetkeztethető, hogy a bizánci sötétség után négy évvel történt a magyar honfoglalás. szemsajdító erővel újra kibújt a Hold mögül. Ennyi volt hát a csoda, ennyit engedett meg az ég törvénye. A totalitást felváltó fény máris mozgásba lendítette Balatonalmádi életét. Alig két-három perccel a sötétséget követően újfent autók tülköltek, megteltek a sörsátrak, bámészkodók népesítették be a sétálóutcákat, és a speciális védőszemüvegeket felváltották a hagyományos napszemüvegek. Apropó, védő- szemüvegek! A sajtó, a rádió, a televízió már hetekkel a teljes napfogyatkozás előtt figyelmeztetett: az égi jelenségre kíváncsiak óvják szemük világát. Házi vizsgálódásunk azt mutatta, az emberek komolyan vették a figyelmeztetést, gyakorlatilag mindenkinek volt különleges A huszadik század emberének már nemhogy három napig, de három órá- ig sem tart a csoda. szűrőszemüvege. Az igaz, hogy sokan az utolsó pillanatban vásárolták meg, de a lényeg: felkészülten várták a közel háromórás eseményfüzért. Ám de amilyen izgatottan várták, olyan gyorsan meg is feledkeztek róla. A teljes napfogyatkozás bekö- szöntéig mindenki az eget kémlelte, ám amint újra előbukkant a Nap, levették a védőszemüvegeket, s mindenki immár a földi eseményekkel törődött. Hiába, a XX. század vége emberének már nemhogy három napig, de még három óráig sem tart a csoda... A napfogyatkozás tulajdonképpen roppant egyszerű égi jelenség; a bolygónk körül keringő Hold a Nap és a Föld közé kerülve okozza. Azonban a Hold égi pályályának síkja nem esik egybe bolygónk Nap körüli pályasíkjával, ezért csak 1,5-2 évenként látható valahonnan teljes napfogyatkozás. A mostani különlegessége csupán abban rejlett, hogy Európa legnépesebb területei fölött volt látható. Csak Magyarországon a Magyar Turizmus Rt. adatai szerint kb. 4,5 milliónyian tolongtak a totalitás sávjában, ebből 1,5-2 millió volt a belföldi és a külföldi turista. Aki augusztus 11-én elszalasztottá az égi élményt, az Közép- Európában 2081 szeptemberéig kell, hogy várjon az újabb teljes napfogyatkozásra. A Nap nem kér jogdíjat - e szavakkal magyarázta a napfogyatkozás-üzletben érdekelt cég vezetője, miért előnyös pénzszerzési alkalom e természeti jelenség. Igen, a pillanatnyi sötétség fényes üzleti lehetőséggel párosult, s ezt ki is használta az „ügyben” érintett nyolc európai ország. Csak Magyarországon mintegy 3,5 millió speciális napszemüveget adtak el, a Balatonra ki lehetett volna akasztani a „Megtelt” táblát, a turistaközpontokban átmenetileg eltűntek a Zimmer frei feliratok. A teljesség sávjába eső félmillió lakosú brit Comwall- fészigeten 1,5 millió érdeklődővel számoltak, az idegenforgalmi szempontból hátrányos helyzetű Észak-Franciaországban Le Havre-tól Strassbourgig két hétre dugig megteltek a szállodák, Salzburgban és környékén úgynevezett Nap-sört kínáltak, Bukarestben Luciano Pavarotti koncertjével fűszerezték az élményt, sőt a Borgói-hágón lévő kastély pincéjében található sírjából néhány percre maga Drakula gróf, a világhírű vámpír is „feltámadt”. Az ingyenes égi színjáték tehát korántsem díjtalan üzleti fogásokkal párosul - de ez már hétköznapjaink valóságához tartozik. A múlt heti napfogyatkozással kapcsolatban többen emlegették a ködösen fogalmazó Nostradamus híres jövendölését, amely szerint 1999 nyarán „eljövend az égből a rettegés királya”. Lehet, hogy néhányan rettegve várták az augusztus 11-i eseményt, azonban a többség várakozással teli izgalommal, jó buliként, maradandó élményként élte meg a nappali sötétséget, amely - áttételesen - némi fényt hozott mindennapjainkba. A teljes napfogyatkozás aligh a leglátványosabb és legme bentőbb csillagászati jelen: mondják nemcsak asztronór és asztrológusok. Az ember s: Fotók: Dömötör Ede és TASR Az ókori keleti történelemnek egyik nevezetes napfogyatkozása, amelyet a „a történetírás atyja”, a görög Hérodotosz említett Alüattész lűd és Küaxerész méd király kis-ázsiai háborúja kapcsán: „Egyenlő hadiszerencsével háborúskodtak, amikor a hatodik évben egy összecsapásuk alatt esett meg, hogy a csata közben a nap hirtelen éjre változott. A na nak bekövetke Thalész előre : noknak, s hata az évet jelölte változás meg i: lűdök és a méc nap helyett éj hagyták a küzi ten siettek a kötni.”
