Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-05-19 / 20. szám
10 1999. május 19. Kópé. Vorssarok Dénes György A darázs éneke A padláson darázs vala, onnan áradt varázsdala. Akinek a danája méz, győzi szusszal az a zenész. De gyönyörű Mint egy váratmuzsika volt, lan csodára, hol vékonyan, hol figyeltem a vastagon szólt. muzsikára. Hallom ma is nagyon mélyen, emlékeim sűrűjében. Claude Roy A krokodil védelmében Miért sír a krokodil? Mert a farkát megcibálják. Ez megsebzi, mint a nyíl. Ez búsítja, eszi máját, szeme csatornája nyíl, s könnyek öntözik pofáját. De a szívét is kivájják, ha azt mondják róla könnyed szavával komisz közönynek: „Krokodilkönny, amit sír!” Nemes lelkét meg se látják! Szegény, szegény krokodil, szid, hord, szapul, aki bír! Kereszteld Kedves gyerekek! Hogy az itt látható figurának mi lesz a neve, az június 11-én, pénteken délután 14 órakor a komáromi sport- csarnokban derül ki. Kiadónk, a Vox Nova itt tartja a keresztelői gálaműsort. A gyermeknapi buli sztárvendége a budapesti Száz Folk Celsius zenekar. A gálán kiadónk különféle értékes díjakkal várja a gyerekeket (egyebek közt könyvcsomagot, sportszereket, CD-ket, műsoros kazettákat és sok mást nyerhetnek). Jegyek legkésőbb május 21-éig rendelhetők telefonon (07/ 582 38 326; 07/582 38 327) vagy faxon (582 38 321; 582 38 331). Belépődíj: 30 korona. Magánszemélyek az előadás előtt a helyszínen vehetik át a belépőjegyet, az iskoláknak pedig eljuttatjuk. A róka meg a farkas a lakodalomban Egyszer lakodalom volt a faluban. A róka megérezte a szagot, s gondolta, jó volna belopózni oda. Rábeszélte a farkast, hogy menjenek el ők is a lakodalomba.- Menjünk - azt mondja a farkas de attól félek, hogy megbánjuk.- Ne félj semmit, csak gyere velem. Bementek az udvarba. A vendégek mind bent ültek a szobában. Azt mondja a róka:- Te csak húzódj meg itt, farkas koma, s szimatold ki, hogy hova menjünk. A róka bement a tornácra. Gondolja magában: „Előbb bemegyek a kamrába!” Megnyitja a kamraajtót, hát látja, hogy nincs ott senki, s ott a sok bor meg a sok pálinka, a sok sütemény. Volt ott sok kürtőskalács, fánk, minden. Gondolja a róka: „Ide jó lesz behúzódni!” Hívja a farkas komáját is. Akkor veszi észre a róka, hogy van egy jó fazék töltött káposzta is. Gondolja magában: „Ezt lesz jó megkóstolni legelőbb!” Nekiestek a káposztának, s eszik. Aztán ették a kalácsot, a kürtöst, a fánkot. Azt mondja a farkas:- Hallod-e, róka koma, jó lenne valamit inni is. Csapra ütöttek egy nagy hordót, s nekifogtak az ivásnak. Hát mikor már sokat ittak, berúgtak, nekikezdtek dudorászni. Egyik jobban ordított, mint a másik. De a rókának még volt is annyi esze, ha be is volt rúgva, hogy a küszöb alatt vájjon egy lyukat, hogy ott ki tudjon bújni, ha veszedelembe jut. Benn a vendégek a levest megették. Megy a szakácsné, hogy tálalja a káposztát. Szinte meghalt ijedtében, mikor benyit a kamrába. Szalad be a vendégekhez, hogy milyen nagy baj van. Azok nem akartak neki hinni, de mégis kimentek egypáran. Mire kimentek, a róka már kibújt a lyukon, s elfutott, de a farkast úgy elverték, hogy csak úgy zörgött a csontja. Alig tudott kivánszorogni a kamrából. A róka szaladt, szaladt, éppen a faluvégre, lefeküdt egy csomó pozdorjára, s elaludt. Egyszer arra ébred, hogy nagyon lökdösi valami. Felnyitja a szemét nagy álmosan, nézi, hogy ki az. Hát a komája volt. De alig tudott menni, úgy helybenhagyták. Könyörög a farkas a rókának, hogy vegye fel a hátára.