Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-02-10 / 6. szám

1999. február 10. Kópé Verssarok Angol népköltések Bábel Ábel Bábel Ábel, bőbélű barátom többet evett, mint más harminchárom! Bekapott egy borját meg egy tehenet, bekapott egy ökröt és még egy felet, bekapta a házat, kútágasát, kútját, bekapta a gazdát s minden pereputtyát! Borját, tehenet, ökröt másfelet, kútágasát, kútját, gazdát s pereputtyát - s egyre sírt, hogy ez semmi, semmi, és éhen hal, ha nem kap enni! Vágtat a gazda... Vágtat a gazda a vasderesen, bumsztata, bumsztata bumm! Lánya mögötte feszít hegyesen, bumsztata, bumsztata bumm! Varjú kiált, s lepotyog valahány, bumsztata, bumsztata bumm! Lába-kezét töri ló, papa, lány, bumsztata, bumsztata bumm! Röppen a varjú, kacag komiszán: bumsztata, bumsztata bumm! „Holnap is erre jöhetnek, uram!” Bumsztata, bumsztata bumm! A róka meg a szürke agár Volt egyszer réges-régen egy kis madárka, s annak volt két szép fia. Hiába építette ez a madárka a fészkét egy magas cserfá­ra, a gonosz róka észrevet­te, s rögtön a fa alá telepe­dett. Felkiáltott a madár­kának:- Hallod-e, madárka, dobd le nekem a legszebb fiadat, mert ha nem, rögtön kifű­részelem a fát! De a madárka nem ijedt meg, és nem dobta le egyik fiát sem. Erre a róka neld- állt, hogy a farkával kifűré­szelje a fát. Megijedt a kis madár, s könyörgésre fogta a dolgot, hogy inkább oda­adja az egyik fiát, csak bo­csásson meg neki a róka. Ráállott a róka az alkura, megkapta a fiókát, de meg­ígérte, hogy visszajön a másik fiókáért is. A madárka erősen keser­gett, és sehogy sem tudott megvigasztalódni. Arra vetődött egy szür­ke agár, s azt kérdi a ma­dárkától:- Hát te miért sírsz, kicsi madárka?- Hogyne sírnék, mikor el­vitte a róka a legszebb fia­mat, s a másikért is vissza­jön nemsokára!- No, azért ne sírj, ez még nem olyan nagy baj. Ha megint idejön a róka, mondd azt neki: „Nem do­bom le, nem én!” S ha ki akarja a fát fűrészelni, ne félj, én itt leszek! Ezzel az agár elrejtőzött egy bokorba, s várta a ró­kát. El is jött a róka egyket­tőre, s kérte a fiókát.- Nem adom, dehogy adom! - mondta a madár­ka. A róka erősen csóválta a fe­jét. Nem tudott hova lenni a csodálkozástól.- Hm, biztosan a kutya ta­nította a madarat - mor­mogta, s fűrészelni kezdte a fát. Előrontott erre a szürke agár. Megijedt a róka ko­ma, elkezdett szaladni, ahogy csak bírta szusszal. Éppen az utolsó pillanat­ban, mikor az agár meg akarta csípni, beugrott a rókalyukba. Búsult szegény agár, hogy ilyen jó zsákmánytól el­esett, s elhatározta, hogy kiéhezteti a rókát. Rátette a fülét a likra, s aludni akart, de egyszerre beszélgetést hall odabenn. Kérdi a róka:- Hát te, lábam, mit csinál­tál, mikor az agár kergetett?- Én bizony futottam, ahogy csak tudtam.- Hát te, szemem, mit csi­náltál?- Én a likat néztem, hogy egykettőre bebújhassak.- Hát te, fülem, mit csinál­tál?- Én hegyeztem magam, hogy az agár nem fog-e el.- Hát te, farkam, mit csi­náltál?- Én bizony mind az agár orránál himbálóztam, hogy fogjon el.- Hű, te semmirevaló! - ki­áltott nagy haraggal a ró­ka. - Kitakarodj a likam- ból! Az agár csak ezt várta, s mikor kinn volt a róka far­ka, megfogta, kirántotta a rókát, s - hamm! - bekap­ta. Itt a vége, fuss el véle! Magyar népmese Reich Károly rajza Marni Haavio A róka és a farkas a kútban Derült téli éjszaka volt. A ház melletti kútban egy kerek sajt formájú jég úszott. Arra jött a róka, belenézett a kútba, hát mit lát: egy kerek sajt a víz tetején! Uccu, beleugrotta vödörbe, és leereszkedett a kútba. Körülnézett: se­hol semmi sajt, csak egy kerek jég. Akaradanul belemerült a hideg vízbe. Arra kószált a farkas is, belenézett a kútba: hát, ott ül a róka a vízben.