Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-05-05 / 18. szám

1999. május 5. Sport Miroslav Simonovic kapus minden bizonnyal távozik a kassai bajnokcsapatból Nem bízott az elsőségben Miroslav Simonovicon is sok múlik majd a norvégiai világbajnokságon. Kép: Hokej Portré Safarit Katalin amerikai kosaraséve A weatherfordi farkas ZsigardiLászló ___________ Mirosla v Simonovic volt a baj­nokságot nyert kassai jégko­rongcsapat egyik legjobbja az Extraliga idei kiírásában. A ke­let-szlovákiaiak kapusa főleg a döntőben nyújtott kimagasló teljesítményt. Természetesen Ján Sterbák edző is felfigyelt rá, s ezúttal is meghívta őt a vá­logatott vb-keretébe. A május 1-jén kezdődött norvégiai vi­lágbajnokságon ismét bizo­nyíthat. Mielőtt a kassai csapatba ke­rültél, elég sokat vándoroltál, szinte évente változtattál klu­bot. Vajon miért? Egyik együttesben sem talál­tam igazán a helyemet. Poprá- don ismerkedtem meg a hoki­val, itt éveken át elég jól ment a védés a diák-, illetve az ifi­csapatban. Majd Nagymihály- ban katonáskodtam, aztán - nem kis örömömre - újra visz- szakerültem szülővárosomba. Fogalmam sincs, hogy később miért küldtek el Iglóra. Ekkor eldöntöttem: az első ajánlatot elfogadom, és azonnal átigazo­lok. Egészen biztosan nagyon örül­tél, amikor megkerestek a kas­saiak. De mennyire! Nem érdekelt, mit fizetnek, rögtön aláírtam a szerződést. Egy ideig eltartott, A kassai kapus a vb-ig remek tel­jesítményt nyújtott, s reméli, hogy Norvégiában sem okoz csa­lódást. Dömötör Ede felvétele míg formába lendültem, ám megérte türelmesnek lenni. Mindig arra gondoltam, Kas­sán azért mégis jobban felfi­gyelhetnek rám a válogatott edzői. És egyik napról a másikra való­ra vált álmod, magadra ölthet- ted a címeres mezt. Milyen ér­zés volt? Egyszerűen fantasztikus! Ezt csak az tudja, aki már volt egy­szer válogatott. Éppen ezért a kelleténél sokkal jobban izgul­tam, s a bemutatkozás nem a legjobbra sikeredett. De a to­vábbiakban lehiggadtam, s hoztam formámat. Térjünk még vissza az idei pontvadászatra, amely nem várt kassai diadallal végző­dött. Milyen tervekkel vágta­tok neki az 1998/99-es idény­nek? Szeptemberben egyértelműen a bajnoki cím volt a célunk. Azonban rosszul rajtoltunk, sorra veszítettük el a meccse­ket, s nagyon oda kellett figyel­nünk, hogy bejussunk a legjobb hat közé. Ha nehezen is, de si­került. Voltunk tizedikek is a tabellán, ám a második helyre is feltornásztuk magunkat. Vé­gül az ötödik helyen zártuk a körmérkőzéses sorozatot. Ek­kor senki sem favorizált ben­nünket, sőt még a döntőbe jutá­sunkat is sokan megkérdőjelez­ték. Az igazat megvallva, én sem bíztam a bajnoki címben. Éppen ezért felszabadultan játszhattatok a fináléban. Vé­gül is mi döntött? Egyértelműen a második po­zsonyi mérkőzés. A pénteki 4:l-es Slovan-sikert követően viszont magunkra találtunk; bátran, fegyelmezetten, táma­dó felfogásban hokiztunk, és ezzel alaposan megleptük a nagy esélyes címvédőt. Nem féltetek az esetleges kas­sai vereség(ek)től? Természetesen ez is benne volt a pakliban. Még egyszer hang­súlyozom: a visszavágókon sem mi voltunk a favoritok, te­hát az ellenfélnek, amely ko­rábban mindenkit lehengerelt, kellett izgulnia. Az első meg­nyert hazai finálét követően biztos voltam abban, hogy nem lesz ötödik mérkőzés. Azért ti sem voltatok a legnyu- godtabbak a döntő előtt, ugyanis a klub továbbra sem rendezte tartozását. Többször is felmerült a bojkott gondola­ta. Végül is - Rybovicot kivéve - a játék mellett döntöttetek. Sokáig gondolkodtatok? Nem! Ezúttal nem a pénz volt a legfontosabb. Be akartuk bizo­nyítani, hogy nem felejtettünk el hokizni. Az volt a benyomá­som, doppingként