Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-04-21 / 16. szám
8 1999. április 21. Márciusban négy tibeti gyütö szerzetes homokmandalát készített a somorjai zsinagógában Egy hét Tibetben Klein Melinda Mandala. A szanszkrit nyelvben ez a szó annyit jelent: kör. A tibeti buddhizmusban az egyik legfőbb szakrális jelkép, amely egyúttal a meditáció és a felajánlás eszköze is. A mandala készítése egészen a legutóbbi időkig a nyilvánosság teljes kizárásával folyt, Őszentsége, a XIV. dalai láma csak néhány évvel ezelőtt engedélyezte, hogy szerzetesei a tibeti buddhizmust és kultúrát népszerűsítsék szerte a világban. Ennek köszönhetően jöhetett el Somorjára - az At Home Gallery működtetői, Kiss Csaba és felesége, Suzanne meghívására - négy tibeti gyütö szerzetes. A galériának otthont adó zsinagóga épülete előtt március 16-a és 21-e között állandóan hosszú sorok kígyóztak, voltak, akik két-három órát is vártak arra, hogy bejussanak. A Kiss házaspár bevallotta, legmerészebb álmaikban sem számítottak ekkora érdeklődésre. Öt nap alatt közel 20 ezer ember fordult meg a zsinagóga falai között. Az első estén a négy szerzetes „koncertjét” hallgatthattuk meg. Valójában nem is koncert volt ez, hanem ima, átszellemült fohász, egy távoli világ, egy idegen vallás híveinek könyörgése. Az európai ember fülének idegen hangok, a szemet gyönyörködtető, de számunkra talán érthetetlen céllal készülő homokmandala, az utolsó napon megtartott felajánló szertartás az újdonság, a meglepetés erejével hatott. Néha több százan is figyelték egyszerre a szerzetesek munkáját, de senkinek sem jutott eszébe hangoskodni, zajongani a zsinagóga falai között, vagy - uram bocsá’ - mobil- telefonon diskurálni. A külvilág zaja kint maradt, és valami különös, szokatlan csend telepedett e szakrális helyre. Magának a man- dalakészítés munkafolyamatának lehettünk tanúi. A tibeti források többféle, különböző típusú mandalát említenek, a különböző istenségeknek részben eltérő mandalák felelnek meg. Egyik közülük a színes homokból készült, kétdimenziós változat. A szerzetesek két leszűkített végű vascső rezegtetésével hajszálvékony sugárban szórják a festékkel színezett homokot az Ürességet jelképező kék alapra. Régen az egyes istenségek kultuszába való beavatás alkalmával porrá tört féldrágakövekkel és nemesfémekkel kevert kőporból készítették a mandalát. A kolostorokban erre a célra egy négyzet alakú talapzat szolgált, amelyet a munka szüneteiben elfüggönyöztek, nehogy avatatlan szemek egyetlen pillantást is vethessenek a készülő műre. A középkori Európa kozmológiájával ellentétben a buddhista világkép nem a Földet helyezi köba söpörték, és a Dunába szórták. Azért szórják vízbe ezt a homokot, hogy felajánlják azoknak a kígyótestű mitológiai lényeknek, a „nágáknak”, akik a vízben élnek, és a kincseket őrzik. A tibeti buddhizmus szerint így biztosítható az ország számára bőséges termés. Legvégül pedig a szerzetesek telemerték Duna-vízzel a vázát, hogy azzal mossák le a mandala eredeti felületét. Nem állhattam meg, hogy meg ne kérdezzem Chhime R. Chhoe- kyapa úrtól, látta-e a Hét év Tibetben és a Kundun című amerikai filmeket. Azt válaszolta, látta őket, és mindkettő hitelesen ábChhime R. Chhoekyapa, a dalai láma képviselője: „A mi kultúránk, vallásunk az évszázadok alatt szinte semmit sem változott.” zéppontjába, hanem az isteni világot, amely egyben az emberi mikrokozmosz tükre is. A mandala központi része egy négyzet alakú rendszer, vagyis az égi Palota síkbeli vetülete, amelynek közepén a meghívott istenség tartózkodik. Négy oldalát négy T alakú kapu és a fölöttük lévő „diadalív” bontja meg. A belső sarkokat áüósan elválasztó, az égtájakat jelképező, négy különböző színű háromszög közepén nyílik ki az a lótuszvirág, amelynek közepén a mandala fő istensége, sziromlevelein pedig az istenség kísérői, az úgynevezett buddha- család megfelelő tagjai foglalnak helyet. A palotát övező külső védőkörök legszélén a meditáló tudatlanságát elégető „Tűz-hegy” látható. A mandala elkészültével a megidézett istenségeket felkérik helyük elhagyására. A zárószertartás során a szerzetesek négy irányból megbontották a homokmandalát, majd a port egy vázárázolja az ország