Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-01-20 / 3. szám

Modern élet 1999.január20. 5 A szétválasztás szóba sem jöhetett, ezért alkalmazkodniuk kellett egymáshoz Háromezer dollárba került, de megérte • • Örökre összekötve Kétkezes darabokat gyakorolnak, egyiküka bal, másikuk a jobb kezet ké­pes irányítani. Archív felvétel Ez a rendőr fajankó Britty és Abby Közép-Nyugat- Amerika egyik kisvárosában él­nek. Ugyanolyan örömmel várják a vakációt, a karácsonyt, a nagy nyári hancúrozásokat, akárcsak a többi nebuló. A különbség csak annyi, hogy őket állandóan egy­más társaságában lehet látni. Britty és Abby ugyanis sziámi ik­rek. A teljes nevük Abigail és Brittany, és nagy szerencséjük van, hogy egy eldugott, csendes helyen szü­lettek. Az emberek hamar meg­szokták a furcsa, sokak számára talán borzalmas látványt. Kez­detben mindenki sajnálta a kis „torzszülötteket” és szüleiket, de ma már senki sem bámulja meg őket, amikor vasárnap reggelen­ként szépen megmosakodva, csi­nosan megfésülve és kiöltözköd­ve igyekeznek a kis lutheránus templom felé, és a padban megál­lás nélkül sutyorognak. Délután zongoraórára mennek, a tanár­nőjük nagyon elégedett velük. Kétkezes darabokat gyakorolnak, egyikük a bal, másikuk a jobb ke­zet képes irányítani. Néha - mint afféle gyerekek - ők is összevesz­nek. Ilyenkor az egyik kéz a másik ellen lendül, de hamar kibékül­nek. Túl közel vannak egymás­hoz ahhoz hogy hosszabb ideig haragban legyenek. A terhesség alatt a szívhangok egy egészséges magzat jelenlété­re utaltak. Az ultrahangos vizsgá­lat is egy embriót mutatott, mert a két fejecske valószínűleg takar­ta egymást. Amikor az újszülöt­tek világra jöttek, az orvosnak, de a szülészet többi alkalmazottjá­nak is földbe gyökerezett a lába: sziámi ikreket segítettek a világ­ra. Négy hónapos korukban eltá­Játszanak az iskolai baseball- csapatban, Abby a jobb kézzel fogja az ütőt, Britty a ballal. volították az újszülöttek harma­dik, csökevényes karját, amely hátul, a két fej között nőtt ki. A lá­nyok így kiskoruktól hozzászok­hattak, hogy ketten vannak ugyan, mégis egyek. A közös törzshöz tartozó két fej két különböző gyereké, mindket­tőnek saját nézetei, elképzelései, álmai vannak. A testben két szív pumpálja a vért, a lég­zésről három tüdő gondoskodik. Továb­bá három vese és két gyomor található a testben, de csak egyetlen máj. Derék­tól lefelé minden szervből csak egy van. A jobb láb mozgását Abby agya irányítja, a balnak Britty agya to­vábbít parancsokat, így ha nem tudnak megegyezni, a moz­gás blokkolódik, és mindketten a földre rogynak. Általában azért meg tudják beszélni a dolgokat, a vitás esetekben pedig egy feldo­bott érme dönt. Tizenöt hónapos korukban ta­nultak megjárni, ma már tudnak úszni, biciklizni és lovagolni. Ját­szanak az iskolai baseballcsa- patban, Abby a jobb kézzel fogja az ütőt, Britty a ballal. A lányok természete nagyon különbözik egymástól. Abby energikusabb, Britty művésziélek. Abby ked­venc színe a kék, Brittyé a rózsa­szín. Britty művész szeretne len­ni, a testvére viszont óvónő. Az ik­rek műtéti szétválasztása szóba sem jöhetett, azért meg kellett szokniuk, hogy alkalmazkodja­nak egymáshoz. Egyszerre egyenek, igyanak, aludjanak, játsszanak. Egészsé­ges, de közös nemi szerveik vannak, a szüleik természetes­nek tartják, hogy egyszer majd férjhez mennek, és gyereke­ik lesznek. Az anyjuk szerint az lenne a he­lyes, ha két férjük lenne, édesapjuk vi­szont szívesebben venné, ha egy, közös férjen osztoznának. Britty és Abby mindig egymáshoz lesznek kötve. Ez az ő sorsuk, de boldogok, vidámak, és szeretik az életet. Mit tudunk a sziámi ikrekről? A részben összenőtt ikreket azért nevezzük sziámi ikreknek, mert az első leírt példa erre a rendelle­nességre a Sziámbán 1811-ben született kínai testvérpár, a me­dencénél összenőtt Cseng és Eng esete, akik hatvanhárom éves ko­rukig éltek. Az ilyen ikrek egyet­len megtermékenyített petesejt­ből származnak. Ä rendellenes­ség okáról kétféle elmélet szüle­tett. Az egyik szerint úgy alakul ki, hogy a terhesség tizenötödik napja előtt az egyetlen petesejt szétválása nem következik be, és nem megy végbe teljesen. A má­sik szerint a szétválás bekövetke­zik ugyan időben, de a két szét­vált petesejt újra összekapcsoló­dik ahelyett, hogy külön fejlőd­nének. Azok között, akik túlélik, a leggyakoribb (40 százalék) a test középvonalánál, a köldök fö­lötti összenövés, vagy a meden­cénél. Idáig ötvenféle sziámiiker- elváltozást jegyeztek fel. Nagyon nagy a méhen belüli halálozási arányuk: sokszor a sérülések túl nagyok ahhoz, hogy a gyerekek életképesek legyenek. Ha az ik­rek életképesen születnek, szét­választásukat a lehető legkoráb­ban, egy-két hetes korukban meg kell kísérelni. Manapság igen jó diagnosztikai lehetőségek állnak rendelkezésre. A terhesség ötö­dik hónapjától az orvostudo­mány képes megállapítani, szét- választhatóak-e a gyermekek kü­lönösebb károsodás nélkül. Ha az anya úgy dönt, kihordja a terhes­séget, őt is állandóan orvosi meg­figyelés alatt kell tartani. A szülés után nagyon fontos, hogy ne kell­jen a kórházat a még összekap­csolódott gyermekekkel elhagy­nia. A műtéti beavatkozásnak két nagy veszélye van. Az első életta­ni: műtét közben megállhat a gyermek szíve. Minél fiatalabb a gyermek, annál nagyobb ez a ve­szély. A második funkcionális: előfordulhat, hogy hiányoznak szervek vagy szövetek. Az egyik gyermek veszélybe kerülhet, megnyomorodhat. A később elvégzett műtétek pszichológiai szempontból kevesebb ered­ménnyel kecsegtetnek, mert a család helyzete elviselhetetlen. Nem lehet eltitkolni az összenőtt gyerekeket, és a gyakorlati prob­lémák is óriásiak: mondjuk, ket­ten huszonöt kilót nyomnak, és együtt kell őket felemelni, már megszenvedték, hogyan mérege­tik őket mások, és az operáció újabb traumát jelent... Ám ha nem várnak a műtéttel túl sokáig, az ilyen gyerekek igazi ikrekké válhatnak. A Stern nyomán A rendőr a szó szoros értelmé­ben fajankó, hiszen a képen látható járőrautóban egy fából készült rendőr ül. A magyará­zat egyszerű: Los Angelesben is kevés a rendőr - a bűnözők­höz, illetve a szabálytalanko­dókhoz képest. Ezen a kedve­zőtlen arányon a helyi seriff úgy próbált segíteni, hogy rendőrt imitáló bá­bukat illetve robo­tokat állított szol­gálatba. ,Amikor az őrmes­terem először java­solta, hogy bábuk­kal próbáljuk eny­híteni a rendőrhi­ányt, kinevettem - mondja Sherman Block seriff. - Az­tán egyre jobban megtetszett az öt­let, s ma már na­gyon örülök, hogy szolgálatba állítot­tuk ezeket a fantomrendőrö­ket, hiszen nekik köszönhető­en az eredményeink jelentő­sen javultak.” Ezt a véleményt megerősíti az egyik Los Angeles-i áruház tulajdonosa, Mike Garcia is: ,Amióta Pat Rolman (patrol­man magyarul azt jelenti: rendőrőrszem - a szerk.) ná­lunk posztói, sokkal kevesebb az áruházi lopás. Eddig kame­rák segítségével próbáltuk ki­szúrni a lopásokat, de ettől a tolvajok nem nagyon féltek. Most azonban, hogy ott látnak egy rendőrt, kétszer is meg­gondolják, elemeljenek-e vala­mit.” Hogy miért rettegnek a tolvajok egy bábutól? Mert Pat teljesen élethű rendőr. Sötét a haja, napbarnított, markáns vonású az