hatott a pénztelenség. Végtelenül bol­dog vagyok, hogy ilyen körül­mények között sikerült meg- nyernük az Extraligát. Még ki sem pihentétek a hosz- szadalmas bajnokság fáradal­mait, máris következik egy újabb igényes sorozat, a norvé­giai világbajnokság. Mit vársz a válogatottól? Nagy hiba lenne, ha elbíznánk magunkat, már az sikernek szá­mítana, ha továbbjutnánk a csoportból. Hogy mi lesz aztán? Ha továbblépünk, elkezdhe­tünk álmodozni. A pénztelenség miatt minden bizonnyal többen is távoznak majd a kassai bajnokcsapat­ból. Te is köztük leszel? Több mint valószínű, igen. Hogy hová igazolok, azt még egyelőre nem tudom. Szeren­csére több attraktív ajánlat kö­zül válogathatok, csak a vb után döntök. Most minden idegszálammal a világbajnok­ságra összpontosítok, hogy mi­nél jobb teljesítménnyel ruk­koljak majd elő. J. Mészáros Károly Tavaly váratlan bejelentéssel lepte meg környezetét: elha­tározta, hogy Amerikába megy tanulni és kosarazni. A tehetséges, ma huszonegy éves Safarit Katalin akkori­ban oszlopos tagja volt a somorjai női I. ligás csapat­nak, a válogatott kerettel is készült a világbajnokságra, ezért kicsit magam is féltet­tem, nem törik-e meg ígére­tes pályafutása. Máig titkolt baráti szálakon jutott ki a tengerentúlra. Áprilisban azonban hazajött, újra a vá­logatottal edzőtáborozott, miközben a szülővárosában eltöltött néhány óra alatt szakított időt a beszélgetés­re. Dallas mellett egy kis diákvá­rosban, Weatherfordban élt, tanult, kosarazott, és dolgo­zott is. Érettségi utáni szako­sító iskolát, egyfajta egyete­mi előkészítőt látogatott, s közben a suli csapatában ját­szott, az amerikai egyetemi bajnokság alatti osztályban. „Eleinte igen nehéz helyzet­be kerültem, mert Ameriká­ban más a kosárlabda, mint Európában, maga ajátékszer is kisebb. Mondhatom, egy évig tartott, míg igazán meg­szoktam. Talán a számok többet elárulnak szereplé­semről. Mérkőzésenként ti­zennyolc pontot dobtam a helyi Weatherford College Coyotes, azaz a farkasok csa­patában, a gólpasszok tekin­tetében negyedik voltam, so­káig élen álltam a lepattanószerzésben, végül a második lettem. Karácsonyig előkészületi mérkőzéseket játszottunk Texas állam csa­pataival, olyanokkal, ame­lyek nem a mi főcsoportunk­ban kosaraztak. Januártól szerda-szombat ritmusban következtek a bajnokik, eb­ben a sorozatban főcsopor­tunkban lettünk másodikok, majd a playoff-folytatásban rögtön kiestünk, nem jutot­tunk a legjobb négy közé.” Kati azóta testileg megerősö­dött, belekóstolt más szerep­körökbe, többféle szemszög­ből gyakorolhatta a játékot, megismerte az amerikai ko­sárlabdát, bátrabbá vált a palánk alatt. A karácsonyi szünet idején külön az euró­paiakkal foglalkozott az edző. Összesen négyen vol­tak a csapatban: rajta kívül a pozsonyi Gabrielová és két litván lány. „Úgy érzem, fej­lődésemben nem állt be tö­rés. Ennek az egyik jele, hogy Natália Hejková meg­hívott a női Eb-re készülő ke­retébe.” Ami a tanulást illeti, üzleti menedzseri szakon hallga­tott órákat, angolnyelv-tu- dásban is sokat fejlődött. „Hetente tíz órát töltöttem a suliban, mindig délelőtt; pénteken nem volt tanítás. Délután edzésre jártam. Köz­ben az iskolai étteremben dolgoztunk, s ezért fizettek is: ígyjutottam zsebpénz­hez.” Maga Amerika tetszett neki, Kati ma boldog, hogy az ame­rikai utat választotta. Somogyi Tibor felvétele magával ragadta a környeze­te, a kollégiumi élet. „Elejé­től kezdve kedves fogadta­tásban volt részem. Az edző talált mindig kikapcsolódási lehetőséget számunkra. Meghívott a házába, apró fi­gyelmességekkel ajándéko­zott meg bennünket. Amúgyis közel állt hozzám Weatherford kisvárosi jelle­ge, sok vonatkozásban szü­lővárosomra, Somorjára em­lékeztetett. Közben több egyetemről kaptam ajánla­tot, sokan felfigyeltek rám. Egy évre még biztosan visz- szamegyek mostani sulimba, aztán majd meglátom, hogy hol folytatom.” Futballkaleidoszkóp Schmeichel Spanyolországban folytatja? A spanyol élvonalban szereplő Espanyol szeretné leigazolni Peter Schmeichelt, a Manches­ter United dán kapusát. „Na­gyon szeretném, ha Peter hoz­zánk szerződne. Remélem, hogy a klub képes lesz számá­ra megfelelő fizetést biztosíta­ni” - mondta Miguel Brindisi, a „kisebbik” barcelonai egye­sület argentin edzője. A kiváló északi hálóőrnek, aki június végén átigazolási díj nélkül tá­vozhat a „vörös ördögöktől”, az idény befejezését követően az Atletico Madridhoz igazoló Tónit kellene pótolnia. Felavatták Czibor Zoltán síremlékét A magyarországi Komárom­ban felavatták Czibor Zoltán­nak, az aranycsapat olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstér­mes balszélsőjének síremlék­ét. Az önkormányzat és a Ma­gyar Olimpiai Bizottság jóvol­tából készült el a síremlék. A barcelonai emigrációból a ki­lencvenes évek elején haza­tért egykori világklasszis 1997. szeptember elsején hunyt el. Czibor Zoltán, a Ko­márom, a Ferencváros, a Cse­pel, a Honvéd, a Barcelona, az Espanyol és az Austria Wien egykori játékosa, akit a World Soccer című szaklap a közel­múltban a világon valaha élt száz legjobb futballista közé választott, idén lenne hetven- esztendős. Stadion épül Mönchenglad­bachban Új labdarúgó-stadion építését tervezik a Bundesliga I. osztá­lyának utolsó helyén álló Borussia Mönchengladbach vezetői. Az elképzelések sze­rint az új pálya két éven belül készülne el, 200 millió már­kás költségvetéssel. A 44 ezer néző befogadására alkalmas stadion terveit már jóváhagy­ta a városi sportbizottság. A Mönchengladbach északi ré­szén felépülő aréna építési költségeiből 75 millió márkát fizet az IBM, 50 milliót köl­csönöz a város, 25 millió már­ka pedig a leendő VIP-páholy tulajdonjogának eladásából áll rendelkezésre. A hiányzó összeget (50 millió márka) a szponzorok teremtik elő. Marius Lacatus hosszú eltiltása A román szövetség fegyelmi bizottsága rendkívül súlyos - a szenvedő fél, Vasile Ardeleanu felépüléséig tartó - eltiltással sújtotta Marius Lacatust, a Steaua válogatott játékosát, aki brutális szabálytalansággal eltörte a Bacau hátvédjének lábát. A tapasztalt, 35 éves csatár nyújtott lábbal, oldalról talpalt rá Ardeleanu támasz­kodó lábára. A szerencsétlenül járt 25 éves labdarúgót nyílt lábszár- és szárkapocscsonttö- réssel, valamint súlyos szalag- szakadással szállították kór­házba. Az előzetes orvosi vizs­gálatok szerint Ardeleanu fel­épülése több hónapig tart majd, sőt elképzelhető, hogy nem is tudja folytatni pályafutását.A Steaua táma­dója karrierje során nem elő­ször okoz súlyos sérülést. Lacatus többek között a spa­nyol Goicoecheának és Camachónak, a dán Niel- sennek, valamint a jugoszláv Budimir Vujacsicsnak törte el a lábát. Új főszponzor az Arsenalnál A Sega japán elektronikai cég jú­lius 1-jétől három évig főtámo- gatóként segíti az angol labdarú­gó-bajnokságban szereplő FC Arsenal együttesét. A brit újsá­gok szerint a távol-keleti vállalat 16 millió fonttal segíti a bajnoki cím védőjét, amelyet 18 évig a szintén japán JVC szponzorált. A Sega lógóját az 1999/2000-es bajnokság kezdetétől láthatják a szurkolók a londoni klub mezén. Jean-Francois Cecillon, az ázsiai cég európai részlegének vezető­je szerint a megállapodás anyagi része csúcsösszeget jelent az Arsenal történetében; viszont nem erősítette meg a sajtó 16 millió fontról szóló értesülését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom