Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-06-02 / 22. szám

4 1999. június 2.

Háttér: RMDSZ

„Románia a nemzeti közösségek problémáinak megoldása tekintetében, sajnos, még nem tekinthető modellnek.”

Kormányszerep: nincs jobb alternatíva

Május 15-16-án a székelyföldi Csíkszeredában tartotta VI. kongresszusát a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ). A szervezet két szárnya közötti éles vitákkal tarkított tanácskozáson ismét Markó Bélát választották elnökké, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy a küldöttek többsége az RMDSZ eddigi stratégiájának megerősítésére, a kormányzati szerepvállalás folytatására voksolt. Markóra 274-en szavaztak, riválisára, Kincses Elődre, a Maros megyei RMDSZ-szervezet vezetőjére

sát, valamint a csángó magyaroknak azon kérelmét, hogy hitéletükben anyanyelvűket használhassák. A Balkán és Kelet-Kö- zép-Európa politikai, etnikai és gazdasági stabilitásáról született kongresszusi állásfoglalás Koszo- vóval kapcsolatos része kimondja: beigazolódott az az elv, amely szerint egy nemzeti közösség csakis a különböző autonómiaformák törvényes biztosításával integrálható egy modem polgári társadalomba. Az RMDSZ támogatja azokat a kezdeményezéseket, amelyek biztoMarkó Béla:

, Azokkal a politikai erőkkel, amelyek jelenleg az ellenzékben ülnek, elképzelhetetlen a szövetség.”

157-en, vagyis a küldötteknek csaknem a negyven százaléka állt ki az RMDSZ megújulását hirdető jogász mellett.

Külön állásfoglalásban értékelte a kongresszus az RMDSZ kormányzati szerepét, a koalíciós partnerekhez való viszonyát. A dokumentum leszögezi: az RMDSZ továbbra is a romániai demokratikus erők partnere kíván lenni. Vállalja a reform által megkövetelt népszerűden intézkedések felelősségét, de elvárja a kormányprogram kisebbségi fejezetének maradéktalan teljesítését. „Két és fél évvel a jelenlegi koalíció megalakulása után meg kell állapítanunk, hogy nem alakultak ki az eredményes és tartós jogi garanciákat nyújtó feltételek nemzed közösségünk megmaradásához. Ennek megvalósításához elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk egy román - romániai magyar reprezentatív kerekasztal összehívását, amelynek az összes függőben lévő és vitatott kisebbségi, valamint magyar-román vonatkozású problémák képezik tárgyát” - áll a dokumentumban. Külön határozat született a csángó magyarság helyzetéről. Ez egyebek között hangsúlyozza: az RMDSZ támogatja a csángó magyar régió átfogó fejlesztési programjának kidolgozását és végrehajtásítják, hogy a térség nemzeti közösségeinek belső önrendelkezési törekvései - közöttük a vajdasági magyarság által szorgalmazott autonómiaformák - a gyakorlatban is megvalósuljanak, s az egész térségre vonatkozó rendezési terv keretében biztosítsák a kisebbségi jogok tiszteletben tartásának és az autonómiák gyakorlásának nemzetközi garanciáit. A dokumentum ugyanakkor leszögezi: „Határozottan állítjuk, hogy az 1996-os választások után Románia a nemzeti közösségek problémáinak megoldása tekintetében, sajnos, még nem tekinthető modellnek.”

Az RMDSZ vezetőinek és tagjainak egy része kezdettől fogva megkérdőjelezte a kormányzati szerepvállalás hasznosságát. Ez a kongresszuson is az együk súlyponti kérdés volt, ezért idézzünk Markó Béla, illetve Kincses Előd különböző lapoknak és hírügynökségeknek adott nyilatkozataiból.