- Hogy vegyelek fel, mikor az én csontom, ládd, kívül lóg a bőrömön? - azzal rámutatott a pozdorjára -, vegyél inkább te fel, s vigyél. A bolond farkasnak csak annyi esze volt, hogy felvette. Elindult, s vitte a hátán. A róka csak vigyorgott magában. Elkezdte mondogatni: -Vert viszen veretlent, vert viszen veretlent. Azt mondja a farkas:- Mit pusmogsz, te róka koma?- Jaj, kedves komám, azt mondom, hogy veretlen viszen vertet, vereden viszen vertet.- Na, jól van, azt hittem, hogy egyebet beszélsz. A róka megint csak elkezdi: -Vert viszen veretlent, vert viszen veretíent. A farkas most már megértette, hogy mit mond a róka, de már akkor jó messzire elvitte. Megharagudott, ledobta a hátáról. A róka meg nekiiramodott, s hazaszaladt. Ha a róka el nem szaladt volna, az én mesém is tovább tartott volna. Mártii Haavio: A béka és a nyúl Egyszer a béka minden ismerős állatot meghívott lakomára a Sáros-szigetre, csak a nyulat nem, mert azzal haragban volt. Az állatok el is indultak, s útjukban beszóltak a nyúlnak is, hogy ő is menjen velük. A nyúl azonban mérgesen becsapta előttük az ajtót, mivel ő nem volt hivatalos a lakomára. A többiek megérkeztek a dúsan megrakott asztalhoz, és lakmározni kezdtek. A nyúl is megérezte az ínycsiklandó ételszagokat, és ő is odafutott. Nagy dérrel- dúrral az asztalra ugrott, toporzékolt, vadállatian ordítozott, mire a többi állat hanyat-homlok futásnak eredt. A nyúl meg nevetve ette a finom ételeket. A béka a vízből figyelte a történteket, és így gondolkozott:- Az nevet, aki utoljára nevet. Újból lakomát készített, és a nyúl kivételével megint meghívta az ismerős állatokat. Azok el is jöttek, neki is láttak a lakomának, de a nyúl ismét elkezdte játszani a maga bolondját. Ekkor viszont felülről az asztal egyik végére ugrott a béka, de úgy, hogy a nyúl lefordult az asztalról, és zsupsz, bele a szennyes vízbe. Alig bírt kikászálódni a partra és elfutni Sáros-szigetről. A béka utánakiáltotta:- Nyúlkoma, halld meg, mit mondok: Te úr vagy a szárazon, de a vízben én vagyok az úr! Azzal belecuppant a vízbe. Szabó Zoltán fordítása Kölyökműhely A nyúl, a malacka és a kis medvebocs Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy malacka. Ez a malacka nagyon torkos volt és butus. Anyukája egyszer megkérdezte tőle:- Mit szólnál hozzá, ha meghívnám a nyulat, hogy tanítson téged? Malacka beleegyezett. Másnap a nyúl már ott is volt malackáéknál, és máris a matekot kezdte magyarázni. Malacka csak hallgatta, hallgatta, de semmit sem értett az egészből. Volt malackának egy barátja, a medvebocs. Egyszer malackának nem volt kedve iskolába menni, inkább elment a boccsal szamócát szedni az erdőbe. A nyúl kereste, kutatta malackát, de sehol sem találta. Malacka anyukáját is megkérdezte, nem tudja-e, hol találja. Nem tudta. Ha tudta volna, az én mesém is tovább tartott volna. Szakái Márta Komárom, Marianum, 4. osztály Csóka Márk (Alistál, III. B. osztályos tanuló) rajza