- Mit csinálsz a kútban, róka koma ? ­kérdezte a farkas.- Sajtot eszek, egy nagy, kerek sajtot. -Adj nekem is egy darabot!-Adok, komám, szívesen, gyere le érte!- Hogyan jutok oda ?-A másik vödörben. A farkas beleugrott a kötél másik vé­gén levő vödörbe, és leereszkedett a kúba. Mivel a róka könnyebb volt, az ő vödre fölemelkedett, s a róka kiugrott a kútból.- Hogyan jutok most innét ki? - kér­dezte a farkas.- Majd reggel kihúz a gazdasszony- válaszolta nevetve a róka. Jött is reggel a gazdasszony, hogy vi­zet húzzon. Látja ám, hogy ott ül a far­kas a kútban. Elővett egy nagy botot, kihúzta a farkast, és jól elpáholta. Amikor a farkas újból találkozott a ró­kával, szemére vetette gálád tettét. Szabó Zoltán fordítása Tudod-e? Mekkorára nőhetünk? Az óriás növésű emberek tényleges magasságát gyak­ran nehéz megítélni a túlzá­sok és az üzleti becstelenség miatt. Az óriás növésűek tényleges magasságáról az egyedül elfogadható méré­sek azok, amelyeket száza­dunkban, pártatlan orvosi felügyelet mellett végeztek. Sajnos az orvosi hatóságok sem mindig feddhetetlenek, és olykor becsült, nem pedig mért adatot közölnek. Az az állítás, hogy a gathbeli Góli­át (Kr. e. 1060 körül élt) 6 könyök és 1 arasznyi magas­ságot ért el (290 cm), a mér­tékek nem egységes értel­mezésére és a héber króni­kások túlzására utal. Josephus Flavius zsidó törté­netíró (sz. Kr. u. 37/38-ban, megh. 100 körül) és a Septuaginta (az Ótestamen­tum legkorábbi görög fordí­tása) megbízhatóbbnak tű­nő adatai szerint Góliát igazi magassága 4 görög könyök és 1 arasz volt, azaz 208 cm. A legmagasabb élő ember az 1953-ban született pakisztá­ni Hádzsi Muhammed Álam Csanna, aki hiteles New York-i mérések szerint 233,6 cm magas. Növekedése 26 éves korában állt meg: Nős, egy szevani kegyhely gond­noka. Az óriás nők ritkáb­bak, mint az óriás férfiak, de testmagasságuk még így is tiszteletet parancsoló. Az ed­dig ismert legmagasabb asz- szony Zeng Jinlian volt. Hunan közép-kínai tarto­mány Jucsiang falucskájá­ban született 1964. jún. 26- án; halálakor, 1982. febr. 13-án 247 cm magas volt. Ugyanúgy, ahogy az óriások esetében a 274 cm-t tekint­hetjük a felső határnak, a törpék az 58 cm-es alsó ha­tár felé közelítenek (az új­szülöttek átlagos hossza 46-50 cm). Az emberi törpenövés szá­mos formája létezik, de álta­lában az ateleoiosisban (agy­alapi mirigy eredetű törpe­növés) szenvedők a legala­csonyabbak. Lényegében normális testarányaik van­nak, de növekedésihormon- hiányban szenvednek. Az ilyen törpék a múltban még apróbbak voltak, az általáno­san kevesebb tápanyagfo­gyasztás következtében. A legalacsonyabb felnőtt ember, akiről hiteles ada­tunk van, Pauline Masters („Pauline hercenő”), egy holland törpe. 1876. febr. 26-án született Ossendrechtben, s ekkor 30 cm hosszú volt, 9 éves ko­rában 55 cm magas és mindössze 1,5 kg súlyú. 1895. márc. 1-jénNew Yorkban halt meg, agyhár­tyagyulladással szövődött tüdőgyulladásban, 19 éve­sen; alkoholizálás miatt a szíve is gyenge volt. Bár 48 cm-esnek tudták, egy ko­rábbi orvosi vizsgálat 59 cm-ben állapította meg a magasságát. A halottkém pontosan 61 cm-esnek mér­te (a halál következében kissé megnyúlt). Felnőttko­ri súlya 3,4—4 kg között vál­tozott, alkati adatai szerint túlsúlyban volt. A történe­lem leghíresebb törpéje Charles Sherwood Stratton, alias „Hüvelyk Matyi tábornok” volt, aki 1838. jan. 4-én született. Amikor Phineas T. Barnum, a híres amerikai mutatvá­nyos szerződtette, születési dátumát 1832. jan. 4-re módosították, így amikor 18 évesen 77 cm-esnek mérték, valójában csak 12 éves volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom