Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-05-26 / 21. szám
12 1999. május 26. Kultúra Heti kultúra ____________Filmbemutató A nő kétszer Peter Howitt brit színész megírt egy kitűnő forgató- könyvet, majd hosszasan kilincselt vele, míg egészen váratlanul a Miramax felkarolta ötletét, és rendezőként debütálhatott. A főszerepre felkért Gwyneth Paltrow akkor még nem volt felterjesztve Oscar-díjra, de már számos munkájával (többek közt a szintén angol színekben forgatott Emmával) bizonyította tehetségét. A nő kétszer napjainkban játszódó szerelmi történet, sokszor látott, szinte unalomig ismert alaphelyzettel. Helen, a sikeres londoni PR menedzser együtt él barátjával, a jóképű regényíróval, Gerryvel. Élete irigylésre méltóan harmonikus. A történet kezdetén, a végzetes napon Helent kirúgják az állásából, hazaindul, ám a metró ajtaját az orra előtt bezárják. Taxival folytatja útját... Ugyanez a jelenet megismétlődik, ám ezúttal Helennek sikerül beugrania a metrószerelvénybe, s ott megismerkedik Jamesszel. Majd hazaér, és Gerryt régi szerelmével, Lydiával találja az ágyban... „Egyet fizet, kettőt kap.” A néző egy jegy áráért két filmet nézhet végig. Helen sorsának két merőben eltérő változatát látjuk. Az egyikben megtudja, hogy megcsalták, szenved, majd erőre kap, belevág az új kapcsolatba. A másikban partnere sokáig képes titkolni, hogy viszonya van a rámenős amerikai nővel, Lydiával, ám Helen sejt valamit, és csendben szenved... jelenetről jelenetre változik a történet, amely a sorsról, a véletlen hatalmáról szól könnyeden, szellemesen. A remek színészek mellett nagy szerep jut a történet hátteréül szolgáló, sokszínű világvárosnak, Londonnak is. Heti hír Ügynök lesz újra Sean Connery hajlandó lenne ismét eljátszani a 007-es ügynök szerepét. A „skót James Bond” állítólag már tárgyalt is a Columbiával a híres sorozat negyedik filmjének, a Mennydörgés akciónak újraforgatásáról. A ki- szivárgott hírek szerint a film a Sorsnap 2000 címet kapná, és 1999 karácsonyára készülne el. Bár még semmiféle szerződés nem készült el, a producerek Connery partnerét is kiszemelték: Gwyneth Paltrownak akarják felajánlani a Bond-lány szerepét. Snétberger Ferenc, a melegség és a melankólia muzsikusa Komolyzene plusz dzsessz Több mint tíz éve Berlinben él... Ssirus W. Pakzad felvétele Réfi Zsuzsanna „Olyan zenész és komponista, aki könnyedén olvasztja magába a klasszikus szépséget, a sűrűn szvingelő dzsessz érzését, a dél-amerikai melegséget és tüzet, a szigort, a melankóliát, ennek a földrajzi otthonnak az elevenségét és zamatát, valamint a cigány örökséget, oly módon, ahogy az eddig senkinek sem jutott eszébe. És ne is keressenek nevet arra, amit hallanak, mert nincs. Az egyetlen kivétel: Snétberger Ferenc” - írja a klasszikus gitárvirtuóz mesteréről egyik német kritikusa. A magyar muzsikus már több mint tíz esztendeje él Berlinben, évente jelenik meg új CD-je az Enja Records gondozásában, s gyakorta lép fel a világ nagy dzsesszfesztiváljain. Emellett rendszeresen ad Budapesten is hangversenyt. Tavaszi, zeneakadémiai koncertjén legújabb kompozíciójából, filmzenéiből is hallhatott néhány részletet a közönség. Mindig izgatnak az új megmérettetések, szívesen vágok bele a szokatlan »kalandokba«. Ezért is vállaltam, hogy tévéjátékokhoz komponálok muzsikát. A német csatorna, az ARD Holsteini szeretők című filmjéhez írtam kísérőzenét, és a SAT 1 egyik thrillerjéhez. Ilyenkor a rendezőkkel van az embernek a legnehezebb dolga, akik nap mint nap más és más muzsikát „Képes vagyok akár az utca közepéről visszaszaladni, hogy lejegyezzem az eszembe ötlő dallamot.” szeretnének. Érdekes kihívás, hogy például milyen zene kell egy bűnügyi történethez, ami feszültséget, félelmet kelt, vagy adott pillanatban izgalmat vált ki a nézőkből. Ilyen hatások eléréséhez én például több effektussal, ütőhangszerrel dolgozom. A másik filmhez tangószerű zene kellett, hiszen egy latin tánciskola volt az egyik helyszín. Nagyon élveztem a komponálását, hozzám igazán közel a mediterrán vidékek muzsikája áll. Nemcsak gitárosként és filmzenék írójaként ismeri a közönség, hanem több dzsesszleme- zen zeneszerzőként is közreműködött. Régóta komponál? Igen, a fejemben állandóan szól a muzsika. Képes vagyok akár az utca közepéről visszaszaladni, hogy lejegyezzem az eszembe ötlő dallamot. Szerencsére van egy otthoni stúdióm, ahol rendesen s a magam szép, lassú tempójában tudok dolgozni. Ebben az évben is komponáltam egy gitárversenyt kamarazenekarra, s a Holocaust ötvenedik évfordulójára In Memory for my People címmel írtam darabot, amelyet a Zeneakadémián mutattak be. Évekig zenélt a Trio Stendhal- lal, felléphetett Jenny Clarkkal, Anthony Jacksonnal, egyik lemezén David Friedman a sztárvendég. Kikkel muzsikál együtt szívesen? A nagynevű művészekkel is remek játszani, de legszívesebben azokkal zenélek, akik nem ennyire ismertek, de nagyon jó muzsikusok. Az amerikai művészekkel nehezebben jövök ki, hozzám igazán a dzsessz déli művelői, az afrikaiak, a brazilok állnak, s most éppen egy indiai művészt keresek a következő CD-mhez. Ezen a lemezen ugyanis különböző kultúrákat akarok egyesíteni, s a magyar, a cigány és a hindu zene sajátosságait ötvözni a dzsesszel. Több erősebb ritmust szeretnék, olyan muzsikát, amelyben több a harmonizáció, és modernebb a hangzás. Az egyik vágyam egyébként az, hogy módot találjak a kortárs komolyzene és a dzsessz ötvözésére, emellett pedig szeretném lemezre venni Bach A fúga művészete című művének első részéből írt gitárátiratomat is. Harminc esztendeje gitározik. Mi jelenti ilyenkor az ember számára az újdonságot? Az én műfajomnál, a dzsessznél az improvizáció, a mindig másképpen felhangzó darabok a legfontosabbak. De rám is jellemző, hogy állandóan tanulok, hallgatom mások játékát, figyelemmel kísérem a különböző irányzatokat, új törekvéseket. Az eltelt évtizedek alatt jelentősen változott a zenéhez való viszonyom. Amikor elkezdtem az akusztikus gitározást, nagyon merev szabályok fogadtak a konzervatóriumban. Magamnak kellett rádöbbennem: nem „Rám is jellemző, hogy állandóan tanulok, hallgatom mások játékát, figyelemmel kísérem a különböző irányzatokat.” az a fontos, hogyan tartom a gitárt, hanem az, hogy hogyan szólal meg, hogy el tudom-e játszani azt, amit szeretnék. S hogy például magának Bachnak is milyen kiváló improvizációi születtek. S ennyi év után is nap mint nap gyakorol? Ha néhány napig valami miatt nem játszom, akkor már nem úgy mozognak az ujjaim, mint kellene. De nehogy azt gondolja, hogy skálázgatok. Igazi örömzenélés ez, s ilyenkor belemerülök a muzsikába. A gitáromat még nyaraláskor sem szeretem otthon hagyni; ha nem játszhatom rajta, egy hét után már fizikai hiányérzetem támad. S nincs annál csodálatosabb, mint amikor az ember leül a barátai közé, hogy mind- annyiuk gyönyörűségére átmuzsikálja az éjszakát. Ez az érzés, szerencsére, három évtized után sem változott bennem! A fiatal festő e korai műve még elég szembetűnően magán viseli mestere hatását, de megcsillantja későbbi alkotásainak pompáját is Budapestről Londonba utazik Van Dyck híres Házaspárja KótaiJózsef A négyszáz éve született Van Dyck tiszteletére műveinek eddigi legteljesebb együttes bemutatására készül Antwerpen és London. Az egyik szülővárosa, a másik halálának színtere. A csodagyereknek, a kamaszkorból éppen csak kinövő festőnek házaspárt ábrázoló korai remeke a budapesti Szép- művészeti Múzeum gyöngyszeme, amelyet kölcsönkértek a jelentős alkalomra. A vendéglátók igényére és nagyvonalú hozzájárulásával befejeződött e nemes alkotás restaurálása. A múzeum még az utazás előtt kamarakiállításon mutatta be a hazai közönségnek az újjászületett remekművet, amely az Ester- házy-gyűjteménnyel került a birtokukba. Meghökkentő volt szembesülni a kép színgazdagságával, amelyet eddig letompított a „galériatónusnak” nevezett megöregedett lakkréteg. A fiatal Van Dyck e korai műve még elég szembetűnően magán viseli mestere, Rubens hatását, de ígéretesen megcsillantja későbbi alkotásainak pompáját. A kép vonzereje a gazdag és ünnepélyes öltözék és a gyengédséget sem nélkülöző, fesztelen gesztus ellentétében kereshető, életszerűségét pedig a világos foltok élére állított háromszögbe való rendezése fokozza. Az emberpár bensőséges viszonyát tekintetük helyett a kezük érzékelteti. Nemcsak a festőre, ismeretlen modelljeire is jó fényt vet, hogy a kettős arckép érzelemgazdag megfogalmazásának ezt a formáját elfogadták. Társadalmi rangjuknak ellentmondva, fontosabbnak érezhették együvé tartozásuk megnyilvánulását. A kutatók már egy ideje feltételezték, hogy Rubens, Mucius Scaevola Porsena előtt című képén a fiatal segéd is dolgozott, ez a feltevés éppen a most letisztított mű tanúsága szerint nagyon is elfogadhatónak tűnik. Szent János evangélista mellképe inkább műhelymunkának látszik. A múlt században Münchenben vásárolt Férfiarckép akadémikus szárazságával nem illeszkedik sehogy sem a művészről kialakult elképzelésbe, de még abba az évszázadba is nehéz elképzelnünk, amelyben a Van Dyck-festmények megszülettek. Mindenesetre a most újjászületett Házaspártól - ha visszatér külföldi útjáról - jó messzire kellene elhelyezni.