történetét, helyzetét és őszentsége életútját. ,Emikor a tibetieknek a kínai megszállás miatt el kellett hagyniuk hazájukat. A dalai láma feloldotta a vallásra vonatkozó tilalmakat. Akkor döntött úgy, hogy a világ segítségét kéri, és ezt nemcsak szavakkal teszi, hanem megmutatja vallásunkat és kultúránkat - mondta Chhime R. Chhoekyapa, aki a dalai láma képviseletében látogatott el Somorjára, és akinek az a feladata, hogy kapcsolatokat építsen ki a világ más országaival, hogy pontos információkkal szolgáljon Ti- betről. - Nagy öröm számunkra, hogy ez rendkívüli módon érdekli az embereket, bárhol éljenek is. Aki hallotta a szerzeteseket imádkozni, aki látta, hogyan készítik a mandalát, talán tovább kutat majd, mert ezáltal érdeklődni kezd Tibet és a tibeti nép sorsa iránt. A tibeti buddhizmus a békességet és a szeretetet hirdeti, mi ezt szeretnénk átnyújtani a más kultúrákban élő népeknek. A mi kultúránk, vallásunk az évszázadok során megmaradt ugyanolyannak, csak nagyon apró változások történtek. A mandalát például az őseink még puszta kézzel készítették, ma pedig már segédeszközöket is használunk. De sok családban még él a tradíció: ahol három fiú van, egyet a buddhista kolostorba küldenek. Számunkra nagyon fontos, hogy megmutassuk magunkat, hogy az emberek megismerjék népünk nehéz helyzetét. A mi célunk, hogy Tibet autonómiáját kivívjuk.” A vörös Kína 1949-ben szállta meg Tibetet. Négy évtized telt el azóta, hogy a tibetiek nagy része emigrációba kényszerült. E négy évtized alatt Tibet a kínai kormány és a kínai vezetők ellenőrzése alatt állt, és ez a helyzet nem kedvez sem Tibediek, sem Kínának. A békét, együttérzést és erőszakmentességet hirdető vallás képviselői ma rettenetes kínokat állnak ki. A kínai vezetés mindent megtesz, hogy ezt a népet és a lámaizmust eltörölje a föld színéről a tibeti asszonyokat erőszakos sterilizálásnak vetik alá, megakadályozzák a gyerekek iskoláztatását, napirenden vannak a legborzalmasabb kínzások. Eddig több mint egymillió tibetit gyilkoltak le, ma mintegy kétmillióan élnek emigrációban, köztük a XIV. dalai láma is. „Régi álmunk volt, hogy itt üdvözölhessük a tibeti kultúrát - árulja el Kiss Csaba, a somorjai At Home Gallery működtetője. - A zsinagóga a zsidó nép temploma, és most tibeti buddhisták imádkoztak itt. A két nép sorsában sok a közös vonás, hiszen a tibetiek most is ugyanúgy szenvednek, mint a zsidóság a második világháború idején. Azok a szerzetesek, akik márciusban itt voltak, egy emigrációba kényszerült csoport képviselői, Indiában élnek. Azzal, hogy meghívtuk őket, segítségükre szeretnénk lenni szabadságukért folytatott küzdelmükben. Lehetőséget adni számukra, hogy bemutassák az általuk képviselt értékeket. Tibet a világ egyik legtitokzatosabb helye. A Himalája hegységben elterülő országot a világ tetejének is hívják, hiszen négy-hatezer méter magasságban fekszik. Tibet népének eredete mindmáig nem tisztázott, azonban egyes források említést tesznek egy nomád népcsoportról, amely főleg ló-, juh-, kecske- és jaktenyésztéssel foglalkozott. Totemisztikus hitviláguk volt, mint a legtöbb környező népcsoportnak, és ahogy a magyarok a turult, ők a majmot tartották ősüknek. A mai Tibet helyzete kilátástalan. Az 1949-es kínai megszállás óta etnikai tisztogatások folynak az országban; ennek következtében 1,2 millió tibeti vesztette életét, és 7,5 millió kínait telepítettek a világ tetejére. A kínaiak a tibeti kolostorokat is lerombolták. A 6259 kolostorból mindössze 8 maradt meg. Mindennaposak a házkutatások, és akinél a dalai láma tanításait vagy fényképét megtalálják, azt elhurcolják. f A szerzetesek hosszú ideig tartó, Ezután állapítják mi művészi munkával színes ho- dala ikonometrikus mokból készítenek mandalát. A majd kifeszített zsin műveletet szertartások, meditá- ségével meghúzzák ciók és felajánlások előzik meg. alapvonalakat. A m; A szerzetesek felkérik az istenségeket, hogy hagyják el a man- dalában elfoglalt helyüket. Ezután a színes homokot a mandala középpontjába söprik, és egy vázában helyezik el. Az összegyűjtött homokot egy közeli tóhoz vagy folyóhoz viszik, és egy szertartás keretében a vízbe szólják - az ott lakozó istenségeknek ajánlják fel.
