Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-02-03 / 5. szám
Nagyvilág 1999. február 3. 7 Nem valószínű, hogy Caroline és Ernst August a Grimaldi-palotában telepedik le Mi lesz Monacóban? Caroline és férje, Ernst August. A hannoveri herceg ki nem állhatja a paparazzókat: a túlságosan pimasz fotósokat orrba vágja, vagy elküldi valahová... Archív felvétel Urban Gabriella Szinte elválaszthatatlanok voltak az utóbbi hónapokban. Együtt töltötték a szabadságot, együtt mutatkoztak jótékonysági akciókon, bálokon, fogadásokon, s már mindenki azt leste, mikor kötnek végre házasságot- elvégre nem illendő csak úgy együtt élni egy hercegi párnak. Szombaton, január 23-án mégis bombaként robbant a hír Caroline monacói hercegnő és Ernst August hannoveri herceg esküvőjéről. Talán azért, mert ezúttal semmi sem szivárgott ki a Grimaldi-palotából, mert kizárták a nyilvánosságot, sőt a távolabbi kékvérű rokonságot is. Nem volt harsona, harangszó, éljenző sereg, és fehér ruhás menyasszony sem. Igaz, nem is lett volna ildomos, hiszen Caroline harmadik házasságába lépett, Ernst August pedig elvált emberként mondta ki a boldogító igent - ráadásul a hercegnő állítólag újra terhes. Egyes források szerint Caroline a harmadik hónapban van, azért kellett sietni a házasság- kötéssel. Nem valószínű, hogy a házaspár a Grimaldi-palotában telepedik le, a hannoveri herceg számára - mint maga mondta - ugyanis kissé unalmas hely a monacói adóparadicsom. Bizonyára Hannover közelében keresnek maguknak megfelelő rezidenciát - vélik a bennfentesek -, s ha Legfőbb ideje, hogy a trónörökös megnősüljön n e - tán majd ott is unatkoznak, átruccannak Londonba, ahol parádés „kis” villája van a német és brit állampolgárságú hercegnek. Rainier herceg egyébként elégedett: sosem ellenezte Caroline és Ernst August kapcsolatát, elvégre a herceg jó parti: az utolsó német császár dédunokája, és II. Erzsébet brit királynő rokona - mit számít, hogy egy kicsit heves vérmérsékletű, s amolyan „bunyós típus”! Sajnálni persze kár lenne a herceget, futja még a pénzéből bőven mindenfélejóra. Emst August ki nem állhatja a riportereket, kíváncsi paparazzókat: a túlságosan merész, pimasz fotósokat egyszerűen orrba vágja, mondjuk, esernyővel. A rendőröket sem szereti különösképpen, egyet nyomban fel is képeit volna, ha barátja le nem fogja a kezét. Az eset tavaly nyáron történt, amikor a herceg és a hajdani playboy, Günter Sachs fia St. Tropez-ben ebédért indult a Pacha III jacht motorcsónakján. Fürdőzőkközt száguldoztak, míg a parti őrség meg nem állította őket. A herceg kiabált, káromkodott is jókat angolul, amolyan igazi világfi módjára, s már lendült is volna ökölbe szorított keze, hogy a „fontoskodó” rendőrt megüsse. Rolf Sachsnak köszönheti, hogy nem került bíróság elé. Az esemyőtámadást is csak azért úszta meg komolyabb következmények nélkül, mert hajlandó volt kifizetni a 90 ezer márkás pénz- büntetést. Csinos kis ösZ- szeg, szó se róla. Sajnálni persze kár volna a herceget, futja még pénzéből bőven mindenféle jóra. Maradhat a pucc, pompa, előkelőség. De mi lesz Monacóban? Fénye megkopik, ha Caroline valóban fogja magát, és három gyerekével együtt elköltözik. Stephanie hercegnő is egyre ritkábban mutatkozik; villáját bérbe adta, jelenleg auroni házában él gyermekeivel együtt, elég távol az udvari nyílt világtól. Legfőbb ideje tehát, hogy a monacói trónörökös megnősüljön. Albert herceg (40) nagy nőcsá- bász hírében áll, eddig több tucat barátnőt fogyasztott el: modelleket, filmcsillagokat, rövid és hosszú hajú lányokat, szőkéket, barnákat. Az udvari krónikások számon is tartják a barátnőket, akikből eddig állítólag 149 volt. Albert nemrég a szépséges modellt, Tashát is faképnél hagyta, s újra bejelentette: „Nem nősülök, ellenzem a házasságot”. Pedig saját érdekében kellene igyekeznie. Az udvari „hiénák” máris kikezdték: ha rövid időn belül nem lesz hites feleség és fiú utód, követelni fogják a törvény módosítását, melynek értelmében Caroline legidősebb fia, Andrea Albert (14) javára le kellene mondania a trónról. Budapesti levél Virtuális erőszak Stark R. László ___________ Eg y közönséges analóg műholdvevővel Magyarországon több mint száz adó között válogathatunk, de akinek digitális készülékre is telik, akár kétszáz programot is nézhet kódolatlanul, emellett minden településen bejön legalább 4-5 magyar nyelvű földi adó. De hiába várjuk, hogy az olcsón vagy ingyen elérhető műsorok mennyisége egyszer majd minőségbe csap át. Ennek az az egyszerű oka, hogy minden kereskedelmi állomás hasonlítani akar a nézettségi toplisták éllovasaira, és ezek többnyire épp a leghígabb, a legpopulárisabb adók, melyek magukkal rántják a mélybe az üzleti siker után sóvárgó mezőnyt. Nálunk is versengenek a televíziós társaságok, hasonló primitív kvízek és show-k tűnnek föl