Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-01-20 / 3. szám
12 1999. január 20. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Tökéletes gyilkosság A New York-i milliomos, Steve Taylor mindent megkapott az élettől: pénzt, hatalmat, gyönyörű, fiatal feleséget. Emily okos asz- szony, de boldogtalan a házasságban. Nem csoda, hogy egy másik férfi karjaiban keres vigaszt. A szerető tehetséges, fiatal festő, aki mindent megad a nőnek, amit az otthon hiányol. Taylor rájön, mi az oka felesége hűvös viselkedésének, és végzetes lépésre szánja el magát. Kiterveli a legel- képesztőbb cselt, a tökéletes gyilkosságot, amelynek célpontja Emily... A történet Alfred Hitchcock Gyilkosság telefonhívásra című 1954-es munkájának „újrafeldolgozása”. „A forgatás előtt sokan nekem szegezték a kérdést, hogy mi értelme van Hitchcock után újra a témához nyúlni. A történet kiaknázatlan lehetőségeket rejt magában. Nem másolni akartuk a mestert, hanem saját filmet akartunk csinálni. Bízom benne, hogy azok számára is tartogatunk meglepetéseket, akik ismerik az eredeti verziót” - mondja Andrew Davis rendező. A jó lélektani thriller - Davis filmje az - lényege a karakterek megformálása, az érzelmek és gondolatok árnyalt ábrázolása, tehát a színészi munka. A Taylort megszemélyesítő Michael Douglas - mint elmondta - nagyon élvezte, hogy hosszú idő óta először negatív figurát játszhat. Arra törekedett, hogy Taylort minél több oldaláról mutassa meg: nem hidegvérű gyilkosnak, hanem olyan embernek, akiben rengeteg érzelem kavarog. A feleség szerepére Gwyneth Paltrow jó választásnak bizonyult. Szép, intelligens és nagyon érzékeny. Heti hír Hugh Grant „balesete” Egy bankvezér személyi testőrét alakítja Hugh Grant Andrew Niccol most készülő filmjében. A derék és önfeláldozó bodyguard egy merénylet során testével védi meg a bankárt, s a gyilkos golyó így az ő gerim cét éri. A sérüléstől deréktól lefelé megbénul... A hírek szerint Harvey Keitel is fontos szerepet kap a filmben, akárcsak Az ördög ügyvédje című moziban feltűnt gyönyörű Charlize Theron is. Érdi Tamás Izlandtól Kuvaitig járja a világot Koncert mint égi telefon Réfi Zsuzsanna Mindig rettentően érdekelték a hangok. Egy ideig a mosógépzörejeket és a repülőgép zaját rögzítették neki magnószalagra, aztán pedig jött a zenei mánia. Érdi Tamás háromesztendős volt, és csak magasra tartott karokkal tudta elérni a billentyűket, de folyton a zongorán játszott. Teljesen magától, hallás után, hibátlanul lepötyögte a Marseillaise-t a Pisztráng-ötöst. A család döbbenten nézte. Azóta eltelt tizenöt esztendő, s a fiatalember mára már világjáró zongoristává vált. Fellépett Párizsban, Erdélyben, New Yorkban, a budapesti Operaházban, a Zeneakadémián, s a pozsonyi közönség is hallhatta játékát. S bár újszülöttként elveszítette a szeme világát, talált magának helyette egy másikat, a muzsika világát, amelyben egyre otthonosabban mozog, s amely egyre jobban kitárul előtte. Bár Chopint, Beethovent is gyakran játszik, azért a kedvenc Mozart. Miért éppen az osztrák komponistát szereti a legjobban? Talán a Varázsfuvola-korsza- kommal kezdődött minden, sorozatban tizennégyszer láttam egymás után ezt az operát. Az első alkalommal ugyanis a darab befejeztével sírni kezdtem, teljesen elkeserített, hogy véget ért a csoda. S bár akkor még kicsi voltam, Mozart muzsikája, a köny- nyedsége, az emelkedettsége magával ragadott. Teljesen egyetértek azzal a gondolattal, amelyet sok előadóművész vall, mely szerint »mások művei képesek olykor az égig érni, Mozart azonban onnan jött«. Sajátos, semmivel sem összehasonlítható atmoszférája van az ő darabjainak. Úgy érzem, nekem is Mozart-lel- kem van, hiszen az osztrák zeneszerzőnek nemcsak a muzsikáját szeretem, hanem az egyéniségét is. Az Amadeus az egyik kedvenc filmem. Hétnyolc esztendősen még verekedtem is miatta, az osztálytársaim ugyanis maffiózónak nevezték, s ezt nem tűrhettem. Ezért tett különösen boldoggá, hogy az első szóló CDmen is Mozart-műveket játszhattam. A gyakorlás nem lehet önnek könnyű, hiszen Braille-írásos kottából s hallás után tanulja a műveket. Lehet élvezni ezt a napi többórás próbát? Gyerekkorom óta a zene a legnagyobb öröm számomra, akkor is, ha én magam muzsikálok, de akkkor is, ha felteszek egy lemezt. Még a gyakorlással töltött időszakok is élvezetesek. Érdekes, hogy több hangszert is kipróbáltam, tanultam például hegedülni is, de a zongora hangja szól számomra a legszebben. Kik a zongorista-példképei? Richter, Barenboim, Schiff András vagy Vásáry Tamás, akit először a portréfilmje alapján szerettem meg. Teljesen elvarázsolt azzal, amit saját magáról és a muzsikáról mesélt, arról, hogyan éli meg a zenélést, mit jelent számára a hangok világa. S nagyon örülök, hogy éppen az általa a legjobb zongoratanárnak tartott Leon Fleishernél tanulhatok Torontóban. Felvettek ugyanis a Royal Academy, of Musicra, s én vagyok a professzor úr hetedik növendéke. Igaz, emiatt folyamatosan ingázom Budapest és Kanada között, de rengeteget tanulok, s engem az életben mindig az motivál, hogy a következő koncerten még jobban és még jobban játsszam. Persze azért itthon is sokat gyakoriok. Budapesten Becht Érika a tanárnőm. Mindig nagyon kiegyensúlyozottnak, békésnek látszik a hangversenydobogón. Sosincs lámpaláza? Nincs, mert érzem a közönségből áradó figyelmet, érdeklődést, szeretetet, s ez többletenergiákat ad, még jobb játékra sarkall. Emellett tisztában vagyok azzal, hogy mindenkivel, még a legnagyobb művészekkel is előfordul, hogy tévesztenek, s nem a melléütések számán múlik, hogy ki mennyire játszik jól. így aztán valóban nyugodt vagyok: tudom, hogy én minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy a hangverseny jól sikerüljön. Úgy tudom, mást is jelentenek önnek ezek a koncertek a muzsikálás mellett. A hangversenyek az én égi telefonjaim, ezekkel üzenek azoknak a szeretteimnek, akik már fentről figyelnek bennünket. A muzsika a rosz- szabb napokon is átsegít, s ilyenkor mindig a másik kedves mozim, a Tűzszekerek jut az eszembe. Rengetegszer játszottam le magamnak ezt a filmet, mert belém is erőt sugároz a két futó kitartása, s arra ösztönöz a példájuk, hogy én se adjam fel soha. Szükség is van most a kitartásra, hiszen elkezdődött az utazgatás, idén például nemcsak magyarországi koncertjeim voltak, hanem játszhattam az Izlandi Szimfonikusokkal, s felléphettem Kuvait- ban is. Most éppen erdélyi turnéra készülök, s arra, hogy a Torontói Szimfonikus Zenekarral is fellépjek egy hangversenyen. S hogy fér bele ebbe az életrendbe az irodalom? Hiszen a verseket is nagyon szereti. Kell, hogy jusson rájuk idő, hiszen azoknak is élvezem a ritmusát, a szavak különleges hangzását. Ha nagyon szomorúak vagyunk, akkor elkezdünk a mamával József Attila- verseket szavalni. Az ars poeticám egyébként egy Ady-vers, amely arról szól, hogyan fut s ér el egy kis ér egészen az óceánba. Nekem is ez a célom a muzsikával, de jelenleg még úgy érzem, csak a Kraszna tájékán járok. Michael Sauser - Sauser Mihály különös szenvedélye. Hétórás produkciója már bekerült a Guinness-könyvbe A himnuszgyűjtés és -éneklés utolérhetetlen rekordere RosdyTamás __________________ Az afrikai Eritrea, a csendesóceániai szigetállam, Palau, a szovjet utódállam, Tádzsikisztán és Afganisztán hivatalos himnuszát nem sikerült még megszereznie. A világ százki- lencvenkét független állama közül csupán ennek a négynek hiányzik még nemzeti éneke, a többi - összesen száznyolcvannyolc - már része Michael Sauser - vagy ahogy a hét nyelvet beszélő svájci fiatalember mondja: Sauser Mihály - gyűjteményének. E svájci jogász különös gyűjtőszenvedélyéről és éneklési rekordjáról beszél. „Operaénekes édesanyám magyar, apám svájci. Huszonhat éves, Zürichben dolgozó jogász vagyok, aki szabadidejét egyetlen célnak szenteli: azt szeretném, ha az ezredfordulóra megjelenhetne a himnuszlexikon s benne az a CD, amelyen a világ összes nemzeti énekét eredeti nyelven éneklem. Tíz éve, a calgaryi olimpiai játékok eredményhirdetésekor kezdtem el érdeklődni a győztes versenyzők tiszteletére eljátszott dallamok és szövegük iránt. Gyűjtésem a Svájcban követséget fenntartó országok himu- szával kezdődött. Egy-két év alatt harmincat sikerült megszereznem, a diplomaták mindenben segítettek. Ezzel azonban csak a munka egyszerűbb részét végeztem el: az európai és az amerikai államok nemzeti dalai könnyen a gyűjteményembe kerültek, lefordításuk és keletkezéstörténetük megírása is nehézségek nélkül ment. A New York-i ENSZ-központ- ban valamennyi nemzetnek van képviselete, az ott dolgozók is sokat segítettek. A diplomaták többségének természetesen tetszett az ötlet, és maguk is fontosnak tartották, hogy szerepelhessen államuk himnusza az összeállításomban. Ez persze nem jelenti azt, hogy könnyű feladat lett volna a gyűjtési munka. Öt évig tartott, és még ma is hiányzik négy. Gondot okoztak a változások is. A világ legújabb himnusza a türkmenisztáni, a közelmúltban alkották. Számos afrikai országban pedig egyes kormányváltások himnuszváltással is járnak, a propagandaszövegű dalok gyakran cserélődnek. A gyűjtőmunka elvégzése után hosszan tanulmányoztam a himnuszok szövegét, dallamát és történetét; ezekről, valamint a himnuszok jogi vonatkozásairól írtam egy tanulmányt, mely az említett lexikonban fog megjelenni. A nemzeti himnuszokat többen gyűjtik, együttes előadásukra viszont eddig még nem vállalkozott senki. Ebből lett az általam tartott Guinness- világrekod. Gilbert de Greeve belga zongorista barátommal egy éve adtuk elő Lausanne- ban az olimpiai múzeumban a világ 188 himnuszát eredeti nyelven. Az általam nem ismert nyelvek kiejtését is pontosan megtanultam. A hét órán át tartó produkció be is került a rekordok könyvébe. A bemutató show-jellegét kár volna tagadni, mégis úgy éreztem, jót tesz az ügynek, ha a nagy nyilvánosság is felfigyel a tevékenységemre. Azóta számtalan televíziós szereplési lehetőséget kaptam, nagy nemzetközi sporteseményekre is hívnak. Őszintén mondom: hiszek abban, hogy - ha kismértékben is - hozzájárulhatnak előadásaim a népek közötti megértés erősödéséhez és a világ országai közti barátság létrejöttéhez. Amikor nagyvárosokban nagykövetek és a széles közönség előtt harminc-negyven himnuszt eléneklek, mindenki megérezheti az emberiség együvé tartozását, egymás mellett megcsodálhatja a nemzeteket megjelenítő szép szimbólumokat. ” „Az ars poeticám egy Ady-vers, amely arról szól, hogyan fut s ér bele egy kis ér egészen az óceánba.” Archív felvétel
