Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-01-20 / 3. szám

Politika 1999. január 20. A belügy elképzelhetőnek tartja, hogy a Ducky-ügy szálai külföldre vezetnek Meghökkentő gyilkosság Sóki Tibor __________________ A múlt hét legfontosabb és egy­ben legmeghökkentőbb esemé­nye kétségtelenül Ján Ducky meggyilkolása volt. Ducky ko­rábban a Meciar- kabinet gaz­dasági miniszteri posztját töl­tötte be, majd a Szlovák Gáz­művek igazgatója volt. Mivel tevékenysége mindkét pozíció­ban meglehetősen homályos, halálával kapcsolatban azonnal megindultak a találgatások. A rendőrség Ladislav Pittner bel­ügyminiszter szerint tizenkét szálat göngyölít egyszerre. Fel­merült a gyanú, hogy a szálak külföldre vezetnek, ezért a nyo­mozásba bevonták a cseh és az orosz bűnüldöző szerveket is. Ducky halála talán összefügg a cseh Chemapol Groupért foly­tatott harccal. E cég neve akkor is felmerült, amikor Bécsben holtan találtak egy osztrák vál­lalkozót. Ott akkor öngyilkos­ságra gyanakodtak, ám a volt miniszter esetében ez a lehető­ség ki van zárva. Senki sem ké­pes háromszor főbe lőni magát. Más feltételezések szerint az exminiszter halála az iraki olaj­jal való illegális kereskedelem­mel is kapcsolatban lehet. Nem­rég ugyanis Moszkvában meg­ölték Ducky egyik üzlettársát, Mihail Boriszjevics Szer- gejevet, aki a kereskedelmi ti­lalmat megszegve iraki olajjal üzletelt. Az sem zárható ki, hogy Ducky halála mögött ko­A rendőrség Ladislav Pittner szerint egyszerre tizenkét szálat göngyölít. rábbi miniszteri tevékenysége áll, hiszen több homályos priva­tizációs ügyben vett részt. Egyes feltételezések szerint esetleg teljesítetlen ígéretei mi­att gyilkolták meg. A nyomozók a rablógyilkosságot sem zárták ki, bár ez a variáció tűnik a leg­valószínűtlenebbnek. Az ellenzék a gyilkosság után azonnal kijelentette, hogy Ducky haláláért a jelenlegi kor­mány felelős, elsősorban Lu­dovít Cérnák gazdasági minisz­ter, aki rágalomhadjáratot indí­tott ellene. Ebből csak annyi igaz, hogy a kabinet tagjai több­ször kijelentették: az előző kor­mányzat alatt elkövetett gazda­sági visszaélések nem marad­nak büntetlenül. Ezek után szinte biztos volt, hogy Duckyt kérdőre vonják. Róla pedig Pittner is elismerte, hogy nem félt beszélni. Szinte magától adódik a következtetés, hogy valaki félt: a volt miniszter a ki­hallgatások során kellemetlen dolgokat is felfed. A belügyminiszter a parla­mentben tartott beszámolója után felhívta a figyelmet, hogy a gyilkosságot követően olyas­mi történt, amit eddig a tör­vényhozásban nem tapasztalt: a kormány és az ellenzék képes volt a higgadt, konstruktív pár­beszédre. Mindenesetre még az SZNP képviselői is egyetér­tettek vele, amikor azt modta, sajnálatos, hogy Ducky halálá­ból egyesek politikai tőkét akarnak kovácsolni. A DSZM később mégis kihasználta az al­kalmat, hogy kezdeményezze egy rendkívüli ülés összehívá­sát és a belügyminiszter levál­tását. A gyilkosság szinte elterelte a fi­gyelmet a parlament munkájá­ról, pedig a belügyminiszter je­lentését követően két fontos jogszabályt is elfogadott a tör­vényhozás. Az egyik az úgyne­vezett iskolatörvény, amely biz­tosítja a kétnyelvű bizonyítvá­nyok kiadását. Mint az várható volt, parlamenti vitája nem volt mentes a személyeskedéstől és a soviniszta uszítástól sem. Az ellenzéki képviselők újra irre­dentizmussal és az ország elleni tevékenységgel vádolták a szlo­vákiai magyarságot. A másik jogszabályt, a közvetlen elnökválasztásra vonatkozó al­kotmánymódosítást sokkal hig­gadtabb vita előzte meg. Csak Jozef Prokes, a Nemzeti Párt képviselője jelentette ki, hogy szerinte Szlovákiának nincs is szüksége köztársasági elnökre. Főleg ha annak csak reprezenta­tív szerepe lesz. Végül azonban a jogszabály-módosítás megkapta az elfogadásához szükséges há- romötödös többséget így a kö­vetkező köztársasági elnököt mi, polgárok választjuk. Múlt héten szerdán eltemették az SFOR-katonák által lelőtt boszni­ai szerb Drágán Gagovicsot, akit moszlim nők megerőszakolásával és meggyilkolásával vádoltak. A felvételen az édesanya siratja fiát a temetésen. CTK/AP-felvétel Dömötör Ede felvételei Bemutatjuk az államtitkárt - Podstránsky Vladimil: a népszerűtlen intézkedéseket is vállalni kell T. Szilvássy László A Bodrogközben, Rákóczi Fe­renc szülőfalujában, Borsiban született. Iparoscsalád sarja, a nagyapja volt rá a legnagyobb hatással. A gimnáziumot Ki- rályhelmecen végezte, utána a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola gazdaságirányítási szakán szer­zett diplomát. A főiskola után visszatért szűkebb hazájába, ke­letre: a Szomotori Vetőmagter­mesztő Állami Gazdaságban könyvelőként kezdte a munkát, majd főkönyvelő, később igaz­gató lett. A rendszerváltás az ő életében is változást hozott. Ön '89 után vállalt először sze­repet az államigazgatásban. Előbb a szlovák földművelési miniszter helyettese, majd '92- től Prágában a szövetségi kor­mány gazdasági miniszterhe­lyettese volt. Milyenek voltak ezek az évek? Barátaim, ismerőseim tudták ró­lam, hogy gazdasági kérdések­ben eléggé radikális nézeteket vallók. A rendszerváltás után az FMK jelöltjeként részt vettem a kormány agrárprogramjának ki­dolgozásában, majd lehetőséget kaptam arra, hogy ezeket az el­képzeléseket a transzformációs törvény gyakorlati megvalósítá­sában is képviseljem. Az eredeti koncepció szerint a gazdaság át­alakítását egyrészt határozot­tan, s lehetőleg gyorsan végre kellett volna hajtani, másrészt a transzformációnak a legszegé­nyebb rétegek számára is elvi- selhetőnek kellett lennie. Azt is felvállaltuk, hogy helyrehozzuk az ötvenes évek túlkapásait, te­hát a folyamat eredménye bizo­nyos fokig jóvátételt is jelentsen a jogtalanul meghurcoltak szá­mára. A cél egy szociálisan elvi­selhető folyamat eredménye­ként kialakuló liberális piacgaz­daságvolt, amely nem egyenlős- dit, hanem kemény feltételek mellett, de esélyegyenlőséget biztosított volna a polgárok szá­mára. Az átalakítástól várt kedvező hatások még váratnak maguk­ra. Miért? Egyrészt mert a szlovák állam megalakulása után olyan erők kerültek hatalomra, amelyek más alapelveket hirdettek és próbáltak megvalósítani, más­részt ma már mi is látjuk, hogy ez a folyamat jóval bonyolul­tabb, sokkal több a visszahúzó erő, mint ahogyan azt az elején gondoltuk. S mivel az említett politikai irányvonal azoknak az egyéni érdekeken alapuló erők­nek biztosított pályát, amelyek az egész folyamatot saját hasz­nukra tudták fordítani, ott tar­tunk, ahol tartunk. Az állam- háztartás jelentősen eladóso­dott, a gazdaság teljesítőképes­sége gyenge, a költségvetési hi­ány viszont annál nagyobb. Fel­mérve a helyzetet, úgy látjuk, hogy a javításhoz bizony ke­mény intézkedésekre is szükség lesz. Végre kell hajtani a bank- rendszer szerkezeti átalakítá­sát, rendezni kell a költségvetés egyensúlyhiányát és az állam- háztartás eladósodását, csök­kenteni a közkiadásokat, szigo­rítani az adóbevételi rendszert- viszont az adósávok átalakítá­sával a legalacsonyabb jövedel­műek számára könnyítést adunk s az árszabályozás ter­vezett fokozatos felszámolásá­val a népszerűtlen intézkedése­ket is vállalni kell. Mikorra várható javulás a gaz­daságban és az életszínvonal alakulásában? Ez az év nehéz lesz, de a rákö­vetkező időszakban, ha sikerül helyreállítani a költségvetés egyensúlyát és beindítani a gaz­daságfejlesztési programokat, már javulhat a helyzet. Most dolgozunk egy távlati koncepci­ón, amelyben felvázoljuk, mi­lyennek képzeljük el három-öt év múlva a gazdaság működé­sét. Önt eredetileg a mezőgazdasá­gi miniszter posztjára jelölte az MKP. Hogyan lett pénzügyi ál­lamtitkár? 1993 óta a bankszakmában dol­gozom. Prágából visszatérve előbb Nagymihályban vezettem a Pol’nobanka kirendeltségét, majd a kassai fiók igazgatója let­tem. Gyakran kikérték a véle­ményemet egyes gazdasági kér­désekben, a választások előtt a Magyar Koalíció mezőgazdasá­gi programjának kormánytézi­seit kellett kidolgoznom, tehát nyilvánvaló volt, hogy ezen a te­rületen számolnak velem. Vé­gül a politikai tárgyalások ered­ménye az lett, hogy a pénzügy­minisztériumi államtitkári poszton kell képviselnem és ér­vényesítenem az MKP gazdasá­gi programját. Hivatalba lépése előtt eleinte a szlovák sajtóban is Vladimír­nak nevezték. Honnét ered a Vladimil? És a gyökerei? A nevemet szülőfalum anya­könyvvezetőjének köszönhe­tem, aki Vladimír helyett Vladimilt írt a születési okmá­nyokba. Édesanyámnak viszont nagyon tetszett ez a név, így ké­sőbb sem volt rá okom, hogy megváltoztassam. Máig is bod­rogközinek vallom magam - másrészt a családomhoz kötő­döm. Életfelfogásomat legin­kább a nagyapám befolyásolta. Az ő emléke máig bennem él. Egyszerű iparos volt, de útmu­tatásai, tanácsai jelentették, je­lentik számomra azokat a fogó­dzókat az életben, amelyekre nemcsak a nehézségek leküzdé­sében, hanem minden helyzet­ben bátran hagyatkozhatom. Az ő megfontoltsága, következe­tessége, szorgalma a példa előt­tem. Farsangi szórakozás Bála Bonbonban Felhívás keringőre, csárdásra, polkára, tangóra és sok más táncra. Csemege lesz ajavából! Nem az egyetlen, de min­den bizonnyal az egyik legjobb farsangi szórako­zás lesz az Új Szó és az Új Nő hagyományos, közös bálja. Idén február 13-án a felújí­tott dunaszerdahelyi Bon­bon Szálló ad otthont a két szlovákiai magyar lap ren­dezvényének. A bál hét órakor kezdődik, az Ifjú Szivek Dal- és Tánc- együttes palotással nyitja. Fellép a dunaszerdahelyi Andalúzia társastánccso­port, amely vérpezsdítő spanyol táncokkal szóra­koztatja a vendégeket. A jó hangulatról Banyák István és cigányzenekara, vala­mint a hetényi szalonzene- kar gondoskodik. A szórakozás nem lenne teljes tombolahúzás és malacpecsenye nélkül. Találkozunk tehát február 13-án, Dunaszerdahelyen a Bonbonban. Belépőjegyek Dunaszer­dahelyen az Új Nő szer­kesztőségében rendelhe­tők (Nám. slobody 1203, 929 01 Dunajská Streda, tel.: 0709-5528497). Egyenlősdi helyett esélyegyenlőséget

Next

/
Oldalképek
Tartalom