Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-05-19 / 20. szám
Politika 1999. május 19. 3 Járványként terjed a nacionalizmus, a védekezést a vírus sokszínűsége is nehezíti Taccsra tett türelem GörfölZsuzsa ________________ Lehet etlen nem Koszovóval kezdeni. A tény, hogy a NATO vállalta az ENSZ Biztonsági Tanácsa megkerülésének ódiumát, s úgymond, saját szakállára vetett be katonai erőt a népirtás megakadályozására, bizonyítja: a nacionalizmus ma már bűn. Nem politikai irányzat, nem személyes vélemény, hanem elévülhetetlen bűn. Hiszen ha uralomra kerül, tömeggyilkosságokra vetemedik, százezreket rabol ki, üldöz el csak azért, mert mások. Az igazán tragikus azonban az, hogy az öldöklés megindításához elég néhány elvetemült egyén, de a végrehajtáshoz már egész masinéria kell! Nem vettük volna észre, hogy civilizáltnak hitt nemzetek bűnösökké váltak? Másról van szó: közönyösek lettek-lettünk. Amíg nem a mi fejünk felett ég a tető, könnyebb úgy tenni, mintha minden rendben volna, mint oltani a másét. Menteni a másét - a NATO most erre vállalkozott, nem a nemzetközi jog, hanem az erkölcs nevében. A világ két táborra szakadt: az egyik - amely ugyan nyomatékosan hangoztatja, hogy nem híve az erőszaknak - támogatja a nehezen s talán késve született döntést, a másik - éppen a nemzetközi jogra hivatkozva - vehemensen bírálja. Alaposan leegyszerűsítve fogalmazhatnánk úgy is, hogy az egyik tábor a nem kodifikált, de azért élő erkölcsöt tartja prioritásnak, a másik érintve érzi maA csallóközi legény legfeljebb nem Árvából, hanem a szomszéd faluból hoz menyecskét. gát, mert van takargatnivalója, attól tart, hogy maga is céltáblává válhat. Nemcsak háború és béke kérdései hozzák felszínre a türelmetlenséget, az erkölcstelenségeket, a bűnöket. Vannak „apróságok”, melyeket hajlamosak vagyunk kézlegyintéssel, ejnye- bejnyével elintézni, az oly kívánatosnak tartott kompromiszszum eredményének elkönyvelni. Mondjuk, a pápa romániai látogatását. Az egyik oldalon ott volt a római katolikus egyház fejének közismert és kívánatos törekvése, hogy összebékítse a keresztény egyházakat, felvegye a kapcsolatot az ortodoxokkal is. Ha már az orosz pátriárka nem hajlandó találkozni vele, legalább a románnal fogjon kezet- ez elfogadható. Ám hívőben és nem hívőben egyaránt erkölcsi aggályokat ébresztett, hogy ezért hajlandó volt lemondani éppen a római katolikusok meglátogatásáról, mert a román ortodox egyház, amely köztudottan nem mentes a nacionalizmus bűnétől, ezt feltételként szabta. Merthogy a Romániában élő római katolikusok döntő többsége magyar... Erkölcsös-e az az ember, aki egy többnemzetiségű állam elnöki posztjára pályázik, de csak a többségi nemzet államfője akar lenni? S mennyivel jobb az, aki ugyan azt állítja, hogy minden nemzetiséget egyaránt tisztel, de sosem szentesítene olyan törvényt, amely a kisebbségek nyelvének, az identitás alfájának és ómegájának jogot biztosít az elemi léthez, a fennmaradáshoz? S még meg van lepődve, hogy a kisebbségek nem kérnek belőle. Mert egy józanul gondolkodó, erkölcsös, demokrata kisebbségi természetesen kikéri magának, hogy bárki - és ez az államfőre is vonatkozik - eldöntse helyette, hogy mi a jó neki. A polgár, mondjuk, a kisebbségi magyar ezt már akkor eldöntötte, amikor olyan képviselőket választott be a parlamentbe, akiknek a véleménye egyezik az övével. Az elnökjelölt ne aggódjon azért, hogy hogyan fog a magyar szlovák vidéken munkát vállalni, ha nem tudja a nyelvet - tegyen azért, ha tud, hogy magyar vidéken is legyen munkalehetőség. Ne izguljon amiatt, hogy a fiatalok nem értenek