Markó Béla: - Ebben a koalícióban az RMDSZ volt a legmegbízhatóbb partner, következetességével jó néhány célját elérte. Sokkal kevesebbet persze, mint amennyit megvalósíthatott volna. Főként a kormányzás első időszakában tettünk sokat. Létrehoztuk a kormányon belül a kisebbségi kérdés újfajta kezelésének intézményes garanciáit: létrejött a kisebbségügyi minisztérium, ami előzmény nélküli Romániában. Kisebbségi főigazgatóságok működnek az oktatási és művelődési minisztériumban. Ezek azok az intézményes pillérek a végrehajtó hatalomban, amelyek segítségével előbbre léphetünk a kisebbségi kérdés megoldásában. Ugyancsak ezekben a hónapokban fogadtattuk el az oktatási és közigazgatási törvényt módosító sürgősségi kormányrendeletet. Az első hónapok lendülete után azonban lelassultak, lefékeződtek, egyes téren le is álltak a megoldások. Most ott tartunk, hogy állóháborút kell folytatnunk, hogy amit az első hónapokban megvalósítottunk, azt most megőrizzük, megerősítsük a parlamentben.- Jelenlegi helyzetünk annak a célnak a megfogalmazását teszi lehetővé, hogy jelen legyünk a döntéshozatalban, befolyást gyakoroljunk annak érdekében, hogy egy későbbi időpontban eljussunk oda, hogy mi magunk döntsünk. Ha elfogadjuk, hogy ez volt a stratégia, akkor a mérleget ennek alapján kell megvonni.- Az elkövetkező időszakban azt kell vizsgálni, hogy továbbra is hatékony eszköz lesz-e a kormányzás, kínál-e valamit a romániai magyarságnak. Túlságosan hatékony azért nem volt, mert olyan ez a koalíció, amilyen. Abban a pillanatban, amikor úgy látjuk, hogy már nem segíthet, hanem hátráltat, azonnal meg kell válnunk tőle, de természetesen azt is fel kell mutatnunk, hogyan tovább. A legnagyobb baj, hogy nem látok alternatívát a román politikai életen belül a lehetséges szövetségeseket illetően. Azokkal a politikai erőkkel, amelyek jelenleg az ellenzékben ülnek, elképzelhetetlen a szövetség.

Kincses Előd: - Mivel az RMDSZ koalíciós szerződés nélkül lépett be a kormányba, számon kérhető teljesítési határidők hiányában jóval kevesebb eredményt mutathat fel, mint amilyeneket szakszerű politizálással elérhetett volna. Időarányosan az RMDSZ-programból a kormányprogramba foglaltaknak 65-70 százalékát már teljesíteni kellett volna. Százalékosan ez az arány jóval kevesebb, még a tíz százalékot sem értük el. Az egész kormányprogram teljesítése sem

Mátyás király kolozsvári szobra

Polák László illusztrációs felvétele

áll sokkal jobban, de ezért a politikai felelősség sokkal inkább a koalíciós partnereket terheli. Alapos elemzésre szorul az, hogy az RMDSZ tagja maradjon-e a koalíciónak, és meddig, és azt is meg kell határozni, hogy melyek azok a feltételek, amelyek teljesülése esetén a koalíciós részvételnek továbbra is értelme van. A kormányprogram eddigi teljesítését kell vizsgálni, és a további tennivalókat precíz, határidős

nekiindulni a választásnak. Kincses Előd még a kongresszus előtt érdekes interjút adott a Népszabadságnak, leszögezve, hogy a az eredeti program céljaihoz való visszatérésnek a híve, s kifejtette véleményét a „mérsékeltekként” és a „radikálisokként” való beskatulyázásról. „Maguk a jelenlegi szövetségi vezetők mérsékeltnek mondják politikai irányvonalukat, és azokat, akik más politikát szeretnének

Kincses Előd: „Alapos elemzésre szorul, hogy az RMDSZ tagja maradjon-e a koalíciónak, és meddig.”

szerződésben kell rögzíteni.- A választásokon (Romániában jövőre parlamenti választások lesznek) az RMDSZ-nek mindenképpen önállóan kell indulnia. Ez a megoldás mind az RMDSZ szempontjából, mind koalíciós partnerei szempontjából sokkal jobb választási eredményeket tartogat. A koalíciós partnerekkel közösen semmi esetre nem szabad

követni, radikálisoknak nevezik. Én a pragmatikus radikalizmus híve vagyok, számomra a radikális politika azt jelenti, hogy a demokratikus intézményrendszeren belül maradva, a demokrácia és a törvények által adott lehetőségeket határozottan szembesíteni kell a valósággal. Ehhez kapcsolódik a pragmatizmus, ami kompromisszumkészséget jelent. De csak olyan kompromisszumoknak a megkötését tudom elfogadni, amelyek előbbre visznek az igazi egyonjogúság irányába, s elősegítik Románia demokratizálását. Elutasítom viszont azokat a kompromisszumokat, amelyek kizárólag a hatalom megszerzése vagy megtartása érdekében köttetnek.” Megfigyelők a Csíkszeredái kongresszust úgy értékelték, hogy egyrészt az RMDSZ legfelsőbb szerveiben is jelentkezik a politikai irányvonalon való változtatás igénye, amit Kincses Előd jelentős támogatottsága is bizonyított. Másrészt Markó Béla győzelme azt is jelzi, hogy az általa képviselt irányvonalnak életképes alternatívája nincs, amit egy kérdéssel is meg lehet fogalmazni: mi történne, ha az RMDSZ kilépne a kormányból? A válasz: talán a kedvező folyamatok is visszafordulnának, a romániai magyarság azt a keveset is elveszíthetné, amit eddig elért. A kongresszust Constan- tinescu államfő és Vasüe miniszterelnök is üzenetben köszöntötte, mindketten fontosnak tartották az RMDSZ részvételét a kormányban. A román belpolitika ugyanis úgy alakult, hogy a parlamentben sok esetben az RMDSZ biztosítja a koalíciós többséget, kilépése a jelenlegi kormány bukásához vezethetne. És valószínűleg nem a jobbik változat következne utána.

(Feldolgozta: -nák)

RMDSZ-dosszié

A román forradalom napjaiban, 1989. december 22-én alakult meg a romániai magyarság szervezete, a Magyar Demokrata Tanács, elnökévé Domokos Gézát, a Kriterion Kiadó igazgatóját választották. December 25-én ebből a szervezetből hozták létre a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ), amelynek szintén Domokos Géza lett az elnöke. Az intézőbizottság egy nappal később közzétett kiáltványa szerint az RMDSZ a romániai magyarság önrendelkezési jogának elvi alapján áll, ugyanakkor tiszteletben tartja Románia területi épségét és szuverenitását. 1990. január 12-én Bukarestben, az RMDSZ első országos küldöttgyűlésén elfogadták a szövetség részletes programját és elvi nyilatkozatát. 1990. április 21-22-én Nagyváradon az első országos kongresszuson Domokos Géza elnök, Szőcs Géza főtitkár és Tőkés László tiszteletbeli elnök személyében megválasztották a végleges vezető testületet. Kimondták, hogy az RMDSZ nem párt, hanem pluralista szövetség, amely erősíteni kívánja kapcsolatait a többi párttal, melyekre mint lehetséges partnerekre tekint. Az ekkor még egységes vezetőségben liberálisok, nép-nemzeti irányzatot képviselők éppúgy szerepeltek, mint az úgynevezett neokommunisták. Az 1990 májusi parlamenti választásokból az RMDSZ a második legnagyobb erőként került ki, és 41 képviselőt küldhetett az új törvényhozásba. A képviselőház alelnöke Király Károly lett. A szövetség idővel maga is változott, s már csak a kisebbségi érdekvédelem célja maradt közös: a „mérsékeltek” és a „radikálisok” összecsaptak a követendő politikát illetően, megjelentek a generációs, a tömbmagyarság (Székelyföld) és a szórványmagyarság érdekkülönbségei, a vidék és a város közötti ellentétek. 1991. május 24-26-án Marosvásárhelyen tartották meg a második kongresszust, amelyen már érződött az egység megbomlása: a két vitakérdés, a platformszabadság és a

romániai magyarság önmeghatározása közül csak a másodikban sikerült konszenzusra jutni. Elnökké ismét a mérsékeltebb Domokos Gézát választották, de alig kapott kevesebb szavazatot a radikalizmust képviselő Szőcs Géza, aki végül alelnök lett. Az elvi és személyi ellentétek 1991 októberében hatalmi harccá váltak, amikor is a kormányalakítási tárgyalások idején felmerült, hogy a szövetség részt vegyen az új kormányban. Az 1992 februári helyhatósági választáson elért siker után, új feladatként, az RMDSZ-nek már politikai irányító szerepet is be kellett töltenie számos településen. 1993. január 15-17-én az RMDSZ harmadik országos kongresszusán Brassóban megvitatták a szervezet új, több autonómiaformát körvonalazó programját, az új, az önkormányzati modellre épülő szervezeti szabályzat főbb vonásait. Szőcs Géza, a leköszönő politikai alelnök élesen támadta Domokos Gézát - aki már korábban jelezte visszavonulási szándékát - és a mérsékelt szárny más politikusait is. A szövetség új elnöke Markó Béla marosvásárhelyi költő-szenátor lett, Tőkés László tiszteletbeli elnök visszalépett az elnökjelöltségtől. 1995. május 26-28-án az RMDSZ Kolozsvárott tartott negyedik kongresszusán elfogadták a szövetség új, az autonómiaformákat pontosabban körvonalazó programját és új alapszabályt dolgoztak ki. A tanácskozást heves viták jellemezték. A feszültségek ellenére ismét

Markó Bélát választották meg elnöknek. 1997. október 3-4- én tartották az ötödik, rendkívüli (nem tisztújító) kongresz- szust Marosvásárhelyen, az elsőt azután, hogy az RMDSZ az ellenzék 1996 novemberi választási győzelme nyomán a román kormánykoalíció tagjává vált. A küldöttek éles vita után elfogadták a programot módosító, azt sok tekintetben a kormányzati helyzethez igazító változtatásokat és az ügyvezető elnökség által előteijesztett kormányzati cselekvési programot. A nézetkülönbségek szembetűnőek voltak Tőkés László tiszteletbeli elnök és Markó Béla elnök között, elsősorban a kormányzati együttműködéssel kapcsolatos vitákban. MTI