Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-06-23 / 25. szám

b 1999. június 23. „Ha Andre Agassi odateszi magát, felejtsd el a győzelmet, ilyenkor mindent jobban csinál, mint közülünk bárki más” Aki többször megrengette a teniszvilágot Andre Agassi néhányszor elindult lefelé a lejtőn, úgy tűnt, eltűnik a színről, de újra itt van. Tomi Vince___________________ Sohasem panaszkodhatott az érdektelenségre. Kisebb-na- gyobb botrányaival, no és ter­mészetesen játékával gyakran hívta fel magára a figyelmet. Egész Amerika nagy győzel­meket várt tőle, néhányat meg is élt, de a fáradt fenegyerek egy időben visszahúzódott, s csak tavaly tért vissza a nagy versenyekre. Párizsi tornagyőzel­méről azt írták a tu­dósítók: kár, hogy a győzelem pillanatá­ban kiesett a kezéből az ütő. Amikor ugyanis könnyektől áztatott orcával meghajolt a stadion négy oldala felé, egyben a világ négy égtája felé suhintha­tott volna rakettjé- vel, mint a legna­gyobb hadurak trónjuk elfogla­lását megszentelendő. Mert­hogy Andre Agassi (1970. IV. 29-én született Las Vegasban, ott is él; eddigi pénzdíja 18 millió dollár) elfoglalta helyét a tenisz legnagyobbjai között. Egy olyan sportágban írt törté­nelmet, amelyben szinte lehe­tetlen. 122 esztendő óta annyi rekordot állítottak fel, hogy ezeket a mai rohanó világban szinte képtelenség megdönte- ni. Agassi nem is próbálkozott ilyesmivel. Felállított egy olyan csúcsot, amire azelőtt még so­ha senki sem hágott fel: négy különböző borításon nyerte meg a négy Grand Slam- tornáját. Azt szokták mondani, hogy minden rendes amerikai te- niszsztámál (gondoljunk csak a görög számazású Samprasre, a kis kínai Changre, Lendlre stb.), tehát Agassinál is a fel­menők játszották a szerepet. Egy iráni bevándorló gyereke­ként született, édesapja ökölví­vóként indult iráni színekben az 1952-es olimpián. Amint serdült a kis Andre, az atya a kezébe nyomta az ütőt, a gyerek pe­dig naphosszat pü- fölte a labdát. Technikájának ki­alakítását Mike pa­pa vállalta magára, mert úgy vélte, fia akkor viszi valami­re, ha már az alap­ütéseket is a legag- resszívebben csi­nálja. Mindezt fel­tehetően bokszolói mivoltából impor­tálta. Mindazonáltal egy mu­zulmánhoz méltó elszántság­gal gyakoroltatta a tenyerest és a fonákot, utóbbit termé­szetesen két kézzel, hogy még erősebben suhinthasson a gye­rek. Aztán profi kezekbe adta Andrét: adddig rágta a híres Nick Bollettieri edző fülét, míg a mágus felvette az akadémiá­jára. Nem bánta meg. A vegasi srác márt 17 évesen megmu­tatta, van benne spiritusz, és nem is kevés. 1986-ban meg­nyerte első tornáját (azóta még 42-szer örülhetett győzelmé­nek), és kezdte elkápráztatni a Grand Slam-közönséget. Nem­csak játékával, hanem szűzfehér szerelés helyett színkavalkád öltözködésével is. Hagyományrombolás mondták a konzervatívok. De ő rá sem hederített. Újra elődön­tős és döntős a US Openen és Párizsban. Aztán három vesztes Grand Slam-döntő után eljött a nagy nap. Előtte azonban visszatet­sző szópárbajba keveredett Philippe Chatrier-vel, a nem­zetközi szövetség elnökével, aki az ifjú titán legfeltűnőbb, rózsaszín-fekete „kiszerelését” látva úgy vélte, a szervezők igazán kibocsáthatnának egy szabályzatot, hogy az öltözé­ken a fehér szín domináljon. Agassi erre „vén bolondnak” ti­tulálta a teniszvilág fejét. Wimbledont sokáig kihagyta, mondván, még nem készült fel a fűre. 1992-ben aztán megje­lent tiszta fehérben, hogy az­tán egy meghitt vasárnapon térdre hullva ünnepelhesse el­ső Grand Slam-sikerét, miután fantasztikus szervafogadásai­val őrületbe kergette Ivani- sevicset; az hiába vágott ki a fűre 37 ászt - Agassi amúgy a meccs után közölte: „A 35. után azon voltam, hogy oda­megyek, és hozzávágom a sap­kámat” -, ez is kevésnek bizo­nyult. „Ha holnap véget ér a karrierem, itt és most akkor is többet kaptam, mint amennyit megérdemeltem, mint amit va­laha is kérhettem a sorstól.” Majdnem a próféta szólt belő­le. Már ami a karrierje végét il­leti. Agassi elindult lefelé a lej­tőn, melynek végén a sebész­kés várt rá, megműtötték a csuklóját, Agassi teniszezésé­nek alfáját és ómegáját. Köz­ben elvesztette mentorát, Bollettierit, aki amondó volt, már nem tud hatni rá, Andre nem hajlandó olyan keményen dolgozni, mint korábban. Mélypont. Hogy azért ne a vég­pont legyen, arról egy épphogy visszavonult, edzőként nem túl tapasztalt, de játékosként sok mindent megélt brooklini, Brad Gilbert tett: 1994 tavaszán haj­landó volt felkarolni a menthe­tetlenül süllyedő világsztárt. Ez olyannyira sikerült, hogy Agassi véghezvitte a tenisztör­ténet egyik legnagyobb csodá­ját. A ranglista 20. helyén álló, tiszta feketébe öltözött vegasi öt kiemelten gázolt át, hogy a magából kikelve tomboló New York-iaktól hajtva megnyerje azt a trófeát, amelyet vala­mennyi közül talán a legnehe­zebb elhódítani. A US Open ezt megelőzően még nem élt meg ilyesmit: korábban ketten már győztek nem kiemeltként, öt ki­emeltet azonban még senki sem tudott eltakarítani az út­ból. Agassi megvált hajkoronájától - támadt is szép kis sikoltozás a nők körében, amikor 1996 ja­nuárjában először jelent meg kopaszra borotvált fejbúbbal. Csak egy hölgy csodálta: Brooke Shields szí­nésznő. Mel- bourne-ben meg­szelídítette a bá­mulatos formában adogató Pisztoly Pete szerváit, és Grand Slam- győztes lett, ké­sőbb is bámulatos formában teniszezett, négy tornát nyert zsinórban (Washington, Mont­real, Cincinnati, New Haven), ám Flushing Meadow-ban, a US Openen kifogyott a szusz­ból, a fináléban az utolsó szó Samprasé volt, Agassi pedig új­ból elkezdett süllyedni. Egyet­len valamirevaló sikerélménye igencsak egyedi a tenisztábor­ban: 1996-ban ő nyerte az at­lantai olimpiát. Ettől függetle­nül egyre jobban elhagyta ma­gát; nehezen emésztette meg, hogy nem megy úgy a játék, ahogyan régebben, olykor tűr­hetetlenül botrányosan visel­kedett, amiért Indianapolisban például leléptették meccs köz­ben. 1997-ben gyakorlatilag eltűnt a színről. Ha valaki in­terjút készített vele, szinte ki­zárólag Brooke Shieldsről folyt a szó, akivel április 19-én össze­házasodott (az idén elváltak). Úgy tűnt, a mind job­ban gömbölyödő zse­ni elveszik a tenisz számára, egyre in­kább az élet más dol­gai kezdték foglal­koztatni. Már 147. volt a világranglis­tán, amikor megint megjött a kedve. Igaz, a felfelé kapasz­kodáshoz olyan he­lyekre is el kellett mennie, mint egy Las Vegas-i másodrangú challengerverseny. Itt a torna résztvevői maguk forgatják az eredményjelző táblát, és saját törülközőt hordanak a pályára. Ide süllyedt a wimbledoni győz­tes és az egykori világelső. De legalább volt honnan felemel­kednie. Előbb döntőt játszott, aztán tornát nyert. Ahogy írták róla, a csuklója ismét mesésen muzsikált, a mezőny legjobb szervafogadója, az örökkön ezer fokon égő nyughatatlan (lábai a szünetek idején is foly­vást „zakatolnak”) géniusz egy­re figyelemreméltóbban teni­szezett. Tavaly újfent egy sosem látott mutatvánnyal kápráztatta el a teniszvilágot: egy év alatt a 121. helyről a 10.-re jött fel a vi­lágranglistán. A párizsi diadala után így írt róla az angol Daily Telegraph: „Két évvel ezelőtt Agassi reménytelennek tűnt, 98 elején teljesen kikészültnek lát­szott, az idén pedig mindnyá­junkat átvert; bohócot csinált belőlünk.” A felemelkedés re­ceptjét Brad Gilbert magyaráz­ta: „Olykor, amikor teljesen ki vagy készülve, a tenisz sokkal többet segíthet, mint gondol­nád. És fordítva: amikor rend­ben van az életed, nem érdekel annyira a játék. Andre olyan helyzetben volt, hogy csak a te­niszben kereshetett menedé­ket.” „Ha Andre odateszi magát, fe­lejtsd el a győzelmet, olyankor mindent jobban csinál, mint bárki már közülünk.” A megál­lapítás Pete Samprastől szár­mazik. Zajlik a wimbledoni torna. Mivel lep meg bennün­ket Agassi? Elbúcsúzik az első körben, vagy Párizs után újra megdicsőül? Önmaga sem tud­ja. Csak produkál valami érde­keset. Egy iráni bevándorló gyerekeként született, apja ökölvívó volt. Azon voltam, hogy hozzá­vágom a sapkámat. Továbbpasszoljuk Patrik Berger már elégedett Elsőként a cseh labdarúgó-válo­gatott jutott a jövő évi Európa- bajnokság 16-os döntőjébe. Jozef Chovanec edző legénysé­ge eddig hét selejtező mérkő­zést játszott, s mind a hetet megnyerte. Az eredmény pár­ját ritkító teljesítménynek szá­mít. Ezzel kapcsolatban Patrik Berger, az együttes játékmeste­re kijelentette: „Kifogástalan a csapatszellem, mindenki egyet akar, és az edzőknek köszönhe­tően minden egyes táborozá­son remek a hangulat. Az előző tréner, Dusán Uhrin mellőzött, éppen ezért kijelentettem: ha kispados leszek, nem utazom haza Liverpoolból! Most egé­szen más a helyzet, mindig kezdőember vagyok, s megy is a játék.” Háborognak a női teniszezők Óriási felháborodást váltott ki a női teniszezők berkeiben, hogy idén Wimbledonban az urak jóval több pénzt kereshet­nek, mint a hölgyek. Még olyan hírek is felröppentek, hogy a nők bojkottálják a június 21-én kezdődött Grand Slam-tomát. A női egyes győztese 655 200 dollárt kasszíroz, ami 83 száza­léka a férfi bajnok jussának (728 ezer). Csak összehasonlí­tásként: az Australian Openen ez az arány 94, míg a Roland Garroson 90 százalék. John Curry, az All England Club fő­nöke szerint sokkal népszerűbb a férfitenisz. Détárit ismét Ausztriába hívják Détári Lajos hamarosan játékos­edző lehet - Ausztriában. „Dö­mét” ugyanis több harmad- és negyedosztályú osztrák csapat megkereste már, és nemcsak lab­darúgóként, hanem trénerként is számítanak rá., A PNB idei küz­delemsorozata után elmegyek nyaralni, és csak július elején döntöm el, hogy hol folytatom pályafutásomat - mondta Détári Lajos. - Ha a BVSC kiesik, de a következő évben a visszakerülés lesz a cél a Szőnyi úton, és ehhez megfelelőek lesznek a szakmai és az anyagi feltételek, és persze ha számítanak rám, akkor szíve­sen maradok. Magyarországról más klub még nem keresett meg, és itthon már nem is nagyon bíz­nak a 36 éves futballistákban. Sokszor elhangzott már, hogy szakmai igazgató leszek valahol, ám még játszani szeretnék. Jó erőben érzem magam, ta­vasszal nem okoztam csalódást, és szeretnék még olyan egyesü­letben szerepelni, amelyiknek komoly tervei vannak.” Egy helyszínen legyen az olimpia! A Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság továbbra sem támogatja, hogy két város közösen rendez­zen olimpiát. Thomas Bach, a NOB végrehajtó bizottságának tagja a Malajziai Olimpiai Ta­nács ünnepségén beszélt arról, hogy szervezete nem támogatja a több helyszín között megosz­tott rendezés öüetét. Ugyan­akkor a pályázó városok számát nem szeretné korlátozni a NOB, amely Bach szerint pénzzel is támogatni akaija a szervezőket. A német vb-tag konkrétan egy- milliárd dollárd említett, az olimpiai bizottság a jövőben ennyivel járulna hozzá a rende­zési költségekhez. Az NHL-vezérkar olimpiai tervei A jégkorong NHL vezérkara már szót ejtett a profi bajnokság olimpiai terveiről is. Gary Bettman, az NHL első számú ve­zetője elmondta, hogy a Nem­zetközi Jégkorong Szövetség (IIHF) értesítése alapján legké­sőbb szeptember 15-ig kell vá­laszt adni arra a kérdésre, hogy az NHL-játékosok részt vesz­nek-e a 2002-es Salt Lake City-i ötkarikás játékokon. „Még nem tudok felvilágosítással szolgálni az üggyel kapcsolatban. Na­gyon sok a tennivalónk, tárgya­lások sora áll előttünk” - mond­ta szűkszavúan Bettman. Tavaly Nagano miatt az NHL történeté­ben először szünetet iktattak be a bajnokságban, hogy a koron- gozók indulni tudjanak az olim­pián, ám elsősorban Kanada és az Egyesült Államok gyengébb szereplése, illetve az amerikai gárda botrányos zárónapi visel­kedése miatt nem váltott ki osztatlan sikert a szereplés. Sírni csak a győztesnek szabad... CTK-felvétel

Next

/
Oldalképek
Tartalom