szót - a csallóközi legény legfeljebb nem Árvából, hanem a szomszéd faluból hoz menyecskét a házhoz. Persze kézenfekvő, hogy a Nagy ígérgető éppen ezt nem akarja. Neki az a jó, ha taccsra kerül a türelem, s maga alá gyűrheti a jogot. Erkölcsről, bűnről és bűn- hődésről pedig hallani sem akar. És nincs egyedül. Erre figyelmeztet Koszovó. A Szentszék szerint II. János Pál romániai látogatásával jelentős mértékben sikerült megszüntetni a két egyház közötti feszültségeket. A katolikus közösségek viszont fájdalommal vették tudomásul, hogy a pápa engedett a Teoctist pátriárka vezette román ortodox egyház nyomásának, és nem ment el Erdélybe, ahol a romániai katolikusok döntő többsége él. A vatikáni szóvivő azt mondta, most már szó lehet a pápa újabb, egész más feltételek között történő romániai látogatásáról. TA SR/AP-felvétel Törvénytervezet Nem csak románul Dömötör Ede felvételei Bugár Béla, az MKP elnöke: „Ha ezt Pozsony figyelmen kívül hagyná, maga előtt csapná be az ajtót.” Már mindenki paragrafusokban gondolkodik Malinak István _______________ Tu catnyi nyilatkozat és legalább annyi cáfolat hangzott el az utóbbi időben arról, hol tart a kisebbségi nyelvhasználati törvény kidolgozása. Bugár Bélát, az MKP elnökét a múlt héten azért kerestük fel, hogy megpróbáljunk tiszta vizet önteni a pohárba. Nemrégiben a kormánypártok sajtómoratóriumot hirdettek a nyelvtörvény témájára. Ezt a baloldaliak azonnal megsértették. Ahányszor az MKP belemegy egy ilyen alkuba, mindig az az érzésem, hogy egyik legerősebb fegyverétől, a közvélemény támogatásától fosztja meg magát. Ebben van valami, mert tény, hogy amikor az igazság a mi oldalunkon van, akkor a legegyszerűbb dolog a nyilvánosság elé állni, és elmondani, mi az, amiben megegyeztünk, és ki mit sért meg. Mindig közbejön valami; most elnökválasztási kampány volt, e témát ki lehetett volna használni a közös jelölt ellen, ezért egyeztünk meg a moratóriumban és abban, hogy nem ássuk meg előre a lövészárkokat. Inkább tisztázzuk, mi az, ami a koalíciós partnereknek megfelel, s ami még számunkra is elfogadható, és majd az eredménynyel lépünk a nyilvánosság elé. Ha ez így nem fog menni, akkor persze feloldjuk a moratóriumot, de csak akkor. Milyen lesz a menetrend, mondjuk, június végéig? Szeretnénk, ha még a parlamenti szünet előtt, vagyis július közepéig megszületne a törvény. A Fogas-féle meg a Csáky-féle tervezetet félretettük, és a koalíciós tanács által februárban jóváhagyott alapelvek figyelembe vételével készül a megvitatásra kerülő tervezet. Hol van az a határ, ameddig a nyelvtörvény az MKP-nak még elfogadható, és benne van-e a pakliban az, hogy a parlament az MKP nélkül is elfogadja a kisebbségi nyelvtörvényt? Van ilyen határ, és ha nagyon megközelítik, akkor az MKP nem hajlandó részt venni egy ilyen folyamatban; a médiastop megszűnik, és előteijesztjük a parlamentben a mi javaslatunkat. De szerintem a koalíciós partnerek nem engedhetnek meg maguknak egy olyan törvényt, amely számunkra elfo- gadhatadan. Többek között azért sem, mert az EU-álláspont szerint is olyan törvény kell, amely az MKP-nak is megfelel. Persze a dolog nem úgy működik, hogy mi megmondjuk, mit akarunk, és ők megszavazzák. Viszont olyan törvényt sem szavazhatnak meg, amely csak a kirakatba leszjó. Az MKP-t a koalíció legstabilabb tagjaként emlegetik. Duka Zólyomi Árpád egy sajtóértekezleten azt mondta, a Fogas-féle tervezet nem jó, de a Csáky Pálé sem felel meg, mert nem hagyta jóvá a párt elnöksége. Többen úgy vélték, komoly nézeteltérések is lehetnek az MKP-ban. Talán ezt lehetett belőle kiérezni, de ez nem igaz; Duka Zólyomi csak keményebben fogalmazhatott, mint ahogy megegyeztünk. Volt két nyelvtörvénytervezet, a Eubomír Fogasé meg az erre válaszként született Csáky-féle javaslat. E kettő alapvetően különbözött, és hogy ne legyen újabb vita meg presztízs- kérdés a dologból, a sajtóértekezlet előtti napon az elnökségben - Csáky Pál miniszterelnökhelyettes tudtával - megegyeztünk abban, hogy akkor mindkét javaslatot félre kell tenni, és visz- szatémi a február 9-én jóváhagyott alapelvekhez. Nos, ez lett kissé másként tálalva a sajtótájékoztatón. Másrészt a sajtótájékoztató reagálás is volt arra, ami Fogas és Hamzík miniszterelnök-helyettesek részéről elhangzott. Szüntelenül vissza kell térni az alapelvekhez, és majdnem elölről kezdeni a munkát. Egy törvénytervezetet nem lehet fél nap alatt összecsapni, ez időigényes munka. Lehet így tartani az ütemtervet? Lehet, ha van politikai akarat. Lényegében egy hét alatt kidolgozható a tervezet, mert nem most kezdtük, már mindenki paragrafusokban gondolkodik, amikor megnézi az alapelveket. Nem is vetjük el teljesen a Fogasvagy a Csáky-féle javaslatot, ki lehet belőlük emelni azokat az elemeket, amelyek mindkét félnek megfelelnek. Látni kell: ha a baloldal elbarikádozza magát a Fogas-féle, mi pedig a Csáky-féle javaslat mellett, akkor sosem jutunk előbbre. Ezért tértünk vissza az alapelvekhez. Úgyis ugyanazok az emberek lesznek ott, s mindenki ugyanúgy megpróbálja ismét a sajátjavaslatait beépíteni a tervezetbe. Tehát az eddigi munka nem veszett kárba, csupán a kialakult feszültséget - és ezt nem a magyar koalíció okozta, hanem leginkább a baloldal - kellett valahogy oldani. A legpesszimistább jóslatok szerint a nyelvtörvény minden másnál - földalapnál, költség- vetésnél, az MKP képviselőinek „sztrájkjánál” is keményebb dió, ezen akár bukhat a koalíció. Ettől nem tartanék, a nyelvtörvény elfogadása az EU által megszabott utolsó politikai feltétel, amelyet Szlovákiának teljesítenie kell az integrációhoz. Ha ezt Pozsony figyelmen kívül hagyná, maga előtt csapná be az ajtót. A román szenátus a múlt héten elfogadta a helyi közigazgatásról szóló törvény tervezetének azt a cikkelyét, amely a nemzeti kisebbségek anyanyelvének közéleti használatát szabályozza. A 90. cikkely kimondja: azokban a helységekben, ahol az összlakosság több mint 20 százalékát valamely nemzeti kisebbség teszi ki, nemcsak a hivatalos államnyelven, vagyis románul, hanem az adott nemzeti kisebbség anyanyelvén is lehet érintkezni - mind írásban, mind szóban - a helyi hatóságokkal. A helységnévtáblákat és a hivatalok névtábláit a nemzeti kisebbség nyelvén is feliratozni lehet, továbbá a közönségkapcsolatot tartó hivatalnokok között olyan személyeket is kell alkalmazni, akik ismerik a kisebbség nyelvét. Talán befejezik Emlékmű Vereckénél A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségbe akarja fejezni a Ve- reckei-hágón a magyar honfoglalási emlékművet. Az ukrajnai magyarság legjelentősebb érdekvédelmi szervezete azt tervezi, hogy ismét benyújtja a helyileg illetékes volóci járási köz- igazgatáshoz az építésienge- dély-kérelmet, hogy a munkálatokat még a magyar államalapítás millenniumáig befejezhessék. Mint ismeretes, a KMKSZ a magyar honfoglalás 1996-os millecentenáriumi ünnepségére szerette volna elkészíttetni Vereckénél az emlékművet, ám az avatás előtt két hónappal le kellett állni az előrehaladott munkálatokkal egyes ukrán nacionalista szervezetek tiltakozása miatt. Azóta a torzóban maradt vasbeton kolosszus a Kárpátaljára látogató anyaországi és határon túli magyarok sajátságos zarándokhelyévé vált.
