Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-06-23 / 25. szám
10 1999. június 23. Kópé Verssarok Nemes Nagy Ágnes Szorgalom Ki kopog? Mi kopog?- Harkály vagyok, kopogok. Nem is tudom, mióta vár rám ez a diófa. Mi ragyog? Mi ragyog?- Hát nem tudod, ki vagyok? Béka vagyok, leveli, ki a fiát neveli. Belga mese A pórul járt hegedűs Az opbrakeni búcsún egy öreg hegedűs húzta a talpalávalót a fiatal népnek. Késő éjszaka elégedetten baktatott hazafelé, mert sok szép tallér lapult a zsebében. Meg-megcsörgette az aranyakat nagy szívbéli gyönyörűséggel, s szaporázta a lépteit, hogy mielőbb hazaérjen. Egyszer csak eszébe jutott a pipája. „Hej, de jó volna egyet füstölni! - sóhajtott. Aztán megállt, elővette az öreg csibukot. - Hajaj... honnan szerezhetnék tüzecskét...” - sóhajtozott tovább. Egyszerre csak látja ám, hogy fény csillan az erdő fái közül. Közelebb ment, hát nagy lánggal lobogó rőzsetűz körül fényes öltözékű uraságok, vidám dámák járták nagy vígan a táncot.- Nemes urak, asszonyságok, engedel- metekkel rágyújtanék a pipámra a füzeteknél - mondta a hegedűs.- Csak rajta! - így a táncosok, s egyikük máris nyújtotta az öreg hegedűsnek a parazsat. Az öreg gyönyörűséggel szívta a pipáját, s bodor füstfelhőket eregetett. Hanem a mulatozók észrevették, hogy hegedűt tart a hóna alatt. Nosza, kérlelték szép szóval, muzsikáljon nekik a tánchoz. A hegedűs nem sokáig kérette magát, mert úgy látta, hogy jópénzű társaságba került, s tenyerét már szinte csiklandozták a reménybeli tallérok. Hegedűjével a hóna alatt követte a táncos kedvű uraságokat, vidám dámákat egy közeli kastélyba. Ott egy fényes terembe vezették, nagy kupa bort tettek elébe. Jót húzott a hegedűs a tüzes italból, aztán hegedülni kezdett, az uraságok és a dámák meg ropták szakadatlanul, mintha sohasem akarnák abbahagyni. Az öreg karja már lehanyatlott a fáradtságtól, de ekkor valaki egy aranyat dobott a hegedűjébe. Felélénkült erre a muzsikus, hát még mikor a második kupa bort is megitta! Húzta, húzta, addig húzta, míg kiesett a kezéből a vonó, s abban a helyben elaludt. A nap már magasan járt, mikor az öreg felébredt. Megdörzsölte a szeKass János rajza mét és körülnézett. A kastélynak se híre, se hamva, ő az erdő közepén hevert egy halom hunyó parázs mellett. Hegedűje után nyúlt, és kereste az aranyát. A hegedűben meg is zörrent valami, de nem arany volt az, csak egy száraz tölgyfalevél. Ebből aztán megtudta az öreg hegedűs, hogy erdei manók űztek csúfot belőle. Mit tehetett egyebet, pipára gyújtott, lassan hazaballagott. Azontúl ha ráesteledett, messze elkerülte az erdőt. Emlékezetes, szép nyarat kívánunk mindenkinek ! NAGY NYÁRI VtCéttitAU •• •• * / 7 ágra süt a Nap, heted 7 országból 7 mérföldes csizmával eljött hozzánk a NYÁR! El tudtok e képzelni ilyenkor annál nagyobb örömet, mint 7 számra pancsolni a 7 bármelyik napján a 7 csodálatos fürdőmedence valamelyikében, amelyekkel ismét a GLOBÁL-bohóc ajándékozik meg Titeket. A játékokat a dunaradváriyi székhelyű GLOBAL EXPRESS Komárno s. r. o. 946 38 Radvaó nad Dunajom 213, tel.: 0819/787 415 küldi el címetekre, létköznaponkcnt 7-től 16 óráig várja viszonteladók és kiskereskedők jelentkezését. A nyári jókívánságokkal teli nyitott levelezőlapokat legkésőbb július -iig küldjétek el a már jól ismert címre: VOX NOVA a. s., Prievozská 14/A, P. 0. BOX49, 824 88Bratislava-,, Gyerekjáték "jeligével Tudod-e? Hadviselés a középkorban A középkorban a nemesek a király parancsára fegyvert fogtak, és táborba vonultak. A lovagi seregek viszonylag kis létszámúak voltak. Az angol vagy a francia király 10-12 ezer fősnél nagyobb lovagi sereget nem tudott kiállítani. A középkor végén a lovagok mellett elterjedtek a zsoldos hadseregek. Különösen szívesen fogadták fel zsoldosnak a svájciakat, majd a huszita háborúk után a cseheket. A lovag mélységesen lenézte a gyalogosokat, mígnem a keserű vereségek ráébresztették, hogy nem verhetetlen. A francia királyi lovagokat az angol íjász gyalogság és a tüzérség leckéztette meg, a burgundiai lovagokat pedig a szabadságjogaikért bátran küzdő svájci gyalogosok. A középkor végén, főleg a tűzfegyverek tömegessé válása idején ezért már egyre nőtt a gyalogság létszáma és jelentősége. A középkorban Magyarországon csak a nemesek számára volt kötelező a katonáskodás. Háború esetén birtokuk, jövedelmük, rangjuk arányában kellett katonát kiállítaniuk. A főpapok, az országos méltóságok több száz fős sereg kiállítására voltak kötelezve. A szabad királyi városoknak is kellett küldeniük fegyvereseket a király parancsára. A várak, fallal övezett városok állandó őrségét a zsoldos katonák alkották, akik havi bérért szolgáltak. Voltak köztük németek, csehek, lengyelek, olaszok, spanyolok, a török elől menekült szer- bek. A király hatalmának súlya attól függött, mekkora zsoldos hadat tudott fegyverben tartani. Az erős hadsereg féken tarthatta a királyi hatalom megnyirbálására törő nagyurakat. A puskapor feltalálása után a korábban vékony és magas falú várak helyett erős, vaskos tornyú várakat építettek. Az erős falra azért is szükség volt, hogy minél több ágyút lehessen elhelyezni rajta. Az ostromló arra törekedett, hogy a vár árkát betömje földdel, fával, rőzsével, illetve a leomló falak anyagával. Ágyúival igyekezett töb széles rést ütn a falon. A véd< a falakat éjjelente igyekeztek újjáépíteni. Az ostromlók ha elég nagy rést tudtak ütni, rohamra indultak. A védők kétség- beesetten lőtték, vágták a falra igyekvőket, forró vízzel, olajjal, szurokkal öntötték őket. Az ostrom sikere azon múlt, van-e az ostromlóknak elég ágyújuk, lőszerük, emberük. A várbelieknek akkor lehetett reményük a sikerre, ha a falak erősek voltak, ágyú, lőszer volt elég, s az őrség létszáma is megfelelő volt. Hónapokra elegendő víz és élelem is kellett az ostromlott várban, hogy ki ne éheztes- sék őket. De a legtöbbet az idejében érkező felmentő sereg segíthetett. A jókor jött segítség mentette meg Nándorfehérvárat is 1456- ban attól, hogy a török szultán elfoglalja. 1521-ben viszont ugyanott a felmentő sereg késlekedése végzetesnek bizonyult, Nándorfehérvár török kézre került.