arca, a szeme pedig olyan élénk, mintha tényleg él­ne, nem csak egy kamera kö­vetné a vásárlókat. A fejét és az egyik kezét is foly­ton mozgatja. S ha szükség van rá, dörgő hangon kiált rá a tolvajokra. Pat, a robot három­ezer dollárjába ke­rült a seriffi hivatal­nak, de már bőven behozta az árát. De nemcsak ilyen kifinomult álrend­őröket alkalmaznak Los Angeles terüle­tén, hanem egysze­rű bábukat is, ame­lyek csak a rendőr­autókban ülve kény­szerítik lassúbb ha­ladásra a notórius gyorshajtókat. Hivatalos ada­tok szerint a kísérleti területe­ken felére csökkent a gyorshaj- tók és majdnem negyven szá­zalékkal a balesetek száma. Mondhatják erre, hogy elég, ha csak egyszer megnézi az au­tós, hol állnak az út szélén ilyen fantomrendőrök, s attól kezdve már semmi hatása sincs a jelenlétüknek. Nos, erre is gondolt a seriff, s időnként igazi rendőröket ül­tet a bábuk helyébe; ezért a gyorshajtók nem lehetnek biz­tosak benne, hogy a járőr nem ered-e szirénázva a nyo­mukba... Sötét a haja, napbarnított, markáns az arca, a szeme pedig olyan élénk, mintha tényleg élne. Archív felvétel Amikor az újszülöttek világra jöt­tek, az orvo- soknak föld­be gyökere- zett a lábuk. Hivatalos adatok sze­rint a felére csökkent a gyorshatók, és negyven százalékkal a balesetek. Mozaik Verik a japán diákokat Harminc évvel a párizsi diák­felkelés után Japánban is fellá­zadhatnának a fiatalok, egy felmérés szerint ugyanis Ja­pánban az általános és közép­iskolákban minden harmadik tanuló társai bántalmazásának vagy lelki terrorjának van kitéve. Egy kor­mányhivatal az ország százhatvanöt iskolájára, közel negyvenezer gye­rekre kiterjedő felmérést végzett, hogy ennek alapján ajánlásokat te­gyen az iskolai erőszak megfékezésére. Az el­múlt hónapokban több gyerek követett el ön- gyilkosságot azért, mert nem volt kihez fordulnia súlyos gondjaival. A felmérés a szülők és a pedagógusok hanyagságá­ra is rávilágított. A társaik üldö­zésének kitett diákoknak mind­össze fele fordult panasszal szüleihez. A másik fele abban reménykedett, hogy talán szü­lei, tanárai észreveszik bántal­mazását; de nem így történt. A goskék színű abrosz is került az asztalra. Tizenötezer sze­rencsés portugál kóstolhatta meg itt a feijoadát, ezt a ragu­specialitást, amit Michael da Costa, a neves séf készített. Mi előtt újabb hasonló bankettet rendeznek, sok víznek kell le­folynia a hosszú híd alatt. Hiába, a gyerekek hamar elfá­radnak. A történet arról szól, hogy a gyermek elvész, és min­denféle kalandokba bonyoló­dik. Az is kiderül majd, hogyan került a majomketrecbe. Elné­zést kérünk olvasóinktól, de fogalmunk sincs, melyik gyer­mek látható a képen. tanulság itthon is érvé­nyes: a gyerek gyakran várja, hogy szülei észre­vegyék szorult helyzetét. A gyermekközösség meg korántsem demokrati­kus. A kérdés: miféle to­leranciát tanulhatnak tőlünk? Hídavatás raguval Európa leghosszabb hídjának avatásán nagy evészetet ren­deztek, annyi biztos. A Tejo fo­lyót átszelő Vasco da Gama híd hossza tizenhét kilométer, és néhány nappal a forgalom megindítása előtt „potom” öt kilométeres asztalt terítettek meg. Ugyanilyen hosszú, vilá­Néma filmhősök Amerikában sokféle főszerep­lővel találkozhattunk már: ma­jommal (King Kong), rendőr­kutyával (Rin Tin Tin), „polgá­ri” kutyával (Lassie) és még so­rolhatnánk, de nem tesszük. Csecsemő azonban még nem állt a cselek­mény közép­pontjában. Hát most mégis. A fő­szerepet egy kilenc hóna­pos, egypetéjű ikerpár, Adam Robert Worton és Jacob Joseph Worton játsz- sza - felváltva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom