Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-06-16 / 24. szám

1999. június 16. Kópé Verssarok Dénes György A pletykás szellő Rigó lapul tojásain, szellő kikotyogja, sás közt éhes róka oson, szellő kikotyogja. Fürge pele diót talál, szellő kikotyogja, örvös galamb páijára vár, szellő kikotyogja. Gyík napozik, pocok szalad, szellő kikotyogja, friss mézgába darázs ragad, szellő kikotyogja. Kinéz ürge a lyukából, szellő kikotyogja, cifra fácánkakas táncol, szellő kikotyogja. Szoborként áll a gím s fülel, szellő kikotyogja, a fakopács kukacra lel, szellő kikotyogja. Szilfaágon hiúz lapul, szellő kikotyogja, a vadmalac röfögve túr, szellő kikotyogja. Benedek Elek A szürke Hol volt, hol nem volt, hetedhét or­szágon is túl, az Óperenciás-tenge- ren innét, volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek semmi egyebe nem volt a világon, csak egy szürke lova. Azzal mindennap eljárt a szárazma­lomba őrölni, úgy éldegélt egyik napról a másikra. Hát, egy esztende­ig, kettőig ment, ahogy ment a do­log, hanem egyszer a szürke megun­ta, hogy mindig egyedül járjon, mondta a gazdájának:- Gazduram, szerezzen nekem tár­sat, mert ha nem, kifogy belőlem.- Ó, édes szürkém - mondotta a sze­gény ember -, szereznék én jó szív­vel, de honnét s mivel, mikor egy ár­va garasom sincs?!- No, ha nincs - mondta a szürke -, eresszen el, majd kerítek én magam­nak társat. A szegény ember beleegyezett, a szürke elindult; ment, mendegélt he­tedhét ország ellen, addig ment, mendegélt, míg rengeteg erdőben egy rókalyukhoz nem ért. Ottan szépen leheveredett a lyuk előtt, behunyta a szemét, mintha meg volna dögölve. A lyukban egy öreg róka lakott há­rom fiával. Mondja az öreg a legki­sebbik fiának:- Eredj, fiam, láss egy kicsit te is a vi­lágba, hozz már te is valamit, hadd lám, mit tudsz. Elindul a kis róka, de a lyuknál visz- szafordul, s mondja az anyjának:- Jaj, lelkem anyám, nem lehet ki­menni, mert a hó befújta a lyukat!- Mit beszélsz, te bolond - mondta az öreg róka -, hiszen meleg nyár van.- Hát ha nem hiszi, nézze meg, édes­anyám!- Eredj - mondja a róka a középső fi­ának -, nézd meg, igaza van-e az öcsédnek. Megy a középső fiú, de mindjárt Lukács György/Rácz Noémi illusztrációja visszafordul az is.- Bizony igaza van, édesanyám, az öcsémnek. Akkora hó van a házunk előtt, hogy nem lehet kimenni. Küldi az öreg róka a legidősebb fiát, nézze meg az is. De az is csak azzal jön vissza, hogy bizony nem lehet kimenni. Nyár ide, nyár oda, nagy hó esett.- No, megnézem magam - mondja az öreg róka. Hát bezzeg hogy nem hó volt a há­zuk előtt, hanem a szürke ló feküdt ott. No, most mit csináljanak? El kellett hogy húzzák ezt a dögöt, mert különben nem tudnak kijárni. Szólítja három fiát, belekapaszkod­nak a lóba négyen, rángatják, cibál- ják, de nem tudták elhúzni. Hanem az öreg róka nagy nehezen mégiscsak kibújt a lyukból, s szal- adott a farkas komához.- Hej, lelkem komám, jöjjön hoz­zám, egy döglött ló van a házam előtt, kendnek adom, vigye el. Szalad a farkas nagy örömmel, hát csakugyan ott fe­küdt a ló. Próbálják húzni, nem bírják.- Hej, hej - mondja a farkas -, hogy lehetne elhúzni, róka koma?- Tudom én - mondja a róka.- A kend farkát a ló farkához kötöm, úgy elhúzhatja.- Bizony jó lesz - mondja a farkas -, mégis van esze kendnek, róka koma. Azzal a róka jó erősen összekötötte a ló farkát a farkaséval, a farkas elkez­di húzni, de meg sem tudja mozdíta­ni. Hiszen a szürkének sem kellett több, uccu, felszökött, szaladt a farkassal hegyen-völgyön által, erdőn-mezőn keresztül, meg sem állott hazáig.- No, gazduram, hoztam társat! Hej, megörült a szegény ember, bun- kós bottal jól fejbe vágta a farkast, lenyúzta a bőrét, eladta, s az árán társat vett a szürkének. Most már jobban ment a munka. Ha a szürkének társa nem akadt vol­na, az én mesém is tovább tartott volna. Ezer kis olvasónk az Új Szó és a Vasárnap tanévzáró buliján Hol volt, hol nem volt, keresztelő volt Ha valaki még nem tudná, mitől zengett június 11-én, pénteken a komáromi sport­csarnok, annak most elárul­juk: névadó ünnepséget tar­tott az Új Szó és a Vasárnap. Megkereszteltük lapunk ka­balafiguráját, aki ezentúl a jól hangzó és igen találó Csipszi nevet viseli. Vendé­geink voltak a környék ti­zenkét iskolájának diákjai. Velünk ünnepeltek a bátor- keszi, a búcsi, az érsekújvá­Csipszi és „keresztpapája” Ki ne szeretné alOO Folk Celsius muzsikáját ri, a felsővámosi, a kisúj- falusi, a kürti, a marcell- házi, a megyercsi, a muzs- lai, a tanyi, a párkányi és az ipolyszakállasi gyerekek is. Csak azt sajnáljuk, hogy a három komáromi magyar alapiskola diákjaira hiába vártunk. Csipszi baba ke­resztapukája a párkányi Hajtman Kornél lett, a gyerekzsűri ugyanis úgy döntött, az általa kitalált név illik legjobban a kedves figurához. Kornél elmond­ta, hogy gyakran lapozgatja a Vasárnapot. A rajzfigura az egyik barátjára emlékez­tette, így született az ödet. Természetesen kikértük Csipszi megálmodójának, Szloikálek Lajos festőmű­vésznek a véleményét is. Tetszett neki, áldását adta a névre. Egy üyen nagy ese­ményt persze illendően kell megünnepelni. Úgy dukál, hogy pezsgőt bontson az ember. Komáromban sem maradhatott el a koccintás. A poharakban természete­sen gyerekpezsgő volt. A Ha felismered magad ezen a felvételen, írj, és küldjük a fotót Dömötör Ede felvételei keresztelőt a 100 Folk Celsi­us koncertje tette felejthe­tetlenné, de a belépőjegyek­kel kisorsolt ajándékoknak is örültek a gyerekek. Taka­rékbetétkönyvek, sporfelsz- erelések, órák, könyvek ta­láltak gazdára. Azok az isko­lák, amelyekből a legtöbb gyerek jött el a bulira, érté­kes ajándékokat nyertek. A felsővámosi, az érsekújvári és a búcsi alapiskolások száz-száz darab tolltartót nyertek, a tanyiak, a muzsla- iak és az ipolyszakállasiak egy egész karton gyurmát kaptak. A kisújfalusiak érté­kes fényképezőgéppel lettek gazdagabbak. A kürti iskolá­ból százhatvanan, a bátor- kesziből száznegyvenhár­man jöttek el. Ők vihették haza a Postabank által fela­jánlót két számítógépet. A műsor végén kiadónk igazgatója, Slezákné Kovács Edit kívánt kellemes vakáci­ót a gyerekeknek. Örülünk, hogy ott voltatok Komárom­ban az idei tanév utolsó nagy buliján, és velünk ün­nepeltetek. -ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom