Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-04-14 / 15. szám
1999. április 14. Verssarok Radnóti Miklós r Április Ragyogó rügyre ült le most a nap, s nevetve szamárfület mutogat. Madárfi erre eltátja csőrét, hunyorg feléje a nevető rét, s a bárány is csodálkozik. Csoda, hogy nem billen ki száján fogsora. Szabó Lőrinc Csigabiga Napos mohán melegszik a botszemü kis csigabiga: korán kibújt s most vár, pihen, fél és örül, mint a szivem, nem tudva: itt van-e a tél, vagy új tavaszt hoz már a szél; nem tudja még, mi a világ: ibolya? vagy csak hóvirág? Nemes Nagy Ágnes Tavaszi felhők Bodzavirágból, bodzavirágból hullik a, hullik a sárga virágpor. Fönt meg a felhők szállnak az égen, bodzafehéren, bodzafehéren. Szállj, szállj felhő, pamacsos, hullj le, te zápor, aranyos, hullj le, te zápor, égi virágpor, égen nyíló bodzavirágból. Párosán szép az élet... Hat házaspárt mutatunk be, csakhogy némi keveredés miatt képeik nem egymás mellé kerültek. Ki kinek az élete párja, azaz melyik hölgy melyik úrhoz tartozik? A párosításkor vedd figyelembe, hogy ki mit csinál, milyen tárgy van a kezében, milyen irányba megy. Segítségül súgunk: a 4-es számú hölgy a 9-es számú úrral tartozik össze, aki még az esernyőjét is viszi, hiszen egy férfi nem hord magánál női esernyőt. ________Kópé___________________________ A majmok és a házépítés Élt a dzsungelben egy majomcsapat. Egyszer az egyik majomkölyök elkódorgott az őserdőben. Ahogy elindult hazafelé, eleredt az eső. Elcsodálkozott, mi történik körülötte, hiszen még sohasem látott esőt. „Mi lehet ez?” - morfondírozott magában. Elbújt az ágak közé, s mikor a zápor elállt, folytatta útját. Ahogy ment, mendegélt, találkozott a teknősbékával. Elpanaszolta neki, mi történt, de a teknős csak nevetett.- Építs házat! Megvéd az esőtől, naptól és hidegtől - javasolta a teknősbéka. A majom a banánfához futott, és lelkendezve újságolta a hírt társainak: -Testvérkéim, ide hallgassatok! Építsünk magunknak házat! Ha tető lesz a fejünk fölött, nem ázunk többé, s ha hideg van, nem fázunk.- Építsük, építsünk! - ujjongtak a majmok. - De ne csak olyan közönséges kunyhót a fa tetején, hanem valódi földi házat, amilyenben az emberek laknak! Addig fontolgatták a tervet, míg egy újabb zápor meg nem zavarta őket. Szétrebbentek, elrejtőztek ki-ki ahol tudott, s ott gubbasztottak, míg a felhőszakadásnak vége nem lett. Mikor ismét összegyűltek, fölhábo- rodottan sipítoztak:- Nem vagyunk hajlandók többé ennyit szenvedni. Pirkadatkor, ahogy a nap fölkel, munkához látunk. Most már túl késő van!- Késő, bizony, késő! - makogta a majomkölyök is. - Lássuk inkább, mi újság az őserdőben! S már szaladtak is a banánfához, hogy megtömjék a bendőjüket. Amikor jóllaktak, megszemlélték, be- érett-e a narancs, s hogy mi zajlik a tónál. Estig vihán- coltak, hancúroztak. Reggel, alighogy megvirradt, összegyűltek egy vastag ágon, hogy megtanácskozzák a teendőket.- Mielőtt munkához látunk, harapjunk valamit! Megrohanták a banánfát, aztán megnézték, érik-e a datolya és a füge, majd kedvük támadt úszni a tóban. Fürdés után néhányan a parton süttették a hasukat, a többiek ágról ágra szök- deltek, és hangosan rikácsoltak:- Pihenjünk egy kicsit, elég, ha utána látunk neki a házépítésnek. Heverésztek, lustálkodtak, míg be nem esteledett. Éjjel eleredt az eső. Reggel a csuromvizes, didergő majmok összedugták a fejüket, és egymást túlkiabálva panaszolták:- Orrunk hegyétől a lábunk ujjáig átáztunk! Szárítkoz- zunk meg, majd utána nekilátunk házat építeni. S ahogy a nap első sugarai elérték a földet, lehevered- tek a sziklákra, és melegítették elgémberedett tagjaikat. Mihelyt megszáradtak, első dolguk volt, hogy megtöltsék korgó gyomrukat. Föl- alá rohangáltak az őserdőben, s mire észbe kaptak, újra leszállt az este. így halogatják a házépítést a majmok mind a mai napig. Az évek múlnak, de a majmoknak azóta sincs házuk. Sütkéreznek a napon, bőrig áznak az esőben, s közben mindegyre fogadkoznak:- Holnap reggel egész biztosan belevágunk a házépítésbe! Elég volt a szenvedésből! Ha fölkel a nap, nekifogunk! Ha azonban a nap fölkel, a majmok szétszaladnak, újdonságok után szimatolva bejárják az őserdőt, és kezdődik minden elölről. Magyar mondák: Árva fuisti... Árva fiú volt Várdai Péter, de nagy volt az esze s a tudománya. Az eszes, soktudó fiút megismerte Vitéz János, a híres esztergomi érsek, keze alá vette Pétert, iskolába adta, hogy elméje pallérozódjék. Mikor hazakerült külső országból, Mátyás király elé vezették, s a királynak úgy megtetszett Várdai Péter, hogy megtette íródeákjának. Meg volt vele elégedve a király. Szép gömbölyű írása volt Péternek, s amit megírt, az szépen s okosan volt megírva. - Na, Péter - mondogatta a király-, sok íródiákom volt már, de hozzád hasonló tálentom még egy sem vala. - Amint Péter megemberesedett, a király megtette kalocsai érseknek. Várdai Péter ezután is ki-be járós volt a királynál, szabad beleszólása volt az ország dolgaiba. Egyszer-másszor erősen meg is mondogatta az igazat a királynak. S bizony megesett, hogy egyszer szörnyű haragra lobbant Mátyás. Akkor volt ez, mikor Frigyes császárral hadakozott, s elfogyott a pénz. Fogta magát, s minden emberre egy aranyat vetett ki adóba.- Felséges királyom - mondta Várdai Péter -, sok lesz ám egy arany. Szegény a nép, már most is roskadozik a nagy teher alatt. - Mit csináljak?! - kérdezte a király. - Megver Frigyes, ha a katonáim éheznek. - Inkább verjen meg, semhogy a néped elpusztuljon. - Hogy engem megverjen a német?! Hogy mersz ilyet a szádra venni?! Hé, istrázsák, lépjetek bé! Vigyétek érsek őkegyeimét az árvái várba, halálig tartó nehéz fogságba! - Mátyás király pedig félig búsan, félig nevetve utánaszólt Péternek:- Árva fuisti, arva eris, et in Árva morieris. Amely mondás ennyit tészen magyarul: árva voltál, árva leszel, Árvában fogsz meghalni... Mégsem úgy történt. Az országtartó nagy urak körülfogták Mátyás királyt, s addig kunyoráltak kegyelemért, míg a király meg nem engesztelődött. Igaz, az engesztelődés- re sok esztendeig kellett várnia Várdai Péternek. Ha nem is halt meg Árvában, sokáig árva volt, az árvánál is árvább szegény feje... Tudod-e? A legnagyobb ragadozók A kodiakmedve (Ursus arc- tos middendorfi) hím példányainak átlagos hossza a hátuk vonala mentén, az orruktól a farkukig 2,44 méter. Marmagasságuk átlagosan 1,32 méter, testsúlyuk pedig 476-533 kilogramm. Egy 1894-ben lőtt hím medve 751 kilogrammot nyomott. Őt is lepipálta az a Colorado Springs melett, a (Colorado, USA) Cheyenne-hegység állatparkjában „ketrecben hizlalt” hím, amely 1955. szeptember 22-én pusztult el, és akkor 757 kilogrammot nyomott. Meg kell jegyezni, hogy a medvék testsúlya évszakonként jelentősen változik. A kodiakmedve hazája a Kodiak-sziget és a szomszédos Afognak és Shuyak sziget az Alaszkai-öbölben. Nem hiteles források szerint 900 kilogrammot meghaladó tömegű jegesmedvét (Ursus maritimus) is találtak már, a kifejlett hímek átlagos Küzdő kodiakmedvék súlya azonban 386—408 kilogramm, orr-farok hosszúságuk pedig 2,4 méter. 1960- ban Arthur Dubs (Medford, Oregon állam, USA) Észak- nyugat-Alaszkában, a Kotzebue-tengerág bejáratánál állítólag egy (nyúzás előtt) 1002 kilogramm súlyú jegesmedvét lőtt. 1962 áprilisában Seattle-ben, a világ- kiállításon egy 3,38 méter magas példány volt látható, további adatok azonban nem ismeretesek erről a medvéről.
