Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-02-10 / 6. szám
Modern élet 1999. február 10. 5 Erről a betegségről még alig tudunk valamit, de annál több vele szemben az előítélet Egészséges betegek A hipochonderek jelentős része szorongásban vagy depresszióban szenved. Archív felvétel Nem lehet elég korán kezdeni Pisztollyal az oviba A hipochonder képzelt beteg, olyan ember, aki leginkább a környezetére jelent túlzott megterhelést. Mára azonban civilizációs problémává fajult a hipo- chondria is, magyarán: egyre több ember képzeli magáról, hogy nem egészséges. A 37 éves Koller Péter először tíz évvel ezelőtt élt át halálfélelmet, röviddel azután, hogy szüleitől elköltözött. Az egyik pillanatról a másikra, minden figyelmeztető jelzés híján mintha abroncs szorította volna össze a mellkasát. Az ijedtségtől alig kapott levegőt, bal keze elzsibbadt, s ez a zsibbadás később is rendszeresen jelentkezett karjában. A mentő háromszor szállt ki hozzá, Pétert minden esetben kórházba vitték, mert minden tünet infarktusra vallott. Legutóbb két héten át vizsgálták az intenzív osztályon, de a diagnózist nem sikerült az orvosoknak felállítaniuk. „Úgy néztek rám, mint egy haszontalan, mások idejét pazarló emberre, s ez rosszul esett” - meséli a beteg. Orvosai tanácsára kerülte a fizikai megerőltetést, s kisebb panaszok miatt egyre gyakrabban került betegállományba. Végül felhagyott kedvenc hobbijával, a kerékpározással is, s a hivatalba sem járt többé autóbusszal, csakis taxival. És rettegett. Szüntelen attól tartott, hogy az orvosok nem jöttek rá valamilyen élet- veszélyes szívbetegségére... Ma már tudja, hogy az a sok orvos, aki eddig vizsgálta, valóban nagy mulasztást követett el - neAhipochondernek torz elképzelései vannak saját testi állapotáról. vezetesen, hogy panaszait nem kezelték kellő komolysággal. Azért nem jöttek rá betegsége okára, mert szervezetében erre semmilyen okot nem találtak. Közben Koller Péter szomatikus rendellenességben szenved - manapság ez a tudományos neve a közkeletű hipochondriának. A hozzá hasonló pácienseket az orvostudomány „magát betegnek képzelő betegének nevezi. S kétségtelen, hogy az orvosok az ilyen pácienseket csak a szűkös egészségügyi kassza fölösleges megterhelőinek tarlják. Erről a betegségről ugyanis még alig tudunk valamit, de annál több vele szemben az előítélet. Általános orvosi tapasztalat szerint a páciensek 15-30 százaléka valamilyen testi fájdalomra panaszkodik, noha a korábbi vizsgálatok semmi szervi hibát nem tudtak esetében kimutatni. A kardiológiai osztályon ez a százalék- arány még magasabb; a páciensek kétharmadát kivizsgálásuk után mint egészségeseket haza- küldik. Ennek ellenére öt egészségesnek mondott betegből négynek továbbra sem szűnnek meg panaszai. A kórházak költségvetését megterhelő képzelt betegek helyzete csaknem kilátástalan: * Egy amerikai felmérés szerint a kórházak költségvetésének 10 százalékát a szomatikus rendellenességben szevedők emésztik fel. Németországban ez 43 milliárd márkát tesz ki... * Az ilyen betegek ambuláns kezelése 14-szer akkora összegbe kerül, mint az „ádagos betegek” gyógyításának átlagkiadásai. * A hipochondria súlyosabb esetei évente legalább egyszer kórházi ápolásra szorulnak. * A kigyógyítatlan, mert gyógyíthatatlan esetek 70 százaléka idültnek nevezhető. Néhány évvel ezelőtt a norvégiai Bergenben nyitottak meg egy hipochonderek számára létesült speciális intézetet, ahol a pácienseket ún. viselkedésterápiával gyógyítják. Mikor a pszichoanalízis és a gyógyszerek sorra csődöt mondtak, Európában (a kilencvenes évek elejétől) egyre nagyobb szerepet tölt be a viselkedésterápia, s ma már számos klinikán gyógyítják ezzel a módszerrel a képzelt betegségben szenvedő betegeket. ,A páciensekkel először megértetjük, mi is történik a szervezetükben, s megmagyarázzukezek- nek a félelmeiknek a lelki eredetét. így minden beteg fokozatosan megérti, hogy amit érez (legyen az szívritmuszavar vagy infarktusra utaló tünet), az nem egyéb a puszta érzésnél, s nincs semmi köze e veszélyes betegségekhez” - magyarázza Ulrike Lupke német pszichológus. A második lépés maga a gyógy- terápia: fel kell tárni mindazt a kritikus élethelyzetet, melyek a hipochondriát előidézték. Természetesen ez csak megfelelő pszichológus segítségével történhet. „Ha a páciens idejében jelentkezik, nagyon egyszerű terápiával meg tudjuk gyógyítani - mondja tovább a pszichológus. - Az már más lapra tartozik, hogy a képzelt betegek nagy részét csak nehezenlehet rábírni arra, hogy kezeltesse magát. Egy hipochonder ugyanis nem pszichológusra, hanem sebészre vágják, sajnos. Természetesen az üyen páciensnek nem szabad külön hangsúlyozni, hogy ő hipochonder, hiszen senki önmagáról nem hiszi el, hogy „csak” képzelt beteg, arról nem is beszélve, hogy a képzelt betegség is betegség.” A hipochondemek torz elképzelései vannak önmaga testi állapotáról, nem képes pontosan meghatározni, mi is a baja, s ez nyugtalanítja. Közben elég, ha csak ki- merültebb vagy leterheltebb a kelleténél, s máris minden tünetet éltveszélyesnek vagy riasztónak tart. Mikor egy kivizsgálás során arról számol be, hogy zsibbad a mellkasa, kihagy a szívverése, természetesen elektrokardiog- ram készül szívműködéséről, s mi sem természetesebb, hogy szívműködése eltér a szabályostól, hiszen a páciensben lakozó félelem aktiválja a szívműködést. S ez az eredmény egy képzelt beteg esetében önmagában véve is elegendő ahhoz, hogy pánikba essen. Ideges, nyugtalan lesz, további vészjósló tüneteket fedez fel... A hipochonderek jelentős része szorongásban vagy depresszióban szenved. A tünetek és az aggodalom vélt okainak listáját a szívpanaszok vezetik. A páciens ha orvoshoz megy, rossz vagy nyugtalan lelkiállapotát szervi betegségek neveivel nevezi meg. Közben a tömegtájékoztatás áldozata is, hiszen elég, ha egy orvosi problémáról hall vagy olvas, másnap már saját magában véli ugyanezt a problémát felfedezni, s szalad orvosához. Egy rákos betegről szóló esti film és egy másnapi heveny fejfájás közt közvetlen összefüggést lát. napjainkban ezért is egyre gyakoribb tünet a képzelt betegség, hiszen testünkről és az orvostudomány helyzetéről is egyre jobban vagyunk informálva. Mindössze egy vigasztaló tényt lehet a hipochonderek megnyugtatására felhozni: a hipochondemek valamivel jobbak a túlélési esélyei, mint a többi, azaz egészséges embernek, hiszen felmérések bizonyítják, hogy például a szervi szívbetegségek száma és előfordulása éppen az ő esetükben a legcsekélyebb. (A Lucifer nyomán) A fiatalkorú bűnözők ügyeiben illetékes vizsgálóbíró elé került Memphisben az az ötéves amerikai óvodás, aki töltött pisztolyt vitt magával az óvodába, s azzal fenyegetőzött, hogy lelövi az óvó nénit, amiért az a sarokba állította. Szerencsére fegyverhasználatra nem került sor, mert az óvónők elkobozták a fegyvert. A gyermek csonka családban él, édesanyjával és nagyapjával. A fegyvert nagyapja öltözőszekrényéből vette el. A vizsgálóbíró szerint ötéves gyermekkel szemben értelmetlen a büntetőjog fogalmait - például „előre megfontolt szándék” - használni, a gyermekvédelmi hatóságok azonban vizsgálják a kisfiú otthoni körülményeit. Sajnos, manapság ekképpen válEgy közelmúltban végzett amerikai felmérés szerint az emberek sokkal kedélyesebben viselkednek, ha kellemes szagimpulzusok érik őket, amilyen például a friss kenyér vagy a kávé illata. A megkérdezettek felét éppen pékség vagy kávéház előtt szólították meg, másik felüket egy semmilyen szagot nem árasztó ruhabolt toznak meg a legifjabbak magatartásmintái a nagy médiumok hatására. Harminc-negyven éve még csak „világgá akart menni”, akit sarokba állított az óvó néni. Most már a filmek és a híradókvéres jelenetei hatására a legkisebbek is maguk akarják megváltoztatni a környező világot. Például úgy, hogy az őket zavaró figurákat egyszerűen „leveszik a sakktábláról”. Pszichológusok mondják, hogy a legkisebbek különbséget tudnak tenni a mese és a valóság között. Csak akkor keresik a hétfejű sárkányt, ha mesélés- re van igényük. Most minden megfordulni látszik: a mesevilágot szeretnék felcserélni a valósággal. Annak ellenére, hogy azt nem ismerik. Vagy talán éppen azért? előtt. Az illatos környezetben négyszer annyian (60 százalékuk, szemben a ruhabolti 15 százalékkal) voltak készségesek s hajlandók válaszolni. Férfiak esetében valamivel kisebb (53 százalék szemben a 24-gyel) volt ez az arány. Azaz: illatos környezetben kedvesebb és toleránsabb az ember... A pszichológusok szerint a kicsik maguk akar- jákmegvál- toztatni a környező világot. Sajnos, manapság megváltoztak a legifjabbak magatartásmintái a filmek és a híradók véres jelenetei hatására. A kenyér és a kávé kedvesebbé tesz Illatos tolerancia Mozaik AIDS a zsebben Akár egy korszerű terhességi teszt, ez a kis berendezés is otthoni használatra készült Dakotában: a levett és beküldött vért kórházban vizsgálják, az eredményről telefonon lehet érdeklődni. Az AIDS-vizsgáló műszer óriási vitákat váltott ki Amerika-szerte. Egyesek nem tartják jó ötletnek, hogy bárki megvehesse a kis szerkentyűt a sarki patikusnál, mások szerint nagy szükség van rá, mert praktikus és diszkrét. A kereskedelmi forgalomba történő bevezetést ellenzők azzal érvelnek, hogy kevesen vennének házi AIDS-masinát harminc dollárért, amikor a kórházakban ingyen is elvégzik a szükséges vizsgálatot. Másik, ennél nyomosabb érvük, hogy a laikusok esetleg nem végzik szakszerűen az otthoni vérvételt. Harmadik ellenvetésük, hogy hiába tudja meg valaki telefonon, hogy fertőzött, nem biztos, hogy kezelésre jár majd, és a biztonságos szex mellett dönt Sikertelen akció Hosszú-hosszú évek óta ádáz küzdelem folyik az állatvédők és a szőrmekereskedők között, s biztosra vehető, hogy ez a harc még nagyon sokáig nem fog csillapodni. Egyszerűen azért, mert a legtöbb hölgyet elbűvölik az állati szőrmékből készült csodálatos bundák, s mert ezeknek az állatoknak a tenyésztése és a szőrme forgalmazása óriási üzlet.Az állatvédők a felvilágosító munka mellett különböző akciókkal próbálnak borsot tömi a tenyésztők orra alá. Nos, nem sorolható a legsikeresebbek közé, ami a közelmúltban a Crow Hill farmon történt, ahol az Állati Szabadság Front nevű állatvédő szervezet aktivistái szabadon engedték a képen látható nyércet és még 5999 társát. A nyércek ugyanis elképesztő pusztítást végeztek a környezetben. A farmerek érthetően dühödten indultak nyércvadászatra, s bizonyjó pár kis állat sokkal csúnyábban fejezte be földi pályafutását, mint amilyen sors várt volna rá, ha rabságban marad. Az Állati Szabadság Front meggondolatlan akcióját a szőrmeellenes kampányvezetői is élesen elítélték, hangsúlyozva, hogy sokat ártott az állatvédelemnek, és a kedves kis nyérceknek sem használt...
