Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-01-27 / 4. szám
Nagyvilág 1999. január 27. Sokan visszaköltöznek a Szíria északi részén levő, elhagyatott hegyvidék falvaiba Életre kelnek a holt városok Bármily furcsa, Szíria „holt városai” életre kelnek, ami érthetően megdöbbenti a régészeket. Arról van szó, hogy rohamosan növekszik a népesség: a parasztok közül sokan visszaköltöznek a Szíria északi részén lévő, elhagyatott hegyvidék falvaiba, amelyek ezer évig néptelenül, érintetlenül álltak. A Deir Szunbol nevű, eddig elhagyatott városban, amely a VI. században az olívaolaj-kereskedelemből gazdagodott meg, A muzulmán parasztok, pásztorok kevés kötődést éreznek Szíria keresztény múltjához. napjainkban a parasztok bizánci köveket és még házfalakat is felhasználnak saját házaik építéséhez. A műanyag ablakkeretek és furnérlemezek olyan kövek közé kerülnek most, amelyekbe évszázadokkal ezelőtt vésték bele a kereszt jelét. Egy család például gabonaraktárnak használja a föld alatti kriptát. Sokan olyan ciszternákból vesznek vizet, amelyeket még a bizánci időkben építettek a föld alatt. A tudósok attól tartanak, hogy ha ez a folyamat folytatódik, a világ elveszíti a bizánci régészeti kincsek egyik leletegyüttesét. A kormány megpróbálja korlátozni a pusztítást, megtiltja a lakatlan ősi falvakba való beköltözést, és pénzbüntetéssel sújtja a régiségek megsemmisítőit. A hivatalnokok le is bontathatják a régiekhez túl közel álló új házakat. A szíriai bíróságok sokszor mégis vonakodnak határozottan fellépni az elszegényedett parasztokkal szemben, akik megpróbálnak megélni a Holt Városok sziklás vidékén. A beköltözők ráadásul nagyrészt szegény muzulmán parasztok, pásztorok, és kevés kötődést éreznek Szíria keresztény múltjához. A régészek bírálják a szíriai kormányt, mert túl keveset tesz egy olyan térség megmentéséért, ahol kétezer régi templom van, és ahol a bizánci közösségek maradványai különösen jól fellelhetők. AIV. és a VI. század között Deir Szunbol része volt a hegyi falvak 140 kilométer hosszú láncolatának az Aleppó város közelében lévő hegyvidéken. Úgy tartják, több százezer ember élt itt akkoriban mintegy 800 hegyi faluban. Sok falu olívaolajat és bort exportált a Bizánci Birodalom két nagyvárosába. A vidék akkor kezdett visszaesni a fejlődésben, amikor a birodalom fokozatosan elvesztette az ellenőrzését felette a VII. évszázadban, és a terület előbb perzsa, majd arab uralom alá került. A népesség száma nagyot zuhant, amikor megszakadtak kereskedelmi kapcsolatai. A X. századra a parasztok a termékenyebb síkságra költöztek, és a térség szinte teljesen elnéptelenedett. Huszonöt évvel ezelőtt még csak néhány tucat új ház volt Deir Szunbol településen. Most a házak száma 500, ami tanúsítja, hogy a népesség száma gyorsan nő, és várhatóan húsz év alatt megkétszereződik Szíriában. A régészeknek bele kell nyugodniuk, hogy a települések, amelyeket ők Holt Városoknak neveztek el, többé már nem lesznek elhagyatottak és népte- lenek. A tudósok nem tudják megakadályozni a demográfiai változásokat és érintetlenül továbbra is megőrizni az egész térséget. Agyagból épített, méhkaskupolás házak egy Aleppó környéki településen Archív felvételek MTI A múlt jelene Kr. u. 395-től Szíriát Konstantinápolyból, a Kelet-római Birodalom központjából irányították, egészen 634-ig, a muzulmán arab hódításig. Az Omajjád-dinasztia uralkodása alatt a lakosság nagy része áttért az iszlám vallásra, és Damaszkusz a muzulmán világ politikai és kulturális központjává vált. Ma a szunnita muzulmánok jelentik a legnagyobb vallási csoportot, persze a politikai hatalmat az alavita-síita muzulmán szektához tartozó Baath párti vezetők birtokolják. Emellett néhány vallási kisebbség is él itt: a drúzok vagy több keresztény felekezet - utóbbiak közül a görögkeletiek vannak a legtöbben. Prágai levél Jan Palach az 1. számú élő fáklya Cséfalvay Ildikó___________ „Mivel nemzeteink a reménytelenség szélére sodródtak, úgy döntöttünk, tiltakozásunknak adunk hangot, hogy felébresszük országunk népének lelkiismeretét. Csoportunk olyan önkéntesekből áll, akik készek arra, hogy ügyünkért égő fáklyaként feláldozzák magukat. Engem ért az a megtiszteltetés, hogy az 1-es számot húztam, s ezzel megszereztem a jogot ahhoz, hogy megírjam az első levelet és első számú égő fáklyaként feláldozzam magam... P. S. Emlékezzetek augusztusra...” Ezt a levelet Jan Palach (a prágai Károly Egyetem bölcsészkarának 20 éves hallgatója) aktatáskájában találták meg a kórházban, ahol súlyos égési sebeinek következtében három nappal a Vencel téri „tiltakozása” után meghalt. „Felgyújtottam magam, mint ahogy azt a buddhisták teszik Vietnamban. Tiltakozásul mindaz ellen, ami itt történik a szó, a sajtó és egyebek szabadsága ellen. Mondjátok ezt el mindenkinek!” Ezek voltak Palach utolsó szavai, melyeket az orvosoknak mondott a kórházban. Temetése után olyan információk jelentek meg, melyek halálát teljesen más síkra akarták terelni. Ezen információk szerint Palach lelkileg nem volt teljesen egészséges, és egyszerű öngyilkosságról volt szó. Palach tulajdonképpen a ’89- es bársonyos forradalom előszelét hozta el Prágába, mivel a hősies tettének 20. évfordulójáról való megemlékezés volt az első olyan tömegtüntetés a Vencel téren, melynek szétzavarása komoly problémát jelentett a rendőrség számára. A tüntetéssorozat Prága belvárosában öt napig tartott (1989. január 15-20.), s brutális szétoszlatásához a rendőrség és a munkásőrség vízágyúkat, páncélkocsikat és könnyfakasztó gránátokat vetett be. A Palach-hét január 21-én ért véget, amikor a prágai tüntetések résztvevői virágot akartak elhelyezni Palach Vsetatyban levő sírjára, a rendőrség azonban körbezárta a temetőt, és senkit nem engedett be. Nemzetközi méreteket a Palach-hét tulajdonképpen akkor öltött, amikor 1989. január 16-án bebörtönözték a Charta 77, a Független Békeegyesület és a Cseh Gyerekek képviselőit, akik mindennemű tüntetés szervezése nélkül virágot akartak elhelyezni Szent Vencel szobránál. A rendőrök beavatkozása azonban felkeltette az arra járók figyelmét, és percek alatt tömeg gyűlt össze a Vencel-szobor- nál. A jelen lévő polgárok pedig egy emberként tiltakoztak Václav Havel és a többi ellenzéki letartóztatása ellen. Havel később a bíróság előtt így jellemezte a helyzetet: „... nem hittem a szememnek. Olyasmi történt ugyanis, amit álmomban sem hittem volna. Ugyanis a rendőrség teljesen felesleges beavatkozása azok ellen, akik csendesen, minden feltűnés nélkül csak virágot akartak elhelyezni a szoborhoz, az arra járókat azonnal tiltakozó tömeggé változtatta. Akkor egyszerre tudatosítottam, hogy milyen mélynek kell lennie a polgári engedetlenségnek ahhoz, hogy ez megtörténhessen.” Jirí Palach, Jan Palach hét évvel idősebb bátyja az újságíróknak elmondta, hogy öccse gyógyíthatatlan idealista volt és mindig azt állította, hogy „minden emberben van legalább egy csöppnyi jóság. Csak arra kell rájönni, hogy kinél hogyan kell azt a felszínre hozni.” Idealista volt és azt állította, hogy „minden emberben van legalább egy csöppnyijóság.” Száz éve született AI Capone Az alvilág fejedelme A húszas években az öt legismertebb amerikai közé számított, és mellesleg kiérdemelte az első számú közellenség titulusát is: A1 Capone. Száz éve, 1899. január 17-én született. Igazi self-made man volt, legalul kezdte, és saját erejéből jutott a csúcsra. Szülei Nápoly- ból vándoroltak ki az Egyesült Államokba. Alphonse néven New York szegénynegyedében, Brooklynban a Capone család 9 csemetéje közül negyedikként látta meg a napvilágot. A tanuláshoz nem fűlött a foga, egy Johnny Torrio nevű gengszter bandájához csatlakozott. Gyorsan emelkedett a ranglétrán, „biztosítási” (valójában zsarolási) ügyekkel, bordélyházak ellenőrzésével foglalkozott. Egy ilyen intézményben szerezte csetepaté közben azt a vágást is, amely miatt a Sebhelyes arcú gúnynevet kapta. 1919-ben Torrio hívására érkezett Chicagóba, miután főnökét az ottani alvilág ura, Joseph Colosimo fogadta szolgálatába. A1 Capone nagy napja 1920. január Í6. után virradt fel: ekkor tiltották be ugyanis Amerikában az alkoholtartalmú italok gyártását, szállítását és forgalmazását. Mivel azonban a „szomjas” állampolgárok továbbra is igényt tartottak a napi betevőre, az igény kielégítését az alvilág vállalta magára. Colosimo hamarosan gyilkosság áldozata lett, helyét a lehetőségeket felismerő és kihasználó Torrio és alvezére, A1 Capone vette át. Hamarosan már ők uralták a piacot. Torrio 1925-ben, miután túlélt egy merényletet, a kórházból a börtönbe, majd Olaszországba vonult vissza, az ifjú A1 Capone pedig Chicago teljhatalmú ura lett. Szabályszerűen megvette a városi közigazgatást, övé volt a szeszkereskedelem, a szerencsejáték és a prostitúció minden bevétele, vagyonát 100 millió akkori dollárra becsülték. Amerika első számú közellensége nap mint nap békésen szivarozva hajtott végig golyóálló kocsijában Chicago utcáin, árvák és özvegyek javára adakozott, újságoknak nyilatkozott. A kövérkés, kopaszodó, olajos bőrű, gyémántgyűrűket előszeretettel viselő bűnöző még életbiztosítást is akart kötni, de hogy, hogy nem, nem akadt biztosító, amely vállalta volna a kockázatot. Al Caponét ugyanis hiába őrizte több tucat testőr, több alkalommal is csak hajszál híján élte túl az ellene elkövetett merényleteket. Ő maga sem maradt adós: a szem- beszegülőket könyörtelenül legéppuskáztatta. Leghírhed- tebb tette 1929-ben a Bálint- napi vérfürdő volt, amikor is egy garázsban a rivális Moran- banda hét tagjával végeztek egyszerre. A gengszterkirály sokáig sérthetetlennek tűnt. Csillaga 1929 után áldozott le. Philadelphiában pár hónapra börtönbe csukták tiltott fegyverviselés miatt. Kiszabadulva már nem tudta ott folytatni, ahol abbahagyta. A legendás bűnözőt végül adócsalás vádjával fogták meg, 1931 júniusában letartóztatták, és 11 esztendei börtönbüntetésre, valamint 80 ezer dollár büntetésre ítélték. Két évet ült Atlantában, majd az új Alcatraz börtönbe szállították át - hét és fél év után szabadult. A börtön kapuján azonban már nem az alvilág fejedelme, hanem csak egy emberi roncs lépett ki. Birodalma az alkoholtilalom megszűnte és a főnök bezárása után szétesett, őt magát elhanyagolt vérbaja tette tönkre. Életének utolsó 8 évét családja körében töltötte floridai birtokán, mígnem 1947januárjában elvitte az agyvérzés. A Damaszkusztól mintegy 100 kilométerre levő Maaloula a legismertebb ókeresztény település.