ugyanabban a műsorsávban, s igyekszik egyik a másikát alulmúlni. E lefelé húzó öryény magával rántotta a közszolgálati televíziót is. Ha a hétvégeken este 8 óra tájt távirányítóval szörfözünk az éteri hullámokon, még akkor is megdöbbentő az agresszív és az undort keltő műsorok túlburjánzása, ha tudjuk, enélkül a csatornák tulajdonosai lehúzhatnák a redőnyt. A nemritkán vacsoraidőben sugárzott játékfilmekben egy fertályórán belül 3-4 fojtoga- tás, kínzás, megalázás, legalább egy tucat gyilkosság, lőtt, vágott seb, sokkoló vérnaturalizmussal ábrázolt műtét, hiperrealista részletességgel bemutatott erotikus jelenet képei váltják egymást. Az MSaton nem is oly rég még délután is egymást követték az embert lélektelen gyilkoló és párosodó gépként „eszményítő” jelenetek, idejekorán megfosztva az ifjú nézőt attól, hogy szerelemről, barátságról, értelmes emberi életről illúziói legyenek. Húsz-huszonöt csatornán egyidejűleg sajátos vizuális massza képződik, a neurotikus keresgélők, akik nem akarnak lemaradni semmiről, már-már úgy látják, hogy a PR07-en eldörrenő Para- bellum golyója az RTL2-n garázdálkodó gengsztert találta szíven, a Satl-en elcsattanó pofontól pedig az új Tévé kettőn köpi ki fogait a hős. Akik pedig főműsoridőben elhaláloztak, azok éjféltájt a „horrorsávban” támadnak föl mint nyaki ütőeret unottan kóstolgató vámpír, rosszindulatú zombi, idegbeteg kastélykísértet. A tévéadókat komoly felelősség terheli e tömegméretű mentális fertőzés terjesztésében. Bár a pszichológusok szerint már a legfiatalabbak is képesek szétválasztani a létező világot és a fikciót, ezért destruktív üzenetek, a gonoszság szellemei nem szabadulhatnak ki a „virtualitás palackjából”. De ezek a szakvélemények eddig nem nyugtatták meg a szülőket. A vüágszerte sorra szerveződő civü mozgalmak követelik a veszélyes életmodelle- ket, tudat alatt is agresszív példákat közvetítő műsorok, filmek számának csökkentését és áthelyezését későbbi időpontra, a „felnőttsávba”. Néhány tévé- társaság vezetése hajlandóságot is mutat az önkorlátozásra. De ettől még sugározhatják a bajban kéjelgő, közönségcsalogató, brutális riportjaikat a délutáni és a kora esti hírműsorok, magazinok. Csupán arra hivatkozva, hogy „bizony, ilyen a világ”, nem lehet hosszabb távon pusztán ízlés dolga, hogy a híradók messze a jó ízlést és pszichikai tűréshatárt meghaladó érzék- letességgel mutatják be a kivégzéseket, az összeégett testet, a levágott fejet, a méltatlan helyzetbe került áldozatot. Mert emberi jogaitól az sem fosztható meg, aki szabadságát, egészségét, életét veszítette el. A néző is érdemel annyi tiszteletet, hogy ne hozzák „helyzetbe”, ne sokkolják váratlanul olyan képekkel, melyeket önszántából soha nem nézne meg. Hiába várjuk, hogy a műsorok mennyisége egyszer majd minőségbe csap át. Vasárnapi mozaik Mitől betegek a turisták? Különös ügyben tett feljelentést egy Indiában tartózkodó skót házaspár. Vádjuk szerint a világ egyik legcsodálatosabb építményét felkereső turistákat csalók megbetegítik, hogy azután busás hasznot húzzanak az orvosi honoráriumokból. Az elmúlt hónapokban egyre több külföldi turista tett panaszt amiatt, hogy állítólag ételükbe belekevertek valamit, s ezért gyógykezelésre volt szükségük. Mások viszont arra panaszkodtak, hogy ételükbe kevert szerrel elkábították, majd kirabolták őket. Az ilyen esetekről beszámoló Pioneer című lap szerint azonban turisták is elkövettek haA XVII. században épült agrai fehér márvány mauzóleum India leghíresebb turistaattrakciója. sonló csalásokat: hamis igazolásokat állíttattak ki maguknak indiai orvosokkal, hogy aztán hazájukban kártérítést követeljenek a biztosítótársaságoktól. Egy másik lap szerint a rendőrség 10 idegenvezetőt, 6 klinikát és 12 szállodát gyanúsít Agrában azzal, hogy belekeveredtek a csalásokba. Az agrai szállodások szövetsége ugyan visszautasította a vádakat, a város rendőrfőnöke viszont megígérte, hogy rövidesen felgöngyölítik a bűnszövetkezetet. Pusztulásra ítélt látnivalók Párizs száz év múlva is a helyén lesz. De meddig bírja a pisai ferde torony? Az ázsiai szigetvilágba az unokánk is elutazhat majd, de ha tigrist vagy rinocé- roszt akarunk még látni, siessünk! Josh Calder washingtoni futurológus összeállította a ma még megcsodálható, ám szerinte hamarosan eltűnő látványosságok toplistáját, vüág- utazóknak szánt figyelmeztetés gyanánt. íme, a 10 pusztulásra ítélt látványosság: a ferde torony, az ázsiai és a karibi korallzátonyok, a szumátrai tigris, ri- nocérosz és orangután, a Jangce folyóval elárasztott kínai falvak és városok, a bebalzsamozott Lenin, a dél-szaharai állatvilág, Makao, az utolsó gyarmat, Kairó iszlám építészeti emlékei, osztrigahalászok bárkái Észak-Amerikában, a csendesóceáni szigetvilágban máig föllelhető világháborús roncsok. Meddig bírja a pisai ferde torony?
